Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.482/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a Sátori és Lutter Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Komáromi és Körmendi Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen üzletrész ellenértékének megfizetése iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság
- június
- napján kelt 10.G.40.021/2008/
- számú ítélete ellen a felperes által benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.300.000,- (Egymillióháromszázezer) Ft-ot, ennek
- szeptember
- napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát, és 117.000,- (Egyszáztizenhétezer) Ft elsőés másodfokú költséget; kötelezi továbbá az alperest, hogy fizessen meg az államnak, az adóhatóság felhívására 156.000,- (Egyszázötvenhatezer) Ft - a felperes illetékfeljegyzési jogára tekintettel le nem rótt - első- és másodfokú eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperesi társaságot az alperes és az I. Bt. alapították a
- február 19-én kelt létesítő okirattal. A felperest a cégbíróság
- március 20-án jegyezte be a cégjegyzékbe 10.000.000,- Ft törzstőkével. Az alapításkor mindkét tag a törzsbetéte 50 %-át fizette be azzal, hogy a törzsbetétük fennmaradó részét a cég bejegyzésétől számított egy éven belül kötelesek teljesíteni. Az alperes e kötelezettségének határidőben eleget tett, ugyanakkor az I. Bt. a ráeső 1.300.000,Ft megfizetését felszólítás ellenére sem teljesítette. A felperes a
- július
- napján tartott taggyűlésen megállapította, hogy a bt. tagsági jogviszonya az
- évi CXLIV. törvény (
- évi Gt.)
- §-a alapján
- július 1-jén megszűnt. Ezt követően az
- évi Gt. szabályai szerint a felperes a 2.600.000,- Ft névértékű üzletrészt magához vonta, majd árverésre bocsátotta. A
- szeptember 2-án és szeptember 3-án megtartott árverések eredménytelenül zárultak. A felperes a
- szeptember 12-i taggyűlésen hozott 1/
- (XI.12.) számú határozatával az I. Bt. volt tag 2.600.000,- Ft névértékű üzletrészét térítésmentesen átadta az alperesnek. A változást a cégbíróság bejegyezte a cégjegyzékbe. Az alperes a hátralékos 1.300.000,- Ft törzsbetétet nem fizette be a társaság részére. A felperesi társaság
- február 22-től felszámolás alatt áll. A felperes a Pest Megyei Bírósághoz
- március
- napján benyújtott keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest az
- évi Gt.
- §-a és
- §
(3)bekezdése alapján 1.300.000,- Ft jegyzett, de be nem fizetett tőke, annak
- március
- napjától a kifizetés napjáig számított késedelmi kamata és perköltség megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy a térítésmentes átadás nem mentesít az üzletrészt terhelő befizetési kötelezettség alól. Az
- évi Gt.
- §-a szerint a cégbejegyzéstől számított egy éven belül valamennyi betétet be kell fizetni. Ez a kötelezettség az üzletrész mindenkori tulajdonosát terheli, aki annak
- március
- napjáig tehetett volna határidőben leget. Erre tekintettel ettől az időponttól kezdve a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint késedelmi kamat jár. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Egyrészt arra hivatkozott, hogy
- július 2-án nem az alperes, hanem maga a felperes szerezte meg a bt. üzletrészét. Erre tekintettel az üzletrészhez kapcsolódó törzstőke befizetési kötelezettség az alperest nem terheli. Az alperes térítésmentesen szerezte meg az üzletrészt, amely ingyenes jogügylet, így a felperes követelése a Ptk.
- §-ába ütközik. Az elsőfokú bíróság a
- június
- napján kelt 10.G.40.021/2008/
- számú ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az államnak 78.000,- Ft eljárási illetékből álló perköltséget, míg az alperesnek ugyanezen időn belül 78.000,- Ft ügyvédi munkadíjat, amely 13.000,- Ft áfá-t tartalmaz. Határozata indokolásában rögzítette, hogy a felek jogviszonyára az
- évi Gt. szabályai vonatkoznak, amely kógens jogszabály volt. A jogalkotó eltérést nem engedően rendezte a társaság külső és belső jogviszonyait, meghatározva, hogy mely esetekben mit kell vagy nem kell tennie a társaságnak, illetve a tagoknak. Jelen esetben a
- § szerint a felperesi gazdasági társaság dönthetett úgy - amit meg is tett -, hogy az árverés eredménytelensége után az üzletrészt a megmaradó tagnak térítésmentesen átadja. E jogszabályi rendelkezés nem tartalmaz arra vonatkozó előírást, hogy ebben az esetben az üzletrész vételárát vagy hiányzó részét be kellene fizetni a tagnak. A jogszabály kógenciájából következően pedig, ha ezt lett volna a jogalkotó szándéka, ezt kifejezetten ki is mondja. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint, amennyiben kár érte a gazdasági társaságot azáltal, hogy nem került befizetésre az üzletrész különbözet, ezt az
- évi Gt.
- §-a alapján a volt taggal szemben, kártérítési eljárás keretében érvényesíthetné. Kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a fenti értelmezést támasztja alá a
- §
(2)bekezdése is, amely szerint, ha árverés során kerül az üzletrész értékesítésre, az első árverés során az üzletrész a törzsbetét társasági szerződésben meghatározott értékének kétharmadát el nem érő árnál kevesebbért nem adható el, ha azonban az első árverés meghiúsul az többször is megismételhető, és a megismételt árverés során az üzletrész alacsonyabb áron is eladható, de a társaság követelésénél alacsonyabb áron nem értékesíthető. Ez azt jelenti, hogy miután a társaság követelése 1.300.000,- Ft volt, ez egyben a minimálkövetelés is lenne, amely ténylegesen viszont a volt tag részéről befizetésre került. Ugyanakkor nem tartalmaz az
- évi Gt. arra vonatkozóan rendelkezést, hogy ha a minimálkövetelés kell árverésen a vételárhoz, ez esetben az árverési vevőnek plusz fizetési kötelezettsége keletkezne. Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a keresetnek helyt adó ítélet hozatalát kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban abból helytelen jogi következtetést vont le. Hivatkozott az
- évi Gt.
- §
(1)bekezdésére, valamint
- §-ára, amelyek szerint a tag kötelezettsége a társasággal szemben csak a törzsbetét szolgáltatására terjed ki, és a cégbejegyzéstől számított egy éven belül valamennyi betétet be kell fizetni. A
- § pedig akként rendelkezik, hogy a tagok nem mentesíthetők a befizetés alól. A
- §
(1)bekezdése értelmében az üzletrész átruházása esetén az átruházónak a tagsági jogviszonyból eredő jogai és kötelezettségei az üzletrész megszerzőjére szállnak át. A tag fizetési kötelezettsége nem az átadáshoz mint tulajdonszerzéshez kapcsolódó ellenérték fizetési kötelezettség, mivel az átadás térítésmentes volt, hanem az üzletrész mindenkori tulajdonosát terhelő kötelezettség. Semmi nem alapozhatja meg, hogy a tag a pénzbeli hozzájárulás megfizetésére vonatkozó kötelezettsége alól mentesüljön. Fellebbezését a másodfokú tárgyaláson annyiban egészítette ki, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a térítésmentes átadásról rendelkező taggyűlési határozatot jogszerűnek minősítette, mert az 1997. évi Gt. 144. §
(3)bekezdése a térítésmentes átadásra csak a 144. §
(1)bekezdés b) pontjában meghatározott esetben ad lehetőséget, ez pedig a tag jogutód nélküli megszűnése. Erre tekintettel a határozat jogszabálysértő volt, ezáltal érvénytelen is, de azt bíróság előtt nem támadták meg. A cégbíróság a változást a cégjegyzéken átvezette, ezért az alperes fizetési kötelezettsége fennáll. Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban az abból levont jogi következtetése megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg ítéletében, hogy a felek jogviszonyára az 1997. évi Gt. szabályai vonatkoznak, melynek 9. §
(1)bekezdése akként rendelkezett, hogy a tagok (részvényesek) a törvény rendelkezéseitől akkor térhetnek el, ha ezt a törvény megengedi. Az
- évi Gt.
- §-a eltérést nem engedő módon szabályozta az üzletrész magához vonására és a magához vont üzletrész további jogi sorsára vonatkozó rendelkezéseket. Helytálló ezért az elsőfokú bíróságnak a törvény kógenciájára vonatkozó megállapítása is e körben. Alappal hivatkozott a felperes a fellebbezésében arra, hogy a taggyűlés 1/
- (XI.12.) számú határozata - amellyel a volt tag üzletrészét az alperesnek térítésmentesen átadta - jogszabálysértő volt. A
- §
(1)bekezdése szerint a társaság az üzletrészt magához vonja
- a)a tagsági jogviszony 13. § szerinti megszűnése, illetve a tag bírósági kizárása esetében az árverés lebonyolítása érdekében, vagy
- b)a tag jogutód nélküli megszűnése esetében. A
(3)bekezdés értelmében az
(1)bekezdés b) pontja esetében az üzletrészt be lehet vonni akkor is, ha a bevonást a társasági szerződés nem teszi lehetővé. A társaság úgyis határozhat, hogy az üzletrészt a tagoknak - törzsbetéteik arányában - térítés nélkül át kell adni. A jogszabály fenti megfogalmazásából egyértelműen megállapítható, hogy a társaság csak abban az esetben dönthetett volna jogszerűen az üzletrésznek az alperes részére történő térítésmentes átadásáról, ha a bt. jogutód nélkül szűnt volna meg. Tény azonban az is, hogy a taggyűlési határozatot az 1997. évi Gt. 47. §
(3)bekezdésében írt jogvesztő határidő alatt bíróság előtt nem támadták meg. A társaság ettől az időponttól kezdve egyszemélyes társaságként működik, a cégbíróság a tagváltozást a cégjegyzéken átvezette, egyedüli tagként a hatályos cégkivonat szerint az alperes szerepel a cégnyilvántartásban. A Legfelsőbb Bíróság az EBH 2001/
- számú Elvi határozatában - bár még az
- évi VI. törvény kapcsán, de jelen ügyben is irányadó módon - úgy foglalt állást, hogy a gazdasági társaság taggyűlési határozatai, tagi döntései esetében a Ptk.-nak a semmisségre vonatkozó szabályai nem érvényesülhetnek, hanem a külön törvény rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni. Kifejtette, hogy a taggyűlési határozat érvénytelenségét csak abban a perben eljáró bíróság állapíthatja meg, amelyik előtt a Gt. vonatkozó szabályai szerint benyújtott keresetben kérték a taggyűlési határozat felülvizsgálatát. A Ptk.
- §
(1)bekezdése ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy a semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat, és a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. A gazdasági társaság taggyűlési határozatai esetében azonban a Ptk. 234. §
(1)bekezdésében írtak nem érvényesülhetnek, e vonatkozásban ugyanis külön törvény, a Gt. rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni. Az
- évi Gt. - hasonlóan az
- évi VI. törvényhez - speciális rendelkezéseket tartalmazott a gazdasági társaság határozatainak bírósági felülvizsgálatára. Szintén az
- évi Gt.-vel azonosan a
- §
(2)bekezdésében úgy rendelkezett, hogy a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak (részvényeseinek) a Gt.-ben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyv rendelkezései alkalmazandók. Ezért a Gt. speciális előírásai kizárják a Ptk. 234. §
(1)bekezdésének alkalmazását. A fentiekből következik, hogy jelen a perben ezt a taggyűlési határozatot érvényesnek kell tekinteni és a kereset elbírálása körében annak tartalmát, az abban írt térítésmentességet kellett értelmezni az 1997. évi Gt. 9. §
(2)bekezdése szerint e körben alkalmazandó Ptk. 207. §
(1)bekezdése alapján. Eszerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára, és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. Rámutat a másodfokú bíróság, hogy az
- évi Gt. e rendelkezéseivel kapcsolatos joggyakorlat, illetve a jogalkotó szándéka az értelmezést nem segíthette, hiszen jelen esettel, amikor a tagsági jogviszony a teljes törzsbetét befizetését megelőzően, illetve éppen ezért szűnik meg, a jogalkotó nem számolt, illetve nem számolhatott annak ellenére, hogy elvben nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy a tag jogutód nélküli megszűnésére a törzsbetét teljes befizetését megelőzően is sor kerülhetett. A határozat tartalmának értelmezését illetően a Fővárosi Ítélőtábla a felperesi álláspontot osztotta. A térítésmentesség az üzletrész vételárának megfizetése alóli mentességként minősíthető csupán a másodfokú bíróság álláspontja szerint is, azt nem lehet olyan kiterjesztő módon értelmezni, hogy ez mentesítené az üzletrész megszerzőjét az üzletrészt terhelő kötelezettségek teljesítése, jelen esetben a törzstőke második részletének befizetése alól. Helytállóan hivatkozott a felperes a fellebbezésében az
- évi Gt.
- §
(1)bekezdésére, arra, hogy az üzletrész átruházása esetén az átruházónak a tagsági jogviszonyból eredő jogai és kötelezettségei az üzletrész megszerzőjére szállnak át, illetve a
- § azon előírására, hogy a tagok nem mentesíthetők a befizetés alól. Az üzletrész társaság általi magához vonása az üzletrész feletti rendelkezési jog időleges megszerzésének sajátos esete, azt a társaság köteles meghatározott módon és feltételekkel értékesíteni, átruházni. Ha ez nem jár sikerrel, akkor más módon, pl. bevonással köteles olyan intézkedést hozni, ami végső soron ugyancsak a társaság rendelkezési joga alóli kikerülést szolgálja. Ezért nem helytálló az az alperesi védekezés, hogy az üzletrészt a felperes szerezte meg elsőként, ezért nem terhelné az alperest a befizetési kötelezettség. Az alperesnek ezért az általa - térítésmentesen - megszerzett 2.600.000,- Ft névértékű üzletrészt terhelő 1.300.000,- Ft hátralékos befizetést teljesítenie kell az
- évi Gt.
- §-a alapján. A késedelembeesés, azaz a kamatfizetés kezdő időpontja nem lehet korábbi, mint az üzletrész megszerzése, ezért a keresettől eltérően a másodfokú bíróság ezen időponttól kezdve kötelezte az alperest a
- évi XXXVI. törvénnyel megállapított Ptk. 301/A. §
(2)bekezdésének megfelelő mértékű, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt összegű késedelmi kamatának megfizetésére a tőkeösszeg után. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése szerint a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően megváltoztatta. A fellebbezés eredményes volt, ezért a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a másodfokú bíróság a pervesztes alperest a felperes javára az ügyvédi munkadíjból álló első- és másodfokú perköltség megfizetésére, valamint a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési illeték megfizetésére az állam javára. A felperes részére megítélt ügyvédi munkadíj mértékét mérlegeléssel állapította meg a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdései alapján azzal, hogy az az általános forgalmi adót tartalmazza. Budapest,
- év március hó
- napján . Mika Ágnes sk. a tanács elnöke . Tibold Ágnes sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő Dr. Kurucz Zsuzsánna sk. bíró