← Magyarország

Pf.20055/2009/4 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.20.055/2009/

  1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla dr. Madarász Judit ügyvéd (2800 Tatabánya, Álmos vezér út
  2. fszt. 2.) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) alatti székhelyű I. rendű, II.rendű felperes neve (címe) alatti székhelyű II. rendű felpereseknek, - az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Jogi Képviseleti Főosztály (ügyintéző: ... osztályvezető 1363 Budapest, Pf. 24.) által képviselt BÉKÉS MEGYEI BÍRÓSÁG 5700 Gyula, Béke sgt.
  3. szám alatti székhelyű alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
  4. november hó
  5. napján kelt 16.P.21.152/2008/
  6. sorszámú ítélete ellen az alperes részéről
  7. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezését megváltoztatja és a II. rendű felperes keresetét teljes egészében elutasítja. Kötelezi a II. rendű felperest, hogy fizessen meg - külön felhívásra - az állam javára 1.800.000,-(Egymillió-nyolcszázezer) Ft le nem rótt első- és másodfokú eljárási illetéket. Kötelezi a II. rendű felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 30.000,(Harmincezer) Ft első- és másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperesek üzleti kapcsolatban álltak a cég1-vel, amely ellen az I. rendű felperes 1.632.549,-Ft számlatartozás, míg a II. rendű felperes 20.000.000,-Ft kölcsön, valamint 2.424.690,-Ft egyéb tartozás miatt végrehajtási eljárást kezdeményezett. A végrehajtási ügyek /végrehajtó neve/ önálló bírósági végrehajtó előtt V.476/2002.,V.464/
  8. és V.399/
  9. lajstromszámot kaptak. Az eljáró végrehajtó a felperesek javára végrehajtási jogot jegyeztetett be az adós tulajdonát képező /település1/-beli 252.,
  10. és
  11. helyrajzi számú ingatlanokra, amelyeken ezt megelőzően már más végrehajtást kérők végrehajtási joga feltüntetésre került. A -2- végrehajtó a /település1/-beli
  12. helyrajzi számú ingatlan becsértékét 180.000.000,-Ftban állapította meg és két alkalommal megkísérelte az árverést, amely vevők hiányában nem vezetett eredményre. A cég2 ugyancsak végrehajtási eljárást kezdeményezett az adós ellen, majd
  13. április
  14. napján felszámolási kérelmet terjesztett elő a Békés Megyei Bíróság előtt. A megyei bíróság
  15. október
  16. napján megállapította az adós fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolási eljárást, amely végzés ellen az adós jogorvoslati kérelmet terjesztett elő.
  17. április
  18. napján az eljáró végrehajtó árverési jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a II. rendű felperes képviseletében megjelent személy1 akként nyilatkozott, hogy a becsérték 50 %-ának, 90.000.000,-Ft vételárnak megfelelő összegben átveszi a /település1/-beli
  19. helyrajzi számú ingatlant. Az adóssal szembeni követelése 28.069.582,-Ft volt, amelynek beszámításával a fennmaradó 61.930.418,-Ft megfizetésére halasztást kapott
  20. május
  21. napjáig a Vht.
  22. §

(2)bekezdése alapján. Időközben az adós kérelmére a Szarvasi Városi Bíróság Vh.339/2002/
  1. sorszámú,
  2. április
  3. napján kelt végzésével a végrehajtási eljárást felfüggesztette a felszámolási eljárás jogerős befejezéséig. A határozat indokolása szerint a felszámolási eljárás kezdő időpontjában folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat haladéktalanul meg kell szüntetni és az adós a felszámolást elrendelő határozattal szemben jogorvoslati kérelmet terjesztett elő. Az ügy másodfokú elbírálására hatáskörrel rendelkező Szegedi Ítélőtábla csupán
  4. július
  5. napján kezdi meg a tevékenységét, így a kérelem teljesítése indokolt a Vht.
  6. §
(3)bekezdése és az
  1. évi IL. törvény
  2. §
(1)bekezdése alapján. A jelen per felperesei jogorvoslati kérelmet terjesztettek elő, amelynek következményeként a Békés Megyei Bíróság 1.Pkf.21.243/2003/
  1. sorszámú,
  2. november
  3. napján kelt végzésével a végrehajtási ügyben hozott elsőfokú határozatot megváltoztatta és a kérelmet elutasította. Az önálló bírósági végrehajtó
  4. május
  5. napján V.476/2002/
  6. sorszám alatt készített hivatalos feljegyzése szerint a II. rendű felperes képviselője irodájában megjelent, hogy az ingatlan vételárát kifizesse. Az eljáró végrehajtó tájékoztatta arról, hogy a vételárat befizetheti, de az ingatlan birtokbaadásáról és a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséről nem intézkedhet a végrehajtási eljárás felfüggesztése miatt. A II. rendű felperes képviselője ekkor írásban bejelentette, hogy a közölt akadályra figyelemmel a vételárat nem helyezi letétbe. Az adott időpontban rendelkezésére állt a 61.930.418,-Ft különbözet, amelyet az ... Bank Zrt. igazolt. Az adós felszámolását elrendelő végzés a Szegedi Ítélőtábla Fpk.f.I.30.026/2003/
  7. számú végzése folytán
  8. július
  9. napján jogerőre emelkedett. A felperesek a felszámolási eljárásban a követelésüket bejelentették, azonban a
  10. március
  11. napján készült felszámolási zárómérleg szerint ennek kielégítésére nem kerülhetett sor. Az I. rendű felperes módosított keresetében bírósági jogkörben okozott kár jogcímén 221.705,-Ft, míg a II. rendű felperes ugyanezen a jogcímen 112.416.690,-Ft és járuléka megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontjuk szerint -3- Pf.III.20.055/2009/
  12. szám jogszabálysértő volt a városi bíróságnak a végrehajtási eljárás felfüggesztéséről rendelkező határozata, és ennek következtében követelésüket sem a végrehajtási, sem a felszámolási eljárásban nem tudták eredményesen érvényesíteni. A II. rendű felperes a kereset felemelését azzal indokolta, hogy a 180.000.000,-Ft becsértékű ingatlan tulajdonjogát 90.000.000,-Ft ellenében megszerezhette volna, így kára származott abból, hogy a végrehajtási eljárásban a követelése kielégítetlen maradt és elesett az átvételi ár feletti 90.000.000,-Ft-os ingatlanértéktől. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Kifejtette, hogy nincs olyan jogellenes és felróható magatartás, amely a kártérítési felelősséget megalapozná, a végrehajtás felfüggesztéséről szóló döntés kirívóan tévesnek nem tekinthető annak ellenére, hogy utóbb megváltoztatásra került. Az elsőfokú bíróság 16.P.21.178/2006/
  13. sorszámú és 16.P.22.125/2007/
  14. sorszámú (a keresetet elutasító) ítéleteit a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.154/2007/
  15. sorszámú és Pf.II.20.098/2008/
  16. sorszámú végzésével ismételten hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Iránymutatása szerint a Vht.
  17. §
(3)bekezdése értelmében a végrehajtást foganatosító bíróság az adós kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel a végrehajtást, ha az adós a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolja. A törvényhely
(5)bekezdése példálózóan felsorolja a felfüggesztésre okot adó körülményeket, amelyek közül ilyen lehet a jogi személy esetén pl. a természeti csapás vagy egyéb más ok. Az adós azonban releváns körülményre nem hivatkozott, sőt az eljárás felfüggesztését a felszámolási eljárásra és a hitelezők érdekeinek védelmére utalva kérte, vagyis ez utóbbi esetben olyan okból, amely nem saját helyzetére vonatkozik. Ennek alapján a Vht.
  1. §-ának alkalmazására nem kerülhetett volna sor azzal az indokkal, hogy a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedéséig - az ítélőtábla akkori megalakulása és működésének megkezdése miatt - a másodfokú döntés meghozataláig még hosszú idő van hátra. Ez egyébként nem következett be, mert az ítélőtábla
  2. július
  3. napján döntést hozott. A hivatkozott indok a végrehajtás felfüggesztését jogszerűen nem tette lehetővé, és a városi bíróság tévesen hivatkozott a Cstv.
  4. §
(1)bekezdésében foglaltakra. A bíróság által elkövetett kirívóan téves jogértelmezés, a Vht. rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása olyan jogellenes és felróható magatartásnak minősül, amely a kárfelelősséget megalapozza. Szükségesnek mutatkozott azonban a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű kiegészítése. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban az iránymutatás alapján a bizonyítási eljárást lefolytatta. Ítéletével kötelezte az alperest, fizessen meg a II. rendű felperesnek 112.416.690,-Ft-ot és ennek
  1. július
  2. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az I. rendű felperes keresetét teljes egészében megalapozatlannak találta. Indokolásában kifejtette, hogy az I. rendű felperes a felfüggesztett végrehajtási eljárásnak nem volt alanya, nem -4- rendelkezett a perbeli ingatlanra bejegyzett végrehajtási joggal, ezért az ingatlan II. rendű felperes általi megszerzése esetén követelése nem nyerhetett volna kielégítést. Az I. rendű felperes a követeléséhez akkor juthatott volna hozzá, ha a II. rendű felperes őt vagyona rovására ingyenesen juttatásban részesíti, ez azonban a végrehajtási eljárás felfüggesztésével okozati összefüggésben nem áll. A
  3. április
  4. napján kelt árverési jegyzőkönyv tanúsága szerint a II. rendű felperes a Vht.
  5. §-a alapján az ingatlant 90.000.000,-Ft-nak megfelelő árért átvehette volna. Ebben az esetben beszámítással érvényesítheti 28.069.582,-Ft-os követelését és a különbözet megfizetésére volt köteles
  6. május
  7. napjáig. A II. rendű felperes az átvételhez szükséges pénzeszközzel rendelkezett, a végrehajtó irodájában
  8. május
  9. napján megjelent, azonban az ingatlan vételárát azért nem fizette meg, mert időközben a bíróság a végrehajtási eljárást felfüggesztette, amelynek következményeiről az önálló bírósági végrehajtó tájékoztatta. Amennyiben az eljárás nem kerül felfüggesztésre, a II. rendű felperes a vételárat
  10. május
  11. napján megfizeti, és az eljáró végrehajtó a Vht.
  12. és
  13. §-a alapján az árverési jegyzőkönyv másolatát megküldi a vevő tulajdonjogának bejegyzése végett az illetékes földhivatalnak, vagyis a tulajdonjogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzéssel megszerezte volna. Minderre az adós gazdasági társaság felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedésének időpontját megelőzően került volna sor és a II. rendű felperes teljes követelése megtérül, sőt 180.000.000,-Ft értékű ingatlan tulajdonosává válik. A sikeres ingatlan átvétel esetén a vagyontárgy nem került volna be a felszámolási vagyonba. Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság a II. rendű felperes módosított keresetének a késedelmi kamat kezdő időpontját módosítva helyt adott. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel. Kérte annak megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását. Okfejtése szerint nem valósult meg olyan kirívó és nyilvánvaló jogsértés a jogértelmezés körében, amelynek alapján a bíróságot kártérítési felelősség terhelné. A kár összegszerűségének megállapítása is megalapozatlan, mert a végrehajtó által kimunkált ingatlanbecsérték nem azonos az ingatlan forgalmi értékével. Utalt arra, hogy a felszámolási eljárásban a /település1/-beli
  14. helyrajzi számú ingatlant 55.000.000,-Ft vételárért értékesítették. Igazságügyi szakértő kirendelését kérte a perbeli ingatlan forgalmi értékének meghatározására, mert ennek ismerete nélkül az elmaradt vagyoni előny mértéke nem állapítható meg. A II. rendű felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárásban már rendelkezésre álló adatokra figyelemmel kiegészíti akként, hogy a ... Felszámoló és Csődmenedzselő Rt.
  15. április
  16. napján kelt zárómérlegében foglaltak szerint a felszámolás közzététele a Cégközlöny
  17. július
  18. napi lapszámában történt meg, és a perbeli ingatlan 55.000.000,-Ft-ért került értékesítésre. -5Pf.III.20.055/2009/
  19. szám A fellebbezés az alábbiak szerint megalapozott. Az alperes kártérítési felelőssége szempontjából megállapítható, hogy a Ptk.
  20. §
(1)bekezdésében és a 349. §
(1)és
(3)bekezdésében meghatározott általános és különös tényállási elemek fennállanak. A végrehajtási eljárás felfüggesztéséről a bíróság a Vht.
  1. §-át megsértve a jogszabály kirívóan téves és okszerűtlen értelmezésével döntött, amely a kárfelelősséget megalapozza. A Ptk.
  2. §
(1)bekezdése értelmében ugyanakkor a károsult a kár elhárítása és csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az, az adott helyzetben elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget. A II. rendű felperes kereseti követelését arra alapította, hogy a Szarvasi Városi Bíróság
  1. április
  2. napján kelt végzése miatt nem tudta megszerezni a végrehajtás tárgyát képező ingatlan tulajdonjogát, ezért nem jutott hozzá az adóssal szemben őt megillető 28.069.582,-Ft összegű követeléséhez és 90.000.000,-Ft értéknövekményhez, mint elmaradt haszonhoz. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy a kárelhárítás körében a II. rendű felperes miként járt el. A törvény azt várja el a károsulttól, hogy ne szemlélje tétlenül a károsodását, vagy ennek bekövetkezésével fenyegető helyzetet, hanem tegyen meg mindent a fenyegető kár elhárítása érdekében. A kárelhárítási kötelezettség megállapításához az szükséges, hogy a károsult tudomására jusson vagy elvárható körültekintés mellett felismerhesse a kár bekövetkezésével fenyegető veszélyhelyzetet (PK.
  3. számú állásfoglalás, IH.
  4. évi
  5. számú jogeset). A nem vitatott periratokból kitűnik, hogy a II. rendű felperes képviselője tudott a felszámolási eljárás megindításáról és
  6. december hónaptól kezdődően több alkalommal tárgyalt a felszámolást kezdeményező cég2 képviselőjével arról, hogy miként juthatnak az adóssal szemben fennálló követelésükhöz. A felszámolási eljárás egy totális végrehajtás, amelynek során a Csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
  7. évi IL. törvény (Cstv.) rendelkezéseit kellett alkalmazni. A Cstv. 46-
  8. §-ai határozzák meg a felszámoló kötelezettségeit az adós követeléseinek behajtása és a vagyon tárgyának értékesítése kapcsán. Ezen belül a vagyonértékesítés részletes szabályait a Cstv.
  9. §-a, illetve a 49/A-49/C. §-ai szabályozzák. A felszámoló alapvető kötelezettségei közül a Cstv.
  10. §
(1)bekezdése kimondja a nyilvánosság biztosítását és meghatározza az értékesítés formáit, amely pályázat vagy árverés lehet. A Cstv. 49. §
(2)bekezdése értelmében a felszámolás közzétételének időpontjától számított 120 napon belül kell megkezdeni az értékesítést, amely jelen esetben 2003. július 31. napjától kezdődően számítandó. A Cstv. 49/A. §
(1)bekezdése akként rendelkezik, hogy a felszámoló a nyilvános pályázatot Cégközlönyben teszi közzé, avagy a 49/B. §
(1)bekezdése szerint árverési hirdetményt tűz ki, amelyet a
(2)bekezdés értelmében ugyancsak a Cégközlönyben közzé kell tenni. -6A fentiek alapján a II. rendű felperes a tőle elvárható gondosság esetén tudomást szerezhetett az ingatlan értékesítéséről, amelynek időpontja a végrehajtási eljárásban tervezett átvételhez,
  1. május
  2. napjához képest nem jelenthetett lényeges időbeli eltérést, mivel a felszámolási eljárás közzététele közeli időpontban,
  3. július
  4. napján megtörtént, és ehhez képest az ingatlanértékesítésre 120 nap állt a felszámoló rendelkezésére. Az ingatlan megszerzéséhez szükséges vételárral a II. rendű felperes rendelkezett. A Cstv.
  5. §
(4)bekezdése értelmében a tulajdonjogot vagy más vagyoni jogot szerző fél a nyilvános értékesítés során beszámítással nem élhet, azonban a 49/B. §
(3)bekezdése alapján az árverési vételár a felére szállítható le. Ugyanakkor az adós vagyonához tartozó ingatlant a felszámolási eljárásban nem forgalmi értéken, hanem az értékesítés idején a forgalomban elérhető legmagasabb áron értékesíti a felszámoló, vagyis a vagyontárgy - az elméleti forgalmi értéknél - alacsonyabb áron kerülhet értékesítésre (BDT.
  1. évi
  2. számú jogeset). Ténylegesen a felszámolási eljárásban az ingatlan 55.000.000,-Ft vételárért kelt el. A fenti peradatokból egyértelműen következik, hogy a II. rendű felperes a kárelhárítási kötelezettségének nem tett eleget, holott a felszámolási eljárás keretében történő értékesítésről tudomást szerezhetett. Amennyiben a rendelkezésére álló 61.000.000,-Ft vételárból ténylegesen 55.000.000,-Ft-ért a felszámolási eljárásban megvásárolja a /település1/-beli
  3. helyrajzi számú ingatlant, nem keletkezik kára, az ingatlan értékében megtérül az adóssal szembeni 28.069.582,-Ft összegű követelése és nincs elmaradt haszna. Mulasztása, az a körülmény, hogy a felszámolási eljárásban nem lépett fel vevőként, a kártérítési felelősséget kizárja. A II. rendű felperes saját döntése körébe tartozott, hogy a rendelkezésére álló vételárat nem használta fel az ingatlan megszerzéséhez, amely döntés kárkövetkezménye az alperesre nem hárítható át. A kifejtettek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a II. rendű felperest érintő megfellebbezett rendelkezését a Pp.
  4. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította. A II. rendű felperes pervesztességének következményeként köteles megfizetni a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt első- és másodfokú eljárási illetéket a Pp. 78. §
(1)bekezdése, az Itv. 64. §
(1)bekezdése és a 6/
  1. (VI.26.) IM. rendelet
  2. §
(2)bekezdésére figyelemmel. Az alperes másodfokú eljárási költségét - útiköltség - is köteles viselni a Pp. 75. §
(3)bekezdése és a 78. §
(1)bekezdése értelmében. S z e g e d,
  1. április hó
  2. napján Dr. Kissné dr. Koch Ágnes sk. Dr. Rakita Zsuzsanna sk. Dr. Kasza Ferenc sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró A kiadmány hiteléül:

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.