Bf.492/2008/14 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében bírálta felül. A Be. 361. §-ának

(1)bekezdésére figyelemmel nyilvános ülést tűzött, amelyen felmerült az igazságügyi elmeorvos szakértői vélemények közötti eltérés lehetősége a kényszergyógyítás elrendelésének indokoltságával kapcsolatban, amit a megyei bíróság elmulasztott feloldani az eljárása során. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a Be. 363. §-a

(2)bekezdésének b/ pontja alapján tárgyalásra tért át, mert bizonyítás felvétele vált szükségessé. Az ítélőtábla ennek következtében a tárgyalásra megidézte és meghallgatta a nyomozás során igazságügyi elmeorvos-szakértői véleményt készítő dr. Herbszt Sarolta és dr. Maróthi László, valamint az első fokú bírósági eljárásban szintén e tárgykörben igazságügyi szakvéleményt adó dr. Pigniczki Zsuzsanna és dr. Kiss Lajos igazságügyi elmeilletve orvosszakértőket. A szakértők a másodfokú tárgyaláson egyetértettek abban, hogy a cselekmény elkövetésekor vádlott alkoholfüggő volt és kényszergyógyításának orvosi ellenjavallata nem volt, azonban a büntetés-végrehajtási intézetben töltött idő alatti szükségszerű alkoholmegvonás miatt a függéség tünetei nála megszűntek. Azt is elmondták, hogy orvosi szempontból nem feltétlenül segít a vádlottnak egy kényszergyógyítás. Ezzel a két igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény közötti látszólagos ellentmondás tisztázást nyert. Az ítélőtábla a másodfokú tárgyaláson a Be. 353. §-ának

(1)bekezdése értelmében felvett részbizonyítás eredménye, továbbá a megyei bíróság által feltárt és elfogadott bizonyítékok, valamint az iratok tartalma alapján az első fokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. §-a

(1)bekezdésének a/ pontjára figyelemmel a következők szerint pontosítja, kiegészíti: Az előéleti adatok csupán azzal pontosítandók, hogy az

1. pontban rögzített ítélettel elbírált bűncselekmények elkövetési ideje volt még
2. július 14-e is, valamint a pártfogó felügyelet elrendelésére is sor került. A sértett a második szúrást követően az ágyon fekve maradt úgy, hogy két lába az ágyról a padlóra lógott (nyomozati iratok 77/5., 81/9;
3. és 83/11;
4. számú fényképek). A sértettnek a halál időpontjában volt az 1,26 ezrelékes véralkohol koncentrációja. Sértett halála erőszakos úton, a főverőér mellkasi szakaszának szúrt sérülése és következményes heveny elvérzés miatt következett be. Az így kiegészített és pontosított tényállás már mindenben megalapozott és a Be.
5. §-ának

(2)bekezdésére tekintettel a másodfokú eljárásban irányadó. A megyei bíróság a bizonyítást a büntetőeljárási szabályokat jórészt betartva folytatta le. E körben az ítélőtábla mellőzi az indokolásból a

1. oldal utolsó és a
2. oldal első bekezdéseit. A nyomozóhatóság tagjai a helyszínre érkezést követően úgy hallgatták meg vádlottat, hogy nem figyelmeztették őt a Be.
3. §-ának

(2)bekezdésében írtakra. A Be. 78. §-ának

(4)bekezdése alapján a terhelt nyilatkozata, vallomása bizonyítékként nem értékelhető még abban az esetben sem, ha a helyszínen még nem merült fel, hogy vádlott, mint bejelentő a későbbiekben terheltté válhat. A másodfokú bíróság - egyetértve a fellebbviteli főügyészség e vonatkozásban tett indítványával - mellőzi az ítélet 20. oldal 4. bekezdését, mivel I.sz. tanú - aki a vádlott házastársának a gyermeke - figyelmeztetése a vallomás megtagadás jogára [Be. 82. §

(1)bekezdés a/ pont] az első fokú tárgyalás során elmaradt. A megyei bíróság által rögzített tényállást ugyanakkor e bizonyítékok mellőzése semmilyen formában nem érinti, figyelemmel vádlott később tett vallomására, valamint II.sz.tanú nyomozás során tett - és az első fokú tárgyaláson ismertetésre került - vallomásaira. Az első fokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat mérlegelési körébe vonta és az azokat értékelő tevékenységéről messzemenően számot adott. Meggyőző, logikus érveléssel vetette el a vádlott védekezését, figyelemmel a felesége tanúvallomására és nem utolsó sorban az igazságügyi orvos-szakértőknek a vádlotti kézsérülés keletkezési mechanizmusával kapcsolatban kifejtettekre. A megyei bíróságnak vádlott bűnösségére levont következtetése helyes és törvényes az elkövetett bűncselekmény jogi minősítése is. Az e körben kifejtett indokokat az ítélőtábla is osztja, ahogy az emberölés privilegizált alakzatával, az erős felindulásban elkövetett emberöléssel kapcsolatban rögzítetteket is. Helyes az egyenes szándék megállapítása és indokolása is. Az első fokú bíróság jórészt feltárta a vádlott javára és terhére figyelembe vehető bűnösségi körülményeket, amelyeket csupán azzal kell kiegészíteni, hogy további enyhítő hatása van vádlott %-os rokkantságának. Mellőzi a súlyosító körülmények sorából az ítélőtábla „a sértett jóhiszeműségét kihasználva” utalást, illetve a nagy erőkifejtést. Ez utóbbit a kétszeres értékelés tilalma folytán, hiszen a bűncselekmény súlyosabb minősítése részben ezen alapul. Mellőzi még az ítélőtábla az indokolásból a Btk. 40. §-ának

(1)és

(2)bekezdésére, a Btk. 41. §-ának

(1)bekezdésére és 45. §-ának

(1)bekezdésére utalást, hiszen e törvényhelyek rögzítése szükségtelen a Btk.

1. §-ának a/ pontja mellett. A vádlottal szemben kiszabott 10 év börtönbüntetés semmiképpen nem tekinthető eltúlzottnak, figyelemmel a súlyosító körülmények lényegesen nagyobb számára és nyomatékára. A vádlott 67%-os rokkantságára, megromlott egészségi állapotára tekintettel az első fokú ítélet lényeges súlyosítását sem látta indokoltnak az ítélőtábla. Az első fokú bíróság által kiszabott büntetés arányban áll az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyával, a bűnösségi körülményekkel, valamint vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokával. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a megyei bíróság ítéletét a Be.
2. §-ának

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt is beszámította az ítélőtábla a Btk. 99. §-ának

(1)bekezdése alapján a kiszabott szabadságvesztés tartamába. A másodfokú tárgyaláson az igazságügyi szakértők megjelenésével, véleményadásával kapcsolatban felmerült bűnügyi költség vonatkozásában a másodfokú bíróság a Be. 381. §ának

(2)bekezdését alkalmazva határozott, mivel a kényszergyógyítás elrendelésére nem került sor. D e b r e c e n ,

1. március
2. Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Elek Margit sk. a tanács tagja Záradék: A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 7.B.392/2007/
3. számú ítélete a másodfokú végzéssel jogerős és végrehajtható. D e b r e c e n ,
4. március
5. . Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke