Gf.40047/2009/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése szerint az I. rendű alperes tartozásáért mögöttes felelősség terheli. Az alperesek érdemi ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték, annak összegszerűségét tették vitássá, másodlagosan a Pp. 152. §

(1)bekezdése alapján a per tárgyalásának a felfüggesztését kérték, hivatkozva arra, hogy a II. rendű alperes feljelentést tett az I. rendű alperes kültagjai ellen, akik a perbeli áru értékesítéséből befolyt bevételt más célra fordították, így különösen nagy értékre elkövetett sikkasztást valósítottak meg, a büntetőeljárás a perbeli jogvita előkérdésének minősül. Az elsőfokú bíróság

1. augusztus 28-án kelt 5.G.41.912/2007/
2. számú ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 22.357.772 forintot, ezen tőketartozás után a határozat rendelkező részében szereplő bontás szerinti, a kifizetésig járó évi 20 %-os késedelmi kamatát, valamint 1.700.000 forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság kötelezte a II. rendű alperest a fenti tartozás megfizetésére, amennyiben a felperes követelése az I. rendű alperessel szemben indult végrehajtási eljárás során nem hajtható be, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság a tárgyalás felfüggesztése iránti alperesi kérelem alaptalanságára vont következtetést; a perben nem merült fel büntetőbírói vagy államigazgatási hatáskörbe tartozó előzetes kérdés, a hivatkozott büntetőeljárás az I. rendű alperes által működtetett gyógyszertár jövedelmének az elsikkasztásával kapcsolatos, mely a követelés behajthatóságát érinti, és nem tárgya a gyógyszerszállítás, valamint az ellenérték kifizetésének a vizsgálata. Az elsőfokú bíróság a feljelentés alapján eljárt nyomozóhatóság megkeresésre adott válaszából megállapította, hogy az alperesek védekezésének az előterjesztését a nyomozati eljárás nem akadályozta. A kereseti kérelem alátámasztásául csatolt számlák és szállítólevelek alapján az alperesek többszöri felhívás ellenére érdemben nem nyilatkoztak, nem tették vitássá a feltüntetett áruk átvételét, így a Pp.
3. §-ának

(2)bekezdése alapján bizonyítottnak fogadta el azt, hogy a felperes az I. rendű alperes részére áruszállítást végzett, ugyanakkor az alperesek nem bizonyították az ellenérték megfizetését. Utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy a felek közötti szerződés alapján az I. rendű alperesnek a mennyiségi és minőségi kifogást az áru átvételekor, illetve az azt követő 5 munkanapon belül kellett volna jeleznie, ezzel kapcsolatos nyilatkozat előterjesztésére a perben nem merült fel adat. A nyomozóhatóság tájékoztatása alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a perbeli gyógyszerszállítások idején az I. rendű alperes részéről a II. rendű alperes járt el, ezt igazolja a 2007. február 19-én általa aláírt szerződés is, a II. rendű alperesnek így lehetősége volt arra, hogy a készítményeket mennyiségileg és minőségileg is ellenőrizze, a teljesítés kapcsán reklamációt közöljön. Az elsőfokú bíróság a Gt. 108. §

(3)bekezdése alapján alkalmazandó Gt. 97. §

(1),

(3)bekezdése figyelembevételével a II. rendű alperest mögöttes felelősségének érintetlenül hagyása mellett kötelezte az I. rendű alperesi tartozás megfizetésére. Az elsőfokú bíróság a késedelmi kamatkövetelés tekintetében a felperes keresetét részben elutasította, álláspontja szerint a teljesítési késedelem nem a számlákon feltüntetett fizetési határidő lejártával, hanem azt követő napon - munkaszüneti és ünnepnapok esetén az első munkanapon - következett be, így e körben a felperes kereseti kérelmét elutasította. Az ítélet ellen a II. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését - az elsőfokú bíróság új eljárásra, illetőleg a büntetőeljárás jogerős befejezéséig a per tárgyalásának felfüggesztésére utasítását -, másodlagosan a megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte, sérelmezte továbbá a terhére megállapított első fokú perköltség összegét is, melyet túlzottnak tartott. A II. rendű alperes az elsődleges fellebbezési kérelme körében változatlanul fenntartotta azon jogi álláspontját, hogy a jogvita elbírálásának előkérdése a felperes feljelentése alapján indult büntetőeljárás jogerős befejezése; jelentőséggel bír ugyanis, hogy a felperes kitől követelheti az áru ellenértékét, illetőleg, hogy kitől tudja a követelését behajtani. Előadta, hogy a BRFK Gazdaságvédelmi Főosztálya végzi a nyomozást, az eljárás adatai a II. rendű alperes feljelentésében tett állításokat igazolták, tekintve, hogy az eljárás sikkasztás bűntette, valamint a számvitel rendjének megsértése vétsége tárgyában folyik, az ügy hatásköri leosztás miatt időközben a VPOP Közép-Magyarországi Regionális Nyomózó Hivatala elé került, ennek alátámasztására okiratot csatolt. Vitatta a mögöttes felelőssége alapján történő marasztalását, hivatkozva arra, hogy nem vett részt személyesen a társaság működésében, a megítélt tartozás még a munkaviszonyába való visszatérése előtt keletkezett, figyelemmel a 60 napos fizetési határidőre is. 2007 áprilisában tért vissza dolgozni, a kültagtól kapott arra vonatkozó felvilágosítást, hogy a gazdasági társaság pénzügyi helyzete nem kielégítő, a tartozások nem kerültek kifizetésre, a felhalmozódott tartozások láttán tett feljelentést. Utalt arra, sem a megrendeléseket, sem az átvételeket nem ő bonyolította, arról sem volt tudomása, hogy a társaságnak tartozása van. A felperesi szállítólevelek alapján akként nyilatkozott, hogy csak azok egyikén ismerte fel a saját aláírását, a többit nem ő írta alá. A felperes fellebbezési ellenkérelmében helytálló indokai alapján az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a perben bizonyította, hogy a leszállított árukat az alperesek hiánytalanul átvették, annak ellenértékét azonban nem fizették meg. Helyesen döntött az elsőfokú bíróság arról, hogy a fellebbezésben hivatkozott büntetőeljárás a jogvita elbírálásának nem előkérdése; annak eredménye a II. rendű alperes és az I. rendű alperes kültagjai közötti elszámolásra kiható jogkövetkezménnyel járhat. Az a körülmény, hogy a II. rendű alperes nem járt el kellő körültekintéssel akkor, amikor GYES-en volt, a felperesre azzal a hátrányos következménnyel jár, hogy a követelés behajtása további költségek előlegezésével és időveszteséggel jár, de semmiképp nem ad alapot a per tárgyalásának a felfüggesztésére, emellett a 2006. évi IV. tv. 108. §

(3)bekezdése és 97. §

(1),

(2),

(3)bekezdése alapján történő marasztalása is helytálló. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság perköltség viselésére vonatkozó döntése is helytálló; a felperes 900.000 forint illetéket rótt le, továbbá a megállapított ügyvédi munkadíj a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontjában foglaltaknak megfelelt. Utalt arra, hogy az eljárás elhúzódására, tárgyalások elhalasztására az alperesek magatartása miatt került sor, többszöri felhívás ellenére nem tettek nyilatkozatot, a könyvelési adatok ellenőrzésére annak ellenére kérték határidő biztosítását, hogy a dokumentumok a rendelkezésükre álltak. A Fővárosi Ítélőtábla a felperes keresetének részbeni elutasítására, valamint az I. rendű alperes marasztalására vonatkozó ítéleti rendelkezést nem érintette, az elsőfokú bíróság határozata a fenti körben a Pp. 228. §

(3)bekezdése alapján fellebbezés hiányában - jogerőre emelkedett. A II. rendű alperes fellebbezése nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság az ítéletében a fellebbezéssel érintett körben a tényállást kellően feltárta, és helytálló az abból levont jogi következtetése is. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a per tárgyalásának felfüggesztésére irányuló alperesi kérelem teljesítését a Pp. 152. §

(1)bekezdésében foglalt jogszabályi feltételek teljesülése hiányában mellőzte, és az ügy érdemében határozott. A felperes a keresetében az I. rendű alperessel kötött szállítási szerződés teljesítésére hivatkozva pénzbeli ellenszolgáltatás megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. A jogvita elbírálása a jogviszony létrejöttének, a kölcsönös teljesítések megtörténtének a vizsgálatát tette szükségessé. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felfüggesztés iránti kérelemben hivatkozott, a II. rendű alperes feljelentése alapján indult nyomozati eljárás nem a fenti tények tisztázására, hanem az I. rendű alperes bevételének sikkasztása vizsgálatára folyik, így nem szolgáltatott volna olyan adatokat, bizonyítékokat, amelyek az ügy érdemi elbírálására kihatással lettek volna, ezért nem megalapozott a II. rendű alperes fellebbezési érvelése a per tárgyalása felfüggesztésének a szükségességére vonatkozóan. Alaptalan a II. rendű alperes fellebbezése az ügy érdemében hozott döntésre vonatkozóan is. A felperes a Pp. 164. §

(1)bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségének eleget tett; az I. rendű alperessel kötött,

1. február 19-i szállítási keretmegállapodás becsatolásával a jogviszony létrejöttét, a szállítólevelekkel a perbeli áruk I. rendű alperes általi átvételét igazolta. A II. rendű felperes azon fellebbezési előadása, hogy csak az egyik szállítólevelet írta alá, jelentőséggel nem bír; nem merült fel a perben adat arra vonatkozóan, hogy az áru átvétele a II. rendű alperes személyes közreműködését igényelte volna, emellett nem volt vitás, hogy az árut az I. rendű alperes megrendelésére szállította a felperes, és a szállítóleveleket az áru átvétele körében eljárni jogosult személy látta el az aláírásával, valamint az I. rendű alperes bélyegzőjének lenyomatával, így kétségtelenül az I. rendű alperes vált a szállítási jogviszonyban fizetésre kötelezetté. A fenti kifejtettek okán ugyancsak nem fog helyt a II. rendű alperes azon védekezése sem, hogy a szállítások és a pénztartozások keletkezése arra az időszakra esik, amikor személyesen nem vett részt a gyógyszertár működtetésében; az I. rendű alperes cégadatai szerint a II. rendű alperes a peresített időszakban végig az I. rendű alperes beltagja volt, így az I. rendű alperes tartozásáért mögöttes felelősség terheli. Az I. rendű alperes cégadataiból kitűnően a perbeli kötelmi jogviszony keletkezésekor az I. rendű alperes még nem helyezkedett a
2. évi IV. tv. (Gt.) hatálya alá, az érdemi döntés meghozatalakor hatályos Gt.
3. §

(4)bekezdésének utolsó fordulata szerint azonban a társaságnak - a Gt. 336. §

(4)bekezdése első fordulata szerinti bejelentés vagy társasági szerződésmódosítás hiányában is -

1. július 1-jétől a Gt. szabályait kell alkalmaznia. Megjegyzi a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a beltag mögöttes felelősségét az
2. évi CXLIV. tv.
3. §

(3)bekezdésén keresztül alkalmazandó 90. §

(1)bekezdése a

1. évi IV. tv.
2. §

(3)bekezdésén keresztül alkalmazandó 97. §

(1)bekezdésében foglaltakkal azonos módon szabályozta. Helytálló az elsőfokú bíróság első fokú perköltség viselésére vonatkozó ítéleti rendelkezése is; a Pp. 75. §

(1)bekezdése szerint perköltségnek minősül a felperes által lerótt 900.000 forint kereseti illeték, valamint a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(1)bekezdésében foglaltak helytálló alkalmazásával, a pertárgy értékéhez igazodóan, helyes mérlegeléssel megállapított 800.000 forint jogi képviselettel felmerült munkadíj, ezek viselése a pervesztes felet terheli, emellett a II. rendű alperes a fellebbezésében a perköltség mérséklésére alapot adó konkrét körülményt nem jelölt meg. Tekintettel arra, hogy a fellebbezésben előadottak eltérő tényállás megállapítására, illetőleg jogi következtetés levonására nem adtak alapot, a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel érintett körben a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A II. rendű alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes jogorvoslati perköltsége megfizetésére, amely a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(5)bekezdésében foglaltak figyelembevételével, mérlegeléssel megállapított, általános forgalmi adót is tartalmazó 200.000 forint jogi képviseleti munkadíjból áll. A Fővárosi Ítélőtábla a II. rendű alperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt jogorvoslati illeték viseléséről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdése és a

1. §-a alapján határozott. Budapest,
2. április
3. . Bánki Horváth Mária s. k., a tanács elnöke Levek Istvánné dr. s. k., előadó bíró Dr. Rédei Anna s. k., bíró