Gf.40500/2008/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.500/2008/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla dr. Palásthy Attila ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Bajkai István ügyvéd által képviselt alperes ellen áramdíj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
2. szeptember
3. napján kelt 6.G.41.066/2006/
4. számú ítélete ellen a felperes részéről
5. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatja; mellőzi a felperes első fokú perköltség fizetésére kötelezését és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 5.264.523 (ötmillió-kettőszázhatvannégyezerötszázhuszonhárom) forintot, valamint annak
6. szeptember 22-től
7. december 31-ig évi 11 %-os,
8. január 1-jétől a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt mértékű késedelmi kamatát, továbbá 902.300 (kilencszázkettőezer-háromszáz) forint első- és másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az alperes nevén nyilvántartott ... gyári számú elektromos fogyasztásmérőről kiállított,
9. április 25-én kelt felülvizsgálati lap szerint három darab 400/5-ös áramváltó, a
10. október 4-én kelt felülvizsgálati lap szerint három darab 500/5-ös áramváltó működött - utóbbiak
11. évi hitelesítésűek -, az elhelyezett zárópecsétek sértetlenek voltak. A fenti fogyasztásmérő berendezés ellenőrzéséről
12. február 16-án felvett ténymegállapító jegyzőkönyvben - többek között - rögzítést nyert, hogy „a szerződés szerinti 400/5-ös, azaz 80-as szorzójú áramváltók helyett a mérő 500/5-ös, azaz 100-as szorzójú áramváltók impulzusát regisztrálja. A 80-as és a 100-as szorzójú áramváltók ugyanazon cellán belül vannak elhelyezve. A 80-as szorzójú áramváltók nem voltak leplombálva, viszont a 100-as szorzójú áramváltókon régi ólompecsétek voltak épen. Az áramváltókat befogadó cella ajtaján lévő pecsét sérült állapotban volt." A
13. február 16-i ellenőrzés alapján -
14. március 11-i ármegállapítás szerint a felperes
15. június 30-i esedékességű pótszámlát állított ki 5.272.207 forint villamos energia díjról. A felperes
16. december 13-án kelt levelében felszólította az alperest a pótszámla és annak késedelmi kamata megfizetésére, az alperes
17. január 19-i válaszlevelében - a követelés bizonyítatlansága okán - a teljesítéstől elzárkózott. A felperes
18. március 9-én fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő az alperessel szemben; az eljárás az alperes ellentmondása folytán perré alakult. A felperes a keresetében 5.272.207 forint áramdíj és annak
19. szeptember 22-től a kifizetésig járó törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A keresetében arra hivatkozott, hogy a fogyasztási helyen felszerelt 500/5-ös áramváltóval szemben a számlázásban 400/5-ös áttétel szerepelt, így a rendszer a mért egységet csak 80-nal szorozta, a kiesett mennyiség nem került leszámlázásra. Tekintettel arra, hogy fogyasztásmérő utolsó felülvizsgálatakor 19287,35 egység volt a fogyasztásmérő berendezés állása, a ténymegállapító jegyzőkönyv felvételekor pedig 32606,57 egység, a le nem számlázott villamos energia mennyisége a fenti összegek különbsége, megszorozva 20-szal, mely normál tarifa alapulvételével került felszámításra. A kereseti kérelme jogalapjaként a
20. évi CX. tv.
21. §-át, valamint a 180/
22. (VIII. 23.) Kormányrendelet mellékletét képező Villamos energia közüzemi szabályzat
23. §-át jelölte meg. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a
24. április 25-én és
25. október 4-én végzett felülvizsgálat során a felperes mindent rendben talált, ezt követően, a
26. február 16-i ténymegállapító jegyzőkönyv felvételéig is történt többszöri ellenőrzés, melyekről jegyzőkönyv nem készült, hiányosság megállapítására nem került sor. Álláspontja szerint abból, hogy a felperes munkatársai minden ellenőrzés alkalmával a zárópecséteket ép állapotban találták, és a mérőváltók csak a zárópecsétek megsértésével változtathatók meg, megállapítható, hogy az alperesnek nem volt lehetősége ezek megváltoztatására. A mérőváltók helyiségébe az alperes munkavállalói nem léptek be, a mérőórákon vagy mérőváltókon átalakítást nem végeztek, ezt a sértetlen zárópecsétek is bizonyítják. Az átkötésre csak a felperes munkatársainak volt lehetősége, melynek tényéről az alperes a
27. február 16-i jegyzőkönyvből értesült. Tekintve, hogy nem bizonyított a mérőváltók változásának időpontja, nem igazolt a keresetben megjelölt többletfogyasztás mennyisége sem. Az elsőfokú bíróság
28. szeptember 23-án kelt 6.G.41.066/2006/
29. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 7.684,7 forintot, annak
30. szeptember 22-től
31. december 31-ig járó évi 11 %-os,
32. január 1-jétől a kifizetés napjáig járó minden naptári félév teljes idején az érintett félév előtti utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt mértékét, egyebekben a felperes keresetét elutasította, és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 157.321 forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a peres felek között a Ptk.
33. §-a szerinti közüzemi szerződés jött létre, jogviszonyukra irányadó a
34. évi CX. tv., valamint a 180/
35. (VIII. 23.) számú Kormányrendelet. Tekintve, hogy a felperes a keresetét arra alapította, hogy az utolsó dokumentált ellenőrzés óta helytelen áramváltó alapján állította ki a számlát, az alperes pedig vitatta a tévedéssel érintett időszakot, az elsőfokú bíróság ezen védekezés figyelembevételével vizsgálta a pótszámla kiállításának a helyességét. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott tanúbizonyítás alapján arra vont következtetést, az alperes sikeresen cáfolta, hogy a felperes által állított időpont lett volna az utolsó felülvizsgálat; a felperes számos alkalommal végzett ellenőrizetlen tevékenységet abban a helyiségben, ahol az érintett mérőóra állt, ugyanakkor az ellenőrzésre vonatkozó dokumentáció hiányzik, mely a felperes érdekkörébe eső körülmény. A ténymegállapító jegyzőkönyv és ... tanúvallomása alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az 500/5-ös áttételű, tehát 100-as szorzójú áramváltón elhelyezett ólompecsétek épek voltak, az ellenőrzéskor a 100-as szorzójú áramváltó megfelelően működött, a felperes azonban az ép plombák felhelyezésének időpontját nem igazolta, ezért azt mérlegeléssel akként határozta meg, hogy arra legalább az ellenőrzést megelőző napon került sor, ennek okán az alperes egy napra eső díjkülönbözet megfizetésére köteles. Az alperest terhelő marasztalási összeg meghatározásakor az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy az alperest
36. január 1-je és
37. február 16-a között 47 napra mindösszesen 361.179,6 forint díjfizetés terhelte. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak részbeni megváltoztatását, alperes keresete szerinti teljes marasztalását kérte. Álláspontja szerint a lefolytatott tanúbizonyítás azon eredményéből, hogy a munkavállalói az alperesi fogyasztási helyen
38. október
39. napját követően is jártak, a mérőt megtekintették és leolvasták, még nem következik az, hogy a mérőt ezen alkalmakkor tüzetesen ellenőrizték is. A felperes azon esetekben, amikor a fogyasztási helyen a fogyasztásmérőt valóban tüzetesen ellenőrzi, például, hogy a mérőn a zárópecsétek épek-e, arról okiratot vesz fel, ha minden rendben, akkor felülvizsgálati lap, ellenkező esetben ténymegállapító jegyzőkönyv készül. Köztudomású tény, hogy a mérők ellenőrzés nélküli egyszerű leolvasásakor sem ténymegállapító jegyzőkönyv, sem felülvizsgálati lap felvételére nem kerül sor. Ebből következően a
40. október 4-i keltezésű felülvizsgálati lap, mint okirati bizonyíték alapján bizonyított, hogy a mérő a ténymegállapító jegyzőkönyv kiállítását megelőzően, utoljára a fenti időpontban volt ellenőrizve, azaz ezen bizonyított időponttól köteles az alperes az elfogyasztott, le nem számlázott villamos energia díj megfizetésére. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a lefolytatott tanúbizonyítás eredményéből megalapozottan jutott arra a következtetésre, a felperes nem bizonyította, hogy a követelésével érintett időszakban mindvégig folyamatosan a 100-as áramváltó működött volna. A felperes munkatársai
41. október 4-én - a felülvizsgálati lap tanúsága szerint - mindent rendben találtak. A tanúbizonyítás eredménye alapján kétségtelen, hogy a fogyasztási helyen a fenti időpontot követően is jártak - két-háromhavonta -, életszerűtlen, hogy három éven keresztül ezen a nagyfogyasztású helyen ellenőrzésre ne került volna sor, és akár tüzetes ellenőrzés nélkül ne vegyék észre, hogy nem a szerződésnek megfelelő áramváltó működik, utóbbi tényállítása kapcsán hivatkozott azon tanúvallomásokra, miszerint az áramváltó perbeli problémája egyszerű szemrevételezéssel megállapítható volt. Változatlanul hivatkozott arra, hogy a felperes munkatársai utólag, ellenőrizhetetlen módon, bármikor cserélhették az áramváltókat, így akár a ténymegállapító jegyzőkönyv felvételét megelőző napon is. A felperest nem csak annak bizonyítása terhelte, hogy a pótszámlával érintett időszak kezdő napján már a 100-as áramváltó működött, hanem azt is, hogy a pótszámlázásban megjelölt időszakban végig, folyamatosan ugyanez az áramváltó működött tovább. A Fővárosi Ítélőtábla a felperes keresetének részben helyt adó, alperest marasztaló ítéleti rendelkezését nem érintette, a határozat ebben a körben a Pp.
42. §