Pf.20481/2008/6 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.481/2008/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Szabó Tamás ügyvéd (4025 Debrecen, Vásáry u. 7.) által képviselt I.rendű felperes neve, címe I. r. és II.rendű felperes neve, címe II. r. felpereseknek - a Dr. Udvardy Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Udvardy Zsuzsanna ügyvéd, 4033 Debrecen, Melotai Nyilas u. 7.) által képviselt alperes neve, címe alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.P.21.288/2007/
2. sorszámú ítélete ellen az alperes részéről
3. sorszám és Pf.
4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. r. felperesnek 20 000 (Húszezer) forint, a II. r. felperesnek 25 000 (Huszonötezer) forint másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: Az I. és II. r. felperesek
5. április 4-én az ..... forgalmi rendszámú személygépkocsi hátsó ülésén utazóként közlekedési balesetet szenvedtek. A baleset oka az volt, hogy a gépjármű vezetője közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában vezette a gépkocsit és áthaladt a menetiránya szerinti bal oldali forgalmi sávon, majd az útpadkán és egy 5 méter szélességű árkon, végül egymás után két fának ütközött. A baleset következtében az I. r. felperes az ágyéki III. csigolya kompressziós törését, a jobb oldali VI-XI. bordák törését, a fejtájék horzsolását, mindkét oldali könyök zúzódását, a jobb kéz többszörös felszínes vágott sérülését szenvedte el. Csigolyatörése maradandó károsodás hátrahagyásával gyógyult, ez a gerinc statikájának megváltozásában, terhelhetőségének csökkenésében, az ágyéki gerinc mérsékelt mozgás-korlátozottságában nyilvánul meg. A balesettel okozati összefüggésben 30 %-os munkaképesség-csökkenése keletkezett. A II. r. felperes a baleset során a bal oldali arccsont nyílt törését, a halántéktáj vágott sebzését, a jobb kéz többszörös vágott sebzését, a bal váll zúzódását, a jobb lábszár hámhorzsolását szenvedte el. A bal oldali felső ajak mozgása a sérülés következtében az ellenoldalitól kissé elmarad, ez okból arca aszimmetrikus. A bal szemrés az ellenoldalinál keskenyebb, a bal külső szemzugtól 2 cm-re hátrafelé 7 cm hosszúságú halvány szürkésfehér hegvonal látható, a bal szájzugból felfelé egy enyhén S-alakú 4 cm hosszú szürkésfehér hegvonal maradt vissza. Ezek az elváltozások munkaképesség-csökkenést nem eredményeztek, azonban a II. r. felperes pszichiátriai kezelés alatt állt a sérülés következtében. A baleset bekövetkezését megelőzően a felperesek és a gépjármű vezetője közösen szórakoztak, alkoholt fogyasztottak, a felperesek tudomással bírtak arról, hogy a gépjármű vezetője alkoholos befolyásoltság alatt vezeti a gépjárművet. Az I. r. felperes biztonsági öve nem volt bekapcsolva, a II. r. felperes biztonsági öve bekötött állapotú volt. A gépjármű vezetőjét a ... Városi Bíróság ..../
6. sorszám alatti ítéletével bűnösnek mondta ki súlyos testi sértést okozó ittas járművezetés bűntettében, ezért 6 havi börtön főbüntetésre és 2 évi közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A börtönbüntetés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Az I. r. felperes keresetében kártérítés címén 3 000 000 forint, a II. r. felperes 6 000 000 forint és annak
7. április 4-től járó kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes az elsőfokú eljárásban a kereset jogalapját nem vitatta,
8. február 16-án az I. r. felperes részére 900 000 forint, a II. r. felperes részére 1 600 000 forint nem vagyoni kártérítést kifizetett. Álláspontja az volt, hogy az általa teljesített összeg alkalmas a felpereseket ért kár kompenzálására, hivatkozott arra, hogy a nem vagyoni kártérítés összege meghatározásánál értékelendő az, hogy a felperesek tudomással bírtak a gépjárművezető ittasságáról, továbbá az övet sem csatolták be. Szakértői bizonyítást indítványozott a II. r. alperes övhasználata vonatkozásában. Az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárás lefolytatását követően ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az I. r. felperesnek 1 100 000 forint, a II. r. felperesnek 1 800 000 forint nem vagyoni kártérítést, ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az I. r. felperesnek 40 000 forint, a II. r. felperesnek 60 000 forint perköltséget, az államnak külön felhívásra 52 740 forint előlegzett költséget, továbbá 174 000 forint kereseti illetéket. Határozatának indokolásában megállapította, hogy az alperes kártérítési felelősségének a jogalapja a Ptk.
9. §-a alapján, fizetési kötelezettsége a 171/
10. (X. 13.) Korm. rendelet
11. §-a alapján áll fenn. A beszerzett orvosszakértői véleményre alapítottan kifejtette, hogy az I. r. felperes részére az alperes által a pert megelőzően teljesített 900 000 forinton felül további 1 100 000 forint az az összeg, amely az elszenvedett hátrány kiküszöböléséhez szükséges, figyelemmel arra a tényre, hogy a baleset óta több, mint 3 év telt el, az I. r. felperes munkaképesség-csökkenésének mértéke 30 %-os, továbbá a biztonsági övet nem kötötte be, illetve annak tudatában ült be a gépkocsiba, hogy annak vezetője ittas állapotú. A II. r. felperes vonatkozásában az alperes által teljesített 1 600 000 forint összegen felül további 1 800 000 forint nem vagyoni kártérítést talált arányban állónak az őt ért hátrány kompenzálására, az összeg meghatározásánál figyelemmel volt arra, hogy II. r. felperes a baleset bekövetkezésekor 31 éves volt, arca aszimmetrikussá vált, mely napi pszichés problémát jelent a számára, továbbá a II. r. felperes is tisztában volt azzal, hogy a gépkocsi vezetője ittas állapotú. A nyomozati iratanyagból megállapította, hogy II. r. felperesnek a baleset bekövetkezésekor a biztonsági öve be volt csatolva. Mellőzte a kamatfizetésre történő kötelezését az alperesnek, mert az elbírálás idején érvényesülő értékviszonyok alapján állapította meg a nem vagyoni kártérítés összegét. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak részbeni megváltoztatásával - az elsőfokú eljárásban indítványozott szakértői bizonyítás lefolytatását követően - a felperesek keresetének az elutasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte a bizonyítási eljárás hiányosságai miatt. Arra hivatkozott, hogy egy szakértői vélemény megállapításai lényeges kihatással lehetnek a felperesek oldaláról megnyilvánuló károsulti közrehatás súlyának és ezáltal az alperes kártérítési kötelezettsége nagysága meghatározásánál. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal az ittasságot, illetve a biztonsági öv bekapcsolásának a hiányát. Hivatkozott arra, hogy II. r. felperes biztonsági öve bekapcsolására kizárólag saját és I. r. felperes nyilatkozata állt rendelkezésre. Kiemelte, hogy I. és II. r. felperesek olyan személy által vezetett gépkocsiba ültek be utasként, akivel a balesetet megelőzően együtt italoztak, a gépjárművezető ittassága 1,91-1,98 ezrelék alkohol-koncentráció volt, amit már egy hétköznapi embernek is észlelnie kell, de a felpereseknek erről empíriái is voltak. Kiemelte, hogy a felperesek kereseti követelésükhöz képest nagyobb részben pervesztesek lettek, ezért az elsőfokú bíróság perköltség fizetésére kötelező ítéleti rendelkezése is téves. Az I. és II. r. felperesek ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helyes indokai szerinti helybenhagyását kérték. Előadták, hogy az ittasság és a biztonsági öv kérdésében a tényállás tisztázott, további szakértői bizonyításra nincs szükség. A kármegosztást a nem vagyoni kártérítés intézménye nem ismeri, kétségtelen, hogy az ilyen jellegű magatartásokat értékelni lehet az összegszerűség meghatározásánál, ezt az elsőfokú bíróság meg is tette és a bírói gyakorlat ismeretében nem magas összegű kártérítést állapított meg. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §