Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.046/2009/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla dr. Hevesi Ferenc ügyvéd által képviselt felperesnek Dr. Buschné dr. Kovács Zsuzsanna ügyvéd által képviseltalperes ellen késedelmi kötbér megfizetése iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság
- november 19-én kelt 11.G.21.513/2005/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja; kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000 (kettőszázezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felek között
- május 14-én szállítási keretmegállapodás jött létre kábelek, vezetékek, szerelvények és egyéb villanyszerelési anyagok szállítására, amelynek keretében a felperes, mint szállító vállalta, hogy a szerződés tartama alatt -
- december 31-ig - az általa forgalmazott termékekből az alperes, mint megrendelő részére kedvezményes árat biztosít, továbbá minden hónap
- napjáig eljuttatja az aktuális árjegyzéket, vállalta továbbá, hogy az alperes megrendeléseit írásban három napon belül igazolja vissza. A felek megállapodása alapján az alperes a megrendeléseit faxon továbbítja, s a termékek ellenértékét - a fizetési kedvezmény esetét kivéve - a teljesítést követő
- napon belül átutalja a felperes bankszámlájára, tudomásul véve, hogy késedelmes fizetés esetén évi 20 % kamatfizetési kötelezettség terheli. A felek a késedelmes szállítás esetére az alperes javára kötbért kötöttek ki, melynek mértéke napi 0,25 %, maximum 20 %, oszthatatlan szolgáltatásnál a teljes szolgáltatás, osztható szolgáltatásnál pedig a le nem szállított termék ára után. Az alperes által megrendelt, majd lemondott, de már szállításra előkészített áruk esetében a felek úgy rendelkeztek, hogy a szállító 10-20 %-ig meghiúsulási kötbért jogosult felszámítani, kizárólag csak az alperes által felhasznált és más által nem alkalmazott termékeknél a kötbér mértéke 100 %. A szerződésben rögzítést nyert az is, hogy a felperes a kiszállított árun a tulajdonjogát a vételár kiegyenlítéséig fenntartja. Az alperes
- szeptember 27-én - fax útján - összesen 30.935.150 forint nettó értékben rendelt meg árut a felperestől, szállítási határidőként
- október
- napját, a teljesítés helyeként a ...án lévő telephelyét jelölte meg. A felperes az alperes megrendelését
- október 4-én azzal igazolta vissza, hogy a megrendelt termékeket
- október 25-e napjától kezdődően szállítja. A felperes nyilvántartása szerint az alperesnek - más megrendelései alapján 20.555.533 forint tartozása állt fenn, ennek nyolc napon belüli megfizetésére
- október 11-én kelt levelével szólította fel az alperest. Az alperes
- október 15én az általa kimutatott 35.232.725 forint tartozásának fizetési ütemezésére tett javaslatot, kérve; a felperes írásban erősítse meg, hogy a megrendelései teljesítésének nem feltétele a fennálló tartozás kiegyenlítése, s a levél tartalmazza azt is; az ajánlott fizetési ütemezés abban az esetben érvényes, amennyiben a kért írásbeli megerősítés október 18-án az alpereshez faxon megérkezik. Ezt követően a felek között
- október 19-én szóbeli egyeztetés volt, amelyen elhangzottakat írásban nem rögzítették. A felperes
- október 20-án írásban javaslatot tett az alperes 35.232.719 forint tartozása megfizetésének az ütemezésére, valamint erre nézve
- október 30-ig 17.000.000 forint értékben bankgarancia biztosítását kérte azzal, amennyiben az alperes a javaslatát elfogadottnak tekinti, és erre nézve a felperes aznap írásos választ kap, az esetben a
- hetére kért és visszaigazolt rendelést folyamatosan teljesíteni fogja. Az alperes - a felperes
- október 22-én kelt választ sürgető levelére - a
- október 22-én kelt levelében azt közölte a felperessel, hogy a
- október 20-i levelét akként értelmezte, hogy a felperes nem szállít az alperesnek, mivel nem tudta visszaigazolni a feltételeket, ezért elállt a megrendelés teljesítésétől, így az anyagot más cégtől megrendelte, mert arra egy jelentős projektnél sürgős szüksége volt. A felperes - az alperes
- október 22-i közlése ellenére -
- október 25-én szállított bizonyos kábelmennyiséget ...ra, a ... Rt. telephelyére, ahol azt nem vették át. A felek között történtek még levélváltások, az alperes
- október 29-i keltezéssel készített egy „egyezségi megállapodás”-tervezetet, amelyet a felperes nem írt alá. Ilyen előzmények után a felperes
- december 13-án kelt levélben a szállítási keretmegállapodás III.
- pontjára hivatkozással felszólította az alperest 27.197.675 forint meghiúsulási kötbér megfizetésére; az alperes a kötbérkövetelést visszautasította. A felperes többször módosított keresetében a Ptk.
- §-a alapján 26.755.880 forint meghiúsulási kötbér és ennek
- december
- napjától a kifizetésig járó késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. 22.097.544 forint kártérítési igényét arra az esetre kívánta érvényesíteni az alperessel szemben, ha a bíróság a kötbérkövetelést túlzottnak vagy megalapozatlannak találná. Az alperes a kereset elutasítását kérte, többirányú védekezést terjesztett elő. Hivatkozott arra, hogy a felek a szállítási szerződés lényeges feltételeiben nem állapodtak meg, ezért a szerződés nem jött létre. Amennyiben a bíróság azt állapítaná meg; a szerződés létrejött, arra hivatkozott, hogy a felperes a teljesítést a
- október 20-i nyilatkozatával a Ptk.
- §-a alapján megtagadta, az alperes pedig a szerződéstől elállt, így a szállítási szerződés a felperes szerződésszegése miatt megszűnt. Álláspontja szerint a felperes
- október 20-i levele szerinti, biztosíték iránti igénye több okból megalapozatlan volt, alaptalan volt azért is, mert az alperes lejárt tartozására kért bankgaranciát, ezzel szemben a Ptk.
- §-ában írt szabályok a jövőben teljesítendő vételár esetében teszik lehetővé a jogosult számára biztosíték iránti kérelem előterjesztését. A szállítási keretmegállapodásra utalva előadta továbbá; a kötbér jogalapjának a feltételei sem állnak fenn, mert az áru még nem volt szállításra előkészítve, és a 100 %-os mértékű kötbér nem alkalmazható, a 10-20 % mértékű kötbér pedig eltúlzott. A felperes kártérítés iránti követelése is megalapozatlan, mivel az alperes nem szegte meg a szállítási szerződést, úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az elsőfokú bíróság - bizonyítási eljárás lefolytatását követően meghozott - ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 2.050.000 forint perköltséget, megállapítva, hogy a felmerült költségeit a felperes maga viseli. Határozata indokolásában nem osztotta az alperesnek azt a védekezését, hogy a felek között nem jött létre szerződés, álláspontja szerint a
- május 11-én kelt keretszerződés lényegében általános jellegű szabályokat tartalmazott, a konkrét megrendelések jelentették a keretmegállapodás lényeges, különös tartalmát, ennek megfelelően az alperes
- szeptember 27-i megrendelése alapján a felperes az alperesnek küldött visszaigazolásában (
- október 4.) bár a teljesítési határidőt
- október
- napjával kezdődően jelölte meg, azonban az alperes erre nyilatkozatot nem tett, ebből következően ezt a teljesítési határidőt ráutaló magatartással elfogadta, ezért a felek között a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése szerinti szállítási szerződés létrejött. Az elsőfokú bíróság úgy ítélte, hogy az alperes helyesen értelmezte a felperes
- október 20-án kelt levelében foglalt nyilatkozatát, illetve az ezt követő magatartását lényegében a szállítási szerződéstől való elállásnak. A felperes nyilatkozata ugyanis egyértelműen tartalmazta; a saját teljesítését attól teszi függővé, hogy az alperes fogadja el a korábban keletkezett tartozásának az általa megszabott ütemezésben történő megfizetését, és a saját teljesítését biztosíték adásától tette függővé. Ezt támasztja alá a felperes jogi képviselő útján írt,
- október 22-én kelt levele is, melyben „megfelelő pénzügyi biztosítékok biztosítása” esetére vállalta a kábelek szállítását, s emiatt az alperes haladéktalanul mástól rendelte meg az árut. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a szállítási keretszerződés III.
- pontja alapján meghiúsulási kötbérre nem tarthat igényt, mivel ez abban az esetben járna a felperesnek, ha az alperes mondja le a megrendelést (áll el a szerződéstől) a már szállításra előkészített áruk tekintetében. E körben utalt arra is, hogy a peradatok alapján arra lehet következtetni, hogy a ... Rt.
- október 25-ére a felperes által megrendelt kábelmennyiséget teljes egészében nem gyártotta le. Az elsőfokú bíróság a felperes kártérítési követelését sem találta megalapozottnak és a beszerzett igazságügyi szakértői vélemény megállapításaira is figyelemmel, a kártérítési igény összegszerűségével kapcsolatban is kifejtette álláspontját, szükségtelennek tartva további szakértői bizonyítás lefolytatását és további tanúk meghallgatását. A felperest - pervesztességére tekintettel - a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte, hogy fizesse meg az alperesnek az általa előlegezett szakértői díjból és ügyvédi munkadíjból álló perköltségét. Az ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatásával a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság kötelezését kérte a per újabb tárgyalására és újabb határozat meghozatalára. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a szerződés teljesítésében közreműködő személyek tanúvallomását, a vallomásokból egyértelműen megállapítható, hogy a felperes a nagy összegű lejárt alperesi tartozások rendezéséhez kötötte a perbeli szerződésből eredő kötelezettségének a teljesítését. E körben a felperes hangsúlyozta, hogy a szállítási szerződés teljesítését a Ptk. 281. §
(2)bekezdésének a), c) pontjai értelmében biztosíték adásához köthette, sőt, megtagadhatta volna, mivel a korábban teljesített szállítások ellenértékének a kiegyenlítésével az alperes késedelembe esett. A Ptk. 281. §-ának
(3)bekezdésében foglaltak alapján a jogosult azonban akkor állhat el a szerződéstől, ha a biztosíték nyújtására megfelelő határidőt szabott, és az eredménytelenül telt el. A perbeli esetben ezek a feltételek nem álltak fenn, a felperes elállási nyilatkozatot nem tett, a szerződés nem szűnt meg, annak hatálya a felek között változatlanul fennállt. Kifejtette, hogy az első fokú ítéletnek a meghiúsulási kötbérre vonatkozó megállapításai megalapozatlanok, és a kártérítési igényére nézve az ítéleti megállapításokat, valamint a szakértői véleményben foglaltakat, nem fogadja el, és sérelmezte, hogy a szakvéleményre tett kifogásai mellőzésének okát az ítélet indokolása nem tartalmazza. Végül kifogásolta a terhére megállapított perköltség mértékét, annak eltúlzottságára hivatkozással. Az alperes fellebbezési helybenhagyására irányult. ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a A fellebbezés az alábbiakra tekintettel nem megalapozott. A fellebbezés eredménye alapján az volt megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást feltárta, és a megállapított tényállás alapján helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a szállítási keretmegállapodás III.4. pontja alapján meghiúsulási kötbért az alperessel szemben nem érvényesíthet, és a másodlagos igénye is alaptalan, ezért az érdemi döntése helytálló. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes 2004. szeptember 27-én kelt, a perbeli kábelekre vonatkozó megrendelésének 2004. október 4-én kelt felperesi visszaigazolásával a felek között a Ptk. 379. §-ának
(1)bekezdése szerinti szállítási szerződés létrejött, a másodfokú eljárásban a szállítási szerződés létrejöttének a kérdése már nem volt a vita tárgya. A szerződés legfontosabb jogi hatása az, hogy a szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére, és jogosultság a szolgáltatás követelésére (Ptk. 198. §
(1)bekezdés). A Ptk. 379. §-ának
(1)bekezdése szerint szállítási szerződés alapján a szállító köteles a szerződésben meghatározott dolgot a kikötött későbbi időpontban vagy időszakban a megrendelőnek átadni, a megrendelő pedig köteles a dolgot átvenni, és az árát megfizetni. A szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni (Ptk. 277. §
(1)bekezdés). A Ptk. 277. §-ának
(1)bekezdése értelmében tehát a szerződés tartalmának minden szempontból megfelelő, a felek szerződéses érdekeit kielégítő szolgáltatás nyújtása jelenti a szerződésszerű teljesítést. A szerződés tartalmának kialakításához tartozik az a kérdés, hogy mikor kell a feleknek a vállalt kötelezettségeiket teljesíteni, ennek rendezését a törvény - a Ptk. 200. §-ának
(1)bekezdése értelmében - a felekre bízza. Az egyes szerződéstípusokról szóló szabályok körében, így a szállítási szerződés esetében a Ptk. 379. §
(1)bekezdésének fent idézett szövegéből - „kikötött későbbi időpont” következik, hogy a szállítási szerződés teljesítési idejének meghatározása a szerződés lényeges tartalmához tartozik, nem közömbös továbbá az sem, hogy mikor lehet a másik fél teljesítésére számítani. Az adott ügyben a felperes a szállítási szerződésben meghatározott nettó 30.935.150 forint értékű kábelt
- október 25-én (október 25-től) volt köteles az alperesnek átadni, az alperes pedig a kábel árát banki átutalással, a számla kézhezvételétől számított kilencven banki napon belül megfizetni. A felperes a szerződésben nem kötött ki fizetési biztosítékot. Ha a teljesítéssel valamelyik félnek elöl kell járnia - a jelen perben a felek szállítási szerződése alapján a felperesnek - a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése (egyidejű teljesítés) szerinti visszatartási jog általában nem gyakorolható, s a teljesítés megtagadására csak meghatározott feltételek fennállása esetén kerülhet sor (Ptk. 281. §
(2)bekezdés). A Ptk. 281. §-ának
(1)bekezdése szerint, ha jogszabály vagy szerződés alapján a felek egyidejű tejesítésre kötelesek, egyik fél sem köteles saját szolgáltatását teljesíteni, amíg a másik fél a szolgáltatást fel nem ajánlja. A
(2)bekezdés alapján, az a szerződő fél, kinek a teljesítéssel elöl kell járnia, a szolgáltatást - biztosíték hiányában - megtagadhatja, ha a szolgáltatást részletekben vagy folyamatosan kell teljesíteni, és a másik fél saját szolgáltatásával időközben késedelembe esik, amíg a késedelem tart [
- a)pont], a másik fél vagyoni viszonyainak időközben bekövetkezett jelentős megromlása folytán a viszontszolgáltatás veszélyeztetve van [
- b)pont], a másik félnek vele szemben pénzügyi fedezethiány miatt kiegyenlítetlen tartozása áll fenn [
- c)pont]. A fent idézett szabályokat a Polgári Törvénykönyv XXIV. fejezete a teljesítés ideje címszó alatt tartalmazza, e rendelkezések lényegében a felek megállapodásának a hiányait hivatottak pótolni. A Ptk. 281. §
(2)bekezdésében írt - és a felperes által a magatartása jogszerűségének alátámasztásaként hivatkozott - szabályok helyes értelmezése szerint a felperes a jelen perbeli szállítási szerződés teljesítésének a biztosítására kérhetett volna az alperestől - a törvényi feltételek fennállása (Ptk. 281. §
(2)bekezdés a), b), c) pont) esetén és a Ptk. 281. §
(2)és
(4)bekezdésében foglalt szabályok betartása mellett - bankgaranciát. A vita tárgyát képező szállítási szerződésben vállalt kötelezettsége teljesítését viszont nem tehette függővé a felek közötti, más szerződésből eredő alperesi tartozás rendezésétől, és ennek biztosítását jelentő bankgarancia adásától. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában helyesen állapította meg azt, hogy a felperes korábbi tartozásának rendezéséhez kötötte a szállítási szerződés tárgyának, a saját szolgáltatásának a teljesítését, ezen megállapítását a becsatolt okiratok alátámasztják, s a tanúk vallomásából sem vonható le más következtetés, így indokolatlanul kifogásolta a felperes fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a szerződés teljesítésében közreműködő személyek tanúvallomását. A másodfokú bíróság megítélése szerint a felperesnek a már ismertetett 2004. október 20-án kelt levelében (faxban) foglalt nyilatkozata - ellentétben az elsőfokú bíróság álláspontjával - nem a perbeli szállítási szerződéstől történt elállásnak, hanem a Ptk. 281. §-ának
(2)bekezdésében írt szabályokkal kapcsolatban kifejtett értelmezésre figyelemmel, a teljesítés jogos ok nélküli megtagadásának minősül (Ptk.
- §). Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy a felperes jogi képviselője útján az alperesnek megküldött levelében (
- október 22.) megerősítette azon szándékát, hogy a megrendelt termékek szállítását az utóbb szabott feltételek teljesítése esetén biztosítja. A Ptk.
- §-a szerint, ha a kötelezett a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja, a jogosult választhat a késedelem és a lehetetlenülés következményeinek alkalmazása között. E rendelkezés értelmében, ha a jogosultnak érdeke fűződik a teljesítéshez, ezt követelheti, de el is állhat a szerződéstől érdekmúlás bizonyítása nélkül, s amennyiben a kötelezett utóbb megkísérli a teljesítést, ezt a jogosult már elháríthatja. A perbeli esetben nem követett el szerződésszegést az alperes azáltal, hogy a felperes által megkísérelt részbeni teljesítés elfogadásától elzárkózott, az átvételt megtagadta. A szerződéseket a tartalmuknak megfelelően kell teljesíteni, ezért a felperes szerződésszegése, a teljesítés jogos ok nélküli megtagadása, azzal a következménnyel is járt, hogy az alperes a szállítási szerződés tárgyát mástól jogszerűen beszerezhette. Az alperes tehát a jogügylet kapcsán nem tanúsított szerződésszegő magatartást, így érdemben helytállóan utasította el az elsőfokú bíróság a felperesnek az alperessel szemben érvényesíteni kívánt meghiúsulási kötbérigényét, illetve a másodlagos kártérítés iránti követelését, melyre figyelemmel a jogvita eldöntése szempontjából relevanciával nem bírnak a felperesnek a beszerzett szakvélemény megállapítását érintő kifogásai. Nem megalapozott a felperes fellebbezése a perköltség összegszerűsége tekintetében sem. A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §-ának
(1)bekezdése szerint, ha a fél és az ügyvéd között nincs az ügy ellátására vonatkozó díjmegállapodás, vagy ha a fél azt kéri, a bíróság a képviselet ellátásával felmerült munkadíj összegét a
(2)-
(6)bekezdésben foglaltak figyelembevételével állapítja meg. A
(2)bekezdés
- a)és
- b)pontja szerint polgári perben az elsőfokú bírósági eljárásban az ügyvéd munkadíjának a pervesztes felet terhelő összege 10 millió forintot meg nem haladó pertárgyérték esetén a pertárgyérték 5 %-a, de legalább 10.000 forint, 10 millió forint feletti, de 100 millió forintot meg nem haladó pertárgyérték esetén az
- a)pontban meghatározott munkadíj és a 10 millió forint feletti összeg 3 %-a, de legalább 100.000 forint. A polgári perben az ügyvédi munkadíj megállapításánál tehát a per tárgyának értékéből kell kiindulni, és figyelembe kell venni a képviselet ellátása érdekében kifejtett tevékenységet, az ügy bonyolultságát, időigényességét. A perbeli esetben a pertárgyérték 26.755.880 forint volt, az elsőfokú bíróság részletes bizonyítási eljárást folytatott le, így a pertárgyértékre, valamint a tárgyalások, az alperesi képviselő által szerkesztett beadványok számára; a kifejtett képviseleti tevékenységre figyelemmel az elsőfokú bíróság által megítélt 1.500.000 forint összegű, a hivatkozott jogszabály alkalmazásával megállapított munkadíj nem tekinthető eltúlzottnak, annak mérséklésére nincs kellő alap. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján - részben eltérő indokolással helybenhagyta. A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján a felperes köteles az alperesnek a másodfokú eljárással okozott költségét megtéríteni. Az alperes másodfokú perköltsége a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdésének alkalmazásával megállapított, általános forgalmi adót is tartalmazó 200.000 forint ügyvédi munkadíjat foglalja magában. Budapest,
- április
- . Bánki Horváth Mária s. k., a tanács elnöke . Rédei Anna s. k., előadó bíró Levek Istvánné dr. s. k., bíró