DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Bhar.I.119/2009/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Debrecenben,
- május
- napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: A jelentős kárt okozó csalás bűntette és más bűncselekmény miatt vádlott ellen indított büntető ügyben a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 2.Bf.923/2006/
- számú
- évi április hó
- napján kihirdetett ítéletét megváltoztatja akként, hogy a vádlott börtönbüntetésének tartamát 10 (tíz) hónapra, közügyektől eltiltás mellékbüntetés mértékét 1 (egy) évre enyhíti. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás: Az elsőfokon eljárt városi bíróság vádlott bűnösségét
- szeptember
- napján kihirdetett 2.B.92/2005/
- számú ítéletében jelentős kárt okozó csalás bűntettében és magánokirat-hamisítás vétségében állapította meg és halmazati büntetésül 1 év 4 hónapi börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a Budai Központi Kerületi Bíróság 12.B.XI.924/1999/
- számú ítéletével kiszabott 1 év börtönbüntetés utólagos végrehajtását. Az ítélet ellen a vádlott és védője elsősorban felmentés, másodsorban a büntetés enyhítése céljából jelentettek be fellebbezést - a védő írásban is indokoltan. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség Bf.2973/
- számú írásbeli nyilatkozatában annak helybenhagyását indítványozta. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság
- április
- napján 2.Bf.923/2006/
- számú ítéletében a vádlott vagyon elleni cselekményét sikkasztás bűntettének minősítette (Btk.317.§
(1)bekezdés,
(5)bekezdés a/ pontja) és a magánokirat-hamisítás vétségének vádja alól bizonyítottság hiányában felmentette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság a felmentő rendelkezés ellen csupán az ügyésznek biztosított fellebbezési jogot. Az ügyész fellebbezést nem jelentett be, így a Vásárosnaményi Városi Bíróság 2.B.92/2005/
- számú ítélete a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2.Bf.923/2006/
- számú ítéletével
- április
- napján jogerőre emelkedett. A vádlott meghatalmazott védője indítványt terjesztett elő, melyben kérte a jogerősítő záradék hatálytalanítását, arra tekintettel, hogy a megyei bíróság jogszabályt sértve nem biztosított fellebbezési lehetőséget a terheltnek és védőjének. A Debreceni Ítélőtábla
- november
- napján kelt Bkf. I.581/2008/
- számú végzésében az indítványt alaposnak találta. Ezt követően a meghatalmazott védő írásban is részletesen indokolt fellebbezésében a vádlott felmentését kérte az ellene jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettének vádja alól, míg a magánokirat-hamisítás vétsége vonatkozásában a felmentő rendelkezés bűncselekmény hiányában történő megállapítását. Végül sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság annak ellenére nem enyhített a vádlott büntetésén, hogy nem halmazati büntetést kellett kiszabnia, amely álláspontja szerint olyan enyhítő körülmény, mely az ítélet tartamának enyhítését teszi indokolttá és szükségessé. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.365/2008/3-I. számú átiratában a terhelt védője által bejelentett fellebbezés, mint törvényben kizártnak az elutasítását indítványozta. Álláspontja szerint a védő a másodfokú bíróságnak a bűnösség körében hozott eltérő döntését, vagyis a felmentő ítéleti rendelkezést nem, csupán annak jogcímét sérelmezi, amely a 4/2007.(ÜK.5.) főov. körlevél
- pontjában foglalt iránymutatásra tekintettel nem joghatályos. Az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészségnek a védelmi jogorvoslat törvényben kizártságára vonatkozó érvelését nem találta alaposnak és a másodfokú bíróság ítéletét az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt a Be. 387.§
(1)
(2)bekezdése alapján felülbírálta a Be. 393.§
(2)bekezdése szerinti nyilvános ülésen. A védő a nyilvános ülésen az írásbeli beadványában foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta, nyomatékosan hivatkozott az időmúlásra és a bűnhalmazat hiányára és álláspontja szerint a Budai Központi Kerületi Bíróság 12.B.XI.924/1999/
- számú ítéletével kiszabott 3 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés utólagos végrehajtásának lehetősége
- április 27-én elévült. A fellebbviteli főügyészség nyilvános ülésen jelenlévő képviselője a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Az ítélőtábla tekintettel a fellebbviteli főügyészség átiratában kifejtett álláspontjára is, vizsgálta, hogy a jogorvoslat a Be. 386.§
(1)bekezdésében felsorolt feltételei fennállnak-e, és vizsgálta a Be. 367/A.§-a figyelemmel a fellebbezés irányát is. Ez utóbbi körben csupán a Debreceni Ítélőtábla Bkf.581/2008/3. számú határozatban kifejtettekre utal az alábbiak szerint: A Be. 386.§
(1)bekezdés b) pontja szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette. A fellebbezésre jogosultak körét a Be. 367/A.§
(1)bekezdése tartalmazza, így a másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen az
- a)és
- d)pontoknak megfelelően fellebbezésre jogosult a harmadfokú bírósághoz a vádlott, valamint a védő, a vádlott hozzájárulása nélkül is. Az 1/2007. Bk. vélemény B/II./1.
- a)és
- b)pontjaiban megfogalmazott, a hivatkozott büntetőeljárási jogszabályhelyek értelmezésével kapcsolatosan az ítélőtábla álláspontja szerint helyes azon okfejtés, miszerint a büntető kollégiumi vélemény egyértelmű avonatkozásban, hogy az első, ill. másodfokon született, a vádlott büntetőjogi felelősségét érintően ellentétes döntések automatikusan megnyitják a harmadfokú eljárás lehetőségét. A Be. 367/A.§
(1)és
(2)bekezdéséből nem vonható arra következtetés, hogy felmentő rendelkezés esetén a másodfokú bíróság ítélete ellen akár a vádlott, akár a védő fellebbezése kizárt lenne, a vádlott számára továbbra is jelentőséggel bírhat ugyanis, hogy felmentésére bűncselekmény hiányában avagy bizonyítottság hiányában került sor (Be. 6.§
(3)bekezdés
- a)és
- b)pont). Ebből következően a vádlottnak ill. a védőnek a felmentést támadó fellebbezését az arra jogosulttól származó, a számukra biztosított irányban és keretben előterjesztett, s mint ilyen, joghatályos jogorvoslatként kell értékelni. A kifejtetteket tükröző egységes gyakorlati értelmezés alátámasztása érdekében helyesen hivatkozott a védő a Debreceni Ítélőtábla 2008. október 20. napján kihirdetett Bhar.II.348./2008. számú határozatára, amelyben szintén a másodfokú bíróság által felmentett vádlottra vonatkozó ítélet felülbírálatára került sor, és amely felülbírálat során mind az ítélőtábla, mind a fellebbviteli főügyészség azt az álláspontot képviselte, miszerint felmentő rendelkezés esetén sem kizárt a vádlott vagy védőjének részéről bejelentett fellebbezés. Fentiek előrebocsátásával a harmadfokú bíróság megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság a perrendi szabályok sérelme nélkül folytatta le az eljárást. A másodfokú bíróság a Be. 352.§
(1)bekezdés a/ pontjában biztosított jogkörében eljárva az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást részben kiegészítette azzal, hogy az eljárás során kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást az, hogy vádlott a lízingigénylő adatlapon valótlanul nyilatkozott volna úgy, hogy a ... Kft-nél dolgozik és, hogy milyen összegű nettó jövedelemmel rendelkezik. Kiegészítés történt a megfizetett lízingdíjak összegének rögzítésével is azzal, hogy a vádlott
- július
- napján a 205.594 Ft lízingdíj megfizetését követően a személygépkocsival sajátjaként rendelkezett, végül az ... Zrt. részére kifizetésre került összegeket is rögzítette a másodfokú bíróság. A harmadfokú bíróság az így kiegészített és helyesbített tényállást megalapozottnak találta és a Be. 388.§
(1)bekezdése alapján a harmadfokú eljárásban irányadónak tekintette. Törvénysértés nélkül vont le következtetést a vádlott bűnösségére a vagyon elleni bűncselekmény tekintetében és helyesen minősítette az elsőfokú bírósági döntéstől eltérően sikkasztás bűntettének (Btk. 317.§
(1)
(2)bekezdés,
(5)bekezdés a/ pont). Megalapozott érveléssel vetette el, hogy a vádlott cselekménye miért nem illeszthető a csalás bűntettének törvényi tényállásába. Vizsgálódott a másodfokú bíróság abban a körben is - figyelemmel a védő által hivatkozott EBH. 2006/1495. számon közzétett jogesetre -, hogy a vádlott cselekménye minősülhet-e a Btk. 330.§-ban meghatározott hitelsértés vétségének. Az e körben kifejtett érvelését az ítélőtábla osztotta és nem értett egyet a védelem felmentést célzó jogorvoslatával (BH. 2008/85., 2008/178.) Törvénysértés nélkül történt a vádlott felmentése a magánokirat-hamisítás vétségének vádja alól, azonban a felmentő rendelkezés törvényi hivatkozása kiegészítendő a Be. 6.§
(2)bekezdés b/ pontjára utalással. Az ítélőtábla nem osztotta azon védői érvelést, hogy a vádlott terhére nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése. Az ítélőtábla által elfogadott, irányadónak tekintett másodfokú bíróság által kiegészített tényállás azt tartalmazza, hogy nem bizonyítható kétséget kizáró bizonyossággal az, hogy a vádlott a lízingszerződés megkötésekor nem dolgozott az általa a hitelkérelemben megjelölt ... Kft-nél. tanú (nyomozati irat 151. oldal) ugyanis igazolta, hogy a vádlottnak a kft-nél történő alkalmazására emlékszik, még nem bizonyíték arra, hogy a lízingszerződés megkötésekor is ennél a munkáltatónál dolgozott, tehát az nem bizonyítható, hogy a vádlott a lízingszerződés megkötésekor valótlan tartalmú nyilatkozatot tett. A büntetés kiszabása során az ítélőtábla az enyhítésre irányuló védői érvelést alaposnak találta. Nagyobb nyomatékkal látta szükségesnek értékelni a közel 7 éves időmúlást, valamint azt a tényt, hogy a vádlott nemcsak szándéknyilatkozatot tett, hanem tényleges lépéseket is a kár enyhítése érdekében, ezért a másodfokú bíróság a Btk. 87.§
(2)bekezdés d/ pontjára és a Be. 372.§
(2)bekezdésére figyelemmel lehetőséget látott a főés mellékbüntetés rendelkező rész szerinti enyhítésére. Nem osztotta az ítélőtábla a védőnek a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés utólagos elrendelésével kapcsolatos aggályát elévülés okán. A Budai Központi Kerületi Bíróság
- június
- napján kelt 12.B.XI.924/1999/
- számú ítélete a Fővárosi Bíróság 20.Bf.XI.7950/2000/
- számú ítéletével
- április
- napján emelkedett jogerőre (1 évi börtönbüntetés és 60.000 Ft pénzmellékbüntetés). A szabadságvesztés büntetés végrehajtását a bíróság 3 évre függesztette fel. A Btk. 67.§
(1)bekezdés d/ pontja alapján az öt évet el nem érő szabadságvesztés 5 év elteltével évül el. A 68.§
(1)bekezdése szerint a főbüntetés elévülésének határideje ha a büntetés végrehajtását felfüggesztik, a próbaidő leteltének napján (jelen esetben 2004. április 27.) kezdődik. A
(4)bekezdés kimondja, hogy az elévülést félbeszakítja az elítélt ellen a büntetés végrehajtása végett tett intézkedés. Jelen esetben a
- április
- napján jogerőre emelkedett 3 évre felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtására
- szeptember
- napján intézkedés történt, így a büntetés végrehajtásának elévülése nem következett be. Mindezek alapján az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 398.§
(1),
(2)bekezdése alapján a jelzett körben megváltoztatta, egyéb helyes rendelkezéseit a Be. 397.§-ára utalással helybenhagyta. Debrecen,
- május
- Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Simonné dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja Záradék: A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2.Bf.923/2006/
- számú ítélete a harmadfokú határozatban írt változtatással
- május
- napján jogerős és végrehajtható. Debrecen,
- május
- . Balla Lajos sk. a tanács elnöke