← Magyarország

Pf.21578/2008/6 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.578/2008/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kovács Kázmér ügyvéd által képviselt felperesnek, az Udvardi és Kozma Ügyvédi Iroda - ügyintéző dr. Udvardi György ügyvéd és dr. Makk Emese jogtanácsos által képviselt I. rendű, a Tavasz és Tibold Ügyvédi Iroda - ügyintéző: dr. Tibold Csaba ügyvéd által képviselt II. rendű alperesek ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Pest Megyei Bíróság
  2. szeptember
  3. napján meghozott, 11.P.24.929/2003/
  4. számú közbenső ítélete ellen, az I. rendű alperes részéről
  5. és 123., a II. rendű alperes részéről
  6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy az alpereseknek személyenként fizessen meg 200.000 200.000 (kettőszázezer - kettőszázezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget és az államnak külön felhívásra térítsen meg 336.000 (háromszázharminchatezer) forint kereseti és 336.000 (háromszázharminchatezer) forint fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
  7. nyarán az I. rendű alperes 'A'-i áruházában a II. rendű alperes által gyártott műanyagból készült szódásszifont vásárolt. A palack
  8. április 27-én szódakészítés közben felrobbant; a feneke levált, a másik része a felperes bal arcfelébe csapódott, ennek folytán a felperes arccsontja eltörött és a bal szemét is elvesztette. A palack felrobbanásának oka az volt, hogy a palack alja nem megfelelően volt kiképezve, és nem megfelelően csatlakozott a palack hengeres részéhez; az alja ugyanis nem félgömb alakú, hanem lapos volt. A hengeres palást és a fenékrész között éles sarokátmenete volt. A rendszeres használattal együtt járó folytonos nyomásváltozás következtében fellépett anyagmozgás az éles sarokátmenetnél hajszálrepedéseket okozott, s miután az anyag a szóban lévő helyen kritikus mértékben meggyengült, a robbanás bekövetkezett. A bizonyítékok mérlegelése körében az elsőfokú bíróság kifejtette: annak bizonyítása, hogy a felperes a szifont az I. rendű alperes áruházában vásárolta és azt a II. rendű alperes gyártotta, a Pp.
  9. §

(1)bekezdése értelmében a felperest terhelte. A felperes a bizonyítási kötelezettségének eleget tett. A felperes olyan tanút jelölt meg - nevezetesen Sz. P.-t - aki ugyancsak a II. rendű alperes által gyártott szódásszifont vásárolt, és a szifon, valamint a hozzá tartozó használati utasítást a bíróságnak átadta. A felrobbanthoz hasonló két szifont adott át a tanúként ugyancsak kihallgatott T. L.-né, aki a 'B'-i műszaki boltban dolgozott eladóként. T. L.-né azt vallotta, hogy a szifonokat T. A. nagykereskedőtől szerezték be, T. A. pedig a II. rendű alperestől vásárolta a szifonokat. T. A. T. L.-né tanúvallomását tanúkénti kihallgatásakor megerősítette, mert ő is azt vallotta, hogy a II. rendű alperestől vett szifonokat forgalmazott. A felperes állításait támogató tanúvallomások annak ellenére nem voltak aggályosak, hogy a tanúk egy része a felperes hirdetésére jelentkezett, mely hirdetésben a felperes pénzjutalmat ígért azoknak, akik a II. rendű alperes által gyártott szifont tudnak bemutatni. Nem dönti meg a tanúvallomások valóságát az sem, hogy a II. rendű alperes által a szakértőnek átadott flakonfúvásra szolgáló szerszámmal gyártható palackok nem azonosak a tanúk által összehasonlítás céljából a bíróságnak átadott palackokkal. Nem zárható ki ugyanis, hogy a II. rendű alperes más szerszámot is használt a szódásszifonok palackjainak gyártásához, vagy a II. rendű alperes mástól szerzett be palackokat, amelyek ugyancsak eltérőek voltak a szakértőnek vizsgálatra átadott szerszámmal gyártható palackoktól. Nem zárható ki az sem, hogy a II. rendű alperes más palackokra is szerelt szifonokat, nem csak olyanokat, amelyre a Minőségellenőrzési Intézet a forgalomba hozatali engedélyt kiadta. A felperes által megjelölt bizonyítékok cáfolják Sz. L. mérnökszakértő azon feltételezését, hogy a palackot a felperes kicserélte. Ellentmond a szakértő feltételezésének az is, hogy a felrobbant palackba pontosan illeszkedett a szívó- és a nívócső is. A flakonok fúvására szolgáló szerszám térfogatát a szállítólevél 1,5 literesnek, a számla 1,3 literesnek tüntette fel. Az 1 literesként árusított palackok is azonban 1,21,3 liter űrtartalmúak, a gáztér térfogata ugyanis 2-3 dl, így a felperes által 1 literesként vásárolt palack űrtartalma lényegében megegyezik a II. rendű alperes által gyártott palackok űrtartalmával. Nem tudta a felperes kétségtelenül bizonyítani, hogy az I. rendű alperes a szifonhoz úgynevezett nagy patront is adott. Az I. rendű alperes tanúként kihallgatott alkalmazottai nem emlékeztek, hogy az akció keretében a vevőszolgálatnál a vásárlóknak nagy patront is adtak a szifonokhoz. Az azonban nem is volt tőlük elvárható, hogy az akció részleteire több év távlatából emlékezzenek. Mégis inkább a felperes állítása látszik valószínűnek, mert abban az időszakban, amikor a felperes a szifont megvásárolta, az I. rendű alperes 'A'-i áruházába a szifonokat akcióban árulták, ezt a felperes az iratokhoz csatolt reklámújsággal igazolta. Annak a szakvélemény szerint egyébként sem volt jelentősége, hogy a felperes a szódavíz készítéshez nagy méretű széndioxid patront használ; ennek folytán a palackban a megengedettnél nagyobb túlnyomás nem keletkezhetett. Az I. rendű alperes nem bizonyította, hogy a szifonokat kartondobozba csomagolva árusította, ezzel szemben Sz. P., Sza. L. és T. L.-né pedig azt vallották, hogy a szifonok nejlonzacskóba voltak csomagolva. Az elsőfokú bíróság közbenső ítélettel az alperesek teljes egyetemleges kártérítési felelősségét a felperes a szódásszifon felrobbanásával okozati összefüggésben ért károkért megállapította. A közbenső ítélet indokolása szerint az I. rendű alperes a szifon megvásárlásával a közte és a felperes között létrejött adásételi szerződést hibásan teljesítette. Az I. rendű alperest a Ptk. 305. §-ára figyelemmel, a felperesnek a hibás teljesítéssel okozott károkért a Ptk. 310. §-a alapján terheli a felelősség. A II. rendű alperes, mint a perbeli szifon gyártója, a termékfelelősségről szóló 1993. évi X. törvény 3. §
(1)bekezdése alapján tartozik kártérítési felelősséggel. Fellebbezéseikben az alperesek az első fokú közbenső ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérték. Az I. rendű alperes azzal érvelt, hogy nem az általa eladott palack robbant fel, hanem egy másik palack. Ezt a tényt Sz. L. mérnökszakértő aggálytalan szakvéleménye megállapította; a szakvélemény helyességét a felek sem vonták kétségbe. Az adagolófejhez a felperes nem a hozzátartozó palackot használta, hanem azt kicserélte. Az üdítőitalos és az ásványvizes palackokra az adagolófej rácsavarható volt. Hangsúlyozta, hogy ha a II. rendű alperes éveken keresztül, hibásan kialakított palackokkal gyártott volna szifonokat, úgy huzamos használat után a palackoknak fel kellett volna robbannia. A felpereséhez hasonló baleset azonban nem történt és a termékkel kapcsolatos vásárlói kifogásokat sem jelentettek be nála. A 'B'-i boltban árult és a tanú által átadott szifonok hasonló kiképzésűek voltak, mint a felperes által bemutatott, balesetet okozó palack, de azzal nem voltak azonosak, hiszen nívócső sem kellett a használatukhoz. T. L.-né 2000-ig dolgozott a 'B'-i boltban és azt vallotta, hogy a szifonokat 2001-ig fogalmazták. Arra nem emlékezett, hogy volt-e használati utasítás a szifonokhoz, de arra igen, hogy a gyártójuk a II. rendű alperes volt. Ez a tanú szavahihetőségét kétségessé teszi. A II. rendű alperes bizonyította, hogy milyen formázó szerszám használatával, milyen kiképzésű palackokat gyártott, s ezek a palackok, miként a szakvélemény megállapította, nem azonosak a felperes és a tanúk által a bíróságnak átadott palackokkal. A szifonokat csak színes kartondobozokba forgalmazta, olyan akciót soha nem szervezett, hogy a megvásárolt szódásszifonokhoz külön adagolófejet adott volna ajándékba. A közbenső ítélet indokolásával ellentétben S. L. nem állította azt a tanúvallomásában, hogy nejlonzacskóba csomagolva vásárolta a szifont a II. rendű alperes áruházában. V. A., J. B. beszerző és T. A. nagykereskedő viszont azt vallották, hogy a szifonok kartondobozba voltak csomagolva. A II. rendű alperes azt sérelmezte a fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság olyan tanúk vallomásai alapján állapította meg a felperes állításaival megegyező ítéleti tényállást, akiknek a felperes pénzt fizetett a tanúskodásért. Kiemelte, hogy a szakértőnek bemutatta a szerszámot, amellyel a palackokat gyártotta és a szerszámmal készíthető palackok nem egyeztek meg a felrobbant és a többi mintaként bemutatott palackkal. Kifogásolta, hogy az első fokú közbenső ítélet indokolása nem említi meg a szakvéleménynek azt a megállapítását, miszerint az adagolófej, a nívócső és a szívócső ásványvizes palackokhoz is csatlakoztatható. A felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú közbenső ítélet helybenhagyására irányult. Előadta, hogy megdőlt Sz. L. mérnökszakértőnek az a feltételezése, miszerint a szifon palackrészét kicserélték, hiszen több eredeti összetételű és nem a fogyasztók által különböző darabokból „összeházasított" palackot adtak át az elsőfokú bíróságnak a tanúk. A nyomszakértő kétségtelenül azt állapította meg, hogy a nívócső előállításához használt 3 szerszámmal S. L. tanú által átadott és a felrobbant palackhoz használt nívócsőtől eltérő nívócsövet lehetett csak gyártani, ennek azonban nincs ügydöntő jelentősége, mert a szakértő a szerszámokat 2006-ban vizsgálta meg, a felrobbant palackokhoz tartozó nívócsövet pedig 2002. előtt gyártották. Hivatkozott arra is, hogy R. F. J.-né az alperes alkalmazottja azt vallotta: a felrobbant szódásszifont felismeri. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezések alaposak. Az ítélőtábla a bizonyítékoknak az elsőfokú bíróság által történt mérlegelésével nem értett egyet. A Pp. 164. §
(1)bekezdése kimondja, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A Pp. 206. §
(1)bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A perben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a balesetét okozó szódásszifont az I. rendű alperes hozta forgalomba és a II. rendű alperes gyártotta. A bizonyítás sikertelenségének következményét ő köteles viselni és a bizonyítás során el nem oszlatható kételyeket is az ő terhére kell értékelni. Az elsőfokú bíróság a felperes által megjelölt tanúk vallomásainak tulajdonított ügydöntő jelentőséget azzal az érveléssel, hogy a vallomásaik aggálytalanok voltak és kétségtelen, hogy közülük a felperes hirdetésére vallomástételre jelentkezett tanúk S. L., Sz. P. és Sza. L. Á. által a bíróságnak átadott szifonok a II. rendű alperes által gyártottak voltak. A perben kirendelt műszaki- és nyomszakértői véleményt, amelyek nem támogatták a felperesi állításokat, azért vetette el, mert kétséges volt álláspontja szerint, hogy a II. rendű alperes azokat a műanyag fröccsöntéshez használt formázó szerszámokat adta át a szakértőknek megvizsgálásra, amelyekkel az I. rendű alperes által forgalomba hozott palackokat gyártotta. Az I. rendű alperes alkalmazottainak vallomása pedig azért nem volt a felperes, illetve az általa megjelölt tanúk vallomásának valóságát gyengítő bizonyítékként figyelembe vehető, mert az emlékezetük a szódásszifon
  1. évben akció keretében történt árusítása és a kihallgatásuk közötti hosszú időben elhomályosult. Sz. L. igazságügyi mérnökszakértő beszerezte a ... Minőségellenőrző Rt. szifonok forgalomba hozatalára kiadott engedélyeit, s az engedélyek kiadásának alapjául szolgáló szakvéleményt, s ezek alapján alakította ki azt az álláspontját, miszerint „a dokumentumok összevetésével arra a következtetésre lehetett jutni, hogy a II. rendű alperes ilyen alakú (félgömb alakú fenékkel kialakított) palackokat gyártott." Az elsőfokú bíróság szerint nem zárható ki, hogy a II. rendű alperes nem csak olyan szifonokat gyártott, amelyekre fogalomba hozatali engedélyt kapott; palackokat gyárthatott más szerszámmal, és beszerezhetett más forrásokból is. Ennek bizonyítása azonban a felperest terhelte és nem a II. rendű alperest. Az elsőfokú bíróság a szóban forgó tényt, nevezetesen, hogy a II. rendű alperes csak a szakértőnek bemutatott szerszámmal gyártott palackokat, bizonyításának terhét fordította a felperesről a II. rendű alperesre. Megállapította a szakértő, hogy az ásványvizes és üdítőitalos, valamint a szifonpalackok nyaka és csavarmenete egyforma, a szifonadagoló fej bármelyikre rácsavarható. A felperes „egy kis nyomásra tervezett és gyártott palackot használt nagynyomású palackot igénylő szódakészítéshez." A nyomszakértő megvizsgálta a II. rendű alperes által átadott szerszámmal gyártott nívócsöveket és megállapította, hogy azok eltérnek a felrobbant szifonhoz használt, valamint S. L. tanú által átadott nívócsövektől. A reklámújságban lévő és a felperes hirdetésén szereplő szifon formája is eltér a felrobbant és a tanúk által átadott palackok formájától. A reklámújságban és a hirdetésen ábrázolt palackok felső adagolófej alatti része is félgömb alakban végződik, míg a felrobbant és a tanúk által átadott szifonok palackjának felső része kúpos alakú. Az akcióban árusított szifonok palackjának formája azonosnak tekinthető a reklámújságban megjelent palack formájával. A műszaki és nyomszakértői vélemények, a forgalomba hozatali engedélyek a felperes hirdetésén és az I. rendű alperes reklámújságján ábrázolt palackok formája a bizonyításra kötelezett felperes állításait cáfolták és ezekkel a bizonyítékokkal a felperes állításait támogató tanúvallomások legfeljebb csekély fokú kételyeket tudtak kelteni. Ítéleti bizonyossággal így nem lehetett megállapítani, hogy a felperes a II. rendű alperes által gyártott palackot vásárolt és ilyen palack felrobbanása okozta a balesetét. Az iratokhoz csatolt számla (
  2. sorszám) szerint
  3. július 7-én a II. rendű alperesnek 5.600 darab „szifondobozt" adtak át. A felperessel mintegy 10 éve baráti viszonyban lévő S. L. tanú azt vallotta, hogy az általa az I. rendű alperes 'C'-i áruházában vásárolt szifont emlékezete szerint „kék kartondobozban árulták". Sza. L. az első fokú ítéletben foglaltakkal ellentétben nem vallotta azt, hogy a szifon, amelyet ő is ugyancsak a 'C'-i ... áruházban vásárolt, nejlonzacskóba csomagolva árulták. Mindez amellett, hogy az I. rendű alperes a kérdéses időszakban a II. rendű alperestől beszerzett szifonokat árusított, ugyancsak kétségessé teszi, hogy a felperes balesetét az I. rendű alperes áruházában vásárolt palack felrobbanása okozta. Minthogy a perben az alperesek kártérítési felelősségének megállapítását megalapozó tények bizonyítása a felperest terhelte és a felperes állításait támogató tanúvallomások összevetve a tanúvallomásokkal ellentétben álló egyéb bizonyítékokkal, különös tekintettel a hatósági forgalomba hozatali engedélyére és a mérnökszakértői véleményre, e tények bizonyítására nem voltak elegendőek, az ítélőtábla az első fokú közbenső ítéletet a Pp.
  4. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetet elutasította. A pervesztes felperes a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperesek fellebbezési perköltségét és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket is megfizetni. Budapest,
  1. április
  2. . Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke, Dr. Szücs József s. k. előadó bíró, Dr. Németh László s. k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.