Pf.21578/2008/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése értelmében a felperest terhelte. A felperes a bizonyítási kötelezettségének eleget tett. A felperes olyan tanút jelölt meg - nevezetesen Sz. P.-t - aki ugyancsak a II. rendű alperes által gyártott szódásszifont vásárolt, és a szifon, valamint a hozzá tartozó használati utasítást a bíróságnak átadta. A felrobbanthoz hasonló két szifont adott át a tanúként ugyancsak kihallgatott T. L.-né, aki a 'B'-i műszaki boltban dolgozott eladóként. T. L.-né azt vallotta, hogy a szifonokat T. A. nagykereskedőtől szerezték be, T. A. pedig a II. rendű alperestől vásárolta a szifonokat. T. A. T. L.-né tanúvallomását tanúkénti kihallgatásakor megerősítette, mert ő is azt vallotta, hogy a II. rendű alperestől vett szifonokat forgalmazott. A felperes állításait támogató tanúvallomások annak ellenére nem voltak aggályosak, hogy a tanúk egy része a felperes hirdetésére jelentkezett, mely hirdetésben a felperes pénzjutalmat ígért azoknak, akik a II. rendű alperes által gyártott szifont tudnak bemutatni. Nem dönti meg a tanúvallomások valóságát az sem, hogy a II. rendű alperes által a szakértőnek átadott flakonfúvásra szolgáló szerszámmal gyártható palackok nem azonosak a tanúk által összehasonlítás céljából a bíróságnak átadott palackokkal. Nem zárható ki ugyanis, hogy a II. rendű alperes más szerszámot is használt a szódásszifonok palackjainak gyártásához, vagy a II. rendű alperes mástól szerzett be palackokat, amelyek ugyancsak eltérőek voltak a szakértőnek vizsgálatra átadott szerszámmal gyártható palackoktól. Nem zárható ki az sem, hogy a II. rendű alperes más palackokra is szerelt szifonokat, nem csak olyanokat, amelyre a Minőségellenőrzési Intézet a forgalomba hozatali engedélyt kiadta. A felperes által megjelölt bizonyítékok cáfolják Sz. L. mérnökszakértő azon feltételezését, hogy a palackot a felperes kicserélte. Ellentmond a szakértő feltételezésének az is, hogy a felrobbant palackba pontosan illeszkedett a szívó- és a nívócső is. A flakonok fúvására szolgáló szerszám térfogatát a szállítólevél 1,5 literesnek, a számla 1,3 literesnek tüntette fel. Az 1 literesként árusított palackok is azonban 1,21,3 liter űrtartalmúak, a gáztér térfogata ugyanis 2-3 dl, így a felperes által 1 literesként vásárolt palack űrtartalma lényegében megegyezik a II. rendű alperes által gyártott palackok űrtartalmával. Nem tudta a felperes kétségtelenül bizonyítani, hogy az I. rendű alperes a szifonhoz úgynevezett nagy patront is adott. Az I. rendű alperes tanúként kihallgatott alkalmazottai nem emlékeztek, hogy az akció keretében a vevőszolgálatnál a vásárlóknak nagy patront is adtak a szifonokhoz. Az azonban nem is volt tőlük elvárható, hogy az akció részleteire több év távlatából emlékezzenek. Mégis inkább a felperes állítása látszik valószínűnek, mert abban az időszakban, amikor a felperes a szifont megvásárolta, az I. rendű alperes 'A'-i áruházába a szifonokat akcióban árulták, ezt a felperes az iratokhoz csatolt reklámújsággal igazolta. Annak a szakvélemény szerint egyébként sem volt jelentősége, hogy a felperes a szódavíz készítéshez nagy méretű széndioxid patront használ; ennek folytán a palackban a megengedettnél nagyobb túlnyomás nem keletkezhetett. Az I. rendű alperes nem bizonyította, hogy a szifonokat kartondobozba csomagolva árusította, ezzel szemben Sz. P., Sza. L. és T. L.-né pedig azt vallották, hogy a szifonok nejlonzacskóba voltak csomagolva. Az elsőfokú bíróság közbenső ítélettel az alperesek teljes egyetemleges kártérítési felelősségét a felperes a szódásszifon felrobbanásával okozati összefüggésben ért károkért megállapította. A közbenső ítélet indokolása szerint az I. rendű alperes a szifon megvásárlásával a közte és a felperes között létrejött adásételi szerződést hibásan teljesítette. Az I. rendű alperest a Ptk. 305. §-ára figyelemmel, a felperesnek a hibás teljesítéssel okozott károkért a Ptk. 310. §-a alapján terheli a felelősség. A II. rendű alperes, mint a perbeli szifon gyártója, a termékfelelősségről szóló 1993. évi X. törvény 3. §

(1)bekezdése alapján tartozik kártérítési felelősséggel. Fellebbezéseikben az alperesek az első fokú közbenső ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérték. Az I. rendű alperes azzal érvelt, hogy nem az általa eladott palack robbant fel, hanem egy másik palack. Ezt a tényt Sz. L. mérnökszakértő aggálytalan szakvéleménye megállapította; a szakvélemény helyességét a felek sem vonták kétségbe. Az adagolófejhez a felperes nem a hozzátartozó palackot használta, hanem azt kicserélte. Az üdítőitalos és az ásványvizes palackokra az adagolófej rácsavarható volt. Hangsúlyozta, hogy ha a II. rendű alperes éveken keresztül, hibásan kialakított palackokkal gyártott volna szifonokat, úgy huzamos használat után a palackoknak fel kellett volna robbannia. A felpereséhez hasonló baleset azonban nem történt és a termékkel kapcsolatos vásárlói kifogásokat sem jelentettek be nála. A 'B'-i boltban árult és a tanú által átadott szifonok hasonló kiképzésűek voltak, mint a felperes által bemutatott, balesetet okozó palack, de azzal nem voltak azonosak, hiszen nívócső sem kellett a használatukhoz. T. L.-né 2000-ig dolgozott a 'B'-i boltban és azt vallotta, hogy a szifonokat 2001-ig fogalmazták. Arra nem emlékezett, hogy volt-e használati utasítás a szifonokhoz, de arra igen, hogy a gyártójuk a II. rendű alperes volt. Ez a tanú szavahihetőségét kétségessé teszi. A II. rendű alperes bizonyította, hogy milyen formázó szerszám használatával, milyen kiképzésű palackokat gyártott, s ezek a palackok, miként a szakvélemény megállapította, nem azonosak a felperes és a tanúk által a bíróságnak átadott palackokkal. A szifonokat csak színes kartondobozokba forgalmazta, olyan akciót soha nem szervezett, hogy a megvásárolt szódásszifonokhoz külön adagolófejet adott volna ajándékba. A közbenső ítélet indokolásával ellentétben S. L. nem állította azt a tanúvallomásában, hogy nejlonzacskóba csomagolva vásárolta a szifont a II. rendű alperes áruházában. V. A., J. B. beszerző és T. A. nagykereskedő viszont azt vallották, hogy a szifonok kartondobozba voltak csomagolva. A II. rendű alperes azt sérelmezte a fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság olyan tanúk vallomásai alapján állapította meg a felperes állításaival megegyező ítéleti tényállást, akiknek a felperes pénzt fizetett a tanúskodásért. Kiemelte, hogy a szakértőnek bemutatta a szerszámot, amellyel a palackokat gyártotta és a szerszámmal készíthető palackok nem egyeztek meg a felrobbant és a többi mintaként bemutatott palackkal. Kifogásolta, hogy az első fokú közbenső ítélet indokolása nem említi meg a szakvéleménynek azt a megállapítását, miszerint az adagolófej, a nívócső és a szívócső ásványvizes palackokhoz is csatlakoztatható. A felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú közbenső ítélet helybenhagyására irányult. Előadta, hogy megdőlt Sz. L. mérnökszakértőnek az a feltételezése, miszerint a szifon palackrészét kicserélték, hiszen több eredeti összetételű és nem a fogyasztók által különböző darabokból „összeházasított" palackot adtak át az elsőfokú bíróságnak a tanúk. A nyomszakértő kétségtelenül azt állapította meg, hogy a nívócső előállításához használt 3 szerszámmal S. L. tanú által átadott és a felrobbant palackhoz használt nívócsőtől eltérő nívócsövet lehetett csak gyártani, ennek azonban nincs ügydöntő jelentősége, mert a szakértő a szerszámokat 2006-ban vizsgálta meg, a felrobbant palackokhoz tartozó nívócsövet pedig 2002. előtt gyártották. Hivatkozott arra is, hogy R. F. J.-né az alperes alkalmazottja azt vallotta: a felrobbant szódásszifont felismeri. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezések alaposak. Az ítélőtábla a bizonyítékoknak az elsőfokú bíróság által történt mérlegelésével nem értett egyet. A Pp. 164. §

(1)bekezdése kimondja, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A Pp. 206. §

(1)bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A perben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a balesetét okozó szódásszifont az I. rendű alperes hozta forgalomba és a II. rendű alperes gyártotta. A bizonyítás sikertelenségének következményét ő köteles viselni és a bizonyítás során el nem oszlatható kételyeket is az ő terhére kell értékelni. Az elsőfokú bíróság a felperes által megjelölt tanúk vallomásainak tulajdonított ügydöntő jelentőséget azzal az érveléssel, hogy a vallomásaik aggálytalanok voltak és kétségtelen, hogy közülük a felperes hirdetésére vallomástételre jelentkezett tanúk S. L., Sz. P. és Sza. L. Á. által a bíróságnak átadott szifonok a II. rendű alperes által gyártottak voltak. A perben kirendelt műszaki- és nyomszakértői véleményt, amelyek nem támogatták a felperesi állításokat, azért vetette el, mert kétséges volt álláspontja szerint, hogy a II. rendű alperes azokat a műanyag fröccsöntéshez használt formázó szerszámokat adta át a szakértőknek megvizsgálásra, amelyekkel az I. rendű alperes által forgalomba hozott palackokat gyártotta. Az I. rendű alperes alkalmazottainak vallomása pedig azért nem volt a felperes, illetve az általa megjelölt tanúk vallomásának valóságát gyengítő bizonyítékként figyelembe vehető, mert az emlékezetük a szódásszifon

1. évben akció keretében történt árusítása és a kihallgatásuk közötti hosszú időben elhomályosult. Sz. L. igazságügyi mérnökszakértő beszerezte a ... Minőségellenőrző Rt. szifonok forgalomba hozatalára kiadott engedélyeit, s az engedélyek kiadásának alapjául szolgáló szakvéleményt, s ezek alapján alakította ki azt az álláspontját, miszerint „a dokumentumok összevetésével arra a következtetésre lehetett jutni, hogy a II. rendű alperes ilyen alakú (félgömb alakú fenékkel kialakított) palackokat gyártott." Az elsőfokú bíróság szerint nem zárható ki, hogy a II. rendű alperes nem csak olyan szifonokat gyártott, amelyekre fogalomba hozatali engedélyt kapott; palackokat gyárthatott más szerszámmal, és beszerezhetett más forrásokból is. Ennek bizonyítása azonban a felperest terhelte és nem a II. rendű alperest. Az elsőfokú bíróság a szóban forgó tényt, nevezetesen, hogy a II. rendű alperes csak a szakértőnek bemutatott szerszámmal gyártott palackokat, bizonyításának terhét fordította a felperesről a II. rendű alperesre. Megállapította a szakértő, hogy az ásványvizes és üdítőitalos, valamint a szifonpalackok nyaka és csavarmenete egyforma, a szifonadagoló fej bármelyikre rácsavarható. A felperes „egy kis nyomásra tervezett és gyártott palackot használt nagynyomású palackot igénylő szódakészítéshez." A nyomszakértő megvizsgálta a II. rendű alperes által átadott szerszámmal gyártott nívócsöveket és megállapította, hogy azok eltérnek a felrobbant szifonhoz használt, valamint S. L. tanú által átadott nívócsövektől. A reklámújságban lévő és a felperes hirdetésén szereplő szifon formája is eltér a felrobbant és a tanúk által átadott palackok formájától. A reklámújságban és a hirdetésen ábrázolt palackok felső adagolófej alatti része is félgömb alakban végződik, míg a felrobbant és a tanúk által átadott szifonok palackjának felső része kúpos alakú. Az akcióban árusított szifonok palackjának formája azonosnak tekinthető a reklámújságban megjelent palack formájával. A műszaki és nyomszakértői vélemények, a forgalomba hozatali engedélyek a felperes hirdetésén és az I. rendű alperes reklámújságján ábrázolt palackok formája a bizonyításra kötelezett felperes állításait cáfolták és ezekkel a bizonyítékokkal a felperes állításait támogató tanúvallomások legfeljebb csekély fokú kételyeket tudtak kelteni. Ítéleti bizonyossággal így nem lehetett megállapítani, hogy a felperes a II. rendű alperes által gyártott palackot vásárolt és ilyen palack felrobbanása okozta a balesetét. Az iratokhoz csatolt számla (
2. sorszám) szerint
3. július 7-én a II. rendű alperesnek 5.600 darab „szifondobozt" adtak át. A felperessel mintegy 10 éve baráti viszonyban lévő S. L. tanú azt vallotta, hogy az általa az I. rendű alperes 'C'-i áruházában vásárolt szifont emlékezete szerint „kék kartondobozban árulták". Sza. L. az első fokú ítéletben foglaltakkal ellentétben nem vallotta azt, hogy a szifon, amelyet ő is ugyancsak a 'C'-i ... áruházban vásárolt, nejlonzacskóba csomagolva árulták. Mindez amellett, hogy az I. rendű alperes a kérdéses időszakban a II. rendű alperestől beszerzett szifonokat árusított, ugyancsak kétségessé teszi, hogy a felperes balesetét az I. rendű alperes áruházában vásárolt palack felrobbanása okozta. Minthogy a perben az alperesek kártérítési felelősségének megállapítását megalapozó tények bizonyítása a felperest terhelte és a felperes állításait támogató tanúvallomások összevetve a tanúvallomásokkal ellentétben álló egyéb bizonyítékokkal, különös tekintettel a hatósági forgalomba hozatali engedélyére és a mérnökszakértői véleményre, e tények bizonyítására nem voltak elegendőek, az ítélőtábla az első fokú közbenső ítéletet a Pp.
4. §

(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetet elutasította. A pervesztes felperes a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles az alperesek fellebbezési perköltségét és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket is megfizetni. Budapest,

1. április
2. . Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke, Dr. Szücs József s. k. előadó bíró, Dr. Németh László s. k. bíró