Bf.25/2008/5 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a

(6)bekezdés a/ pontja szerint minősülő és büntetendő különösen nagy kárt okozó csalás bűntettének vádja alól felmentette. A pótmagánvádló által bejelentett polgári jogi igényt a bíróság egyéb törvényes útra utasította, ezen kívül kötelezte pótmagánvádlót az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az első fokú bíróság döntése ellen a pótmagánvádló képviselője jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, bűnösségének a Btk. 318.§

(6)bekezdésének a/ pontja szerint minősülő különösen nagy kárt okozó csalás bűntettében történő megállapítása végett. A fellebbezés írásbeli indokolásában - melyet a pótmagánvádló képviselője a nyilvános ülésen fenntartott - elsődlegesen indítványozta az első fokú ítélet megváltoztatását a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján és annak megállapítását, hogy a vádlott elkövette a csalás bűntettét. Másodlagosan a Be. 376.§

(1)bekezdése alapján az első fokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatására történő utasítást indítványozott. Kifejtette, hogy a bíróság egyrészt hiányosan tárta fel a tényállást, a pótmagánvádló bizonyítási indítványai elutasítása révén éppen a vádlott tudattartamára, a haszonszerzési célzatra és a visszafizetési szándékra és képességre vonatkozó, az ügy megítélése szempontjából releváns és a tényállás felderítéséhez elengedhetetlenül szükséges információkat nem tette a bíróság az eljárás részévé, másrészt az első fokú bíróság a megállapított tényállásból helytelen következtetést vont le és emiatt ítéletének felmentő rendelkezése megalapozatlan. Előadta, hogy az első fokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a vállalkozási szerződés megkötése még önmagában nem jelenti azt, hogy a vádlott a szerződésben vállalt kötelezettségeit teljesítette volna, hiszen a tagsági jogok átruházására irányuló visszterhes jogügyletben a vádlott kötelezettsége az ellenérték megfizetése volt. Álláspontja szerint a csalás bűntettének megvalósulását egyrészt megalapozza, hogy a vádlott olyan szerződés megkötését ígérte, melynek révén a pótmagánvádló hozzájuthat a neki vételárként járó összeg egy részéhez, másrészt a szerződést a vádlott cége valóban meg is kötötte a pótmagánvádló cégével, tekintet nélkül arra, hogy a szerződés teljesítése a R.Kft. anyagi helyzetéből adódóan objektíve nem volt lehetséges, amelyről a vádlott tudott. Kifejtette továbbá, hogy az első fokú bíróság álláspontjával szemben a tagsági jogok átruházásának tényleges ellenértékéhez a 75 millió Ft-os összeg is hozzátartozott, így büntetőjogi értelemben ez is kárnak minősül. Álláspontja szerint jelen ügyben a vádlott magatartásával mind a tévedésbe ejtést, mind a tévedésben tartást megvalósította azzal, hogy a tagsági részesedés megszerzése érdekében olyan kötelezettséget vállalt, amelyről kezdettől fogva tudta, hogy sem a vállalkozási szerződés, sem a magánszemély készpénzben megfizetni vállalt tartozását nem fogja, illetőleg nem is lesz képes teljesíteni. Véleményének alátámasztására kifejtette, hogy az első fokú bíróság által megállapított tényekből levonható az a következtetés, hogy a vádlott a pótmagánvádló előtt a R.Kft. valós anyagi helyzetét eltitkolta, és abban a hamis színben tüntette fel a felszámolás előtt álló és menthetetlen céget, mint amelyik képes a vállalkozási szerződésben vállalt kötelezettségei teljesítésére. Másrészt pedig a saját személyes anyagi helyzetét is abban a hamis színben tüntette fel, miszerint módjában áll a magánvagyonából kiegyenlíteni a tagsági részesedés tetemes ellenértékét. Kifejtette, hogy a vádlott a pótmagánvádlót a társasági részesedés átruházása során, így különösen a megállapodás és vállalkozási szerződés megkötésekor, majd a közjegyzői okiratok megtételekor szándékosan megtévesztette azáltal, hogy pénzügyi teljesítőképességét, valamint kötelezettségvállalása teljesítéseként meghatározott fizetési módozatokat és az állítólagos ingatlan fedezeteket úgy tüntette fel, mint amelyek alkalmasak a tartozás megfizetésére vonatkozó képességének és hajlandóságának valós látszatát alátámasztani. Előadta, hogy a pótmagánvádló tagsági jogai értékesítési lehetőségének elvonásával a vádlott megfosztotta a pótmagánvádlót a tulajdonosi jogosítványai gyakorlásának lehetőségétől, és ezzel a tagsági jogok piaci értékével megegyező összegű kárt okozott a pótmagánvádlónak, mely piaci érték megállapítása szakkérdés lett volna. A vádlott védője az első fokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta, rámutatva arra, hogy álláspontja szerint a pótmagánvádlói fellebbezés a bizonyítékok újraértékelésére irányul. Álláspontja szerint az első fokú bíróság tényállása megalapozott. A pótmagánvádló jogi képviselőjének viszontválaszában kifejtette, hogy ő nem felülmérlegelést kért a fellebbezésében, hanem megalapozatlanságra hivatkozott, mivel a bizonyítékok értékelése nem történt meg. Egyébként a cselekmény jogi megítélését vitatja. A vádlott előadta, hogy a pótmagánvádló képviselője által előadottak iratellenesek és valótlan tényállításokat tartalmaznak. Több polgári eljárás is folyamatban van közte és a pótmagánvádló között, valamint a felszámolási eljárás jelenleg is tart. Kérte az első fokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. A pótmagánvádló felszólalásában elmondta, hogy az általuk becsatolt iratok valósak és valótlan az, amit a vádlott előadott. Az ítélőtábla a fellebbezést alaptalannak találta. Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a bejelentett fellebbezésre való tekintettel felülbírálta és megállapította, hogy az első fokú bíróság az eljárási szabályokat megtartva folytatta le a bizonyítási eljárást, a releváns tényekre vonatkozóan beszerezte a bizonyítékokat, ezeket egyenként és összességükben is értékelte, mérlegelő tevékenységéről számot adott. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, így az a másodfokú eljárás alapját is képezte. Az ítélőtábla osztotta az első fokú bíróság azon véleményét hogy a tényállás a lefolytatott bizonyítási eljárás, a rendelkezésre álló felszámolási iratok valamint az egyéb okirati bizonyítékok alapján megállapítható volt, további bizonyítékok beszerzése nem volt indokolt. Helyesen mutatott rá a megyei bíróság arra. hogy jelen eljárás keretében kizárólag pótmagánvádló és vádlott között a N.I.K.Vállalat 33 %-os arányú, 115 millió Ft értékű társasági részesedésének az átruházását kellett vizsgálnia mégpedig azt, hogy ezen szerződés megkötésekor vádlott részéről fennálltak-e a csalás törvényi tényállásának elemei. Az ítélőtábla osztotta a megyei bíróság azon megállapítását, hogy a tagsági jogok átruházására vonatkozó szerződést egyező akaratnyilvánítással, a szerződési akaratuk szabad kinyilvánulásával kötötték meg a felek, méghozzá azokkal a feltételekkel, amelyek az adott szerződésben szerepelnek. Minden szerződés egy kockázatot is tartalmaz. Az, hogy ez utólag nem kedvező az egyik félre nézve, még nem jelenti azt, hogy a szerződés megkötésekor a másik felet eleve a csalás szándéka vezette volna, ezt az egyéb körülmények gondos vizsgálatával lehet eldönteni. Az ítélőtábla véleménye szerint az adott ügyben polgári követelések lehetnek a vádlott illetőleg a pótmagánvádló között, azonban az, hogy ennek büntetőjogi következményei is lehetnek, nem állapítható meg. A lefolytatott bizonyítási eljárás során semmilyen adat nem merült fel arra, hogy az üzletrész megvásárlásakor a tévedésbe ejtés szándéka vezette volna a vádlottat, illetőleg a további szerződések megkötésekor akár a tévedésbe ejtés, akár a tévedésben tartás megvalósult volna. E körben is osztotta tehát az Ítélőtábla az elsőfokú bíróság jogi okfejtését, azzal teljes mértékben egyetértett. A fentiekben kifejtettek alapján az ítélőtábla a Zala Megyei Bíróság 3.B.14/2007/9. számú ítéletét a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárás során 3.000 Ft bűnügyi költség merült fel, melyet a Be. 344.§

(1)bekezdése alapján a pótmagánvádló visel. G y ő r ,

1. április
2. napján Dr.Nagy Zoltán sk. a tanács elnöke Dr.Zólyomi Csilla sk. a tanács tagja, előadó Dr. Miklós Mária sk. a tanács tagja Záradék: A fenti végzéssel a Zala Megyei Bíróság 3.B.14/2007/
3. számú ítélete
4. április
5. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. G y ő r ,
6. április
7. napján .Nagy Zoltán sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: