Bf.430/2008/18 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pont] minősíti. A vádlott főbüntetését 15 (tizenöt) év fegyházra enyhíti. A feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezést mellőzi. A vádlottal szemben 41.500.- (negyvenegyezer-ötszáz) forintra vagyonelkobzást rendel el. Az első fokú eljárás során felmerült és a vádlott által fizetendő bűnügyi költség összege helyesen: 375.122.- (háromszázhetvenötezer-egyszázhuszonkettő) forint, míg 70.528.- (hetvenezer-ötszázhuszonnyolc) forint bűnügyi költség az állam terhén marad. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámítja. Megállapítja, hogy a fellebbezési eljárás során felmerült 46.217.- (negyvenhatezerkettőszáztizenhét) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlottat nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 20 évben határozta meg. A kiszabott fegyházbüntetés tartamába a vádlott által

1. december
2. napjától az első fokú ítélet meghozatalának napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság bűnjelkezelőjénél 595/133/
3. tételszám alatt nyilvántartott lemezkazetta lefoglalását megszüntette és megsemmisíteni rendelte. Kötelezte a vádlottat 187.002.- forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést enyhítésért. A másodfokú eljárásban a védő fellebbezését akként módosította, melyhez a vádlott is csatlakozott, hogy elsődlegesen eljárási szabálysértésekre alapítottan az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a minősítés megváltoztatását, mégpedig nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének és eshetőleges ölési szándéknak a megállapítását indítványozta, valamint a vádlott és a védő is fenntartotta az enyhítésért bejelentett fellebbezést is. Mindezeken túlmenően a vádlott arra hivatkozással, hogy a sértettel szemben az élet elleni bűncselekményt nem ő követte el, megalapozatlanság miatt is [Be.
4. §

(2)bekezdés a)-d) pontja] indítványozta az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését. A védő az eljárási szabálysértések miatti hatályon kívül helyezésre vonatkozó indítványát egyrészt arra alapította, kérdéses, hogy (

1. sz. szakértő neve) igazságügyi orvosszakértő véleménye az ügyben felhasználható-e, mivel korábban az ügyben eljárt nyomozó hatóság, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság alkalmazottja volt. Másrészt szerinte eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság azáltal is, hogy a vádlott védekezése szerinti gyógyszerek és az alkohol együttes hatásáról az orvosszakértőket hallgatta meg, holott ez elmeorvos-szakértői kérdés. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.349/
2. számú átiratában az első fokú ítélet tényállásának a vádlott és a sértett testméreteivel való kiegészítése és anyagi jogszabálysértés megállapítása mellett az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Az anyagi jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy az elsőfokú bíróság tévesen határozta meg a vádlott esetében a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontját 20 évben, mivel a vádlott terhére megállapított bűncselekmény - az emberölés súlyosabban minősülő esete - miatt a büntethetőség a Btk.
3. §

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel nem Bf.I.430/2008/18. évül el, és a Btk. 47/A. §

(2)bekezdése, ha az életfogytig tartó szabadságvesztést olyan bűncselekmény miatt szabja ki a bíróság, amelynek büntethetősége nem évül el, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját legalább 30 évben határozza meg. Figyelemmel azonban arra, hogy az ügyben a vádlott terhére ügyészi fellebbezés benyújtására nem került sor, a súlyosítási tilalomra tekintettel csupán ennek megállapítására van lehetőség. Az ítélőtábla az enyhébb minősítésre és az enyhítésre irányuló vádlotti és védői fellebbezést alaposnak ítélte. A védőnek az eljárási szabálysértésekre való hivatkozását alaptalannak találta. (

1. sz. szakértő neve) és (
2. sz. szakértő neve) igazságügyi orvosszakértők a sértett holttestének boncolását a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Szervek Bűnügyi Osztálya 82/2005.bü. számú kirendelő határozata alapján
3. augusztus
4. napján végezték el és ennek alapján az orvosszakértői véleményt
5. augusztus
6. napján készítették (nyomozati iratok II. kötet 471-
7. oldal). (
8. sz. szakértő neve) igazságügyi orvosszakértő
9. május
10. napján az iratok alapján készített kiegészítő véleményt (nyomozati iratok IX. kötet
11. oldal), majd mindkét szakértőt az elsőfokú bíróság a
12. november
13. napján tartott tárgyaláson hallgatta meg (első fokú
14. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 18-
15. oldal). Az iratokból megállapítható, hogy (
16. sz. szakértő neve) igazságügyi orvosszakértő
17. novemberéig az ügyet nyomozó hatóság, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság alkalmazottja volt,
18. január óta a Szolnoki Igazságügyi Orvosszakértői Intézet tagja (nyomozati iratok I. kötet
19. oldal és első fokú l
20. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
21. oldal). A
22. május
23. napján hatályba lépett
24. évi XXXVIII. törvény
25. §-a módosította a Be.
26. §

(1)bekezdésének b) pontját akként, hogy a nyomozó hatósággal alkalmazotti viszonyban lévő személy az ügyben szakértőként nem járhat el. (

1. sz. szakértő neve) igazságügyi orvosszakértőre vonatkozóan megállapítható, hogy az alapszakvélemény előterjesztésekor a szakértők kizárására vonatkozó módosító törvény még nem volt hatályban, a kiegészítő szakvélemény előterjesztésekor és a tárgyaláson történt meghallgatásakor pedig, amikor a módosított törvény hatályban volt, már nem volt a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság alkalmazottja. Ebből következően a jelen büntetőügyben a szakvélemény adásból nem volt kizárva. Ezért az elsőfokú bíróság nem sértett eljárási szabályt azáltal, hogy az általa is előterjesztett szakvéleményeket elfogadta és bizonyítékként értékelte. Az elsőfokú bíróság (
2. sz. szakértő neve) és (
3. sz. szakértő neve) igazságügyi orvosszakértőket meghallgatta a vádlott által vallott szeszesital-fogyasztás melletti alkoholos befolyásoltságra és azoknak a gyógyszereknek a hatásáról -alkohollal együtt is - melyeknek szedése a vádlott részéről felmerült. E mellett viszont ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság további bizonyítást is lefolytatott. Mégpedig arra, hogy a vádlott mikor állt pszichiátriai gyógykezelés alatt, milyen gyógyszereket írtak fel neki és ezekből milyeneket váltott ki. Mivel ezen adatok a vádlott által vallott gyógyszerfogyasztást cáfolták és két gyógyszerrel kapcsolatban az elmeorvosszakértők is nyilatkoztak (első fokú ítélet
4. oldal utolsó és 10 oldal
5. bekezdése), a védő álláspontjával szemben az elsőfokú bíróság nem sértett eljárási szabályt azzal sem, hogy e tárgyban nem hallgatta meg az igazságügyi elmeorvos-szakértőket is. Az első fokú ítélet tényállása részben nincs felderítve, mert az elsőfokú bíróság az ügyben eljárt (
6. sz. szakértő neve) és (
7. sz. szakértő neve) igazságügyi orvosszakértők meghallgatásával nem tisztázta kellően a sértett bántalmazásának körülményeit és, hogy a fulladását milyen szervi elváltozás okozta. Ezért az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan [Be.
8. §

(2)bekezdés a) pontja]. Ezen megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében az ítélőtábla a Be. 353. §

(1)és

(2)bekezdése alapján tárgyalást tűzött ki és részbizonyítás keretében meghallgatta az ügyben eljárt (

1. sz. szakértő neve) és (
2. sz. szakértő neve) igazságügyi orvosszakértőket. Az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján felülbírálva az ítélőtábla az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt, a felvett bizonyítás, az iratok egybehangzó adataira és a vádlottnak a másodfokú eljárásban tett nyilatkozatára figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az alábbiak szerint kiegészítette, illetve helyesbítette: a vádlott testmagassága kb. 167 cm, testsúlya a cselekménykor 60-62 kg volt, a sértett testmagassága 159 cm, testsúlya 50 kg körüli volt. A vádlott a sértett nyakát több alkalommal, nagy erővel ragadta meg, illetve szorította le. A sértett nyakát a 15-20 perces bántalmazást követően tartósan leszorította, és ez vezetett a sértett halálához. A vádlott bántalmazása következtében a sértett jobb oldali II. és III. bordái törtek el. A fejsisak állományának bevérzése és a lágyburok alatti bevérzés kis-közepes erejű ütéstől, ütődéstől keletkezett. Bf.I.430/2008/

1. A halál oka a nyak tartós leszorítása miatt, a nyaki verőerek elzáródása következtében fellépő fulladás volt. Az ítélőtábla az első fokú ítélet tényállása
2. oldal
3. bekezdéséből azt, hogy a pénztárca a konyhahelyiségben volt, mellőzi. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, ezért a fenti kiegészítésekkel, illetve helyesbítésekkel a másodfokú eljárásban irányadó volt. A lefolytatott részbizonyítás során (
4. sz. szakértő neve) és (
5. sz. szakértő neve) igazságügyi orvosszakértők által előterjesztett vélemény szerint a sértett nyakán a bántalmazása során is többszörös erőbehatás, többszörös szorítás érvényesült, majd ezt követő 15-20 perc múlva történt a nyak tartós leszorítása, és ettől következett be a sértett halála néhány percen belül. A fulladást előidéző nyakleszorításig keletkezett sérülések mellett a sértett cselekvőképes lehetett, a mozgásképességét nem befolyásolták, mivel ezek viszonylag „enyhe sérülések voltak". Közülük bármelyik is és együttesen sem vezettek volna a sértett halálához. A fejsisak állományának bevérzése és a lágyburok alatti vérzés kis-közepes erejű ütéstől, ütődéstől keletkezett. A sértett fulladását nem a nyaki képletek sérülése, hanem a nyak tartós leszorítása miatt, a nyaki verőerek elzáródása következtében fellépő fulladás okozta. A sértettnek nem voltak olyan sérülései, melyek feltétlenül eszméletvesztéssel jártak, a tartós nyakleszorítás kezdetén viszont, mivel gyenge fizikumú sértettről van szó, aki erős védekezésre nem volt képes, már eszméletét veszthette. Azt, hogy halálának bekövetkezte után került a fotel háttámláján megtalált helyzetbe, a hullafoltok elhelyezkedése bizonyította. Ebben a helyzetében a légutak szabadon voltak, fulladását mellkasának a fotel háttámlájához való tartós lenyomatása nem okozhatta. A vádlott a másodfokú tárgyaláson is megismételte azon védekezését, hogy az élet elleni bűncselekményt a sértettel szemben nem ő követte el, a halálos eredmény nem neki, hanem a szomszédnak tudható be. A nyomozók megfenyegették, erőszakkal kicsikarták belőle a vallomást. Az elsőfokú bíróság értékelési körébe vonta a vádlottnak az eljárás során tett valamennyi vallomását és azt is, amit a nyomozókkal kapcsolatban állított. Vizsgálta a vádlott egyes vallomásaiban fellelhető ellentmondások okait és kihallgatásának körülményeit. Meggyőző érvekkel és az ítélőtábla álláspontja szerint is helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott a felelősség alóli mentesülés miatt találta ki a történetet a helyszínen lévő ismeretlen férfiről és, hogy nem fogadható el a nyomozók általi fenyegetésével kapcsolatos állítása sem. Kihallgatásain ugyanis minden alkalommal jelen volt a védője, a helyszíni kihallgatása során az ügyész is, valamint a vádlott maga is kért ügyészi kihallgatást (első fokú ítélet
6. oldal
7. bekezdése és
8. oldal
9. bekezdése). Részletesen megindokolta az elsőfokú bíróság, hogy a további bizonyítékok is - (tanú neve) tanú vallomása, a helyszíni szemle adatai, a lemezkazetta megtalálási helye, a nyomszakértői vélemények, a hemogenetikai szakértői vélemény, az időjárásra vonatkozó szakértői vélemény és az orvosszakértőknek a nyomozás, illetve az első fokú bírósági eljárásban előterjesztett véleménye a vádlott védekezését miért cáfolja. Megindokolta azt is, hogy a cselekménykor a vádlott miért nem volt gyógyszer és szeszes ital együtthatása alatti állapotban. A fentiek alapján megállapítható, hogy az első fokú ítélet hatályon kívül helyezést magalapozó hibáktól mentes, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott. A vádlottnak a sértett halálához vezető cselekmény alóli felmentését célzó fellebbezése a bizonyítékok értékelését támadja. Megalapozott tényállás esetén azonban a bizonyítékok átértékelésére a másodfokú eljárásban nincs lehetőség, ezért a vádlott ez irányú fellebbezése eredményre nem vezethetett. A megalapozott tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, viszont részben tévedett a minősítést illetően. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg az egyenes ölési szándékot, és helyesen minősítette a cselekményt nyereségvágyból elkövetettnek. A vádlott a sértett bántalmazását 15-20 percig folytatta, majd a bántalmazást követően a nyakát tartósan, néhány percig szorította, ami a nyaki verőerek elzáródása következtében a sértett fulladása miatt, a halálához vezetett. Köztudomású és így a vádlottnak is tudnia kellett, hogy a nyak tartós leszorítása után a halálhoz vezető oki folyamat már visszafordíthatatlan. Ebből következően nyilvánvaló, hogy amikor a sértett nyakát a bántalmazást követően tartósan szorította, halála bekövetkezését kívánta, tehát a megölésében egyenes szándéka állapítható meg. Az irányadó tényállás szerint a vádlott azért ment a sértett házához, hogy annak pénzét megszerezze és bántalmazása közben azt követelte tőle, árulja el, hol tartja az értékeit. Cselekménye során a szobában lévő ruhásszekrényből eltulajdonította a lemezkazettát a benne lévő 40.000.- forinttal, majd a sértett pénztárcáját a benne lévő 1.500.- forinttal. Miután a lakására távozott a kazettát felfeszítette, és a pénzt magához vette, a kazettát pedig eldobta. Mindezek semmi kétséget nem hagynak a felől, hogy a cselekményt vagyoni előny megszerzése érdekében, nyereségvágyból követte el. Bf.I.430/2008/
10. Az ítélőtábla nem osztotta az ügyész és az elsőfokú bíróság álláspontját abban, hogy a vádlott cselekménye különös kegyetlenséggel elkövetettnek is minősül. A sértett halálához vezető nyakleszorítás előtt a vádlott ujjával és valamilyen ismeretlen eszközzel a sértett hüvelyébe nyúlt, majd akként bántalmazta, hogy több alkalommal, kézzel, ököllel illetve egy alkalommal tompa felszínű tárggyal az arcát, alsó állkapcsát megütötte, vállánál, mellkasánál fogva többször lenyomta, leszorította, a nyakát kézzel többször megragadta, leszorította és egy alkalommal, éllel, heggyel rendelkező eszközzel a nyakát megszúrta. Az arcát kis-közepes erővel ütötte, a nyakát nagy erővel ragadta meg, illetve szorította le. A sértett arcán legalább 8 erőbehatás érvényesült, a további sérült testrészeken a erőbehatások pontos száma nem határozható meg. A vádlott a bántalmazást minimum 15-20 percig folytatta. A sértett ezen bántalmazástól elszenvedett sérülései közül a legsúlyosabbak a gége porcos vázának többszörös törése, két bordatörés és lágyburok alatti vérzés volt, melyek tényleges gyógytartama nyolc napon túli, a többi sérülés viszont, melyek folytonosságmegszakadások és többnyire bevérzések voltak, tényleges gyógytartama nyolc napon belüli. Az orvosszakértők véleménye szerint viszonylag "enyhe sérülések voltak", elszenvedésük után még a sértett cselekvőképes, mozgásképes volt, és közülük bármelyik is, de együttesen sem vezettek volna a sértett halálához. A tényállásból is megállapíthatóan a vádlott a sértettet ezen sérülések elszenvedésekor ily módon azért bántalmazta, hogy árulja el, hol tartja a pénzét. Kétségtelen, hogy az orvosszakértői véleményben, 25 pontban vannak felsorolva sérülések, de ez nem azt jelenti, hogy a sértettet ennyi erőbehatás érte, hiszen ezek csupán a külsérelmi nyomok, amiből egy-egy erőbehatástól több is keletkezhetett és köztük vannak - 10 pontban felsorolva - a végtagokon talált megragadási nyomok, védekező jellegű sérülések, illetve elesés vagy a környező tárgyakhoz történő ütődés következtében keletkezett sérülések is. A fentiek alapján megállapítható, hogy a részletezett sérülések keletkezéséhez vezető elkövetési mód, a sérülések száma és jellege nem volt az átlagot lényegesen meghaladó mértékben embertelen vagy brutális. Az ezt követő fojtásból, ami a sértett halálához vezetett, önmagában szintén nem állapítható meg az élet kioltásának az átlagot meghaladó rendkívüli embertelensége. Ez a magatartás ugyanis szorosan kapcsolódik magához az ölési cselekményhez és ennek kifejtése kapcsán sem állapítható meg, hogy a vádlott emberi mivoltából kivetkőzve, rendkívüli brutalitással, gátlástalanul cselekedett volna. Mindezek alapján az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlott ölési cselekménye az emberi élet kioltásához szükséges kegyetlenséget nem haladta meg olymértékben, amelynek figyelembevételével különös kegyetlenséggel elkövetettnek lenne minősíthető. Annak, hogy a sértett a bántalmazás közben eszméletét vesztette-e nincs jelentősége, hiszen az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló
11. számú Irányelv II/
12. pontjában írtak szerint e minősítés szempontjából annak, hogy a sértett eszméletlensége folytán ténylegesen elviselt-e fájdalomérzést nincs jelentősége. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a cselekmény jogi minősítését megváltoztatta akként, hogy a különös kegyetlenséggel elkövetést mellőzte és a vádlott cselekményét a Btk.
13. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének minősítette. Az elsőfokú bíróság által számba vett bűnösségi körülmények kiegészítésre és helyesbítésre szorulnak. A megváltoztatott minősítés folytán már nem súlyosító körülmény, hogy a cselekmény kétszeresen minősül. További súlyosító körülmény viszont az élet elleni bűncselekmények elszaporodottsága is. Az enyhítő körülmények körében a vádlott bűnösségre is kiterjedő részbeni beismerő vallomása az enyhítő körülmény. Az ítélőtábla nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban, hogy mivel a vádlott által elkövetett bűncselekmény nem évül el, az időmúlás nem értékelhető enyhítő körülményként. Ilyen megszorítást ugyanis a büntetés kiszabása során értékelhető tényezőkről szóló BKv.

1. erre vonatkozó III/
2. pontja nem tartalmaz. Ezért további enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy a bűncselekmény elkövetésétől hosszabb idő telt el. Az emberölés bűntette minősített esetének törvényi büntetési tétele 10-15 évig vagy életfogytig terjedő szabadságvesztés. Az eltérő minősítés és a helyesbített bűnösségi körülmények mellett az ítélőtáblának abban kellett állást foglalni, hogy a vádlottal szemben szükséges-e az elsőfokú bíróság által kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés vagy a büntetés célja határozott tartamú szabadságvesztéssel is elérhető. Kétségtelen, hogy a vádlott a bűncselekményt szeszes italtól befolyásolt állapotban, éjszaka, a védtelen, idős, védekezésre kevésbé képes, egyedül élő személy sérelmére, annak házába jogtalanul behatolva követte el, mely körülmények igen nyomatékos súlyúak. Viszont nem hagyható figyelmen kívül, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetésekor 58 éves volt, mely életkor mellett a büntetlen előéletének nagyobb nyomatéka van. Erre és a további enyhítő körülményekre, valamint a bűncselekmény enyhébb minősítésére tekintettel az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlottal szemben a büntetés célja a bűncselekményre kiszabható leghosszabb határozott tartamú szabadságvesztés büntetéssel is elérhető. Ezért a vádlott főbüntetését 15 év fegyházra enyhítette. Az elsőfokú bíróság által mellékbüntetésként kiszabott 10 év közügyektől eltiltást viszont arányosnak találta. Határozott tartamú szabadságvesztés kiszabása esetén az ítélet rendelkező részében a feltételes szabadságra bocsáthatóságról rendelkezni nem kell. Az első fokú ítéletben erről az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása miatt Bf.I.430/2008/
3. kellett rendelkezni. Ezért az ítélőtábla a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezést mellőzte. A vádlott a sértettől összesen 41.500.- forintot tulajdonított el. A Btk. 77/B. §

(1)bekezdés a) pontja alapján vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során szerzett. Ezért az ítélőtábla a vádlottal szemben 41.500.- forintra vagyonelkobzást rendelt el. Az elsőfokú bíróság az ügyben (név)-vel szemben hozott felmentő ítélet hatályon kívül helyezését követően folytatott nyomozás során felmerült bűnügyi költség felől nem rendelkezett. Megállapítható, hogy az ennek során felmerült összesen 256.648.forintból 188.120.- forint a vádlottat érintő bizonyítékok összegyűjtésével merült fel (nyomozati iratok VIII. kötet 15-31. oldal, 70-73. tétel), 70.528.- forint pedig (név) védői díjával és a vonatkozásában beszerzett szakvéleményekkel kapcsolatban (nyomozati iratok VIII. kötet 9-13 és 33-47. oldal, 68-69. és 74-76. tétel). A Be. 403. §

(5)bekezdése akként rendelkezik, hogy a vádlott nem kötelezhető annak a bűnügyi költségnek a viselésére, amely annak folytán merült fel, hogy az eljárást meg kellett ismételni. Ez azonban csak arra az esetre vonatkozik, amikor egy és ugyanazon vádlottról van szó. Ezért a megismételt eljárás folytán a vádlott cselekvőségével kapcsolatban felmerült 188.120.- forint bünügyi költség is a vádlottat terheli. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla úgy rendelkezett, hogy az első fokú eljárás során felmerült és a vádlott által fizetendő bűnügyi költség összege helyesen (187.002.- + l88.120.-) 375.122.- forint, míg a (név)-vel kapcsolatban felmerült 70.528.- forint bűnügyi költség a Be. 339. §

(1)bekezdése alapján az állam terhén marad. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a rendelkező rész szerint a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A Btk. 99. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámította. A fellebbezési eljárásban az igazságügyi orvosszakértők díjával összesen 46.217.forint bűnügyi költség merült fel. Mivel a vádlott és a védő fellebbezése eredményes volt, a Be. 381. §

(2)bekezdése alapján az ítélőtábla a vádlottat ezen bűnügyi költség megfizetése alól mentesítette és a Be. 339. §

(1)bekezdése alapján úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli. Szeged,

1. május
2. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke Dr. Nikula Valéria s.k. a tanács tagja, előadó Sefta Márta dr. s.k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.430/2008/
3. számú ítélete és a Békés Megyei Bíróság 12.B.225/2008/
4. számú ítéletének a jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. május
6. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke