Bf.527/2008/13 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bek.

(5)bekezdés I.fordulat). Indokolás: A megyei bíróság a rendelkező részben megjelölt ítéletével I.r. vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette [Btk. 170.§

(1),

(5)bekezdés I. fordulat] miatt 2 év fegyházbüntetésre és 300.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A fegyházbüntetést 5 év időtartamra felfüggesztette azzal, hogy a próbaidő tartama alatt az I.r. vádlott pártfogó felügyelet alatt áll. II.r. vádlottat ugyanakkor garázdaság vétsége [Btk.271.§

(1)bekezdés] és rongálás vétsége [Btk. 324.§

(1)bekezdés] miatt 360 napi tétel, napi tételenként 500 forint, összesen 180.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről, továbbá a bűnügyi költség viseléséről. Az első fokú ítélet ellen a megyei főügyészségség képviselője jelentett be fellebbezést a vádlottakkal szemben kiszabott büntetések súlyosítása érdekében. Álláspontja alapján az irányadó bűnösségi körülményekre figyelemmel a büntetés céljait nem kellően szolgálják az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetések. Ezért I.r. vádlott esetében hosszabb tartamú és végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását, valamint közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását, míg II.r. vádlott esetében fegyházbüntetést indítványozott. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.329/2008/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést azzal a változtatással tartotta fenn, hogy II.r. vádlott esetében közérdekű munka büntetés kiszabását, I.r. vádlott testi épség elleni cselekménye megnevezésének testi sértés bűntettére helyesbítését, továbbá a pártfogó felügyeletre vonatkozó rendelkezés mellőzését indítványozta. Átiratában kifejtette azt, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, mikor tanú gyermekágyas állapotát a Be. 296.§

(1)bekezdés a) pontjában írt feltételnek tekintve, a nyomozási tanúvallomását ismertetetéssel tette a tárgyalás anyagává. Ugyancsak az elsőfokú bíróság perrendi szabálysértéseként értékelte, hogy tanú tárgyalási kihallgatása mentességi jogára történt kifejezett figyelmeztetése ellenére történt, ugyanakkor a tanúvallomás bizonyítékok körében történő felhasználhatósága mellett érvelt. Átiratában az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás kiegészítésére is indítványt tett II.r. vádlott sérülései körében azzal, hogy „a tarkótájék zúzódása ütés következtében jött létre", valamint a rongálási cselekmény sértettjének megnevezését tartotta szükségesnek. Emellett a bizonyítékok köréből kirekeszteni indítványozta tanú vallomását a Be. 82.§

(1)bekezdés b) pontjában foglalt figyelmeztetés elmaradása miatt, továbbá tanú vallomását a lépcsőzetes figyelmeztetése elmaradása miatt. A perorvoslat nem alapos. Az ítélőtábla a Be. 361.§

(1)bekezdés szerinti nyilvános ülésen bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását teljes terjedelmében a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján. A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a lényeges perrendi szabályok betartásával folytatta le eljárását, azonban relatív, kisebb súlyú eljárási szabálysértések történtek az alábbiak szerint. 1.) A megyei bíróság a 2006. december 19. napján tartott nyilvános tárgyalásán II.r. vádlottat azt megelőzően nyilatkoztatta a bűnösség kérdésében, mielőtt a Be. 117.§

(2)bekezdésében írt hallgatási jogára kioktatta volna. [B.755/2006/

1. jegyzőkönyv
2. oldal] Az állandósult bírói gyakorlat szerint a bűnösségre vonatkozó nyilatkozat a vallomás része, beszerzése előtt ki kell oktatni a terheltet a hallgatás jogára. 2.) A megyei bíróság tanút a
3. december
4. napján tartott nyilvános tárgyalásán annak ellenére nem oktatta ki a Be. 82.§

(1)bekezdés b) pontjában írt mentességi jogára - azaz arra, hogy a vallomást megtagadhatja, ha magát bűncselekmény elkövetésével vádolná -, hogy II.r. vádlott testi épségét sértő cselekvőség tekintetében őt terhelő adatok is felmerültek. II.r. vádlott

1. december
2. napján foganatosított tárgyalási kihallgatásakor ugyanis akként nyilatkozott, hogy őt hátulról megütötte [B.755/2006/
3. jegyzőkönyv 13.,24.,45.,
4. oldal], mely terhelti vallomást tanú vallomása [B.755/2006/
5. jegyzőkönyv 43-45.oldal] és tanú vallomása is [B.755/2006/
6. jegyzőkönyv 47-49.oldal] alátámasztott. A figyelmeztetés elmaradása azonban nem eredményezhette a Be. 82.§

(2)bekezdés alapján

1. mondata alapján tanú egész vallomásának kirekesztését a bizonyítékok köréből. A Legfelsőbb Bíróság legutóbb a BH 2006.
2. számon közzétett eseti döntésében mutatott rá arra, hogy a tanúkat megillető, a Be. 82.§

(1)bekezdés b) pontjában írt - részleges - mentességi jog az önvád tilalmából fakadóan kizárólag abban a kérdésben illeti meg a tanút, így vallomásának azon részére vonatkozik, amelyben magát (vagy hozzátartozóját) bűncselekmény elkövetésével vádolhatná. Abban a kérdéskörben amelyre a mentességi jog nem vonatkozik - azaz az önvád lehetősége fel sem merül - a Be. 82.§

(2)bekezdése a tanúvallomás bizonyítékértékeléskor történő figyelembevételét nem zárja ki. Ugyanakkor az ítélőtábla utal arra, hogy a Be. 82.§

(1)bekezdésben írt mentességi jogra történő kioktatást az eljárás valamennyi szakaszában, minden egyes kihallgatás alkalmával foganatosítani kell arra is figyelemmel, hogy a tanú személyi körülményei bármikor megváltozhatnak. Mindezek alapján - az ügyészi állásponttól részben eltérően - tanú I.r. és II.r. vádlottak cselekvőségére vonatkozó - mind nyomozási, mind tárgyalási vallomásrészei felhasználhatóak bizonyítékként. A tanúnak kizárólag a saját cselekvőségét érintő - tagadásban realizálódó - vallomásrészei rekesztendők ki a bizonyítékok köréből a Be. 82.§

(2)bekezdés és 78.§

(4)bekezdésére figyelemmel. 3.) A megyei bíróság szintén a

1. december
2. napján tartott nyilvános tárgyalásán kihallgatott tanút - II.r. vádlott feleségét - a jegyzőkönyv tanúsága szerint kizárólag a Be. 81.§-ban foglaltakra oktatta ki. A jegyzőkönyv ezt meghaladóan nem tartalmazza a Be. 82.§

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjában foglalt mentelmi jogára történő figyelmeztetés megtörténtét. A megyei bíróság szükségtelenül oktatta ki a tanút a Be. 81.§-ban foglalt tanúzási akadályokra, hiszen a tanú nem lelkész, illetőleg egyházi személy, vagy védő, nem hatósági tanú, a vallomás megtételét szellemi és testi állapota sem zárta ki, de államtitokról, illetőleg szolgálati titokról sem lehet tudomása jelen ügyből kifolyólag. tanú a Be.601.§

(3)bekezdés folytán alkalmazandó Btk. 137.§ 6. pontja szerint II.r. vádlott hozzátartozója. Erre figyelemmel a tanút megillette a Be. 82.§

(1)bekezdés a) pontjában foglalt mentelmi jog, mely a vallomástétel teljes terjedelmű, minden kérdésre kiterjedő megtagadását teszi lehetővé. A tanú erre történő kioktatásának hiánya miatt - mind nyomozás során, mind tárgyaláson tett vallomása teljes egészében kirekesztendő volt a bizonyítékok köréből. [Be. 82.§

(2)bekezdés; Be. 83.§

(1)bekezdés, Be. 84.§; Be. 78.§

(4)bekezdés] E körben a Be. 82.§

(1)bekezdés b) pontjában foglalt mentelmi jogra történő kioktatás jegyzőkönyvezésének hiánya - a kioktatás lépcsőzetes jellegére figyelemmel - már relevanciával nem bírt. 4.) A megyei bíróság a 2008. január 10. napján tanúként hallgatta tanút, aki I.r. vádlott testvére, azaz hozzátartozó. A Be. 82.§

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjában írt mentelmi jogára történő figyelmeztetése ugyanakkor nem szó szerint, hanem jogszabályhelyre utalással került jegyzőkönyvezésre. A Be. 82.§

(2)bekezdés

1. mondata egyértelműen fogalmaz akként, hogy a figyelmeztetést és a figyelmeztetésre adott választ szó szerint kell jegyzőkönyvezni. Ugyanezen törvényhely
2. mondata szerint a szó szerinti figyelmeztetés és annak pontos jegyzőkönyvezésének elmaradása a tanúvallomás bizonyítékok köréből történő kizárását vonja maga után. A mentességi jogra történő figyelmeztetés és arra adott válasz szó szerinti jegyzőkönyvezése garanciális jelentőségű. Erre figyelemmel e körben nem elegendő a jogszabályhelyre utalást tartalmaznia a jegyzőkönyvnek, hanem a releváns figyelmeztetést szó szerint kell jegyzőkönyvezni. A figyelmeztetés szó szerinti jegyzőkönyvezésének elmaradása - a figyelmeztetés tényeleges megtörténte esetében sem - maga után vonja a tanúvallomás kirekesztésének következményét a bizonyítékok köréből. Az előzőekben is írtakra figyelemmel tanú vallomása - ügyészi állásponttól eltérően - bizonyítékként tehát nem volt értékelhető. [Be.82.§

(2)bekezdés; Be. 78.§

(4)bekezdés] E körben utal az ítélőtábla ugyanakkor arra, hogy tanú

1. április
2. napján a nyomozóhatóságon megtett tanúvallomást a megyei bíróság a
3. július
4. napján tartott tárgyalásán hivatalból törvényesen tette az eljárás anyagává. A szülést követő 4-5 napos gyermekágyas állapot ugyanis egyértelműen aránytalanul megnehezíti a tárgyaláson való megjelenést, ezért - ügyészi állásponttól eltérően az a Be. 296.§

(1)bekezdés a) pontja körébe vonható. A jogszabályhely nem tartalmaz más kitételt, ezért nincs akadálya annak, hogy írásbeli vallomás hiányában, vagy akár kiküldött bíró által foganatosított kihallgatás hiányában kerüljön a tárgyaláson felolvasásra a tanú eljárás korábbi szakaszában tett vallomása. Megjegyzendő azonban az, hogy a tanú nyomozás során tett vallomása annak ellenére sem volt figyelembe vehető bizonyítékként, hogy a nyomozási tanúkihallgatási jegyzőkönyv törvényesen tartalmazza a szükséges figyelmeztetéseket. A tanú tárgyalási figyelmeztetésének törvénynek megfelelő jegyzőkönyvezési hiányosságra ugyanis ezt követően, 2008. január 10. napján maradt el. A tanút pedig - ahogy az ítélőtábla az előzőekben már utalt rá - minden kihallgatása alkalmával - figyelmeztetni kell mentességi jogára. 5.) A megyei bíróság 2008. július 4. napján tartott tárgyaláson [B.755/2006/7. jegyzőkönyv] szükségtelenül oktatta ki I.r. vádlott feleségét - nét - és leányát - - a Be. 82.§

(1)bekezdés c) pontjában foglaltakra. Esetükben foglalkozáshoz fűződő titoktartási kötelezettség nem merült és nem is merülhetett fel. A figyelmeztetéseket az ügyben releváns körre kell korlátozni, ugyanis a szükségtelen figyelmeztetések lehetővé teszik, hogy figyelmetlenség miatt a tanúban a ténylegesen szükséges és indokolt, az ügyben releváns figyelmeztetések ne tudatosuljanak. Jelen esetben elegendő lett volna a tanúkat lépcsőzetesen kioktatni. [Be. 82.§

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pont] Itt jegyzi meg az ítélőtábla azt, hogy az igazságügyi szakértőket a Be. 110.§

(1)bekezdés alapján elegendő egy ízben szakértői esküjükre figyelmeztetni a minden kihallgatás alkalmával megejtett hamis szakvéleményadás törvényi következményeire történő kioktatás helyett. [B.755/2006/7.; /8.; /36.; /44. számú tárgyalási jegyzőkönyvek] Szükséges utalni arra is, hogy a tárgyaláson jelen lévő vádlottak, védők, tanúk, szakértők hallgatóságnak nem tekinthetőek, kioktatásuk a csend és a rend megtartására és rendzavarás következményeire szükségtelen. [Be.281.§

(1)bekezdése] Az eljárási szabálysértések - azok relatív jellege okán - sem önmagukban, sem összességükben nem befolyásolták az ügy érdemi elbírálását. Az elsőfokú bíróság az ügyben a szükséges körben lefolytatta a bizonyítást és a bizonyítékok helytálló mérlegelésével döntően megalapozott tényállást állapított meg. A tényállás azonban a Be. 351.§

(2)bekezdés

1. b)pontban írt hiányosság és a
2. c)pont szerinti iratellenesség miatt az alábbiakkal kiegészítendő és helyesbítendő volt az iratok tartalma útján a Be. 352.§

(1)bekezdés a) pont alapján. 1.) Az elsőfokú ítélet

1. oldalán I.r. vádlott előéletére vonatkozó személyi rész
2. pontja akként helyesbítendő, hogy a Nyíregyházi Városi Bíróság
3. október
4. napján kelt ítélete helyesen B.1674/2000/
5. [nyomozási irat 267-
6. oldal] 2.) Az elsőfokú ítélet
7. oldalán II.r. vádlott előéletére vonatkozó adatokat rögzítő
8. pont akként helyesbítendő, hogy a Nyíregyházi Városi Bíróság
9. március
10. napján jogerőre emelkedett 10.Fk.435/1996/
11. számú ítéletével szabott ki 7 hónap börtönbüntetést, mely büntetésből kedvezménnyel helyesen
12. február
13. napján szabadult. [nyomozási irat 307-
14. oldal] 3.) Az elsőfokú ítélet
15. oldalának
16. bekezdése hiányossága és iratellenessége okán akként helyesbítendő, hogy használatában lévő és általa is vezetett, de édesapjuk - tulajdonát képező forgalmi rendszámú márkájú gépkocsival indultak a városba. [nyomozási irat
17. oldal] 4.) Az ítélet
18. oldalának
19. bekezdésében rögzített tényállás II.r. vádlott sérüléseinek körében iratellenessége okán azzal helyesbítendő, hogy „A II.r. vádlott a tarkótájékának zúzódását is elszenvedte kis erejű tompa erőbehatás következtében." Az eljárás során több tanú is arról számolt be, hogy a kisbolt előtti verekedés alkalmával II.r. vádlott el is esett. tanúvallomása nyomozási irat
20. oldal; tanúvallomása nyomozási irat 181.oldal és B.755/2006/
21. számú tárgyalási jegyzőkönyv
22. oldal; tanúvallomása B.755/2006/
23. számú tárgyalási jegyzőkönyv
24. oldal; tanúvallomása nyomozási irat
25. oldal és B.755/2006/
26. számú tárgyalási jegyzőkönyv 50-
27. oldal] Felmerült az eljárásban olyan adat is, hogy II.r. vádlott tarkótájékának sérülése - nem I.r. vádlott által kifejtett - ütés következtében keletkezett. [ II.r. terhelt vallomása nyomozási iratok
28. oldal és B.755/2006/
29. számú tárgyalási jegyzőkönyv 13., 24., 45.,
30. oldalai; tanúvallomása nyomozási irat
31. oldal és B.755/2006/
32. számú tárgyalási jegyzőkönyv
33. oldal tanúvallomása nyomozási irat
34. oldal és B.755/2006/
35. számú tárgyalási jegyzőkönyv 47-
36. oldal] Dr. Fodor Mihály igazságügyi szakértő a nyomozási iratok 119-
37. oldalain elfekvő 338/
38. számú szakvéleményében a II.r. vádlott tarkótájéki sérülését eleséstől származónak véleményezte nagy valószínűséggel. Ugyanakkor a
39. december
40. napján tartott elsőfokú tárgyaláson valószínűnek tartotta az ütés következtében való keletkezést is. [B.755/2006/
41. számú tárgyalási jegyzőkönyv
42. oldal] Tekintettel arra, hogy Dr. Fodor Mihály igazságügyi szakértő a II.r. vádlott tarkótájékának sérülésének keletkezése körében valószínűségi véleményt adott és a keletkezés lehetséges módja körében több eltérő adat is felmerült, így az ítélőtábla kizárólag a sérülés tényét találta ítéleti bizonyossággal rögzíthetőnek a tényállásban. Az előzőekben írt kiegészítésekkel és helyesbítésekkel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás minden tekintetben megalapozottá vált, így a Be. 352.§

(2)bekezdése alapján a felülbírálat alapját képezhette. A megyei bíróság helytállóan alapozta a vádlottak beismerő vallomására és közvetlen észlelettel bíró tanúk vallomásaira, illetőleg a szakértői véleményekre az ítéleti tényállását, mely körben a vádlotti védekezések elvetésének ésszerű indokait adta. Indokolásából ugyanakkor tanúk vallomásainak értékelése, a tanúvallomások bizonyítékok köréből történő kirekesztése okán mellőzendő. Így mellőzi az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének

1. oldal
2. bekezdésétől kezdődően a
3. oldal
4. bekezdésével bezárólag rögzített részeit. A megyei bíróság okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére és törvényesen minősítette a vádlottak cselekvőségét. Helytelenül nevezte meg azonban ítéletének rendelkező részében I.r. vádlott cselekményét a Legfelsőbb Bíróság
5. számú Büntető Kollégiumi Véleményének
6. és
7. pontjában foglaltakra figyelemmel. Ezt az ítélőtábla pontosította a cselekmények elkövetésekor hatályos Btk. szöveg alkalmazásával. A megyei bíróság a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket is nagyrészt helyesen vette számba. Mellőzendő azonban a súlyosító körülmények köréből II.r. vádlott esetében a halmazatra történő utalás. A II.r. vádlott esetében ugyanis ezen körülmény súlyosítóként értékelése a kétszeres értékelés büntetőjogi tilalmába ütközne, figyelemmel a Btk. 85.§ írtakra. Súlyosító körülményként a halmazat kizárólag kettőnél több cselekmény esetében jöhet szóba. Ugyanakkor súlyosító körülményként kell, hogy értékelésre kerüljön II.r. vádlott provokáló és kezdeményező szerepe. Emellett enyhítő körülményként értékelendő I.r. vádlottnál a szándékának eshetőleges volta, valamint az a tény, hogy a verekedésben maga is megsérült. Enyhítő körülményként kell értékelni II.r. vádlott esetében a rongálási cselekményével okozott kár megtérítését is. Az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülmények fenti helyesbítése ellenére is törvényes büntetéseket szabott ki mindkét vádlottal szemben. Mindkét vádlott esetében az enyhítő körülmények túlsúlya miatt a kiszabottnál súlyosabb büntetések alkalmazására sor nem kerülhetett. Így az alkalmazott büntetések mindkét vádlott esetében szükségesek, de egyben elégségesek is a Btk. 37.§ és 83.§-aiban írt büntetési célok és elvek kellő érvényesülésének biztosítására. A megyei bíróság egyéb rendelkezései is törvényesek. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a szükséges pontosítást követően az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 371.§

(1)bekezdés alapján helybenhagyta. ,

1. április
2. Dr. Kardos Sándor sk.. Elek Balázs sk.. Gömöri Olivér sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró Záradék: A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság
3. július
4. napján kihirdetett 3.B.755/2006/
5. számú ítélete jelen másodfokú végzésben írt változtatással
6. április
7. napján jogerős és I.r. vádlottat érintő szabadságvesztés büntetés kivételével végrehajtható. Debrecen,
8. május
9. Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke