Bf.672/2008/6 – Debreceni Ítélőtábla

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja alapján azonban a megállapított tényállás megalapozatlan, mert az részben nincs felderítve, illetőleg ehhez kapcsolódóan részben hiányos, továbbá a megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával. A felderítetlenségben megmutatkozó megalapozatlanság részben abból adódik, hogy a megyei bíróság sértettnek a nyomozás során rögzített tanúvallomásait a bizonyítás körébe nem vonta be annak ellenére, hogy az abban foglaltakról a tárgyaláson maradéktalanul nem tett vallomást. Ugyancsak felderítetlenség adódott abból, hogy elmaradt a vádlottnak a nyomozási bíró előtt tett vallomásának a Be. 291. §

(1)bekezdése szerinti felolvasása is. A sértettnek és a vádlottnak ezek a vallomásai olyan lényeges körülményekre vonatkoznak, amelyek megállapítása és értékelése a vádlott bűnösségének, indítékának, illetőleg a bűncselekmény minősítésének szempontjából szükségesek. A vádlottnak a nyomozási bíró előtt tett vallomása a gyanúsítotti vallomással összehasonlítva szűkebb tartalmú, lényegét tekintve azonban azzal azonos tartalmú, ami a védekezés következetességének megítélése szempontjából jelentős. Elfogadta az ítélőtábla a tárgyalás tartására és a bizonyítás kiegészítésére irányuló ügyészi indítványt amiatt, hogy a vádlott a tárgyaláson élt a hallgatás jogával, ezen vallomásnak a bizonyításba vonása sem nélkülözhető. A bíróság a másodfokú eljárásban megtartott tárgyaláson a tárgyalás anyagává tette a sértettnek a nyomozás során tanúként tett vallomásait, valamint a vádlottnak a nyomozási bíró előtt tett vallomását. A sértett nyomozás során pontosan nem emlékezett arra, hogy a szúrás mikor érte, de abban biztos volt, hogy akkor már nem állt és ez megegyezik a vádlottnak a nyomozási bíró előtt tett vallomásával. Mindezek alapján az ítélőtábla az ítélet történeti tényállásában már azt rögzíti, hogy a vádlott szúrása azt követően érte a sértettet, miután az üldözés következtében a földre esett. Ugyancsak rögzíti az ítélőtábla a tényállásban azt, hogy a vádlott a sértettől történő elválását követően is reménykedett abban, hogy a sértettel a kapcsolata helyreállítható, a sértett új kapcsolata miatt erős féltékenység is kialakult benne, de emellett a válást követően pénzügyi elszámolási problémái is voltak. A vádlott azt követően vette elő a zsebéből a nála lévő 22 cm hosszúságú, 10 cm pengehosszúságú zsebkését, miután a sértett közölte vele, hogy többet őt nem akarja látni, s a korábbi kapcsolatukat sem kívánja helyreállítani. Ezt a kiegészítést az ítélőtábla a sértettnek a nyomozás során, valamint az ítélőtábla előtt megtartott tárgyaláson tett vallomása alapján állapította meg. Mellőzi az ítélőtábla a tényállásból azt a megállapítást, mely szerint „vádlott a válópert megelőző időszakban különösen 2007 év elején több alkalommal is megöléssel fenyegette ." Ez a megállapítás ellentétes az iratok tartalmával. A sértettnek a nyomozás során tett vallomása, amelyet az ítélőtáblán megtartott tárgyaláson is megerősített, azt tartalmazza, hogy csak egy alkalommal történt ilyen eset, és a tanúként kihallgatott is csak egy ilyen esetről számolt be, ezért a tényállásnak is csupán erre az egy esetre hivatkozást kell tartalmaznia. Az így megállapított tényállás mindenben megalapozott, és mentes a Be. 351. §

(2)bekezdés a)-d) pontjaiban rögzített megalapozatlansági hibáktól. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 352. §

(2)bekezdése alapján a helyesbített, kiegészített, illetve eltérő tényállás alapján bírálta felül. A tényállásból megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és helyesen minősítette a cselekményét a Btk. 166. §

(1)bekezdésében rögzített emberölés bűntettének a Btk.

1. § szerinti kísérletének. Szükséges azonban megjegyezni, hogy az ítélet rendelkező részében az irányadó bírói gyakorlat szerint (Bkv. 61.) a Btk.
2. §-ának a felhívása felesleges. A fellebbviteli főügyészség álláspontjától eltérően az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a vádlott egyenes szándékára lehet következtetni. Erre utal a vádlottnak az élet kioltására irányuló kijelentése, a használt eszköz, a célzott testtájék, az 5 cm hosszú szúrt sérülés, valamint a tanúként meghallgatott postás vallomása, mely szerint, ha ő nem avatkozik be, akkor a vádlott folytatta volna a szurkálást. Nem merülhet fel a Btk.
3. §-ában foglalt erős felindulásban elkövetett emberölés büntette, ugyanis a vádlottnak a kétségtelenül megállapítható felindulását nem méltányolható ok okozta, hiszen pusztán egy válást követő egyeztetés végett találkozott a sértett a vádlottal előre megbeszélten, ahol a már eredetileg is fennálló féltékenysége volt a cselekményének a motívuma. Az első fokon eljárt bíróság alapvetően helyesen feltárta az irányadó enyhítő és súlyosító személyi és tárgyi körülményeket, azonban mellőzni szükséges a kóros személyiségszerkezetet, valamint a sértett megbocsátását. Az a tény, hogy a vádlott egyfajta tudat beszűkült állapotban vitte véghez a cselekményét, nem alapozza meg a kóros személyiségszerkezetet, illetőleg a sértettnek az a kijelentése, mely szerint nem haragszik a vádlottra nem jelenti a megbocsátást. Erre a másodfokú eljárásban megtartott tárgyaláson egyértelmű nyilatkozatot is tett a sértett. A pontosított tényállás alapján lehetett a büntetéskiszabás során értékelni a vádlott cselekményének az indítékát, amely alapvetően a féltékenység volt. A kiegészített és pontosított enyhítő és súlyosító alanyi és tárgyi bűnösségi körülmények mellett sem volt indok a vádlott büntetésének az enyhítésére. Az első fokon eljárt bíróság által kiszabott büntetés megfelelően szolgálja a Btk.
4. §-ában rögzített büntetés kiszabási célokat, illetőleg a Btk.
5. §-ában meghatározott büntetés kiszabási elveknek is megfelel. Az ítélőtábla a Btk.
6. §-a alapján rendelkezett az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a vádlott által előzetes letartóztatásban töltött időnek a szabadságvesztés időtartamába történő beszámításáról. Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a jelzett indokolásbeli pontosításokkal a Be.
7. §-ára történő utalással helybenhagyta. Debrecen,
8. január
9. Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke . Elek Balázs sk. . Gömöri Olivér sk. a tanács tagja-előadó a tanács tagja Záradék: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 9.B.479/2008/
10. sz. ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.672/2008/
11. sz. végzésével a mai napon jogerős és végrehajtható. Debrecen,
12. január
13. Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül tisztviselő