Bf.689/2008/3 – Debreceni Ítélőtábla

(6)bekezdés I. fordulat/ m i n ősíti. A vádlott szabadságvesztés büntetését 10 (tíz) hónap fogház-büntetésre, a felfüggesztés próbaidejét 2 (kettő) évre e n y h í t i . Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A nyilvános ülésen 17.400 (tizenhétezer-négyszáz) Ft, a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel. A vádlott személyi igazolványának a száma ...... .... Indokolás: A megyei bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a bűncselekmény téves minősítése és a büntetés súlyosítása céljából. A vádlott és a védő tudomásul vették az első fokú határozatot. A fellebbviteli főügyészség az átiratában az ügyészi jogorvoslatot módosítással tartotta fenn, egyben az igazságügyi orvosszakértő idézését és tárgyalás keretében történő meghallgatását indítványozta. Álláspontja szerint a megyei bíróság az orvosszakértő írásban tett szakvéleményének ellentmondásait a sérülés jellege vonatkozásában a tárgyaláson nem tisztázta, ezért a megállapított tényállás megalapozatlan, amely kihatással van a cselekmény jogi minősítésére is. A fellebbezési tárgyalás eredményeként az ügyész a cselekmény minősítésének megváltoztatására irányuló fellebbezését nem tartotta fenn, míg a büntetés kapcsán a pártfogó felügyelet elrendelését indítványozta. A másodfokú bíróság az ügyészi fellebbezésre tekintettel a Be. 348. §-ának

(1)bekezdése alapján az első fokú ítéletet az azt megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében bírálta felül. A részbeni felderítetlenséget észlelve a Be. 351. §-a

(2)bekezdésének a/ pontjában rögzített megalapozatlansági ok kiküszöbölése végett az ítélőtábla - a fellebbviteli főügyészség álláspontjával azonosulva - a Be. 353. §-ának

(2)bekezdése alapján tárgyalást tűzött, amelyen meghallgatta Dr. ... igazságügyi orvosszakértőt. A szakértő a másodfokú tárgyaláson fenntartotta a nyomozás, illetve az első fokú eljárás során írásban előterjesztett szakvéleményét, miszerint sértett koponyasérülései következtében életveszélyes állapot, súlyos egészségromlás nem alakult ki. Álláspontja szerint a keményburok alatti vérgyülemképződés kismértékű volt, az agyzúzódás ténye orvosilag nem bizonyított, és a sértett vitális paraméterei sem igazoltak életveszélyes állapotot. Véleménye szerint a sértett koponyasérülései potenciálisan alkalmasak voltak az életveszélyes állapot létrehozására, de ezen állapot sem közvetett, sem közvetlen formája nem jött létre. Az életveszélyes állapot létrejöttének csupán a lehetősége - véleménye szerint - nem szolgálhat alapul a közvetett életveszély megállapítására. A másodfokú tárgyaláson Dr. ... igazságügyi orvosszakértő kellő indokát adta - figyelemmel a koponya- és agysérülések, valamint a testi sérülések és egészségkárosodások igazságügyi orvosszakértői véleményezéséről szóló 18. számú, illetve 16. számú módszertani levelekben írtakra is - annak, hogy a sértett sérüléseit miért nem tartotta még közvetetten sem életveszélyesnek. Az ítélőtábla a másodfokú tárgyaláson a Be. 353. §-ának

(1)bekezdése értelmében felvett részbizonyítás eredménye, a megyei bíróság által elfogadott bizonyítékok, továbbá az iratok tartalma alapján az első fokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. §-a

(1)bekezdésének a/ és b/ pontjaira figyelemmel a következők szerint kiegészíti, helyesbíti: I.sz.tanú a vádlott jelenlétében telefonált a mentőszolgálatnak. A

1. oldal
2. bekezdésének II. fordulata helyett azt rögzíti az ítélőtábla, hogy vádlott a mentőszolgálat kiérkezésekor visszatért a helyszínre. A sértettet a kórházból
3. április
4. napján bocsátották otthonába. A sértett sérüléseivel összefüggésben közvetett életveszélyes állapot sem alakult ki. Az így kiegészített és helyesbített tényállás már mindenben megalapozott és a Be.
5. §-ának

(2)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban irányadó. A megyei bíróság a vádlott részbeni beismerő vallomására - a kétség esetén mindig a vádlott javára értékelt - tanúvallomások, nem utolsó sorban az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján okszerűen következtetett a bűnösségre, azonban tévedett a cselekmény jogi minősítésében. Az első fokú bíróság által rögzített tényállás szerint a vádlott egy ízben tenyérrel megütötte a sértettet, két alkalommal őt megrángatta, lökdöste, haját húzta. Ennek során a sértettnek testi sérülése nem keletkezett. E cselekménysort csak egységesen, folyamatában lehet és kell vizsgálni. Ennek során kizárólag arra lehet következtetni, hogy vádlott szándéka édesanyja bántalmazására irányult, de testi sértés előidézésére nem. A szándékos testi épség elleni bűncselekmény megállapításához szükséges, hogy az elkövető szándéka a puszta bántalmazáson túl a testi sérülés előidézésére is kiterjedjen. Jelen esetben a bántalmazásra szóváltást követően került sor a vádlott és édesanyja között. Az előzményekből, az egyszeri arcon ütésből, a lökdösésből és a hajhúzásból, azok erejéből nem vonható le olyan következtetés - ellentétben az első fokú bírósággal -, hogy a vádlott szándéka a sértettnek testi sérülés előidézésére irányult. A sértett elesését okozó utolsó lökés erejéből sem vonható le ezzel ellentétes következtetés az ítélőtábla álláspontja szerint. A lökést követően a vádlott édesanyja csak néhány hátrafelé megtett lépés után veszítette el az egyensúlyát. Ebből helyesen következtetett a megyei bíróság arra, hogy a lökés semmi esetre sem volt nagy erejű. Ez a körülmény is abba az irányba mutat, hogy vádlott szándéka nem terjedt ki édesanyja testi sérülésének előidézésére. Ezzel szemben a cselekmény elkövetésekor 38 éves vádlottól elvárható az a körültekintés, hogy az 59 éves sértettet a kikövezett járdán ellökve neki súlyos sérülést okozhat. A vádlott ezt a tőle elvárható körültekintést mulasztotta el (negligencia) és ezzel összefüggésben jött létre a sértett 8 napon túl gyógyuló sérülése. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla vádlott cselekményét - az első fokú bírósággal ellentétben - a Btk. 170. §-a

(6)bekezdésének I. fordulata szerinti, gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségeként minősítette. A megyei bíróság által feltárt bűnösségi körülmények - a minősítés-változtatásra tekintettel - csupán azzal helyesbítendő, hogy a bűncselekmény elszaporodottsága nem értékelhető a vádlott terhére. Az ítélőtábla a bűncselekmény minősítésére, valamint a súlyosító körülményekben történő változásra figyelemmel a rendelkező részben írt mértékre enyhítette a szabadságvesztés tartamát, amelyet a Btk.

1. §-a alapján fogház fokozatban határozott meg. A szabadságvesztés mértékénél a másodfokú bíróság nyomatékkal értékelte, hogy a vádlott édesanyjának okozott súlyos sérülést és bár szándéka testi sérülés okozására nem irányult, azonban gondatlan cselekményét bántalmazás előzte meg. Mindezek alapján a fogház-büntetés mértékét az ítélőtábla a törvényi maximum közelében határozta meg, ehhez igazítva - egyben ugyancsak enyhítve - a próbaidő tartamát. Az ítélőtábla az ügyész pártfogó felügyelet elrendelésére irányuló indítványával nem értett egyet. A Btk.
2. §-ának

(1)bekezdése értelmében a pártfogó felügyelt elrendelésének akkor van helye, ha a próbaidő eredményes elteltéhez az elkövető rendszeres figyelemmel kísérése szükséges. A vádlott korábban ittas járművezetés vétsége miatt volt büntetve, amelynek elkövetésére 1995-ben került sor. A vád tárgyát képező cselekmény gondatlanságból elkövetettnek minősül. E körülményekből nem lehet olyan következtetést levonni, hogy vádlott életvitelével állandóan szembehelyezkedne a törvénnyel és a rá kiszabott büntetés próbaidejének eredményes elteltéhez csak a rendszeres figyelemmel kísérése adna biztosítékot, ezért a másodfokú bíróság ezen intézkedés elrendelését nem tartotta szükségesnek, illetve indokoltnak. Az eddig írtakra figyelemmel a másodfokú bíróság a megyei bíróság ítéletét a Be. 372. §-ának

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb helyes és törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §-ának

(1)bekezdését alkalmazva helybenhagyta. Az ítélőtábla a fellebbezési eljárásban - az igazságügyi orvosszakértő megjelenésével kapcsolatban - felmerült bűnügyi költség viselésére a Be. 381. §-ának

(1)bekezdése értelmében kötelezte a vádlottat. Végezetül a másodfokú bíróság rögzítette vádlott új személyi igazolványának a számát. D e b r e c e n ,

1. február
2. napján Dr. Ficsór Gabriella s.k. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila s.k. a tanács tagja, előadó, Dr. Szabó József s.k. a tanács tagja Záradék: A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 4.B.9/2007/
3. számú ítélete a másodfokú ítéletben írt változtatással a szabadságvesztés kivételével végrehajtható. D e b r e c e n ,
4. február
5. napján . Ficsór Gabriella s.k. a tanács elnöke