← Magyarország

Bf.125/2007/4 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.125/2007/

  1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Győri Ítélőtábla a Győrött,
  2. április
  3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság
  4. október
  5. napján kihirdetett 6.B.501/2006/
  6. számú ítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárásban 5.370 (ötezer-háromszázhetven) Ft költség merült fel, amelyet a vádlott visel. I n d o k o l á s: A Komárom- Esztergom Megyei Bíróság Tatabányán
  7. március 30., május
  8. és október
  9. napján tartott tárgyalások alapján hozott, és az utóbbi napon kihirdetett 6.B.501/2006/17.számú ítéletében A vádlottat bűnösnek mondta ki életveszélyt okozó testi sértés bűntettében, ezért 2 év és 4 hónap börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a vádlott által
  10. június
  11. napjától
  12. június
  13. napjáig őrizetben és
  14. június
  15. napjától
  16. július
  17. napjáig előzetes letartóztatásban töltött idő beszámítását. A nyomozás során lefoglalt tőrkést elkobozta, a két darab vérgyanús szennyeződés lefoglalását megszüntette és elrendelte megsemmisítését. Kötelezte a vádlottat az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védő enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.346/2007/1-I. számú átiratában és képviselője az ítélőtábla nyilvános ülésén a kiszabott büntetés mellett a jogorvoslati kérelmeket alaptalannak tartotta és a tényállás kismértékű kiegészítésével, valamint a bűnösségi körülmények eltérő értékelése után az elsőfokú ítélet helyben hagyását indítványozta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a büntető eljárási szabályok betartásával lefolytatott bizonyítás eredményeként megalapozott tényállást állapított meg, indokolási kötelezettségét teljesítette. A tényállást az igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény alapján annyiban indítványozta kiegészíteni, hogy a vádlott nem kóros elmeállapotú, nem volt a cselekmény elkövetésekor sem, labilis személyiségszerkezetű, személyiségzavara beszámítási képességét nem érinti, nem alkoholista. Egyetértett a megalapozott tényállásból a vádlott bűnösségére levont következtetéssel, a cselekmény jogi minősítésével, amelynek jogi indokolását a vádlott testi sértésre irányuló, és az életveszélyes sérülés létrehozását is kívánó egyenes szándékának megállapításával indítványozta kiegészíteni. Álláspontja szerint az elkövetési eszköz jellemzőiből, az erőbehatás nagyságából és a támadott testtájékból ez a jogi következtetés vonható le. A bűnösségi körülmények tekintetében az indítvány a súlyosító körülményként értékelt veszélyes eszköz használatának mellőzésére irányult, figyelemmel arra, hogy az élet és testi épség elleni cselekmények tipikus elkövetési eszköze a vádlott által használt kés, valamint további súlyosító körülmény terhére, hogy a cselekményt egyenes szándékkal hajtotta végre. A védő a másodfokú eljárásban az ítélőtábla nyilvános ülésén a fellebbezést a kiszabott büntetés enyhítéséért fenntartotta, amelynek indokaként perbeszédében a vádlott és a sértett között kialakult szóváltásra, a vádlott bántalmazására hivatkozott. A sértett közrehatását, a vádlott büntetlen előéletét, beismerő vallomását, megbánását, nagyobb nyomatékú enyhítő körülményként értékelve, a kiszabott szabadságvesztés enyhítését és végrehajtásának felfüggesztését indítványozta. A sértett jogi képviselője a nyilvános ülésen csatlakozott a fellebbviteli főügyészség álláspontjához és helybenhagyást indítványozott. A vádlott az ítélőtábla nyilvános ülésén nem kívánt nyilatkozni. Az ítélőtábla az enyhítésre irányuló fellebbezést nem tartotta alaposnak. Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezések alapján az első fokú ítéletet a megelőző bírósági eljárással együtt, teljes terjedelmében bírálta felül a Be.
  18. §

(1)bekezdése szerint. Ennek során elsődlegesen azt állapított meg, hogy a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság kifogástalanul, a perrendi szabályok betartásával folytatta le a bizonyítást, az ügy eldöntéséhez szükséges bizonyítékokat beszerezte, a tárgyaláson hiánytalanul megvizsgálta és logikusan értékelte. A tényállás tartalmazza az ügy eldöntéséhez és felülbírálatához szükséges adatokat, megfelel az elfogadott bizonyítási eszközökből származó bizonyítékok tartalmának, megállapításait az érdekeltek sem vitatták. A vádlott, sértett és a tanúk vallomásai, a helyszíni szemle adatai, az elkövetéshez használt, lefoglalt kés jellemzői, valamint az orvosszakértői vélemények kétségtelenül bizonyították, hogy a vérében 3,37-3,65 ezrelék alkohol koncentráció miatt súlyos-igen súlyos fokú alkoholos befolyásoltság alatt lévő vádlott 11 cm pengehosszúságú tőrkéssel, közepes erővel, a sértett hasának bal oldalára leadott szúrása következtében szenvedett a sértett életveszélyes állapottal járó hasi sérülést. Egyetértett az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészségnek azzal az indítványával, hogy a tényállás kismértékű kiegészítésre szorul az igazságügyi elmeorvos-szakértői véleménynek a vádlott beszámítási képességét nem érintő labilis személyiségszerkezetére, személyiségzavarára, alkoholfüggőségének hiányára vonatkozó megállapításaival. A megyei bíróság a tárgyalás anyagává tette és bizonyítékként fogadta el az igazságügyi elmeorvosi szakvéleményt, amelynek alapján ítéletének
  1. oldala
  2. bekezdésében állapította meg, hogy a vádlott nem kóros elmeállapotú, nem volt az a cselekmény elkövetésékor sem és az alkoholfüggőség tünetei sem lelhetők fenn nála, személyiségzavara a betegség szintjét nem éri el. Az első fokú ítélet indokolásának körében a szakvéleményből levont tényeket a Be. 352.§ /1/ bekezdésének a.) pontjában foglaltaknak megfelelően a nyomozati iratok
  3. oldalán található szakértő 1 és szakértő 2 igazságügyi orvos szakértők véleményét figyelembe véve a tényállás részének tekintette az ítélőtábla és ennyiben kiegészítette. Az így módosított történeti tényállás hiánytalan, pontos és mentes a Be. 352.§ /2/ bekezdésében írt megalapozatlansági hibáktól, a felülbírálat során az ítélőtábla határozatát erre alapította. Az irányadó tényállásból a vádlott bűnösségének megállapítása törvényes, a cselekmény minősítése megfelel az anyagi jog szabályainak. A megyei bíróság által a vádlott életveszélyes sérülés okozására irányuló szándékának megállapítása annyiban helytálló, hogy a vádlott egyenes szándékkal szúrta meg a sértettet, amely nem csak testi sértésre, hanem életveszélyes sérülés létrehozására is irányult. Az alanyi és tárgyi oldal tényezőiből az következik, hogy a vádlott tudattartalma az életveszélyes sérülés bekövetkezésének lehetőségét átfogta. A vádlottnak a hétköznapi élettapasztalat alapján fel kellett mérnie, hogy a hirtelen mozdulattal, közepes erővel, a sértettnek védekezési lehetőséget sem adva, egyenesen a hasra leadott szúrásból adódóan a rugós kés átvágja a hasfalat és olyan belső hasi szerveket sérthet, ami életveszélyes állapotot eredményez. A testi sértés okozására irányuló egyenes szándékán kívül ezért a bekövetkezett életveszélyes eredmény vonatkozásában is, annak létrehozására irányuló egyenes szándékát kellett megállapítani. A büntetés kiszabásának körében az első fokú bíróság valamennyi büntetést enyhítő és súlyosító körülményt feltárta és nyomatékuknak megfelelően értékelte. Az ítélőtábla a vádlott terhére további súlyosító körülményként értékelte az eredmény tekintetében is fennálló egyenes szándékot. A fellebbviteli főügyészség indítványát abban nem osztotta az ítélőtábla, hogy az elkövetéshez használt tőrkés veszélyességét, mivel az tipikusan az élet és testi épség elleni bűncselekményeknek elkövetési eszköze, nem kell külön súlyosító tényezőként figyelembe venni. Jelen ügyben 11 cm markolathosszúságú, ugyanilyen pengehosszal rendelkező, 3 cm pengeszélességű vadásztőrrel szúrt a vádlott, amivel szemben a védekezés lehetősége - ha a sértett észleli is a támadást -, korlátozott volt, mindezért veszélyes eszközként értékelendő. A védő által hivatkozott enyhítő körülmények, így a vádlott büntetlen előélete, tettének megbánása, az értékelt súlyosító körülmények mellett és a bűncselekmény tárgyi súlyát figyelembe véve, a kiszabott szabadságvesztés tartamában értékelést nyertek, további enyhítésére, valamint végrehajtásának felfüggesztésére nem szolgálnak. A büntetési tételkeret alsó határán kiszabott büntetés további lényeges enyhítésére törvényes indok hiányában nem kerülhet sor. Az alkalmazott fő- és mellékbüntetés inkább enyhe, mint eltúlzott, az általános és az egyéni megelőzés céljait ennél enyhébb joghátrány nem szolgálja. Az első fokú ítélet rendelkezései törvényesek, ezért a Be.371.§ /1/ bekezdése alapján az ítélőtábla helybenhagyta. A Btk.381.§ /1/ bekezdése alapján kötelezte vádlottat a másodfokú eljárásban a kirendelt védő díjával kapcsolatban felmerült bűnügyi viselésére. G y ő r ,
  4. április
  5. napján Dr.Nagy Zoltán sk. a tanács elnöke Dr.Miklós Mária sk. a tanács tagja, előadó Dr.Csák Csilla sk. a tanács tagja Záradék: Ezzel az ítélettel a Komárom- Esztergom Megyei Bíróság
  6. évi október hó
  7. napján kihirdetett 6.B.501/2006/
  8. számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
  9. évi április hó
  10. napján . Nagy Zoltán sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó:

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.