Kfv.39198/2008/8 – Kúria

Kfv.IV.39.198/2008/8.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Jókay István ügyvéd által képviselt I.r. és a II.r. felpereseknek a dr.László Ildikó Katalin ügyvéd által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (Budapest, Alkotmány u. 5.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 7.K.31.104/

1. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla
2. február
3. napján meghozott 2.Kf.27.810/2006/
4. számú ítéletével befejezett perében - amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr.Dóczi Tamás ügyvéd által képviselt Kft. I.r. és a dr.Cserba Attila ügyvéd által képviselt Rt. „f.a.” II.r. beavatkozó beavatkozott - a felperesek részéről
5. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla számú ítéletét hatályában fenntartja. 2.Kf.27.810/2006/
6. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság az I. és II.r. felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a II.r. alperesi beavatkozónak 20.00020.000 (húszezer-húszezer) forint felülvizsgálati eljárási perköltséget. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : Az alperes a
7. február
8. napján meghozott Vj-149/2004/
9. számú határozatával engedélyezte, hogy a Kft. I.r. beavatkozó megvásárolja a Rt. „f.a.” II.r. beavatkozó nemesacélgyártáshoz; valamint a Kft. „f.a.” energiatermeléshez kapcsolódó eszközeit. Kötelezte az I.r. beavatkozót, hogy fizessen meg további 8.000.000 forint eljárási díjat a I.rendű alperes neveszámlájára. Határozata indokolásában a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló
10. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) alapján megállapította, hogy az acélgyártó- és az energia üzletág a Tpvt.
11. § /5/ bekezdése szerint vállalkozásrésznek minősül, ezért azoknak a Kft. általi megvásárlása a Tpvt.
12. § /1/ bekezdés a/ pontja alapján vállalkozások összefonódása, melyhez a Tpvt.
13. § /1/ bekezdése alapján az alperes engedélye szükséges. Az alperes versenytanácsa a Tpvt.
14. § /1/ bekezdés a/ pontja szerinti kérelmezett összefonódást - egyezően az Tpvt.
15. § szerinti vizsgálói indítvánnyal - a Tpvt.
16. § /2/ bekezdése alapján engedélyezte. A felperesek keresetükben kérték az alperes határozatának megváltoztatását az összefonódás engedélyezése iránti kérelem elutasításával, másodlagosan kérték az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes a szükséges mértékben - a Tpvt.
17. §-ában megjelölt szempontokra kiterjedően - eleget tett indokolási kötelezettségének, döntéséből egyértelműen kiderül, hogy az acélhulladék beszerzés piacán a szabad export-import miatt országos szinten gazdasági erőfölényes helyzet nem alakulhat ki, mivel a földrajzi piac a szabad exportimportra figyelemmel az országos piacnál szélesebb. Ebből okszerűen vonható le az, hogy valószínűsíthetően nem következhet be a jövőre nézve olyan áremelkedés az acélhulladék beszerzés piacán, amely a felpereseket kétségtelenül nehéz helyzetbe hozná. Az összefonódások nemzeti szintű ellenőrzésének természetéből adódik, hogy a kisebb üzemméretű vállalkozások felvásárlása elé a versenyjog épp a hatékony regionális vagy világszintű verseny érdekében nem gördít akadályokat. A felperesek fellebbezése folytán a másodfokú bíróság ítéletével a Pp.
18. §-ának /3/ bekezdése alapján, helyes indokainál fogva helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok Pp.
19. §-ának /1/ bekezdése szerinti mérlegelésével az alperessel egyezően, helytállóan állapította meg, hogy az eljárással érintett vállalkozások összefonódását eredményező szerződés létrejöttéhez a Tpvt.
20. §-ának /2/ bekezdése szerint az engedély jogszerűen megadható volt. A fellebbezésben foglaltakra utalással kiemelte a másodfokú bíróság, hogy a Tpvt.
21. §-a szerinti szempontok vizsgálata határozta meg a vizsgáló eljárását, amely keretében hiánypótlásra hívta fel az összefonódással összefüggésben a kérelmet előterjesztőket, a felpereseknek biztosította a nyilatkozattétel lehetőségét, valamint hatósági megkeresések útján adatokat szerzett be. A vizsgáló a Tpvt.
22. §-ában foglaltaknak megfelelően készítette el jelentését és tette meg indítványát. A versenytanács ezt figyelembe véve és valamennyi körülményt mérlegelve hozta meg döntését. A vizsgálati jelentés nem képezi az alperesi döntés részét, a felperesek által a határozatban tett megállapítások jogszerűsége vitatható. A felperesek általánosságban hivatkoztak a vizsgálói jelentésben szereplő piaci adatok megismerésének hiányára, kiemelve, hogy véleményük szerint azok alapján más következtetéseket lehetett volna levonni. A másodfokú bíróság ezzel összefüggésben állapította meg, hogy a felperesek a vizsgálói jelentés ismeretében sem tártak fel és igazoltak olyan körülményeket, amelyek alapján a Tpvt.
23. §-ának, és az összefonódás ellenőrzésére vonatkozó egyéb törvényi rendelkezéseknek a jogszabálysértő alkalmazása megállapítható lett volna. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokon eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet a Pp.
24. §-ába ütközően jogszabálysértő. Előadták, hogy az elsőfokú bírósági eljárás során az ügy nyilvános iratai között a vizsgálói jelentés nem volt fellelhető. Nem feltételezhették, hogy a jelentés az akta titkos iratai között lelhető fel, mivel a vizsgálói jelentés tartalmát nem lehet titkosnak minősíteni a felperesek irányában. Ezért joggal feltételezhették, hogy vizsgálói jelentés nem készült. Amikor tudomást szereztek arról, hogy a vizsgálói jelentés jogellenesen a titkos iratok között volt elhelyezve, haladéktalanul kérték az elsőfokú bíróságtól a tárgyalás elhalasztását, a vizsgálói jelentésbe történő betekintési joguk biztosítását. A bíróság a tárgyalás elhalasztását megtagadta, ezzel eljárási jogaik gyakorlásában súlyosan akadályozta őket. Álláspontjuk szerint a Fővárosi Bíróság akkor járt volna el jogszerűen, ha a vizsgálói jelentést az iratok nyilvános részében helyezte volna el. Az elsőfokú bíróság ezen mulasztása az ügy elbírálására is kiható súlyos eljárási szabálysértés, a bíróság megsértette a Pp.
25. §-ának /6/ bekezdését. A bíróságnak ez az eljárása alapvetően kihatott a felperesek eljárási jogainak gyakorolhatóságára is. A felperesek álláspontja szerint az elsőfokú bíróság eljárásával megsértette a Pp.
26. §-ának rendelkezéseit is. A bíróság az általuk csatolt okirati bizonyíték értékelését azzal az indokolással utasította el, hogy a felperesek által bemutatott adatok számszakilag nem összehasonlíthatóak az alperes által alapul vett számokkal. Állították, hogy az összehasonlíthatóság hiánya részükre nem felróható, mivel csak a vizsgálói jelentés utólagos megismerése után derült ki, hogy az abban hivatkozott adatok kilótonnában vannak megadva. Az általuk szolgáltatott adatok alkalmasak lettek volna az összehasonlításra és ezért az elsőfokú bíróság a felperesek által előterjesztett bizonyítékot nem helytálló indokkal mellőzte. A II.r. alperesi beavatkozó ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Tpvt.
27. §-ának /1/ bekezdésére és
28. §-ának /2/ bekezdésére hivatkozással előadta, hogy nem helytálló a felperesek azon nyilatkozata, mely szerint azt hitték, hogy vagy nincs vizsgálati jelentés, vagy pedig az titkos. A törvény rendelkezései egyértelműek, az esetleges téves feltevés csakis a felpereseknek róható fel. A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
29. §-ának /1/ bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A Tpvt.
30. §-ának /1/ bekezdése előírja, hogy a vizsgálat befejezésekor a vizsgáló jelentést készít, amelyet az adatokkal együtt a versenytanács elé terjeszt. A Tpvt.
31. §-ának /2/ bekezdése alapján a keresetet a versenytanácsnál kell benyújtani. Az eljáró versenytanács a keresetlevelet az ügy irataival együtt a beérkezésétől számított nyolc napon belül továbbítja a bíróságnak. A Pp.
32. §-ának /6/ bekezdése szerint a bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, jognyilatkozatot, valamint a bírósághoz benyújtott okiratot megismerhessenek és azokra - a törvényben előírt időn belül - nyilatkozhassanak. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló periratok alapján megállapította, hogy a felperesek megalapozatlanul hivatkoztak arra felülvizsgálati kérelmükben, hogy a Fővárosi Bíróság eljárásával megsértette a Pp. előbbi rendelkezését. A több jogi képviselővel is eljáró felpereseknek a Tpvt. idézett szabályait ismerniük kellett, amelynek alapján egyértelműen megállapítható, hogy az eljáró versenytanács a keresetlevéllel együtt továbbítja a bíróságnak az ügy iratait, így a vizsgáló jelentését is. A keresetlevél
33. márciusában érkezett az elsőfokú bíróságra az iratokkal együtt, így a per
34. január 27-i tárgyalásáig bőséges idő állt a felperesek rendelkezésére ahhoz, hogy a Pp.
35. §-ában szabályozottak szerint iratbetekintési és másolatkészítési jogaikat gyakorolhassák. Ezen jogok gyakorlásának tehát semmiféle törvényi akadálya nem volt. A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a Pp.
36. §-ának /1/ és /2/ bekezdése szerint a felek perbeli jogaikat rendeltetésszerűen és jóhiszeműen kötelesek gyakorolni. A több jogi képviselővel eljáró felperesek mulasztottak, nem éltek a nyilvánvalóan fennálló iratbetekintési jogukkal, amelynek következményeit nem háríthatják a bíróságra. A kifejtettekből következően hivatkoztak felülvizsgálati megsértésére is. a felperesek kérelmükben ugyancsak alaptalanul a Pp.
37. §-ának Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
38. §-ának /3/ bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. A pervesztes felpereseket a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
39. §-ának /1/ bekezdése alkalmazásával kötelezte a II.r. alperesi beavatkozó felülvizsgálati eljárási perköltségének a megfizetésére. Az alperesnek és az I.r. alperesi beavatkozónak a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, ezért arról a Legfelsőbb Bíróságnak - a Pp.
40. §-ának /2/ bekezdése értelmében - határoznia nem kellett. Tekintettel arra, hogy a felperesek a felülvizsgálati eljárás
41. évi XCIII. törvény
42. §-ának /1/ bekezdése alapján járó 36.00036.000 forint illetékét felülvizsgálati kérelmükre bélyegben lerótták, a Legfelsőbb Bíróságnak az illeték megfizetéséről rendelkeznie nem kellett. Budapest,
43. április
44. Dr.Buzinkay Zoltán sk. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr.Fekete Ildikó sk. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok Dr.Kárpáti Zoltán sk.