Gfv.IX.30.206/2007/5.szám A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a dr. Móra Szabolcs ügyvéd által képviselt Sz. T. felperesnek, dr. Marjai Tibor ügyvéd által képviselt D. I. L. I. r. és D. Zs. II. r. alperesek ellen kölcsön visszafizetése iránt a Nyíregyházi Városi Bíróságnál 40.P.22.280/
- szám alatt indult és másodfokon a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 3.Pf.20.030/2007/
- számú ítéletével befejezett perében a másodfokú határozat ellen az alperesek által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő a í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei Bíróság 3.Pf.20.030/2007/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alpereseket, hogy fizessenek egyetemlegesen 15 nap alatt 20.000 felülvizsgálati perköltséget. meg a felperesnek (húszezer) forint Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felülvizsgálat szempontjából irányadó tényállás szerint a
- április 6-án kötött kölcsönszerződéssel a felperes 1,000.000 Ft kölcsönt nyújtott az alpereseknek
- április 6-ai lejáratra 200.000 Ft ügyleti kamat felszámítása mellett. Az alperesek a felperes fia ifj. Sz. T. által alapított B. Bt-be kívántak tagként belépni ezért a felvett kölcsönről - ifj. Sz. T-sal megbeszélve úgy rendelkeztek, hogy azt a bt. által üzemeltetett szórakozóhely átalakítására és felújítására fordítják. Az összegből a kerthelyiség, valamint a pult átalakítását, a helyiség festését és egyéb munkákat végeztek. Az alperesek végül nem váltak a bt. tagjává, velük elszámolás nem történt. Lejárat után a II. r. alperes a kölcsönből 101.000 Ft-ot törlesztett, ezt követően fizetést a felperes részére egyik alperes sem teljesített. A fizetési meghagyással indult, majd az alperesek ellentmondása folytán perré alakult lejárásban a felperes a keresetében 1,099.000 Ft tőkében, ennek
- április 6-ától járó kamataiban és a perköltségekben kérte az alpereseket egyetemlegesen marasztalni. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az első fokon eljárt Nyíregyházi Városi Bíróság a 40.P.22.280/2006/
- számú ítéletében az alpereseket a kereset szerint marasztalta. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság az alperesek fellebbezése folytán hozott 3.Pf.20.030/2007/
- számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Elfogadta az elsőfokú bíróság álláspontját avonatkozásban, hogy a felperes a követelés létrejöttét és lejártát írásba foglalt kölcsönszerződéssel bizonyította, azt pedig hogy a felperes részéről a kölcsön folyósítására sor került az alperesek tagadásával szemben az alperesek jegyzőkönyvi nyilatkozata ifj. Sz. T. tanúvallomása, valamint a II. r. alperes részteljesítése alátámasztotta. A kölcsön visszafizetését az alperesek nem bizonyították, ezért a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése szerint kötelezték az eljárt bíróságok az alpereseket a felvett kölcsön és annak kamatai visszafizetésére. A jogerős ítélet ellen az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását, valamint a perköltségeik megítélését kérték. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Pp. 206. §-ának
(1)bekezdésében és a 221. §-ának
(1)bekezdésében foglaltak megsértésében jelölték meg. Előadták, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítékok helytelen mérlegelésével jutottak arra a ténybeli következtetésre, hogy részükre a kölcsön folyósítására sor került. A kölcsönszerződés aláírására azon téves feltevés miatt került sor, hogy a már ismertetett bt. tagjaivá válnak, ennek feltételeként 1,000.000 Ft-tal járulnak hozzá a bt. kiadásaihoz. Utóbb sem a kölcsön összegét nem vették át, sem a bt. tagjaivá nem váltak. Ifj. Sz. T-tól értesültek arról, hogy az 1,000.000 Ft-ot a felperes a bt. számlájára utalta át, erről azonban bizonylatot nem mutattak be, és az összeg felhasználásáról sem készítettek elszámolást, sőt a bt-ben hónapokon keresztül ingyenesen munkát végeztek. Végül is a pénz átadását a felperesnek kellett bizonyítania, amit nevezett nyugta hiányában tanúkkal kívánt bizonyítani. Az általa bejelentett érdektelen tanúk a felperes állítását nem támasztották alá, ifj. Sz. T. mint a felperes gyermeke elfogulatlannak nem tekinthető, és a vallomása egyébként sem támasztja alá az összeg folyósítását, mert az átadás helyében a vallomása eltér a felperes vallomásától. Nem vitatták, hogy az ingatlanon végzett felújítási munkákról közösen döntöttek, a kifizetéseket azonban állításuk szerint ifj. Sz. T.egyedül végezte. Az anyagköltséget az I. r. alperes által hat részletben a bt-hez befizetett 300.000 Ft fedezte, a munkákat pedig térítésmentesen maguk és a baráti kör végezte. A kölcsön folyósítását a felperes bizonyítani nem tudta, ezért a keresetet az eljárt bíróságoknak el kellett volna utasítaniuk. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. -.-.-.A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a felhozott jogszabálysértést nem követte el. másodfokú bíróság a Az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben a Pp. 206. §-ában írt, a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó jogszabály megsértését állították. A Pp. 206. §-ának
(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye, ezért a Pp.
- §-ában foglaltak megsértése miatt felülvizsgálati eljárást csak akkor indítható, ha az eljárt bíróság által megállapított tényállás hiányos vagy iratellenes, avagy a bíróság a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte. A perbeli esetben nem volt okszerűtlen a másodfokú bíróságnak a per adataira alapított az a ténymegállapítása, hogy az alperesek részére a perbehozott kölcsön folyósítására sor került. A peres felek a perben egybehangzóan állították, hogy az 1,000.000 Ft kölcsönre azért volt szüksége az alpereseknek, mert ennek befizetése volt a feltétele annak, hogy a B. Bt. tagjává válhassanak, és e célt a felperes is ismerte. A folyósítás módját a felek az írásba foglalt kölcsönszerződésben nem rögzítették és arról nyugtát sem állítottak ki. A feleknek a folyósítás módjáról volt eltérő az előadása. A felperes és fia - a tanúként kihallgatott ifj. Sz. T. vallomásukban azt állították, hogy az összeget a felperes az alperesek kezéhez fizette ki. Az alperesek ezt tagadták, de a felperes, valamint ifj. Sz. T. tanú előadását a kihallgatott érdektelen tanúk vallomásai sem erősítették meg. A tanúk valamennyien tagadták, hogy a pénz átadásánál jelen lettek volna. Az I. r. alperes a fizetési meghagyás elleni ellentmondásában úgy nyilatkozott, hogy a felperes a kölcsön összegét nem az alperesek, hanem a saját fia kezéhez fizette ki. A személyes meghallgatása során ezzel szemben azt állította miszerint az volt a felek megállapodása, hogy a felperes a kölcsönszerződés aláírását követően a fiával - ifj., Sz. T-sal - küldi el az összeget; ugyanebben a jegyzőkönyvben úgy nyilatkozott, hogy a felperes azt mondta "csak akkor utalja át a számlára a pénzt, ha a tanúk aláírják a papírt" azaz a kölcsönszerződést. Számlával ebben az időpontban ifj. Sz. T. nem, - csupán a bt. rendelkezett. Az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben előadták, hogy közösen döntöttek a felperes fiával az összeg felhasználásáról továbbá, hogy munkát végeztek ingyenesen hónapokon keresztül a betéti társaság részére. A II. r. alperes részben törlesztette a tartozást, személyes meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy előbb úgy gondolta tartozik az összeggel, az álláspontja evonatkozásban később változott meg. Arra a meggyőződésre jutott; mivel a pénz a bt-hez került ugyanakkor nem vált annak tagjává, ez nem az ő tartozása. Ezzel szemben a felek fenti nyilatkozatai és az ügy ismertetetett körülményei alapján az volt megállapítható, hogy az alperesek a kölcsönt befektetési céllal igényelték és célhoz kötötten kapták meg oly módon, hogy az az ő vagyoni hozzájárulásukként a társaság rendelkezése alá kerül. Annak felhasználásáról a beltaggal közösen döntöttek és maguk is részt vettek a bt. működtetésében. Ez a körülmény azonban nem érinti a felperes és az alpereseket közötti jogviszonyt. Más kérdés, hogy a fenti tények a bt. és annak beltagja között milyen jogviszonyt teremtettek, illetve ennek alapján milyen jogaik keletkeztek az alpereseknek. Az eljárt bíróságok a bizonyítékokat okszerűen mérlegelve jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes részéről az összeg folyósítása megtörtént. Azt az alperesek maguk sem vitatták, hogy 1,099.000 Ft-ot nem fizettek vissza, ezért a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése szerint jogsértés nélkül kötelezték őket az eljárt bíróságok a még meg nem fizetett kölcsön és a Ptk. 301. §-ának
(1)bekezdése szerint járó kamatai visszafizetésére. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság Szabolcs-SzatmárBereg Megyei Bíróság 3.Pf.20.030/2007/7. számú ítéletét a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése szerint hatályában fenntartotta. Az alperesek felülvizsgálati kérelme sikertelen volt, ezért a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése szerint kötelesek a felperesnek a felülvizsgálati eljárással okozott költségét megtéríteni. A felperes felülvizsgálati perköltsége a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §-a
(2)bekezdésének a/ pontja és
(5)bekezdése szerint felszámítható ügyvédi munkadíjat foglalja magában. A felperes a felülvizsgálati perköltségét ÁFA felszámítása nélkül kérte megítélni. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest, 2007.július 3. Salamonné Dr. Solymosi Ibolya s.k. a tanács elnöke, Gyöngyösiné Dr. Gyügyei Klára s.k. előadó bíró, Dr. Lőrincz Györgyné s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok (Prohászka Béláné)