A Győri Ítélőtábla Pf.I.20.282/2008/3.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Győri Ítélőtábla dr.Horváth Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek dr.Görbe László ügyvéd által képviselt I.r. , dr .Németh Imre ügyvéd által képviselt II.r. alperesek ellen kártérítés és járulékai megfizetése iránt a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság előtt folyamatba tett perében Győrött, 2008.évi április hó 29.napján 18.P.20.324/2007/33.szám alatt hozott ítélet ellen a II.r. alperes részéről
- és 35.sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a megfellebbezett részben helybenhagyja. Köteles a II.r. alperes 15 napon belül megfizetni a felperes részére 50.000 (ötvenezer) ft másodfokú perköltséget. Köteles a II.r. alperes az állam részére az APEH Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatóság Illetékfőosztály felhívására a felhívásban jelzett időben és módon megfizetni 342.950 (háromszáznegyvenkettőezer-kilencszázötven) ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A megyei bíróság az ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 5.715.325 ft-ot, ezen összeg után 2002.augusztus 14.napjától a kifizetésig számított kamatait. Kötelezte a felperest az állam javára 199.800 ft, a II.r. alperest szintén az állam javára 170.100 ft feljegyzett eljárási illeték megfizetésére azzal, hogy az ezt meghaladó illetéket az állam viseli. Kötelezte az alpereseket a felperesnek 15 napon belül 149.272 ft perköltség egyetemleges megfizetésére is, egyebekben a felek viselik perrel kapcsolatban felmerült költségeiket. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az I.r. alperes jogellenes magatartása abban állt, hogy annak ellenére, miszerint tudott arról a tényről, hogy a lakást "A"nak ígérte a II.r. alperes, illetve "B" tanúvallomása szerint maga említette az ügyvédnek az I.r. alperes, hogy az ügyletet "A"-val megbeszélte, az I.r. alperes egy olyan ingatlant értékesített, amelynek tisztázatlan volt a helyzete, bizonytalan birtokviszonyok álltak fenn. Ezt abból is tudhatta, hogy saját állítása szerint is a II.r. alperes megtagadta a szerződés aláírását, holott ez a II.r. alperes illetékessége lett volna. Az I.r. alperes azonban ezzel ellentétesen cselekedett, és nem tisztázta az ingatlan helyzetét. Lényegében ezen alapul az általa elkövetett bűncselekmény is. A II.r. alperes kapcsán a bíróság az alábbiakra volt figyelemmel: A II.r. alperes személyes nyilatkozatában előadta, hogy jelen volt a felperesi szerződés aláírásakor és jelezte, hogy a lakás "A"-é. Elmondta, hogy a felperes a szerződés aláírásakor a bérleti szerződésről nem tudhatott, csak arról, hogy a lakás "A"-é. Elmondta, hogy az augusztus 14-i szerződésnél csak annyit mondott, hogy a lakás "A"-é. Senkinek nem említette, hogy bérleti szerződés köttetett. A nyomozás során az alábbiak szerint nyilatkozott az I.r. alperes irányába: „99 %-ra biztos vagyok benne, hogy ott voltak, biztos vagyok benne tudtál róla, hogy Erzsi ugyanezt a lakást akarja megvenni. Arra nem emlékszem, hogy valaki megmutatta volna a jegyzőkönyvet a tárgyalások során amit 2002.májusában készítettünk". Elmondta azt is a nyomozás során, hogy nem emlékszik rá, hogy megbeszélte volna az I.r. alperessel, hogy a jegyzőkönyvre rákerült az is, hogy 20 évre bérbe adta a lakást "A"-nak. A II.r. alperes jogellenes magatartása a bíróság álláspontja szerint abban áll, hogy a felperest nem tájékoztatta a bérleti szerződés fennálltáról. A megyei bíróság álláspontja szerint a fentiek szerinti jogellenes magatartás és a kár közötti okozati összefüggés fennáll, hiszen amennyiben az alperesek megfelelő tájékoztatást nyújtanak a felperesnek, az I.r. alperes a szerződés megkötése előtt tisztázza "A" helyzetét, a II.r. alperes pedig tájékoztatást nyújt az általa kötött bérleti szerződésről, a felperes választhatott volna a tehermentes tulajdonszerzés és a között, hogy nem köt szerződést. Az alperesek magatartásának következményeként került a felperes abba a helyzetbe, hogy nem tudja birtokba venni a lakást és ezzel ténylegesen többet fizetett vételárként mintha tudottan lakott ingatlant vett volna. A megyei bíróság megítélése szerint a felek személyes nyilatkozatából, a tanúk vallomásából kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes a bérleti szerződésről nem tudott az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában. Ezt maga a II.r. alperes (9.jkv., 17.jkv.) és "A" nyilatkozta. Nem alapos tehát a II.r. alperes arra való hivatkozása, hogy a felperes közrehatott a kár bekövetkeztében. A II.r. alperes ugyanis személyesen cáfolta ezen hivatkozást, amikor elmondta, hogy a felperes nem tudott a bérleti szerződésről. Cáfolja továbbá ezen hivatkozást "A" vallomása is aki elmondta azt, hogy bérleti szerződés van, sem a felperes, sem az I.r. alperes nem tudta, nem tartotta érdemesnek az ügyvéd urat, I.r. alperest és a felperest arra, hogy megemlítse a bérleti szerződést. Rögzítette a megyei bíróság, hogy a Legfelsőbb Bíróság Gfv.E.30.373/2005/
- számú végzése ugyan rögzíti, hogy a felperes az elsőfokú eljárás során készült 15.számú jegyzőkönyv 3.oldalán található személyes nyilatkozatából kitűnik, hogy 2002.szeptember 12-én az ingatlan adásvételi szerződés megkötésekor már tudott a bérleti szerződésről, de ezen megállapítás nem felel meg a peres iratok tartalmának, így ezen a végzésben tett megállapítást a bíróság figyelmen kívül hagyta. A II.r. alperes ezen túl bizonyítékot nem szolgáltatott e tény kapcsán, így a bizonyítatlanság következményeit a II.r. alperes köteles viselni. Az alperesek közösen okozták a kárt a felperesnek, így felé egyetemleges helytállással tartoznak. A perbeli esetben az a körülmény, hogy a szerződést az I.r. alperes írta alá, az alperesi közös károkozás jellegét nem szűnteti meg, és nem érinti a felperessel szembeni egyetemleges felelősséget sem. Az pedig, hogy a felperesi kárt közvetlenül esetlegesen egyikük magatartása okozta, a felelősségnek a károkozók egymás közti esetleges megoszlása (a felróhatóság) arányának meghatározása szempontjából bírhat jelentőséggel. Az alperesek felelősségének alapja a csalás bűncselekményének elkövetése. A közös károkozás ténye akkor is megállapítható, ha a károkozók eltérő tevékenységei egymást követik, azonban szervesen közrehatottak az eredmény létrehozásában. Ha valamelyik elkövető cselekménye esetlegesen később kapcsolódik a károkozás láncolatába, ez sem zárja ki a kárért felelős személyek köréből. Egyes részcselekmények polgári jogi szempontból való elkülönülésének nincs jelentősége, a II.r. alperes kártérítési felelőssége az I.r. alperessel egyetemleges. Nem látta alaposnak a megyei bíróság a II.r. alperesnek a felelősség alóli mentesítésére irányuló kérelmét sem. A II.r. alperes mentesülést eredményező körülményt nem bizonyított, nem bizonyította, hogy a felperes a kár bekövetkeztében közrehatott. Ezt saját nyilatkozata is megerősítette, amikor elmondta, hogy a bérleti szerződésről nem szólt a felperesnek és ezt erősíti "A" tanú is, aki szintén azt említette, hogy „érdemtelenség" miatt nem közölte a bérleti szerződés tényét a felperessel, illetve a szerződést készítő ügyvéddel, valamint az I.r. alperessel sem. A II.r. alperes az adott helyzetben elvárható magatartással szemben cselekedett, amikor a bérleti szerződést elhallgatta, ez pedig azt jelenti, hogy mentesülést alappal nem kérhet. A megyei bíróság az ügyben igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemény alapján a lakott és a beköltözhető forgalmi érték különbözetében határozta meg a felperest ért kár mértékét. Az ítélet ellen a II.r. alperes fellebbezett, elsődlegesen annak megváltoztatása és a kereset teljes elutasítása, másodlagosan az egyetemleges felelősség mellőzése, az alpereseknek közrehatásuk arányában történő marasztalása iránt azon kár vonatkozásában, amely a felperes közreható magatartásán felül fennáll. Harmadlagosan kérte a II.r. alperesnek mint kárért felelős személynek a felelősség alóli részbeni mentesítését. Fenntartotta azt az elsőfokú eljárásban tett előadását, miszerint a felperesnek tisztában kellett lennie a szerződéskötés időpontjában azzal, hogy az ingatlant nem beköltözhetően szerzi meg, mert tudta, hogy "A" birtokon belül van. Ezt álláspontja szerint az is alátámasztja, hogy "F" is a felperestől szerzett tudomást arról, hogy "A" igényt tart a lakásra. Ugyancsak ezt támasztja alá, hogy a szerződést készítő ügyvéd "B" is úgy nyilatkozott, hogy felmerült "A" neve az augusztusi szerződéskötéskor és állítása szerint arról volt szó, hogy az övé lesz a perbeli ingatlan, továbbá az is, hogy a II.r. alperes azért nem írta alá a szerződést, mert a lakást "A"-nak ígérték. Kiemelte, hogy a
- szeptember 12-i megállapodást a felperes is aláírta, tisztában volt azzal, hogy a kialakult és általa elfogadott birtokviszonyok miatt arról volt szó, hogy "A" által felvett hitelt a "C" Kft. átvállalja, ezzel a felperes a pénzéhez jut, míg "A" tulajdonjogot szerez a lakáson. A "C" Kft. mint eladó és a felperes kötelezte magát arra, hogy ha a bank "A" által benyújtandó kérelemre hitelígérvényt kiállítja, akkor a közöttük 2002.augusztus 14.napján létrejött adásvételi szerződést közös megegyezéssel felbontják. Az sem vitatott, hogy a felperes követelése azért nem került ezután kielégítésre, mert az I.r. alperes nem volt hitelképes, emiatt a
- szeptember 12-i megállapodás teljesítése ellehetetlenült. Kiemelte, hogy a büntető bíróság a II.r. alperest nem tettesként, hanem a Btk.21.§./2/ bekezdése szerinti bűnsegédként ítélte el, mert az I.r. alperes és a felperes szerződéskötésekor „ő sem tájékoztatta a felperest "A" birtoklásának tényéről". A bűnsegéd tényállási elemet nem valósít meg, a kár okozása pedig a csalásnak tényállási eleme. A kárt az adásvételi szerződés megkötésével okozták. A II.r. alperes a felperesnek tehát nem okozott kárt, mert a bűncselekmény tényállási elemét nem valósította meg, azt a tettes, azaz az I.r. alperes valósította meg. Megállapítható, hogy a II.r. alperes magatartása nélkül következett be a kár, illetve az ő magatartása nélkül is bekövetkezett volna. Ebből következően a II.r. alperes magatartása és a kár bekövetkezte között hiányzik az okozati összefüggés. Álláspontja szerint a megyei bíróság helytelenül hagyta figyelmen kívül a Legfelsőbb Bíróság Gfv.E.30.373/2005/2.számú végzését, amely a felperes személyes nyilatkozataként rögzíti, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor már tudott a bérleti szerződésről. Fenntartotta azon álláspontját, hogy a felperes maga hatott közre a kár bekövetkeztében azzal, hogy az augusztus 14-i adásvételi szerződés megkötésekor tisztában volt a birtokviszonyok rendezetlenségével, mégis szerződést kötött az I.r. alperes által képviselt társasággal. A kár bekövetkezte annak köszönhető, hogy a
- szeptember 12-i háromoldalú megállapodás az I.r. alperes végett meghiúsult, mert ő nem volt hitelképes. Előadta, hogy a II.r. alperes élete a büntető eljárást követően elnehezült, az akkor még meg volt lakóingatlana eladására kényszerült, a rárótt büntetés miatt gazdasági társaságban nem tölthet be vezető tisztségviselői posztot, emiatt kénytelen alkalmazottként dolgozni. A munkaviszonyból alacsony jövedelme származik. A fenti körülmények önmagukban és összességükben is azt igazolják, hogy a II.r. alperessel szemben méltánytalan, hogy egyetemleges felelősség mellett a kár teljes mértékének megtérítésére kötelezte őt a megyei bíróság. A felperes fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint a kárt a II.r. alperes azon magatartásával okozta, hogy ott volt az augusztusi szerződéskötéskor és tájékoztatnia kellett volna a felperest arról, hogy nem tud szerezni tulajdonjogot és birtokot úgy, ahogy az a saját szerződése szerint szándékában állt. Az elkövetésben való bűnösségét a büntető bíróság jogerősen megállapította. A közrehatás arányában történő marasztalásnak nincsenek meg a törvényi feltételei, az I.r. alperes teljesítőképtelen, nincs esély arra, hogy a kár az I.r. alperestől megtérüljön. Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Pp.253.§./3/ bekezdése értelmében a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között felülbírálva megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla álláspontja szerint a megyei bíróság a perben a szükséges és egyben elégséges - a felajánlott - körben a bizonyítási eljárást lefolytatta, az ott beszerzett bizonyítékokat helyesen, okszerűen, a Pp.206.§-ának megfelelően összességükben értékelve helyes tényállást állapított meg, az abból levont jogi következtetésével és a döntés indokolásával is az ítélőtábla egyetért. Helyes az az elsőbírói megállapítás, miszerint az I-II.r. alperesek közösen okoztak kárt a felperesnek, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges. Ezen nem változtat az a tény sem, hogy a büntető eljárásban az I.r. alperest tettesként, a II.r. alperest pedig bűnsegédként marasztalták el. Felperessel szemben fennálló felelősség szempontjából annak van jelentősége, hogy a II.r. alperes tudott a 20 éves határozott időre szóló bérleti szerződésről, hiszen az "C" Kft. képviseletében azt ő jegyezte, jelen volt az adásvételi szerződésnél, de ennek tényéről a felperest nem tájékoztatta. Ez a passzív magatartása tette lehetővé azt, hogy az I.r. alperes aktív magatartással a felperesnek kárt okozzon. Az ítélkezési gyakorlat szerint akarategység hiányában is fennáll annak az egyetemleges felelőssége, akinek a gondatlan mulasztása hozzájárult ahhoz, hogy egy másik személy (adott ügyben az I.r. alperes) aktív magatartásával harmadik személynek kárt okozzon. (BH.
- 198.sz. eseti döntés) Az alperesek magatartásának felróhatósági foka pedig egymás közti jogviszonyukban bír jelentőséggel. Az a tény, hogy felmerült "A" neve az augusztus 14-i szerződéskötéskor, illetve arról volt szó, hogy övé lesz az ingatlan, továbbá, hogy az ingatlant "A"-nak „ígérték" semmiképpen nem jelenti, hogy a felperesnek akár kétsége is merülhetne fel abban, hogy használati jogtól mentes ingatlant szerezzen. E körben a bizonyítási teher a II.r. alperesen nyugodott. A kár a 2002.augusztus 14-én megkötött adásvételi szerződésből következően keletkezett a felperesi oldalon, amely az elsőfokú bíróság által helyesen megállapítottan abban állt, hogy a felperes beköltözhető helyett, hosszú időre lekötötten lakott ingatlant vásárolt. Ehhez képest a 2002.szeptember 12-i háromoldalú megállapodásnak legfeljebb a kár mérséklésében lehetett volna szerepe, azonban ez nem a felperes magatartása miatt nem mehetett teljesedésbe. Okszerűen hagyta figyelmen kívül a megyei bíróság a Legfelsőbb Bíróság Gfv.E.30.373/2005/2.számú végzésének indokolásában írtakat is, figyelemmel annak egyértelműen iratellenes voltára. Helyesen állapította meg azt is a megyei bíróság, hogy nem rögzíthető felperesi közrehatás a kár bekövetkeztében, ezért okszerűen mellőzte a Ptk.344.§./3/ bekezdésének alkalmazását (az egyetemleges marasztalás mellőzése) okszerű volt az a döntése is, hogy nincs a II.r. alperes oldalán olyan rendkívül méltánylást érdemlő körülmény amelynek alapján a felelősség alól ő részben mentesíthető lenne (Ptk.339.§./2/ bekezdés). Ilyen körülményt önmagában nem jelent a fellebbezésben hivatkozott az az indok sem, hogy az élete a büntető eljárást követően elnehezült és alkalmazottá vált, figyelemmel a felperes kielégítéséhez fűződő érdekre is, hiszen az "C" Kft-t a cégjegyzékből törölték, az I.r. alperes pedig teljesítőképtelen. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét - figyelemmel annak helyes indokaira - a Pp.254.§./3/ bekezdése értelmében helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező II.r. alperes a Pp.78.§./1/ bekezdése alapján köteles a fellebbezési eljárásban pernyertes felperes jogi képviseleti díjból álló perköltsége, illetőleg a Pp.78.§./1/ bekezdése és a 6/1986/VI.26./IM. rendelet 13.§./2/ bekezdése értelmében az eredménytelen fellebbezése folytán feljegyzett fellebbezési eljárási illeték állam javára történő megfizetésére. Győr,
- évi április hó
- napján Dr.Ábrahám Éva sk. a tanács elnöke Dr.Lezsák József sk. előadó bíró Dr.Vass Mária sk. bíró