Pfv.21981/2008/4 – Kúria

Pfv.III.21.981/2008/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a felülvizsgálati eljárásban a dr.Kiss Ferenc Kálmán ügyvéd által képviselt felperesnek a dr.Czudar Sándor ügyvéd által képviselt alperes ellen megtérítési igény érvényesítése iránt a Nógrád Megyei Bíróságnál 2.P.20.481/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.154/2008/
2. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről
3. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
4. évi április hó
5. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30.000 (Harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg a felülvizsgálati illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s Az alperes pszichiátriai kezelés alatt álló betege, B.Gy.
6. december 31-én a kora reggeli órákban a kórház előtt parkoló, az alperes által üzemben tartott teherautót a benne hagyott kulccsal elindította, és B. főutcáján közlekedve elütötte a kerékpárral közlekedő T.Z-t, aki súlyos, maradandó egészségkárosodást okozó sérüléseket szenvedett. A munkaképességének 40%-át elveszítette, és hivatásos határőrszolgálatra alkalmatlanná vált, emiatt nyugállományba helyezték. Az alperesnek nem volt kötelező felelősségbiztosítása a teherautóra, ezért a károsult kárait a felperes - részben egyezségkötés útján - rendezte. A
7. október 25-én kötött egyezség alapján a járadék egyösszegű megváltásaként 5.400.000 forintot fizetett, amelyből 2.700.000 forintot a költségpótló, 3.600.000 forintot a keresetpótló járadékra számolt el, de az utóbbiból levonta a személyi jövedelemadóként fizetendő 900.000 forintot és azt az adóhatóságnak átutalta. A felperes keresetében annak a 9.197.411 forintnak a megfizetésére kérte az alperes kötelezését, amelyet különféle jogcímeken a károsultnak kifizetett. Az elsőfokú bíróság ítéletével 5.169.851 forint és kamata megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan elutasította a keresetet. Álláspontja szerint a felperes nem tarthat igényt a károsult részére kifizetett keresetpótló járadék összegére, mert annak a jogalapja sem állapítható meg, és az egyösszegű megváltásként kifizetett 3.600.000 forintnak az időszaka, az összehasonlító adatai és az alapjául szolgáló jövedelem sem bizonyított. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy a sérült előadása szerint a rokkantsági nyugdíja 114.000 forint, a vele azonos beosztású dolgozók havi nettó keresete pedig ezt az összeget nem éri el. Ebből az következik, hogy a károsult sérelmére megtérítést igénylő keresetveszteség nem állapítható meg, így annak a pótlására szolgáló járadék megváltása fejében kifizetett összeg megtérítésére a felperes nem tarthat igényt. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a bíróságok a Pp.
8. §-ába ütköző módon mellőzték a károsult keresetveszteségére vonatkozó okirati bizonyítékainak, illetőleg a tőkésítési eljárásra vonatkozó előadásainak, számszaki levezetéseinek értékelését, és kirívóan súlyos mérlegelési hibával hoztak a tőkésített keresetpótló járadékra vonatkozó kereseti kérelem tárgyában elutasító ítéletet. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Rámutatott arra, hogy a felperes a károsult keresetveszteségét nem igazolta, a becsatolt iratok alapján éppen az állapítható meg, hogy a károsult szolgálati nyugdíja magasabb összegű, mint a hasonló munkakörben foglalkoztatott munkatársainak éves nettó átlagkeresete. A jogerős ítéletben a bizonyítékok értékelése helyes, abban jogszabálysértés nem történt. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
9. §-ának