Bf.25/2009/15 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(3)bekezdés c) pontjának II. fordulata szerint minősülő rablás bűntettének, valamint társtettesként és folytatólagosan elkövetett, a Btk.323.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő zsarolás bűntettének minősíti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi ifj.I.rendű vádlottat, hogy fizesse meg az államnak a másodfokú eljárásban felmerült 1.800 (egyezernyolcszáz) forint bűnügyi költséget. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítélete ellen ifj.I.rendű vádlotta büntetőjogi felelősségének megállapítása miatt, felmentés érdekében, míg III.rendű vádlott védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan pedig enyhítés céljából jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján a tényállás II/1. pontjában írt cselekmények eltérő minősítésére, ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására tett indítványt. A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be.348.§

(1)bekezdése alapján - a Be.348.§

(2)bekezdésében és a Be.349.§

(1)bekezdésében írt korlátok között - az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Nem volt tehát annak tárgya az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem érintett vádlottakra, illetve a felmentő rendelkezésre vonatkozó része. A felülbírálat során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - nyilvánvaló elírási hiba folytán - figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontjára, az iratok tartalma alapján mindössze a III.rendű vádlottkorábbi büntetéseire vonatkozóan kellett helyesbíteni; így annyiban, hogy a Veszprémi Városi Bíróság

1. oldal
2. bekezdésében feltüntetett határozatának száma helyesen 12.B.2525/1999/
3. Az ekként helyesbített tényállás most más mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól: az hiánytalan és egyben kellő mértékben felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. A bizonyítási eljárás lefolytatására a perrendi szabályok megtartásával került sor, az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges adatokat az elsőfokú bíróság maradéktalanul feltárta. A tényállás II/1. pontjával összefüggésben helyesen ismerte fel a feljelentésben foglaltak tartalmi hitelességét, azt a körülményt, hogy annak lényeges mozzanatait a rendelkezésre álló bizonyítékok mindenben megerősítették. Annak ellenére, hogy a sértett az eljárási későbbi szakaszában már eltérő vallomást tett és a hatóságokkal való együttműködés elől jól érzékelhetően elzárkózni igyekezett. Ugyanakkor a vádlottakkal történő szembesítés időpontjáig az eseményeket mindvégig egyezően, nagy következetességgel adta elő, oly módon, hogy a legfontosabb részleteket az utóbb beszerzett objektív bizonyítékok is alátámasztották. Mindenekelőtt azt a tényt, hogy a szerény anyagi körülmények között élő sértett az ő.......i ingatlanának az eladásából származó 1.286.771 forintot - néhány nap leforgása alatt - teljes egészében felvette a folyószámlájáról; N........n és Sz..........n, éppen ott és abban az időpontban, ahogyan azt a nyomozó hatóság előtt felvázolta. Hangfelvételek alapján dokumentálható volt az is, hogy a sértett id.tanú1el történő telefonbeszélgetései után módosította csak a vallomását, már azt követően, hogy a pénzének visszafizetésére ígéretet kapott. Ez utóbbi - nem kevés következetlenséget mutató - nyilatkozatait azonban nem lehetett az eljárás egyéb adataival összhangba hozni. A tényállás II/2/b. pontjában írt történéseket az elsőfokú bíróság az eljárásjogi alapelvek messzemenő figyelembevételével állapította meg, olyképpen, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok között felmerült ellentmondásokat mindenkor ifj.I.rendű vádlottjavára oldotta fel. Így az esetben is, amikor a 400.000 forint átadására irányuló erőszakos követelést egy korábbi tartozásra, elszámolási vitára vezette vissza. Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének eleget tett, logikus érveléssel adva számot a vádlotti védekezések elvetésének okairól. Tényállása tehát megalapozott, az - tekintettel a Be. 352.§

(2)bekezdésében írtakra - irányadó volt a másodfokú eljárásban is. -----------------------E tényállásból az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett ifj.I.rendűés III.rendű vádlottak büntetőjogi felelősségére. Következésképpen az ezt sérelmező, felmentést célzó jogorvoslati kérelem nem vezetett eredményre. A cselekmények minősítése ugyanakkor csak részben felel meg az anyagi büntető jogszabályoknak. A tényállás II/

1. pontjában megfogalmazottak rövid lényege szerint első alkalommal a sértett azért adott át 200.000 forintot a vele szemben fenyegetően fellépő ifj.I.rendű, III.rendű és IV.r. vádlottaknak, mert ellenszegülése esetén - még a helyszínen, a bankjegykiadó automata közelében - a bántalmazásával kellett volna számolnia, végső soron akár azzal, hogy a nyilvánvaló szám- és erőfölényben lévő személyek őt megkéselik. A sértett, illetve a gyermekének testi épsége elleni fenyegetés ezt követően még többször megismétlődött, mégis a fentebb említettől eltérő módon, leginkább azzal a különbséggel, hogy ez utóbbi esetekben a kilátásba helyezett hátrány azonnali bekövetkezésének a veszélye már nem állott fenn. Ilyen körülmények között történt meg - több részletben - a sértett részéről az egymillió forint kifizetése. A vázolt eseményekkel kapcsolatosan - figyelemmel arra, hogy e követelések jogos vagy jogosnak vélt értékelése fel sem merülhetett - két, szóba jöhető vagyon elleni bűncselekmény elhatárolásának a kérdésében kellett állást foglalni. Olyan bűncselekmények vonatkozásában, amelyeknek a törvényi tényállása - az elvételben, illetve a kényszerítésben testet öltő elkövetési magatartásához kapcsolódóan - egyaránt tartalmazza az erőszak, vagy fenyegetés alkalmazására való utalást. Tartalmában azonban eltérő intenzitással: a rablás elkövetője megtöri a sértett akaratát, míg a zsaroláshoz szükséges erőszak vagy fenyegetés ennél enyhébb fokú, az a sértett akaratát hajlítva, végső soron választási lehetőséget biztosít a számára. Lényeges különbség továbbá, hogy rablásnál az elvétel közvetlenül az erőszak vagy fenyegetés hatására történik, attól térben és időben nem válik el; ezzel szemben a zsarolás megvalósulásakor ez a közvetlenség hiányzik, az erőszak vagy fenyegetés rendszerint arra irányul, hogy a sértett egy későbbi időpontban valamint tegyen, ne tegyen, vagy éppen eltűrjön (BH 1995/
2. számú eseti döntés). A tényállás II/
3. pontjában írt cselekményeket érintően a szóban forgó sajátosságok mindegyike tettenérhető volt. Az első, a
4. június 10-én megvalósított - 200.000 forint elvételére irányuló - részcselekményt leginkább az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés jellemezte, míg a későbbieket az, hogy a kilátásba helyezett bántalmazás miatt a sértett a bankszámlájáról utóbb felvett pénz átadásával tett eleget az elkövetők követelésének. Mindez heterogén anyagi halmazat megállapítását tette indokolttá. Ennek megfelelően a másodfokú bíróság e cselekményeket a Btk.20.§

(2)bekezdése folytán társtettesként elkövetett, a Btk.321.§

(1)bekezdésének II. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdés c) pontjának II. fordulata szerint minősülő rablás bűntettének, valamint a Btk.20.§

(2)bekezdése folytán társtettesként és a Btk.12.§

(2)bekezdése értelmében folytatólagosan elkövetett, a Btk.323.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő zsarolás bűntettének minősítette. -----------------------A büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság hiánytalanul feltárta, azok ismételt áttekintését azonban megváltozott minősítés szükségessé tette. Ifj.I.rendűés III.rendű vádlottakkal szemben - figyelemmel a Btk.12.§

(1)bekezdésében, illetve a Btk.85.§

(1)-

(3)bekezdésében írtakra - öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés lett volna kiszabható. Súlyosító körülmény az egyik cselekményt érintő folytatólagosság, valamint e vádlottak kifogásolható életvezetése, így közelebbről az, hogy mindketten voltak már büntetve: ifj.I.rendű vádlottvisszaesőnek nem tekinthető bűnismétlő, míg III.rendű vádlottvisszaesőnek nem tekinthető különös bűnismétlő. Ezen túlmenően ifj. I.r. vádlott terhére kellett értékelni a kettőt meghaladó bűnhalmazatot és a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatti újabb elkövetést. Ezzel szemben enyhítő körülmény az okozott kár megtérítése, illetve megtérülése, ahogyan - ifj.I.rendű vádlottköznyugalom elleni bűncselekményének kísérleti szakban maradása mellett - az is, hogy ez előbb említett egy-, míg III.rendű vádlottkét kiskorú gyermek tartásáról gondoskodik. Nem lehetett végül figyelmen kívül hagyni a jelentős időmúlást sem, azt tehát, hogy a bűncselekmények elkövetésétől közel négy esztendő telt el. Ez utóbbi körülmények maradéktalan és messzemenő szem előtt tartásával mindössze a Btk.87.§

(2)bekezdés b) pontjának az alkalmazására, legkevesebb két évi szabadságvesztés kiszabására nyílott volna törvényes lehetőség. Ügyészi fellebbezés hiányában ugyanakkor - a Be.354.§

(1)bekezdése értelmében - a büntetések súlyosbítására nem kerülhetett sor. Így további enyhítés szóba sem jöhetett, az ennek érdekében bejelentett fellebbezés nem volt megalapozott. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság - a Be.372.§

(1)bekezdése alapján - az elsőfokú bíróság ítéletének a cselekmények minősítésére vonatkozó részét a fentebb kifejtettek szerint megváltoztatta, egyebekben azt, a Be.371.§

(1)bekezdése értelmében, helybenhagyta. Mégis azzal a kiegészítéssel, hogy a lőszeralkatrésznek minősülő riasztótöltények Btk.77.§

(1)bekezdés b) pontja szerinti elkobzása azon alapul, hogy azok megszerzéséhez és tartásához III.rendű vádlott nem rendelkezett a 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet 2.§

(1)bekezdés b) pontjában előírt hatósági engedéllyel. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be.381.§

(1)bekezdése értelmében ifj.I.rendű vádlott köteles viselni. P é c s,

1. május
2. Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr.Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr.Halász Etelka s.k.bíró A Tolna Megyei Bíróság 8.B.147/2007/
3. számú ítéletének ifj.I.rendűés III.rendű vádlottakra vonatkozó része a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.25/2009/
4. számú ítélete folytán - az abban írt változtatásokkal - a
5. évi május hó
6. napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. .Krémer László s.k. a tanács elnöke