Mfv.10431/2008/4 – Kúria

Mfv.I.10.431/2008/2.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Almádi Miklós által képviselt felperesnek a dr. Molnár Lajos ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt indított perében a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 24.M.5389/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 49.Mf.636.201/2007/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 49.Mf.636.201/2007/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt 100.000 (egyszázezer) forint áfát is tartalmazó felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 611.994 (hatszáztizenegyezer-kilencszázkilencvennégy) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s : A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 24.M.5389/2005/
4. számú ítéletével a felperes keresetének részben helyt adva az alperes
5. szeptember 26-án kelt rendkívüli felmondását hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél
6. január 10-én szűnt meg. Az alperest jogellenes rendkívüli felmondás jogkövetkezményeként kötelezte 545.339 forint elmaradt munkabér és kamata, 3.399.964 forint átalánytérítés, 1.274.986 forint felmentési időre járó munkabér, és 7.649.919 forint végkielégítés megfizetésére. A felperes ezt meghaladó - további két havi átlagkereset mint kárátalány megfizetésére irányuló - keresetét elutasította, az alperest 500.000 forint felperesi perköltségben, valamint 611.994 forint eljárási illetékben is marasztalta. Az ítélet tényállása szerint felperes előbb kereskedelmi, majd
7. április 1-jétől ágazatigazgatói munkakörben állt az alperes alkalmazásában budapesti munkavégzési helyen. Az alperes
8. szeptember 9-én az Mt.
9. §-a alapján
10. szeptember 15-étől kezdődően előreláthatóan 200 munkanap időtartamra U-ban történő munkavégzésre rendelte ki. A felperes az utasítást megtagadta évek óta fennálló különböző betegségeire, édesanyjával való kapcsolattartás szükségességére, korára, és nyelvtudásának hiányára hivatkozással. Az alperes ezt követően
11. szeptember 26-án a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette azon indokkal, hogy a felperes a kirendelés végrehajtásának megtagadásával megszegte az Mt.
12. § /1/ bekezdés és
13. § /1/ bekezdés szerinti kötelezettségét, és a munkáltatóját a kirendeléssel összefüggésben koncepciós eljárással vádolta. A levont következtetések szerint - mivel nem volt vita, hogy a kirendelés Mt.
14. § /1/ bekezdésében meghatározott feltételei fennálltak - az Mt. 83/A. § /2/ bekezdése alapján megállapítható, hogy a felperes egészségi állapota, idős édesanyja gondozásával kapcsolatos körülmények, és az alperes kirendeléssel összefüggő rendeltetésellenes joggyakorlása megalapozza a kirendelés jogszerű visszautasítását, ezért a kirendelési utasítás megtagadására alapított rendkívüli felmondás jogellenes. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 49.Mf.636.201/2007/
15. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 611.994 forint fellebbezési eljárási illetéket, és 250.000 forint felperesi másodfokú perköltséget. A tényállást kiegészítette azzal, hogy a felperes
16. szeptember 14-től
17. december 27-éig keresőképtelen volt, így a kirendelés kezdő időpontjában,
18. szeptember 15-én munkavégzési kötelezettség nem terhelte. A kirendelést ez okból sem volt köteles teljesíteni. A másodfokú bíróság legfőképpen a felperes orvosi ellenőrzést igénylő megbetegedéseit tekintette olyan körülménynek, amely alapot adott az igen rövid határidővel történő kirendelés megtagadására. A felperesi megbetegedés súlyosságát - az alperes által az elsőfokú eljárás során indítványozott szakértői bizonyítás nélkül is alátámasztja az, hogy az OOSZI
19. januárjában 67 %-os munkaképesség-csökkenését véleményezte. Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet alperesi rendeltetésellenes joggyakorlással kapcsolatos megállapításával is, annak hangsúlyozásával, hogy bár az alperes stratégiai fontosságú feladat elvégzése érdekében rendelte ki U-ba a felperest, ennek ellenére e feladat elvégzésére felperes helyett más munkavállalót nem küldött ki azóta sem. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását, felperesi kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes a kirendelési utasítást bíróság előtt megtámadhatta volna, azonban annak megtagadására jogszerű lehetősége nem volt. Az alperes intézkedése jogszerűen, a felperes alperes által ismert személyi körülményeinek figyelembevételével született, így az nem járt aránytalan sérelemmel a felperesre nézve. E körben a munkáltatói intézkedés gazdasági indokoltságát és szükségességét is vizsgálni kellett volna az eljárt bíróságoknak. Sérelmezte azonban, hogy a másodfokú ítélet e körben értékelte a felperes keresőképtelenségét, és munkaképesség-csökkenésben jelentkező egészségromlását is, holott erre a perben a felperes nem hivatkozott. Az alperesi rendeltetésellenes joggyakorlás körében levont jogkövetkeztetés iratellenes. A másodfokú ítélet azon megállapítása jogsértő, mely szerint a fellebbezés az elsőfokú ítéletet összegszerűségében nem vitatta. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet helyes indokai alapján történő helybenhagyását kérte. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
20. § /1/ bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a Pp.
21. §-ának /1/ bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt. Nincs helye a bizonyítékok újraértékelésének, azaz felülmérlegelésnek. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése valósíthat meg (Pp.
22. § /1/ bekezdés,
23. § /1/ bekezdés, BH 2001/197., 2002/29.). Az Mt.
24. § /2/ bekezdés alapján irányadó Mt.
25. § /2/ bekezdés szerint a perben az alperest terhelte a rendkívüli felmondás jogszerűségének bizonyítása. Ebből következően az alperesnek kellett bizonyítani, hogy a rendkívüli felmondásban nevesített felperesi kötelezettségszegés - a kirendelési utasítás megtagadása, alperes koncepció eljárással vádolása - megalapozza az Mt.
26. § /1/ bekezdés a./ pontjára alapított rendkívüli felmondást. Az eljáró bíróságok a felperesi kötelezettségszegés súlyának értékelésénél helytállóan vizsgálták, hogy a munkáltatói utasítás teljesítése aránytalan sérelemmel járt-e a felperesre nézve. E körben helytállóan értékelték a felperes egészségi állapotát, és beteg édesanyja gondozásában történő közreműködését. A felperes ezen körülményekre hivatkozott a kirendelést megtagadó iratában. Amennyiben az alperes ezek fennálltát vitatta, igazolására a felperest fel kellett volna hívnia az Mt.
27. § /1/ bekezdése alapján, de legkésőbb a rendkívüli felmondás alkalmazását megelőzően az Mt.
28. § /2/ bekezdése alapján. Így alappal nem sérelmezheti, hogy ezek bizonyítására csak a peres eljárásban került sor. A munkáltató a
29. szeptember 27-én kiállított, és az iratokhoz általa csatolt szeptemberi bérjegyzék alapján már tudomással bírt a felperes keresőképtelenségéről, és 5 nap betegszabadságot számfejtett részére, továbbá a felperes betegállományára a
30. szeptember 9-ei levelében is hivatkozott. Így alaptalan a felülvizsgálati kérelem a keresőképtelenség alperesi tudomásra jutása vizsgálatát illetően. Tévesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra is, hogy az arányosság körében a munkáltatói gazdasági érdeket a jogerős ítélet nem vizsgálta. Az ítélet
31. oldal
32. bekezdése helyesen értékelte a 24.M.5389/
33. számú jegyzőkönyv
34. oldal
35. bekezdésében foglaltakat, továbbá az alperes másodfokú tárgyaláson tett nyilatkozatát. A bizonyítékok helyes értékelésével, a mérlegelésről számot adva helyesen állapították meg az eljáró bíróságok azt, hogy az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta jogát a kirendelési utasítás kiadásakor. A bizonyítékok értékelésére nézve alaptalanul panaszol jogszabálysértést a felülvizsgálati kérelem. Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítéletet a döntés jogalapját illetően támadta, nem tett nyilatkozatot arra nézve, hogy az intézkedés esetleges jogellenessége megállapításakor a jogkövetkezményként megítélt juttatások összegszerűségét vitatja-e. Így a másodfokú bíróság a jogkövetkezményekre mint fellebbezéssel nem támadott elsőfokú ítéleti rendelkezésekre nézve helyesen hagyta helyben az elsőfokú ítéletet. Ezt a felülvizsgálati kérelem alaptalanul sérelmezte. Mivel a fentiek alapján a munkáltató utasítási jogát rendeltetésellenesen gyakorolva, a munkavállalónak aránytalan sérelmet okozva adott kirendelési utasítást tagadta meg a felperes, így az Mt.
36. § /1/ bekezdésébe ütköző kötelezettségszegése nem minősül olyan súlyú kötelezettségszegésnek, amely az alperes részéről az Mt.
37. § /1/ bekezdés a./ pontjára alapított rendkívüli felmondást megalapozná, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
38. § /3/ bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Kötelezte az alperest a Pp.
39. § /1/ bekezdése alapján a felperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. Az adott ügyben irányadó 6/
40. (VI.26.) IM rendelet
41. § /3/ bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes viseli. Budapest,
42. április
43. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Sztojkoné dr.Hajdu Edit s.k.előadó bíró, dr.Mészárosné dr.Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő