Gf.20036/2009/4 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Gf.II.20.036/2009/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a dr. Seres Petra jogtanácsos által képviselt felperesnek a dr. Tóth Veronika ügyvéd által képviselt alperes ellen számlatartozás megfizetése iránt indított perében a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság
2. február
3. napján kelt 4.G.40.145/2007/
4. számú ítélete ellen az alperes részéről
5. és
6. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán a
7. április
8. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta az alábbi ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen az államnak - az illetékügyben eljáró hatóság felhívására - 378.800 (Háromszázhetvennyolcezer-nyolcszáz) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen a felperesnek 50.000 (Ötvenezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felek
9. november 16-án takarmánykukorica
10. évi termeltetésére szerződést kötöttek. A megállapodásban az alperes 50 hektáron 225 tonna takarmánykukorica megtermelését és a felperes javára történő értékesítését, felperes pedig az általa forgalmazott és a termény előállításához szükséges input anyagok (vetőmag, növényvédőszer, műtrágya, stb.) biztosítását vállalta. A megállapodás szerint a felperes az átadott input anyagokról számlát állít ki, és a kiállítással egyidejűleg a számla bruttó értékével megegyező összegű kölcsönt nyújt a termelőnek. A finanszírozás mértéke hektáronként 50.000 Ft volt. A felperes az alperesi késedelmes fizetés esetére a szerződésben évi 18 %-os késedelmi kamatot kötött ki. A felek
11. augusztus 25-én
12. -
13. évi őszi káposztarepcére termeltetési szerződést kötöttek. A megállapodásban az alperes 150 hektáron 270 tonna duplanullás őszi káposztarepce mag megtermelését és a felperes javára történő értékesítését, a felperes pedig az általa forgalmazott és a termény előállításához szükséges „input" anyagok biztosítását vállalta. A megállapodás szerint a felperes az átadott input anyagokról számlát állít ki, és a kiállítással egyidejűleg a számla bruttó értékével megegyező összegű kölcsönt nyújt a termelőnek. A finanszírozás mértéke hektáronként 60.000 Ft volt, és a felperes az alperes késedelmes fizetése esetére a megállapodásban évi 18 %-os késedelmi kamatot is kikötött. A felperes a fenti két termeltetési szerződés alapján átadott input anyagokról számláit kiállította, az alperes a számlákat 6.310.243 Ft összegben nem egyenlítette ki. A fizetési meghagyásból perré alakult eljárásban a felperes az alperes kötelezését kérte 6.310.243 Ft számlatartozás, továbbá ezen összeg után az egyes számlák lejártától számított évi 18 %-os késedelmi kamat, és a perköltség megfizetésére. Azzal érvelt, hogy az alperes a számlákat lejáratkor nem fizette meg, a számla kifizetésére az alperesnek halasztást nem adott, ezért az alperes az egyes számlák esedékességének időpontjától a szerződés szerint évi 18 %-os kamat megfizetésére is köteles. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a fizetésre a felperestől fizetési haladékot kapott, így a követelés idő előtti. Az elsőfokú bíróság a
14. január 9-i tárgyaláson
15. sorszámú végzésében felhívta az alperest a védekezésében foglaltak bizonyítására, így annak igazolására, hogy a felperestől a tartozás megfizetésére haladékot kapott. Felszólította, hogy bizonyítási indítványát 15 napon belül terjessze elő, és figyelmeztette a bizonyítatlanság következményeire, valamint a Pp.
16. § /1/ és /6/ bekezdésében foglaltakra. Az alperes a bírói felhívásnak nem tett eleget, bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, ezért az elsőfokú bíróság a
17. február
18. napján kelt 4.G.40.145/2007/
19. számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 6.310.243 Ft-ot és ezen összeg után az egyes számlák lejártától a kifizetés napjáig járó évi 18 %-os késedelmi kamatot, valamint 378.800 Ft és 315.000 Ft perköltséget. Határozata indokolásában kifejtette, hogy az alperes a kereset összegszerűségét nem is vitatta, csak azzal védekezett, hogy a teljesítésre a felperestől haladékot kapott. A felperes ezt tagadta, az alperes pedig fenti állítását nem bizonyította. Ez ellen az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Fellebbezésében továbbra is elismerte, hogy a felperes számláit 6.310.243 Ft összegben nem fizette meg, de azzal védekezett, hogy a felperes területi képviselőjével, "A" szóban megállapodott abban, hogy tartozását a
20. évi termés árbevételéből fogja kiegyenlíteni, ezért a felperes követelése idő előtti. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Azzal érvelt, hogy az alperesnek fizetési haladékot nem adott, és tartozását az alperes az eltelt időben sem egyenlítette ki. A fellebbezés nem alapos. Az ítélőtáblának mindenekelőtt abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az alperes fellebbezésben előterjesztett újabb tényállítását, így azt, hogy "A" állapodott meg fizetési halasztásban - a másodfokú eljárásban figyelembe lehet-e venni. A Pp.
21. § /1/ bekezdése értelmében a bíróságnak az a feladata, hogy a peres felek közötti jogvitát ésszerű határidőn belül, a felek jogainak és kötelezettségeinek szem előtt tartása mellett befejezze. A Pp.
22. § /3/ és /4/ bekezdése szerint a peranyag szolgáltatási kötelezettség a feleket terheli, e tekintetben a bíróságnak az a feladata, hogy a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztassa. A Pp.
23. § /6/ bekezdése értelmében pedig, ha a felek valamelyike tényállításainak, nyilatkozatának előadásával, bizonyítékainak előterjesztésével alapos ok nélkül késlekedik, a bíróság a fél előadásának, előterjesztésének bevárása nélkül határoz. A Pp.
24. § /1/ bekezdése szerint a fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új tény, vagy az új bizonyíték az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására. Az elsőfokú bíróság az alperesi védekezésre figyelemmel a Pp.
25. § /1/ bekezdése szerint helyesen hívta fel az alperest a védekezésében foglaltak bizonyítására. Tájékoztatása teljes körű és mindenre kiterjedő volt. Az alperesnek a gondos és az eljárást segítő pervitelnek megfelelően már az elsőfokú eljárása során lehetősége lett volna tényelőadását megtenni, és bizonyítási indítványát előterjeszteni. Az elsőfokú bíróság a Pp.
26. § /2/ és /6/ bekezdésének alkalmazásával a törvényi rendelkezés betartása mellett hozta meg határozatát, ezért az ítélőtábla a fellebbezésben előadott új tényt nem vehette figyelembe, és a fellebbezésben előadottakat - valóságtartalmától függetlenül - figyelmen kívül hagyta (BDT.
27. évi
28. számú eseti döntés). Az alperes így továbbra sem bizonyította, hogy a felperestől az összegszerűségében nem vitatott tartozás megfizetésére haladékot kapott, ezért a Győri Ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletét a Pp.
29. § /2/ bekezdése alapján helybenhagyta. A sikertelenül fellebbező alperes a Pp.
30. §-a folytán alkalmazandó Pp.
31. § /1/ bekezdése alapján köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési illeték állam javára történő megfizetésére, továbbá a jogi képviselővel eljáró felperes másodfokú képviseleti költségének a viselésére. Az ügyvédi munkadíj összegét a Győri Ítélőtábla a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
32. (VIII.22.) IM. rendelet
33. § /2/, /5/ és /6/ bekezdései alapján a kifejtett ügyvédi munka mérlegelésével 50.000 Ft-ban állapította meg. Győr,
34. április
35. Dr. Szalai György sk. tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: a Dr. Hammer Sándor sk. előadó bíró Dr. Farkas Attila sk. bíró