← Magyarország

Bf.118/2007/6 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Bf.II.118/2007/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Szegeden,
  2. évi július hó
  3. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő VÉGZÉST: A hivatali vesztegetés bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Csongrád Megyei Bíróság
  4. évi február hó
  5. napján kihirdetett 3.B.202/2006/
  6. számú ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült 5.100 (Ötezer-egyszáz) forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak, a Csongrád Megyei Bírósági Gazdasági Hivatal felhívása szerint. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét hivatali vesztegetés bűntettében és hamis vád bűntettében állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a vádlott korábbi ügyében kiszabott 2 év börtön végrehajtását is. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére. Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést. A vádlott fellebbezését - annak okát és célját - nem indokolta, védőjének fellebbezése elsődlegesen felmentésre, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítésére irányult. A fellebbviteli főügyészség átiratában - a tényállás kisebb mértékű kiegészítése mellett - az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A fellebbezési nyilvános ülésen a védő a felmentésre, illetőleg a kiszabott büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését fenntartotta. Azt azzal egészítette ki, hogy elsődlegesen bizonyíték hiányában kérte a vádlott felmentését mindkét bűncselekmény vádja alól, másodlagosan közérdekű munka kiszabását vagy a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését kérte. A vádlott csatlakozott védőjéhez. Az ítélőtábla a fellebbezéseket alaptalanoknak, a főügyészi átiratban részletezett észrevételeket alaposnak ítélte. A másodfokú bíróság a Be.
  7. §

(1)bekezdése szerint eljárva a fellebbezésekkel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Az ügy érdemi elbírálásához szükséges valamennyi bizonyítékot beszerezte, azokat körültekintően, egyenként és összességükben is megfelelően értékelte. Részletesen számot adott arról, hogy a vádlott ellentmondó vallomásával szemben miért az egyéb terhelő bizonyítékokat fogadta el a tényállás megállapításánál. Erre vonatkozó okfejtése logikus és mindenben megfelel az iratokban rögzítetteknek. A bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállás megalapozott és irányadó volt a másodfokú eljárásban is. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás csak kis mértékben szorult helyesbítésre, illetőleg kiegészítésre. A másodfokú bíróság a Be. 352. §
(1)bekezdés
  1. a)pontjára figyelemmel az iratok alapján a következőkkel egészítette ki, illetőleg helyesbítette az elsőfokú ítélet tényállását: Bár az elsőfokú bíróság az ítélet 3. oldal 6. bekezdésében utalt a vádlott 4. pont alatt részletezett elítélésére, ennek tényállásbeli alapját nem adta. Az iratokból megállapíthatóan a vádlottat a Szegedi Városi Bíróság jogerős ítéletével ittas járművezetés vétsége miatt 25 nap közérdekű munkára és 1 év 8 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A másodfokú bíróság kiegészítette az elsőfokú ítélet tényállásának 2. oldal utolsó bekezdését azzal, hogy 1.tanú körzeti megbízott közlekedett az ott megjelölt helyen és időben a Suzuki Sedan típusú személygépkocsival. Bf.II.118/2007/6. Egyebekben az elsőfokú ítélet tényállása hiánytalan, az előbb részletezett kiegészítés, illetőleg helyesbítés az ügy érdemi felülbírálhatóságát nem érintette. A vádlott felmentésére irányuló fellebbezések azt sérelmezik, hogy az elsőfokú bíróság nem fogadta el a vádlott tagadó vallomását, mely szerint nem ajánlott fel 1. tanú körzeti megbízottnak 50.000,- Ft-ot azért, hogy a vele szemben kilátásba helyezett intézkedéstől eltekintsen, illetőleg nem vádolta meg őt azzal, hogy tőle 50.000,- Ft-ot eltulajdonított. Az elsőfokú bíróság e körben igen részletes bizonyítást vett fel. Az ügy jellegéből adódóan elsősorban az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény vonatkozásában állt rendelkezésre több személyi és tárgyi bizonyíték. A vádlottal szemben intézkedő rendőrök, tanúként egybehangzóan cáfolták a vádlott állítását. Az 50.000,- Ft eltulajdonításával megvádolt 1. tanún kívül a helyszínre kiérkező 2. tanú őrsparancsnok és 3. tanú körzeti megbízott is egybehangzóan vallotta, hogy a vádlott az ő jelenlétükben is meggyanúsította 1. tanút a pénz eltulajdonításával. Az elsőfokú bíróság e körben a személyi bizonyítékokon kívül tárgyi bizonyítékokat is értékelési körébe vont. Az iratok szerint az intézkedő rendőrök több feljegyzést is készítettek a vádlott aznapi költekezéséről, a nála lévő pénzösszeg nagyságáról. Ezek az adatok is egyértelműen cáfolták azt, hogy a vádlottnál 50.000,- Ft készpénz lett volna. E körben azonban az ítélőtábla a bizonyítékok közül kirekesztette az elsőfokú ítélet indokolásának 5. oldal 1. bekezdéséből a vádlott élettársától nyert információ bizonyítékkénti értékelését. Az eljárásban a vádlott élettársát tanúként nem hallgatták ki, ez esetben nevezettet a hozzátartozói viszony miatt abszolút mentességi jog illette volna meg a vallomástételnél. A vádlott élettársa által előadottakról az adatszerző tevékenysége, tehát hivatalos eljárása során 2. tanú feljegyzést készített. A vádlott élettársa ekkor a mentességi jogára történő figyelmeztetés és alakszerűség nélkül nyilatkozott. Ez a nyilatkozat nem vehető azonban bizonyítékként figyelembe, mert az a törvény által biztosított mentességi jog megkerülését jelentené (BH 1999.241.). E bizonyíték kirekesztése azonban nem gyengítette a vádlotti vallomással szemben álló, azt kétség kívül megcáfoló bizonyítékokat. Az elsőfokú bíróság e bizonyítékok mérlegelésével állapította meg a vádlott bűnösségét mindkét bűncselekményben. A közélet tisztasága elleni bűncselekmények jellegzetessége, hogy ezekre vonatkozóan általában csupán szegényes bizonyítékok állnak a hatóság rendelkezésére. Az elsőfokú bíróság azonban megalapozottan következtetett a vádlott bűnösségére e bűncselekmény esetében is, hiszen a szavahihetetlennek minősült vádlotti vallomással szemben 1. tanú mindvégig következetes, és a hamis vád bűntette tekintetében egyéb bizonyítékokkal is alátámasztott vallomása állt. A felmentésre irányuló fellebbezések tehát a bizonyítékok mérlegelését támadták. Megalapozott tényállás esetén a másodfokú eljárásban nincs törvényes lehetőség a bizonyítékok eltérő mérlegelésére, ezért az ezt támadó fellebbezések eredményre nem vezethettek. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és bűncselekményeit a törvénynek megfelelően minősítette. E körben ítéletének jogi indokolása csupán azzal szorult kiegészítésre, hogy 1. tanú körzeti megbízott a Btk. 137. § 1. pont
  2. k)pontja alapján minősül hivatalos személynek. Itt helyesbíti a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokolásának 3. oldal utolsó bekezdésének utolsó sorát akként, hogy a vádlottól nyilvánvalóan nem a vádlott, hanem 1. tanú kérte az iratokat. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket is helyesen állapította meg. Töretlen a bírói gyakorlat, hogy a korrupciós jellegű bűncselekmények esetében a törvény teljes szigorát kell alkalmazni. E súlyosító körülményen kívül a vádlott terhére több, jelentős nyomatékkal figyelembe veendő súlyosító körülmény is fennáll. A vádlott a jelen ügyben több tekintetben is szembeszegült a törvénnyel, magatartása azt bizonyítja, hogy a vele szemben korábban kiszabott, felfüggesztett szabadságvesztés nem szolgált kellő visszatartó erővel ahhoz, hogy ne kövessen el újabb Bf.II.118/2007/6. bűncselekményt. A most elbírált bűncselekményeit e szabadságvesztés próbaideje alatt követte el. Ilyen körülmények mellett a vádlott esetében kizárólag a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása jöhet szóba, mint a speciális prevenció egyetlen eszköze. A vádlott által elkövetett bűncselekmények a halmazati szabályok miatt egy évtől 7 év 6 hónapig terjedő szabadságvesztéssel büntethetők. Az elsőfokú bíróság a büntetési tételkeret alsó határához közeli tartamban állapította meg a szabadságvesztés tartamát. Ennek lényeges enyhítését a másodfokú bíróság nem tartotta indokoltnak, a végrehajtás felfüggesztését pedig a Btk. 90. §
  3. a)pontja kizárja. Osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját is, hogy a vádlott az általa elkövetett bűncselekmények jellegére és a törvénnyel konokul szembehelyezkedő magatartására figyelemmel méltatlan arra, hogy a közügyek gyakorlásában részt vegyen. Annak tartamát az elsőfokú bíróság szintén a törvényi minimumhoz közeli mértékben állapította meg, így további lényeges enyhítése ennek sem indokolt. Az elsőfokú bíróság egyéb rendelkezései is törvényesek, és jogszabályi hivatkozásai pontosak. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezéseket alaptalanoknak ítélte, ezért az elsőfokú ítéletet a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A vádlottat a Be. 381. §
(1)bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 338. §
(1)bekezdésére is - kötelezte a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen a Be. 386. §
(1)bekezdésére figyelemmel fellebbezésnek nincs helye. S z e g e d ,
  1. évi július hó
  2. napján Gyurisné dr.Komlóssy Éva sk. Dr.Cserháti Ágota sk. Dr.Katona Tibor sk. a tanács elnöke a tanács tagja,előadó a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.118/2007/
  3. számú végzése és a Csongrád Megyei Bíróság 3.B.202/2006/
  4. számú ítélete a jelen végzés folytán a mai napon jogerős és végrehajtható. S z e g e d ,
  5. évi július hó
  6. napján Gyurisné dr.Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.