Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.58/2007/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa, mint másodfokú bíróság Budapesten, a
- december
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő ítéletet: A szolgálati tekintély megsértésének bűntette miatt a vádlott ellen indult büntető ügyben a Somogy Megyei Bíróság Katonai Tanácsa
- április
- napján kihirdetett KB.II.4/2007/
- számú ítéletét megváltoztatja. A vádlottal szemben önálló büntetésként alkalmazott lefokozást megrovásra enyhíti. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Indokolás: A Somogy Megyei Bíróság Katonai Tanácsa a
- április
- napján kelt KB.II.4/2007/
- számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki szolgálati tekintély megsértésének büntettében, ezért önálló büntetésként lefokozásra ítélte, továbbá kötelezte az eljárás során felmerült 16.430 Ft bűnügyi költség megfizetésére. A katonai ügyész az ítéletet tudomásul vette, míg a vádlott és védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. A Katonai Fellebbviteli Ügyészség a Kf.IV.72/
- számú átiratában indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a bejelentett fellebbezését módosítással tartotta fenn és elsődlegesen védence felmentésére, míg másodsorban a kiszabott büntetés jelentős enyhítésére tett indítványt. Kifejtette, hogy a tényállásban rögzített cselekményt nem lehet egységes cselekményként értékelni, hanem külön kell bontani arra a cselekményrészre, amikor a vádlott vitába bonyolódott szolgálati elöljárójával, valamint arra, amikor a vádlott engedély nélkül elhagyta az eligazítás helyét. Kifejtette, hogy a vádlott első cselekménye a bűncselekményi szintet nem éri el, azt legfeljebb fegyelmi vétségként lehet értékelni. A második cselekménnyel kapcsolatban előadta, hogy azt helytelenül értékelte az elsőfokú bíróság, amikor a rendelkezésére álló bizonyítékokból arra következtetett, hogy a vádlott a vita eredményeként elöljárója tekintélyének megsértése érdekében hagyta el a helyiséget, mert ő csupán egészségügyi okból ment ki az irodából és ennek többek által hallhatóan hangot is adott. Előadta, hogy bűncselekmény megvalósulása esetén is eltúlzottnak tekinthető a vádlottal szemben a lefokozás katonai mellékbüntetés alkalmazása. Ugyanis időközben áthelyezésre került a vádlott és az új szolgálati helyén bebizonyította azt, hogy méltó a rendfokozat viselésére. Ennek alátámasztása érdekében csatolta a vádlott áthelyezéséről és elismeréséről szóló iratokat és egy szolgálati jellemzést. Összességében tehát indítványozta elsődlegesen védencének felmentését bűncselekmény hiányában, másodlagosan a kiszabott büntetés jelentős enyhítését, megrovás alkalmazását kérte. A Katonai Fellebbviteli Ügyészségnek a nyilvános ülésen eljárt képviselője perbeszédében a másodfokú ügyészi indítványban foglaltakat tartotta fenn és indítványozta az első fokú ítélet helybenhagyását. A védői perbeszédben elhangzottakra reagálva előadta, hogy az a cselekmény, ami az eligazításon történt, egyetlen cselekménynek tekinthető, az nem bontható szét. Kifejtette továbbá, hogy a védőnek a felmentésre irányuló indítványa azért sem foghat helyt, mert a védő ténylegesen az elsőfokú bíróságnak a bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadja. A vádlott az utolsó szó jogán előadta, hogy szeretné a rendőri munkáját folytatni. A bejelentett vádlotti és védői fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348.§
(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a katonai tanács ítélete megalapozott. A felmentésre irányuló vádlotti és védői fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Az elsőfokú bíróság eljárása során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, az eljárási szabályokat betartotta és indokolási kötelezettségének is eleget tett. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott vallomásával szemben a sértett tanúvallomását fogadta el a tényállás alapjául, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú eljárásban kihallgatott tanúk többsége is a sértetti vallomást támasztották alá. A katonai tanács ítélete indokolásának 5-9. oldaláig értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat és az mindenben megfelelő, és logikus magyarázatát adta annak, hogy a vádlotti vallomást miért nem fogadta el a tényállás alapjául. A Be. 351.§
(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Megállapítható, hogy a vádlott és védője új tényre, bizonyítékra nem hivatkoztak, továbbá, hogy a katonai tanács ítélete mentes a Be. 351.§
(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Az előzőekre figyelemmel a vádlottnak és a védőnek az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadó és ezen keresztül felmentése irányuló fellebbezésre eredményre nem vezethetett. A másodfokú bíróság nem látott törvényi lehetőséget arra sem, hogy a vádlottnak a térben és időben, valamint a sértett személyét illetően nem elkülönülő cselekményét külön részcselekményekre bontva értékelje. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett, amikor a vádlott bűnösségét a Btk. 356.§
(1)bekezdés a/ pontjába ütköző, de a
(2)bekezdés szerint minősülő szolgálati tekintély megsértésének bűntettében állapította meg. A jogi minősítéssel kapcsolatos indokait az elsőfokú bíróság az ítélet
- oldal
- bekezdésében megfelelő részletességgel kifejtette, az abban foglaltakkal a másodfokú bíróság is egyetértett. A védőnek az enyhítésre irányuló másodlagos fellebbezése alapos. A katonai tanács ítéletében helytállóan sorolta fel a joghátrány meghatározása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket, azonban tévedett, amikor a vádlottal szemben önálló büntetésül lefokozás katonai mellékbüntetést szabott ki. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának álláspontja szerint a közel egy évtizede rendőri szolgálatot teljesítő, kizárólag dicsérettel rendelkező, a minősítési lapja szerint kiemelkedő teljesítményt nyújtó vádlottal szemben indokolatlan a legsúlyosabb katonai mellékbüntetés alkalmazása. A vádlott magatartásával a függelmi viszonyokat sértő katonai bűncselekményt valósított meg, a védő által becsatolt iratok alapján megállapítható, hogy a vádlott új szolgálati helyre történt vezénylését követően kapitányságvezetői elismerésben részesült, illetve pozitív parancsnoki jellemzést kapott. Tehát összességben megállapítható, hogy a vádlott cselekménye az elbíráláskor már oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú katonai tanács ítéletét megváltoztatta és a lefokozás katonai mellékbüntetést a Btk. 71.§
(1)és
(2)bekezdésében írtak alapján megrovás intézkedésre enyhítette. A Somogy Megyei Bíróság Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezése törvényes, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa - helyes indokai alapján helybenhagyta A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 372.§
(1)bekezdésén alapszik. Budapest,
- december
- Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke, Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. előadó bíró, Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. bíró A Somogy Megyei Bíróság Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
- december
- . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő