Pf.20700/2008/9 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf. III. 20.700/2008/

1. A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Kiss Miklós Ügyvédi Iroda (4025 Debrecen, Petőfi tér
2. szám, ügyintéző: Dr. Kiss Miklós ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek-, a Dr. Szűcs Alíz ügyvéd (4060 Balmazújváros, Veres Péter u. 2/c. szám) által képviselt I.rendű alperes neve (I. r. alperes neve) I. r., az Ötvösné Dr. Papp Erika ügyvéd (4025 Debrecen, Szent Anna u.
3. fszt.
4. szám) által képviselt II.rendű alperes neve (II. r. alperes címe) II. r., a Dr. Ördög Judit jogi előadó által képviselt III. rendű alperes neve (III. r. alperes címe) III. r., az IV.rendű alperes neve (IV. r. alperes címe) IV. r., a V. rendű alperes neve (V.rendű alperes címe) V. r. alperesek ellen házastársi közös tulajdon megszüntetése iránt indított perében, a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
5. szeptember
6. napján kelt,
7. P. 21.372/2006/
8. számú ítélete ellen az I. r. alperes részéről 47.,
9. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban - a
10. április
11. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson - meghozta a következő végzést: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasítja. Megállapítja, hogy a felperes oldalán 34 800 (Harmincnégyezer-nyolcszáz) Ft másodfokú perköltség, míg az I. r. alperes oldalán 69 600 (Hatvankilencezer-hatszáz) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illeték, és 34 800 (Harmincnégyezer-nyolcszáz) Ft másodfokú perköltség merült fel. Ez ellen a végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A peres felek
12. január
13. napján kötöttek házasságot, melyből
14. július
15. napján ... utónevű gyermekük született. A felek utolsó közös lakása az I. r. alperes nevén nyilvántartott ..., ... szám alatti ingatlanban volt, ahonnan a felperes
16. január
17. napján, az életközösség megszakadását követően elköltözött. Az I. r. alperes a korábbi házasságának fennállása alatt vásárolta a perbeli telekingatlant, melyen lévő, részben beépített tetőtérrel rendelkező lakóépület nem vitásan különvagyona volt. Az épület a házasságkötést követően éveken át őrizetlenül állt, értéke a rongálódások és az időmúlás miatt jelentősen csökkent. A peres felek 1997-ben kezdték meg az ingatlan helyreállítását, 2002-ig azon helyreállítási, felújítási és bővítési munkálatokat végeztek, a földszinti lakóteret beköltözhetővé tették, majd 2001-ben teraszt létesítettek, 2002-ben pedig beépítették a tetőteret. A Debreceni Városi Bíróság a
18. január
19. napján jogerőre emelkedett
20. P. 22.613/2005/
21. számú ítéletével felbontotta a felperes és az I. r. alperes házasságát. A peres felek a bontóper során a
22. január
23. napján kötött,
24. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt egyezségükben megállapodtak- többek között - abban, hogy a ..., ... szám alatti utolsó közös lakásuk kizárólagos használata az I. r. alperest illeti meg. A házastársi közös vagyonhoz tartozó ingóságokat megosztották azzal, hogy az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése során a felperes jutójából levonásra kerül 220 000 Ft I. r. alperesnek járó ingóérték kiegyenlítés. A házassági életközösség megszakadását követően a felperes törlesztette a felek III.r. alperes felé fennálló közös tartozását, melynek során
25. január
26. napjáig összesen 308 320 Ft-ot teljesített. A felperes volt munkáltatójától, az ... Rt-től 500 000 Ft munkáltatói kölcsönt vett fel, majd
27. szeptember
28. napján további 1 000 000 Ft összegű kamatmentes lakáscélú kölcsönben részesült. A peres felek a felvett munkáltatói kölcsönt nem forgatták be az ingatlanba, a kölcsön felvételét követően az ingatlan festésére, felújítására már nem került sor. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest annak tűrésére, hogy az ingatlan-nyilvántartásban a ...-i ... hrsz. alatti ingatlan 21/40 részében tulajdonjoga házastársi vagyonközösség és különvagyon címén bejegyzésre kerüljön, majd kérte az így bejegyzett közös tulajdon megszüntetését akként, hogy az I. r. alperes váltsa magához tulajdoni illetőségét 7 635 605 Ft megváltási összeg megfizetése mellett. Kötelezni kérte az I. r. alperest, hogy fizessen meg továbbá 347 000 Ft tőkét, és annak középarányos időtől,
29. november
30. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. A III-V. r. alpereseket a fentiek tűrésére kérte kötelezni. Az I. r. alperes az ingatlan 23/100-ad tulajdoni illetőségére elismerte a felperes tulajdoni igényét, az ezt meghaladó tulajdoni igény vonatkozásában azonban a felperes keresetének az elutasítását kérte különvagyonára hivatkozással. Előadta, hogy teljesítőképességgel nem rendelkezik, ezért kérte a közös tulajdon árverési értékesítés útján történő megszüntetését. Kérte továbbá a felperes 347 000 Ft megfizetésére irányuló keresetének az elutasítását, és a felperes perköltségben történő marasztalását. A II-V. r. alperesek a kereset teljesítését nem ellenezték. A felperes különvagyoni igényét arra alapította, hogy az 1997-1998 évi beruházások megvalósításához felhasználásra került a különvagyonát képező, szülei által részére vásárolt és ...-ből hazaszállított 2 db ebédlőgarnitúra, és 1 db ülőgarnitúra, melynek eladási ára 680 000 Ft volt. A felperes előadta továbbá, hogy a szülei készpénzzel is hozzájárultak az építkezéshez, a nyílászárókra 500 000 Ft-ot biztosítottak számára, míg további 500 000 Ft-ot kapott a Munkaügyi Központtól felvett újrakezdési kölcsön visszafizetésére. Az I. r. alperes vitatta a felperes különvagyoni igényét, ezzel szemben különvagyonaként kérte elszámolni az édesanyjától örökölt 533 000 Ft-ot, a különvagyoni termőföldjének értékesítéséből befolyt 300 000 Ft-ot, továbbá a ...-ban élő barátjától, X.Y.-tól ajándékba kapott 1 500 000 Ft-ot is. Állította, hogy ezeket a pénzeszközöket a házra költötték. Az elsőfokú bíróság a
31. sorszámú ítéletével kötelezte az I-II-III-IV-V. r. alpereseket tűrjék, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék a ..-i ... hrsz. alatt felvett, a valóságban ..., ... szám alatti ingatlanon a felperes 28/100 arányú tulajdonjogát házastársi közös vagyon jogcímén. A bíróság megkeresni rendelte a Debreceni Körzeti Földhivatalt a felperes így megállapított tulajdoni illetőségének bejegyzése végett. Az elsőfokú bíróság elrendelte az ingatlanon fennálló közös tulajdon árverési értékesítésével történő megszüntetését, melynek alapjául az ingatlan legkisebb vételárát 14 500 000 Ft-ban határozta meg. Az értékesítés sikere esetére úgy rendelkezett, hogy a befolyó vételárból a II-III-IV-V. r. alpereseknek járó összeget kell kifizetni, majd a megmaradt vételárból a felperest illeti a végrehajtási költségekkel csökkentett vételár 28 %-ának 65 840 Ft-tal csökkentett része, míg az I.r. alperest illeti a végrehajtási költségekkel csökkentett vételár 72 %-a, valamint azon felül 65 840 Ft. Ha az árverés során a legkisebb vételárnál magasabb összeget sikerül elérni, a többletet a felperes javára 28 %, az I. r. alperes javára 72 % arányban kell elosztani. Az értékesítés sikere esetén az I. r. alperest kötelezte az ingatlan árverési vevő rendelkezésére bocsátására azzal, hogy elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. Úgy rendelkezett, hogy a felek az eljárás során felmerült költségeiket maguk viselik. A II-III-IV-V. r. alpereseket ezen rendelkezések tűrésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján részben találta alaposnak a felperes keresetét. Döntése indokolása szerint a felperes édesanyja, tanú
32. és tanú
33. tanúk vallomása alapján a felperes különvagyonaként számolta el az ...-ből átszállított 2 db ebédlőgarnitúra és 1 db ülőgarnitúra eladásából befolyt vételárat. tanú
34. tanúvallomása alapján bizonyítottnak találta azt is, hogy a felperes szülei készpénzzel is hozzájárultak az építkezéshez, amikor nyílászárókra 500 000 Ft-ot adtak. Egyebekben azonban a felperes által állított további 500 000 Ft szülői hozzájárulást nem találta bizonyítottnak. Az elsőfokú bíróság az I. r. alperes oldalán nem számolt el a házassági életközösség alatt keletkezett különvagyoni hozzájárulást. Az volt álláspontja, hogy bár az alperes örökségének tényét és összegét bizonyította, azt nem tudta igazolni, hogy különvagyona az ingatlan helyreállítása, bővítése során felhasználásra került. Döntése indokaként rámutatott arra is, hogy az örökség kifizetésének és az örökség felhasználásának időpontja nem egyezett meg, az ingatlan felújítási, bővítési üteme a különvagyon felhasználását nem támasztotta alá. Ezen okból utasította el az I. r. alperesnek a különvagyoni szántó eladási árával összefüggő igényét. Nem találta alaposnak az I. r. alperes X. Y.-tól kapott 1 000 000 Ft feletti összegre vonatkozó megtérítési igényét sem. Álláspontja szerint az I. r. alperes általánosságban jelölte meg a felhasználás célját, melyre vonatkozóan a tanúk sem tudtak konkrét nyilatkozatot tenni. Mindezekre figyelemmel az elszámolás során az alperes különvagyonaként vette figyelembe az ingatlan telkének és az azon a házasságkötéskor lévő felülépítménynek az értékét, mely összesen 6 341 100 Ft volt, míg a felperes különvagyonaként értékelte a bútoreladásból befolyt vételárat, illetve a felperes édesapjától 500 000 Ft készpénz összegét. A felek különvagyona és a közös ráfordítás fele összege alapján a felperes tulajdoni igényét 28/100, az I. r. alperesért 72/100 arányban megalapozottnak találta, melynek megfelelően rendelkezett a felperes ingatlan-nyilvántartáson kívül megszerzett tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése végett. Figyelemmel arra, hogy az I. r. alperes teljesítőképességgel nem rendelkezett, az ingatlanon fennálló közös tulajdont árverési értékesítés útján rendelte megszüntetni. Az I. r. alperest - saját nyilatkozata alapján - kötelezte az ingatlanból történő kiköltözésre azzal, hogy elhelyezéséről saját maga köteles gondoskodni. Megállapította, hogy a felperes az életközösség megszakadását követően 308 320 Ft közös hiteltörlesztést eszközölt, melynek fele összegét elszámolni rendelte a közös tulajdon megszüntetése során. Figyelemmel arra, hogy a felperest a házassági bontóperben kötött
35. P. 22.613/2005/
36. számú bíróság által jóváhagyott egyezség alapján 220 000 Ft ingóérték kiegyenlítés megfizetési kötelezettség terhelte, a két összeg beszámításával 65 840 Ft-ban határozta meg a megváltási áron túlmenően az I. r. alperesnek járó tartozás összegét. Az volt az álláspontja, hogy a felperes nem igazolta, hogy a
37. szeptember
38. napján felvett 1 000 000 Ft kamatmentes lakáscélú kölcsön közös célra felhasználásra került, ezért ezen összeg fele összegének megtérítésére nem látott lehetőséget. A peres felek az eljárás során személyes költségmentességben részesültek, ezért akként rendelkezett, hogy a le nem rótt eljárási illetéket az Állam viseli, míg saját költségeiket a felek maguk viselik. Az elsőfokú ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett, melyben az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását - a felperes tulajdoni illetőségének 20/100-ad arányban történő meghatározását, majd ehhez igazodóan a közös tulajdon árverési értékesítés útján történő megszüntetését - kérte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a felperes különvagyonaként számolta el a bútorok eladási árát, továbbá a felperes szüleitől ajándékba kapott 500 000 Ft összeget, ugyanakkor nem látott lehetőséget arra, hogy az ő különvagyonaként vegye figyelembe 533 000 Ft összegű örökségét, és X. Y. barátjától kapott 1 000 000 Ft ajándék összegét. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felperesnek a perbeli ingatlanban különvagyona nem volt, szülei megfelelő jövedelmi, viszonyokkal támogatásához nem rendelkeztek. Állította azt is, hogy ezzel szemben saját különvagyoni igényét mind az öröksége, mind pedig a Molnár János barátjától kapott pénzeszköz vonatkozásában hitelt érdemlően igazolta. A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását, és az I. r. alperes másodfokú perköltségben történő marasztalását kérte. Az volt az álláspontja, hogy az elsőfokú bíróság széles körű bizonyítást folytatott le, érdemi döntése - figyelemmel az eljárás mielőbbi lezárásához fűződő érdekre is - számára elfogadható, törvényes és megalapozott. Az ítélőtábla a másodfokú eljárás során a becsatolt,
39. február
40. napján kelt tulajdoni lap másolat (szemle) alapján megállapította, hogy a perbeli ingatlan tulajdoni lapjára
41. január
42. napján a ... Zrt. (... szám) jogosult nevére végrehajtási jog került bejegyzésre 78 545 Ft főkövetelés és járulékai erejéig. Az elsőfokú ítélet határozathozatala előtt,
43. augusztus
44. napján változás állt be a III. r. alperes jelzálogjogosultsága tekintetében is, engedményezést követően az új jogosult az ... Zrt. (... szám) lett, akinek javára jelzálogjog került bejegyzésre az ingatlannyilvántartásba 2 505 000 Ft és járulékai erejéig, továbbá elidegenítési és terhelési tilalom ennek biztosítására. Észlelte az ítélőtábla azt is, hogy
45. október
46. napján végrehajtási jog került bejegyzésre 1 890 866 Ft főkövetelés és járulékai erejéig az ... Zrt. K-M Régió (... szám) jogosult javára, ugyanakkor sem a ... Zrt., sem az ... Zrt. perbevonására, perbelépésére nem került sor. Az ítélőtábla az alábbiak miatt érdemben nem vizsgálta az I. r. alperes fellebbezését: A felperes közös tulajdon megszüntetése iránt indított pert az I. r. alperes ellen. Az elsőfokú eljárás során csatolta a perbeli ingatlan tulajdoni lapjának hiteles másolatát, és az elsőfokú bíróság felhívására perbe vonta az ingatlan jelzálogjog-, illetve végrehajtási jog jogosultjait. Az ítélőtábla a másodfokú eljárás során észlelte, hogy a
47. február
48. napján kelt tulajdoni lap másolat tanúsága szerint az elsőfokú ítélet meghozatala előtt a ... Zrt. jogosult javára végrehajtási jog került bejegyzésre, továbbá változás állt be engedményezés folytán - a III. r. alperes javára bejegyzett jelzálogjog vonatkozásában is. A kialakult bírói gyakorlat egységes abban, hogy a közös tulajdon megszüntetése tárgyában folyamatban lévő perben egyes ingatlan-nyilvántartási érdekeltek perbenállása szükséges. Ilyen esetben már a per indításakor meg kell követelni az érdekelt perbevonását, illetve gondoskodni kell arról abban az esetben is, ha a jogosultság az eljárás során keletkezett, vagy a jogosult személyében változás következett be. Az adott esetben a felek a jogutódlás tényét nem jelentették be, az elsőfokú bíróság pedig az új jogosultakról egyéb úton sem értesült. Ennek ellenére nincs eljárási lehetőség arra, hogy az ítélőtábla a másodfokú eljárás során orvosolja ezt a speciális eljárásjogi helyzetet, mivel a másodfokú eljárásban a kereset megváltoztatásának (kiterjesztésének) a Polgári perrendtartásról szóló többször módosított
49. évi III. tv. (Pp.)
50. §-a alapján nincs helye. Az ítélőtábla mindezekre figyelemmel az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezést érdemben felülbírálni nem tudta, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
51. §-ának