Kbf.123/2008/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés c./ és d./ pontjai szerint megalapozatlan, mert egyrészt a megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával, és az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett. A c./ pontban írt megalapozatlansági okkal kapcsolatban kifejtette, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor ítéletében azt rögzítette, hogy az I.r. vádlott a honvédségi lakásügyi szervezetet tudatosan és szándékosan megtévesztette, amikor a hatósággal nem közölte, hogy az általa élettársként megjelölt tanú1 saját tulajdonú, beköltözhető lakása van. A védői álláspont szerint sem az ideiglenes használatba vételi engedély kiadása, sem pedig a lakásba történő bejelentkezés ténye nem támasztja alá azt, hogy tanú1 a kérdéses időben beköltözhető ingatlannal rendelkezett. Tévedett továbbá asz elsőfokú bíróság akkor is, amikor tanú2-nek a nyomozás során másodikként, majd a tárgyaláson tett vallomását fogadta el a tényállás alapjául, és azt állapította meg, hogy ő az I.r. vádlottal élettársi kapcsolatban nem élt. A védői álláspont szerint ezen megállapítás iratellenes, mert azt cáfolja tanú2 korábbi vallomása, az I.r. vádlott vallomása, valamint a körjegyző által kiállított igazolás és az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek. A d./ pontban írt megalapozatlansági okkal kapcsolatban a védő arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában megengedhetetlenül kiterjesztette a beköltözhető lakás fogalmát. Álláspontja szerint ugyanis az, hogy tanú1 időszakonként a tulajdonát képező lakásban tartózkodott és ott fogadta pl. a védőnőt, nem utal egyértelműen arra, hogy ténylegesen ott is lakott. Vitatta a védő azt is, hogy az I.r. vádlott által lakás-felújítási átalányként felvett összeg a Magyar Honvédség részére kárként jelentkezett volna, hiszen azt az I.r. vádlott teljes egészében a lakásra költötte. A fentiekre figyelemmel a védő az első fokú ítélet megváltoztatására és az I. és II.r. vádlottak felmentésére tett indítványt. A Katonai Fellebbviteli Ügyészségnek a nyilvános ülésen eljárt képviselője perbeszédében a másodfokú ügyészi átiratban foglaltakat tartotta fenn, azzal a kiegészítéssel, hogy a másodfokú bíróság az első fokú ítéletben írt tényállást a vádlott személyi körülményeiben utóbb beállt változásokkal egészítse ki. Az I.r. vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában elmondta, hogy tanú1-gyel élettársi kapcsolata helyreállt. Jelenleg szülei tartják el és alkalmi munkákból, havonta 50.000.-Ft-os jövedelme van. A II.r. vádlott az utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, hogy tanú2 hazudott a tárgyaláson tett vallomásában, valamint, hogy részt vett tanú1 lakása lakhatóvá tételében és az csak a végleges használatba vételi engedélyben írt időre készült el. A bejelentett katonai ügyészi fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348.§

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. A vádlottaknak és a védőnek a felmentésre irányuló fellebbezései nem alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács eljárása során az eljárási szabályokat betartotta, és a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során az összes szükséges bizonyítást lefolytatta, a bizonyítékokat egyenként és összességében megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének teljes körűen eleget tett. Az I. és II.r. vádlottak tagadták a bűncselekmények elkövetését, nem ismerték el felelősségüket. A katonai tanács ítélete

1. oldal utolsó bekezdésétől
2. oldal első bekezdéséig igen részletekbe menően és alaposan foglalkozott a bizonyítási eljárás során megismert bizonyítékokkal. A bizonyítékok értékelése során levont következtetések a logika szabályainak megfelelnek. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a tényállást az I. és II.r vádlottak védekezésével szemben, az eljárás során kihallgatott tanúk vallomásai, valamint a rendelkezésre álló iratok alapján állapította meg. Az okiratok alapján az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette azt, hogy tanú1 a tulajdonában lévő lakásra
3. május 26-án ideiglenes használatba vételi engedélyt kapott, továbbá, hogy
4. augusztus 28-án oda állandó lakosként bejelentkezett. Ezen tényekből, továbbá a tárgyaláson kihallgatott tanúk vallomásai alapján pedig helytállóan következtetett arra is, hogy beköltözhető lakással rendelkezett, amikor az I.r. vádlott részére a szolgálati lakást kiutalták. Úgyszintén helyesen döntött az elsőfokú katonai tanács, amikor az I. és II.r. vádlottak védekezésével szemben a
5. és
6. tényállási pontban írt cselekmények tekintetében tanú2-nek a nyomozás során megváltoztatott, majd a tárgyaláson tett ugyanilyen tartalmú vallomását fogadta el. Tanú2 vallomását a tárgyaláson kihallgatott érdektelen tanúk vallomásai mindenben alátámasztották. Az ítélőtábla katonai tanácsának álláspontja szerint az első fokú ítéletet csupán a vádlott személyi körülményeiben utóbb bekövetkezett változásokkal szükséges kiegészíteni a Be. 352.§

(1)bekezdés a./ pontja alapján az Ir. vádlott nyilatkozatára figyelemmel, a következők szerint: "Az I.r. vádlottat alakulatának parancsnoka illetményének 100%-os megvonása mellett beosztásából felfüggesztette. Az I.r. vádlott jelenleg alkalmi munkák végzéséből, havi 50.000-os jövedelemmel rendelkezik. tanú1-gyel élettársi kapcsolatát helyreállította". A Be. 351.§

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Megállapítható, hogy a vádlottak és védőjük fellebbezésükben, illetve azt követően új tényre, bizonyítékra nem hivatkoztak, továbbá, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás mindenben mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt megalapozatlansági okoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Így a vádlottaknak és védőjüknek a bizonyítékok újraértékelésére, felülmérlegelésre és ezen keresztül a vádlottak felmentésére irányuló fellebbezései eredményre nem vezethettek. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlottak bűnösségére és helyes a cselekményeik jogi minősítése is. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I.r. vádlott bűnösségét a Btk.318.§

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(4)bekezdés a./ pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében, a Btk.274.§

(1)bekezdés c./ pontjába ütköző társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás büntettében, valamint 2 rb a Btk.239.§-ba ütköző hamis tanúzás vétségében állapította meg, valamint akkor sem, amikor a II.r. vádlottat a Btk.274.§

(1)bekezdés c./ pontjába ütköző felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében mondta ki bűnösnek. Az

1. tényállási pontban írt cselekmény tekintetében nem fogadható el azon védői érvelés, hogy az I.r. vádlott azért nem bűnös a csalás bűncselekményében, mert az alakulat részéről kár nem következett be, figyelemmel arra, hogy az I.r. vádlott a felújítási átalányt teljes egészében a bérlakás felújítására fordította. A rendelkezésre álló iratok alapján ugyanis megállapítható az, hogy az érintett lakás nem a honvédség tulajdonát képező szolgálati lakás volt, hanem olyan önkormányzati tulajdonú bérlakás, amellyel kapcsolatban az alakulatnak bérlőkijelölési joga volt. Így a felújítási átalánynak a csalárd módon megszerzett lakás bérlője részére történt kifizetésével a honvédség oldalán a kár bekövetkezett. A csalás törvényi tényállási elemei tehát maradéktalanul megvalósultak. A vádlott tévedésbe ejtette alakulatát lakásszerzési jogosultságát illetően, ezzel okozati összefüggésben keletkezett kára az alakulatnak, amikor felújítási átalányt és lakbér-támogatási hozzájárulást fizetett az arra nem jogosult I.r. vádlottnak. A
2. tényállási pontban megállapított intellektuális közokirat-hamisítás kapcsán az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának
3. oldala alulról első és
4. bekezdéseiben helyesen fejtette ki jogi álláspontját, amelyet a másodfokú bíróság csupán azzal egészít ki, hogy a vádlottak ezen cselekményüket A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
5. évi CXL. tvr.
6. és 84.§-ában megjelölt hatósági bizonyítvány kiállítása körében valósították meg. Nem tévedett a jogi minősítést illetően az elsőfokú bíróság az I.r. vádlottnak a
7. tényállási pontban írt cselekményének minősítése kapcsán sem. Tanú3-at és tanú4et tanúkként hallgatták meg a hatósági eljárásban. Kioktatták őket igazmondási kötelezettségükre. Az I.r. vádlott tanú3 és tanú4 tanúkat élettársi kapcsolatának fennállása tekintetében megtévesztette. Ezért ők a hatósági eljárás során az I.r. vádlottól hallott valótlan adatokat adták elő, így az I.r. vádlott közvetett tettesként valósította meg a Btk.
8. §-ába ütköző hamis-tanúzás vétségét. Az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a II.r. vádlott bűnösségére is és helyesen minősítette cselekményét a Btk.
9. §

(1)bekezdés c/ pontjába ütköző felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének, mivel ő vette rá tanú2-őt cselekménye elkövetésére. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I.r. vádlott tekintetében megállapított enyhítő körülményekre figyelemmel lehetőséget látott vele szemben a Btk.87.§

(2)bekezdés e./ pontjában írt enyhítő rendelkezés alkalmazásával pénzbüntetés kiszabására. A megállapított pénzbüntetés esetében a napi tételek száma a cselekménnyel arányosnak tekinthető, míg a napi tétel összege megfelelően tükrözi a vádlott vagyoni, személyi és jövedelmi viszonyait. Nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor sem, amikor az I.r. vádlottat lefokozás katonai mellékbüntetéssel is sújtotta. Egységesnek tekinthető az a katonai bírói gyakorlat, hogy a honvédség terhére, vagyon elleni bűncselekményt elkövető katona méltatlanná válik a rendfokozat viselésére. Ezen gyakorlatnak megfelelően az elsőfokú katonai tanács helyesen alkalmazott lefokozást a vádlottal szemben. Nem tévedett a katonai tanács továbbá akkor sem, amikor a fia érdekében bűncselekményt elkövető II.r. vádlott tekintetében lehetőséget látott arra, hogy büntetés kiszabása helyett vele szemben intézkedést alkalmazzon, és a II.r. vádlottat 1 évi időtartamra próbára bocsássa. Az I. és II.r. vádlottakkal szemben kiszabott büntetések, illetve intézkedés megfelelően szolgálják a Btk.37.§-ában írt büntetési célokat. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú katonai tanács nem a kialakult gyakorlatnak megfelelően rendelkezett a kamat megfizetése tekintetében, ezért a Bírósági Határozatok 2002. évi 9. számában megjelent a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumi véleményének megfelelően a rendelkezést úgy pontosította, hogy az I.r. vádlottnak a 408.585 (négyszáznyolcezer-ötszáznyolcvanöt) Ft kártérítést az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell megfizetnie, továbbá a kár összegén felül, az ezután járó, 2007. június 16. napjától a megfizetés napjáig a mindenkori éves költségvetési törvény szerint meghatározott kamatot köteles megfizetni. A Somogy Megyei Bíróság Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa - helyes indokai alapján - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be. 371.§

(1),

(3)és

(4)bekezdésein alapszik. Budapest,

1. március
2. Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. a tanács elnöke, Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. előadó bíró, Dr. Tóth Szabolcs hb. százados sk. bíró A Somogy Megyei Bíróság Katonai Tanácsának ítélete az I.r. és a II.r. vádlottak tekintetében jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. március
4. Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Tóth Mihályné tisztviselő