Bf.221/2009/4 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntette és 2 rb., a Btk. 170 §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntettének kísérlete miatt 4 év fegyházbünetésre, 4 év közügyektől eltiltásra és 4 év közúti járművezetéstől eltiltása ítélte. Az ítélet ellen a vádlott és védője felmentés végett jelentett be fellebbezést. A védő a nyilvános ülésen a fellebbezést az enyhítésre irányulóan tartotta fenn. Az ügyész a minősítés megváltoztatása, a vádlott bűnösségének több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletében történő megállapítása és a kiszabott büntetés súlyosítása végett élt jogorvoslattal. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.115/2008/1-1. számú átiratában, és képviselője a nyilvános ülésen a fellebbezést fenntartotta. A bejelentett jogorvoslatok folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be.348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. A felülbírálat során megállapította, hogy a megyei bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. A lényeges bizonyítékokat beszerezte és megfelelő alapossággal értékelte. A megállapított tényállás megalapozott, hiányosságoktól mentes, így a Be.351.§

(1)bekezdése szerint a másodfokú eljárásban is irányadó. A megyei bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességében is a logika szabályainak megfelelően értékelte. Részletesen számot adott arról, hogy milyen okok folytán, mely bizonyítékokra alapította a tényeket, és melyeket vetett el a tényállás megállapítása során. Indokolási kötelezettségét a szükséges körben teljesítette. Helytállóan vetette el a vádlott jogos védelmi helyzetre vonatkozó védekezését. A tényállásból kiindulva logikusan, minden részletre kiterjedően indokolta meg, hogy miért vonta le azt a következtetést, hogy a vádlott szándéka csupán a sértettek testi épségének sértésére terjedt ki, és nem fogta át a halál bekövetkeztének lehetőségét. A fellebbviteli főügyészség felhívta a figyelmet arra, hogy az igazságügyi gépjármű-szakértő megállapítása, mely szerint a 30-35 km/óra sebesség mellett az ütközés folyományaként halálos eredmény nem várható, nem vonatkozik a tényállás részévé tett 30-45 km/órás sebességre. Ezzel kapcsolatban az ítélőtábla a következőkre mutat rá. A megyei bíróság a szakértői vélemények és a tanúvallomások alapján helyesen állapította meg a vádlott által vezetett gépkocsi sebességét, két lehetséges végpont között. Ugyanakkor a Be. 4. §

(2)bekezdése kimondja, hogy a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. Ebből a logika szabályainak megfelelően az következik, hogy csakis a megállapított határokon belüli legalacsonyabb sebességhez fűződő további következmények és lehetőségek értékelhetők a vádlott terhére. A kiszabott fő- és mellékbüntetés igazodik a cselekmények konkrét tárgyi súlyához, valamint a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességhez, és szükséges, egyben elegendő a büntetési célok eléréséhez. Ezért annak súlyosítása vagy enyhítése nem indokolt. Mivel az ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek, a másodfokú bíróság azt a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján, helyes indokainál is fogva helybenhagyta. D e b r e c e n ,

1. évi május hó
2. napján Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke dr. Gömöri Olivér sk. a tanács tagja-előadó dr. Háger Tamás sk. a tanács tagja Záradék: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság
3. B.984/2008/
4. számú ítélete a másodfokú végzés folytán a mai napon jogerőre emelkedett, és a végrehajthatóvá vált. Debrecen,
5. május
6. Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke