Pf.20719/2008/5 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf. II. 20.719/2008/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla az előbb személyesen eljáró, majd a ... Ügyvédi Iroda (... ügyintéző: ... pártfogó ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve címe lakos felperesnek, a Dr. Komporday Zoltán ügyvéd (Miskolc, Vécsey u. 1.) által képviselt I.rendű alperes neve címe lakos I. rendű, özvegy II.rendű alperes neve címe lakos II. rendű, a személyesen eljáró III.rendű alperes neve címe lakos III. rendű és a Dr. Komporday Zoltán ügyvéd által képviselt IV.rendű alperes neve címe lakos IV. rendű alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság
2. P. 22.517/2005/
3. számú ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I., II. rendű alperesnek, mint egyetemleges jogosultaknak 20 000 (Húszezer) forint általános forgalmi adót tartalmazó 120 000 (Egyszázhúszezer) forint, a IV. rendű alperesnek 1 000 (Egyezer) forint általános forgalmi adót tartalmazó 6 000 (Hatezer) forint fellebbezési eljárási költséget. A felperes pártfogó ügyvédjének díját 1 200 (Egyezer-kettőszáz) forint általános forgalmi adót tartalmazó 7 200 (Hétezer-kettőszáz) forintban állapítja meg. Felhívja az Ítélőtábla Gazdasági Hivatalát, hogy a pártfogó ügyvéd díját számla ellenében utalja ki ... ... pártfogó ügyvéd részére. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás:
5. augusztus elején a felperes mint vállalkozó, továbbá a II. rendű alperes és házastársa mint megrendelő vállalkozási szerződést kötöttek, amelyben a felperes az I. rendű alperes részére épülő családi ház nyílászáróinak elkészítését, bepácolását, megfelelő vasalással ellátását, a beállításokhoz szükséges sablonok elkészítését és a nyílászárók beépítésében a kőműves részére segítség nyújtását vállalta. A munka végzéséhez az anyagot a megrendelők biztosították. Az írásba foglalt megállapodás szerint a vállalkozót munkájáért 152 000 Ft vállalkozói díj illeti, ebből 40 000 Ft-ot a II. rendű alperes és házastársa előlegként átadott, s a vállalkozói díjba beszámították a felperes feléjük fennálló korábbi kölcsöntartozását 22 000 Ft összegben, valamint a megrendelők által a vállalkozó részére végzett fuvarozás ellenértékét 20 000 Ft összegben. A fennmaradó 70 000 Ft vállalkozói díjat a megrendelők nem fizették ki. A megrendelők a Miskolci Városi Bíróság előtt P. 22.930/
6. szám alatt pert indítottak I.rendű felperesse szemben, hibás teljesítésből eredő igényeik és kártérítés érvényesítése iránt. Az eljárás során LG elhunyt, helyébe jogutódként a jelen per I. rendű alperese lépett. A Miskolci Városi Bíróság
7. március 30-án kelt P. 25.549/1998/
8. számú ítéletében kötelezte I.rendű felperes nevet, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felpereseknek 320 100 Ft-ot, ennek
9. január 1-től a kifizetésig járó évi 20 % kamatát, 24 000 Ft perköltséget, míg az alperes viszontkeresetét elutasította. A perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemények alapján megállapította, hogy a vállalkozó hibásan teljesített, amire alapozva a megrendelők jogszerűen álltak el a vállalkozási szerződéstől. A keresettel egyezően kötelezte az alperest a felperesek által megfizetett 82 000 Ft vállalkozói díj visszafizetésére, valamint a hibás teljesítésből eredően kártérítésként 238 100 Ft megfizetésére, amely egyrészt az átadott, a nyílászárók készítéséhez szükséges anyagok szakértő által megállapított ellenértékét, másrészt a nyílászárók kibontásával kapcsolatban felmerült munkadíjat és anyagköltséget foglalta magában. Tényként állapította meg azt, hogy a peres eljárás során e per I. rendű alperesének utasítására bontották ki a felperes által beépített nyílászárókat, s helyükre a jelen per III. rendű alperese által készítetteket építették be. E munka során segédkezett a jelen per IV. rendű alperese is. A bíróság az alperes további vállalkozói díj megfizetésére irányuló 304 600 Ft összegű viszontkeresetét elutasította. Az ítélettel szemben az alperes által előterjesztett fellebbezést a Borsod-AbaújZemplén Megyei Bíróság Pf. 21.340/2000/
10. számú,
11. június 7-én kelt végzésével elutasította, s az elsőfokú bíróság megállapította, hogy ítélete
12. május 21-én jogerőre emelkedett. A jogerős ítélettel szemben az alperes perújítási kérelmet terjesztett elő. A perújítási eljárás során a Miskolci Városi Bíróság P. 25.490/2000/
13. szám alatt hozott ítéletet, amelyben a Miskolci Városi Bíróság alapperben hozott ítéletét részben, a kártérítésként megítélt összeg tekintetében 108 994 Ft erejéig hatályon kívül helyezte, s a keresetet elutasította, ezt meghaladóan az ítéletet hatályában fenntartotta, a felperes perújítási kérelmét elutasította. Rendelkezett a perköltség és az illeték viseléséről. A határozata indokolásában rámutatott arra, hogy a perújítási eljárás során beszerzett szakértői vélemény szerint a megrendelők által a munkavégzéshez biztosított faanyag az alapperben megállapítottakkal szemben nem I. osztályú minőségű volt, így értéke az alapperben figyelembe vett 148 100 Ft helyett csak 102 106 Ft, s e két összeg különbözetével az alperes által fizetendő kártérítés összegét csökkentette. Az ugyancsak a kártérítés körében elszámolt, a nyílászárók kibontásakor felmerült anyag-és munkadíj (36 000 + 27 000 Ft) költség megfizetése iránti keresetet is alaptalannak találta, s az alapperben hozott ítéletet e tekintetben is hatályon kívül helyezte. Az ítélettel szemben II.rendű alperes neve és I.rendű felperes neve is fellebbezést nyújtott be, amelyeket elbírálva a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság
14. Pf. 20.361/2003/
15. számú,
16. március 25-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a perújítási kérelem elutasítására vonatkozó rendelkezését mellőzte, fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezéssel támadott részét részben megváltoztatta, s a Miskolci Városi Bíróság alapperben hozott ítéletét 274 106 Ft tőke, ebből 247 106 Ft után
17. január 1-től a kifizetésig járó, 27 000 Ft tőke után
18. április 1-től a kifizetésig járó évi 20 %-os kamat, továbbá perköltség és illeték, valamint állam által előlegezett költség tekintetében hatályában fenntartotta, ugyanígy részben megváltoztatta az ítélet perköltség, illeték és állam által előlegezett költség viselésére vonatkozó rendelkezését, míg egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A határozata indokolásában kifejtette, hogy a perújítási eljárás során feltárt újabb bizonyítékok (tanúvallomások, szakértői vélemény) után sem volt megállapítható a vállalkozó hibátlan teljesítése, s a hibás teljesítés jogkövetkezményeit az alapperben eljáró bíróság már levonta. Az alapperben hozott ítéletet csak a kártérítés körében elszámolt, a megrendelők által biztosított faanyag ellenértéke tekintetében helyezte hatályon kívül. A jogerős ítélettel szemben az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság Pfv. 22.061/2003/
19. számú végzésével hivatalból elutasította. A jogerős ítélet alapján felperes adóssal szemben a jelen per I. és II. rendű alperesei kérelmére a bíróság végrehajtási eljárást rendelt el. A kibontott, s jelenleg az I. és II. rendű alperes birtokában lévő nyílászárók értéke 15 000 Ft. A vállalkozó által készített, de ugyancsak kibontott, s időközben megsemmisült ajtótokok anyagértéke 15 000 Ft. A felperes keresetében kártérítés megfizetésére kérte kötelezni egyetemlegesen az I. és II. rendű alperest. Vagyoni kára címén 1 176 094 Ft-ot igényelt a végrehajtási eljárásban kifizetett összeg fejében; 600 000 Ft-ot az alperesek részére készített nyílászárók használati díja címén azok beépítésétől azok kiszereléséig terjedő időre; 600 000 Ft-ot a pótlólagosan megrendelt és beépített nyílászárók vállalkozói díjaként; 90 000 Ft-ot az eredeti vállalkozási szerződés alapján járó, de ki nem fizetett vállalkozói díj fejében; 600 000 Ft-ot a beépített ajtótokok engedély nélküli megsemmisítése okán; 2 640 000 Ft-ot elmaradt haszon címén, arra hivatkozással, hogy a megrendelők által indított perre tekintettel potenciális megrendelői tőle elfordultak, s ilyen összegű bevétele maradt el. Nem vagyoni kár címén jó hírneve megsértésére hivatkozással évi 100 000 Ft megfizetését igényelte. A III. rendű alperestől 600 000 Ft kár megfizetését kérte, arra hivatkozással, hogy a III. rendű alperes 2 000 000 Ft-ért vállalta el az új nyílászárók beépítését, s ebből ilyen összegű haszna keletkezett. A IV. rendű alperestől 150 000 Ft kár megtérítését követelte, arra hivatkozva, hogy részt vett a faanyagok szállításában, s az alapperben - hasonlóan a III. rendű alpereshez - reá nézve kedvezőtlen tanúvallomást tett. A III. és IV. rendű alperes károkozásának idejét
20. június 18-ában jelölte meg. Az I. és II. rendű alperes a kereset elutasítását indítványozta. Azzal védekeztek, hogy a felperes követelésének egy része ítélt dolog, más része alaptalan, mert részére kárt nem okoztak. Vállalták a meglévő nyílászárók kiadását. A III. és IV. rendű alperes ugyancsak a kereset elutasítását kérte, tagadva, hogy a felperesnek kárt okoztak volna, s hivatkoztak a követelés elévülésére is. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. és II. rendű alperest egyetemlegesen, hogy adjanak ki a felperesnek 15 napon belül 8 db íves záródású ablakot, 6 db szögletes záródású ablakot, 2 db íves záródású bejárati ajtót, 2 db íves záródású kétszárnyú erkélyajtót, 14 db íves záródású belső ajtót, összesen 15 000 Ft értékben. Kötelezte őket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 15 000 Ft-ot. A felperes 690 000 Ft vállalkozási díj megfizetése iránti kereseti kérelme tekintetében a pert megszüntette, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy az I. és II. rendű alperesnek 40 000 Ft általános forgalmi adót tartalmazó 240 000 Ft, a III. rendű alperesnek 1 500 Ft általános forgalmi adót tartalmazó 9 000 Ft perköltséget fizessen meg. A felperes pártfogó ügyvédjének díját 3 600 Ft általános forgalmi adót tartalmazó 21 600 Ft-ban állapította meg. Az I. és II. rendű alpereseket egyetemlegesen kötelezte 1 800 Ft illeték állam javára történő megtérítésére, s megállapította, hogy a további kereseti illetéket, illetve az állam által előlegezett szakértői költséget az állam viseli. A határozata indokolásában kifejtette, hogy az alapperben megállapítottak szerint a vállalkozó hibásan teljesített, s adott esetben a megrendelők a rossz minőségű nyílászárókat jogszerűen cseréltették ki, melynek következtében használati díj a felperest nem illeti meg. A pótlólagosan megrendelt és beépített nyílászárók vállalkozói díja, valamint az eredeti vállalkozási szerződés alapján követelt vállalkozói díj tekintetében rámutatott, hogy ezen igényét a felperes az alapperben viszontkereset formájában érvényesítette, e tárgyban a bíróság jogerős döntést hozott, így a pert az ítélt dologra tekintettel megszüntette. Az elmaradt haszonra vonatkozó követeléssel összefüggésben rámutatott, hogy a megrendelők a vállalkozóval szemben hibás teljesítés miatt indított perrel jogellenes magatartást nem tanúsítottak, melynek hiányában e címen alaptalan a felperes kártérítési követelése, amelynek bekövetkeztére, összegszerűségére vonatkozóan egyébként sem terjesztett elő bizonyítási indítványt. A kiszerelt nyílászárók kapcsán hangsúlyozta, hogy azokat az I. és II. rendű alperes felelős őrzőként őrizte a felperes költségére és veszélyére, mindaddig, amíg azokat a vállalkozó tőlük vissza nem követelte. A visszakövetelt, s meglévő nyílászárók, valamint az időközben megsemmisült ajtótokok értékét a beszerzett szakértői vélemény alapján határozta meg, ennek megfelelően marasztalta az I. és II. rendű alperest. A nem vagyoni kárigény tekintetében rámutatott, hogy a felperes e címen jó hírneve sérelme miatt 6 000 000 Ft-ot követelt, ám önmagában a megrendelők által előterjesztett kereseti kérelem nem valósította meg a felperes jó hírneve sérelmét. E körben a felperes bizonyítási kötelezettségének sem tett eleget. A III. és IV. rendű alperesekkel szembeni kereset tárgyában kiemelte, hogy maga a felperes jelölte meg károsodása időpontját
21. június 18-ában, melyhez képest keresetét
22. december 2-án terjesztette elő, azaz az öt éves elévülési időn túl, így igényét bírósági úton nem érvényesítheti. Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, az alperesek kereset szerinti marasztalását. Hangsúlyozta, hogy nem vagyoni kártérítés címén nem 6 000 000 Ft-ot igényelt, mint ahogyan azt az elsőfokú ítélet rögzíti. Ugyanígy tévesen szerepel a határozatban, hogy ő további nyílászárók elkészítését vállalta volna, az eredeti vállalkozási szerződésben kikötött díjért. Hivatkozott arra, hogy az alapperben az előterjesztett viszontkeresetét a bíróság nem bírálta el, azzal egyáltalán nem foglalkozott. Tagadta, hogy a megrendelők felhívták volna a hiba kijavítására. Rámutatott, hogy nem volt joguk az alpereseknek kibontani bírósági felhatalmazás nélkül az általa beépített nyílászárókat. Azok értéke címén a szakértő által megállapított összeg elfogadhatatlan. Taglalta, hogy a korábbi perekben eljárt szakértők nem rendelkeztek megfelelő szakértelemmel a feltett kérdések megválaszolására. Az I., II. és IV. rendű alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az ítélőtábla a Pp.
23. §-ának