A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Bfv.III.1.038/2008/8.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a
- év április hó
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t : A jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt B.T. ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szegedi Városi Bíróság 3.B.1546/2002/
- számú, illetőleg a Csongrád Megyei Bíróság 3.Bf.1074/2004/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárás során felmerült 7.600 (Hétezer-hatszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli. E végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s B.T. terheltet a Szegedi Városi Bíróság a
- június hó
- napján kelt 3.B.1546/2002/
- számú ítéletével 2 rendbeli jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettének kísérlete, 1 rendbeli nagyobb kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntette, 5 rendbeli közokirat-hamisítás bűntette és 7 rendbeli magánokirat-hamisítás vétsége miatt halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt 4 évi fegyházbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Az ítéleti tényállás szerint B.T. terhelt
- január hó
- napján a V.B. által elveszített személyi igazolvány felhasználásával a B. Banknál folyószámlát nyitott és a számlanyitáshoz, valamint a bankkártya igényléshez szükséges iratokat V.B. adataival töltötte ki és írta alá. Ezt követően
- január
- napján egy másik bank fiókjában hamis tartalmú átutalási megbízást nyújtott be, amelynek következtében 1.860.000 forintot utaltak át a V.B. néven megnyitott folyószámlára. Ezen túlmenően B.T. terhelt
- február 8-án több alkalommal a V.B. nevére kiállított hamis bankkártya felhasználásával 1.660.000 forintot vett fel a bankjegykiadó automatákból. A terhelt
- január 27-én O.M. nevére kiállított személyigazolvány felhasználásával a B. Bank Rt-nél folyószámla szerződést kötött és bankkártyát is igényelt. Az ehhez szükséges iratokat ez alkalommal is O.M. néven töltötte ki és írta alá. Ezt követően
- február 4-én egy másik bank fiókjában hamis átutalási megbízást nyújtott be a T. Volán Rt nevében, vételár kifizetése címén, miszerint 4.200.000 forintot utaljanak O.M. B. Banknál vezetett folyószámlájára. Az átutalás teljesítése elmaradt, mert a bank rövid úton megkereste a T. Volán Rt-t az adatok ellenőrzése végett.
- március hó
- napján a terhelt az E. Bank Rt-nél Sz.J.K. nevére kiállított személyi igazolvány felhasználásával bankszámlát nyitott, amelyhez bankkártyát is igényelt, s az ahhoz szükséges iratokat Sz.J.K. adataival ilyen néven írta alá.
- március 23-án az E. Bank Rt fiókjában ismét bankszámlát nyitott, ez alkalommal K.L. 1998-ban elveszített személyigazolványának felhasználásával. A bankszámlához bankkártyát igényelt, amelyhez szükséges iratokat K.L. néven írt alá. B.T.
- május
- napján két hamis átutalási megbízást nyújtott be egy másik bank fiókjába, miszerint gabona vételár kifizetése címén a T. Rt 5.420.000 forintot utaljon át K.L. néven megnyitott folyószámlára. A T. Rt a két átutalási megbízást teljesítette. B.T.
- május 13-án a K.L. névre kiállított bankkártya felhasználásával 150.000 forintot kísérelt meg a bankjegykiadó automatából felvenni, amely azonban nem vezetett eredményre. A terhelt a bank tévedésbe ejtésével összesen 9.400.000 forint kárt kívánt okozni a T. Rt-nek. A terhelt
- június hónapban gépjárművezetői tanfolyamra jelentkezett, amelyhez P.Zs.P. 2000 júniusában elveszített személyi igazolványát használta fel. A gépjárművezetői tanfolyamot elvégezte, így a vezetői engedélyt
- augusztus
- napján P.Zs.P. személyi adataival állították ki és adták ki részére. Az ítélet ellen a terhelt és védője jelentett be fellebbezést, részben felmentés, részben a büntetés enyhítése végett. Ennek során a Csongrád Megyei Bíróság a
- évi május hó
- napján kelt 3.Bf.1074/2004/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy B.T. terhelt a kiszabott szabadságvesztés büntetésből feltételes szabadságra nem bocsátható, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ügyben eljárt bíróságok jogerős ügydöntő határozata ellen B.T. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt. A felülvizsgálati indítványát a Be. 416.§ a/, b/ és g/ pontjaira alapította. B.T. terhelt álláspontja szerint az ügyben eljárt bíróságok súlyosan megsértették az Emberi Jogok Európai Bíróságának számos rendelkezését akkor, amikor védekezési jogával élve a vallomástétel megtagadásából az ügyben eljárt bíróságok a bűnösségére vontak következtetést. Álláspontjának alátámasztásául hivatkozik az Alkotmány bekezdésére és a 41/2003.(VII.2.) AB határozatra. 57.§
(3)Kifogásolta a városi bíróság ítéletének azon megállapítását, amely szerint „vallomása, illetve védekezése életszerűtlensége miatt sem volt alkalmas arra, hogy a terheltnek a csalás bűntette vonatkozásában hangoztatott ártatlanságát bizonyítsa". B.T. jogi okfejtése szerint a terhelt nem köteles ártatlanságának bizonyítására. Így az ítélet ezen megállapítása ellentétes az Európai Bíróság által rögzített nemzetközi szerződések tartalmával, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkelyében rögzített alapelvekkel. A terhelt megítélése szerint mindezek a sorozatos eljárási szabálysértések alapot adnak a felülvizsgálati eljárás lefolytatására. Felülvizsgálati indítványában sérelmezi, hogy az alapeljárásban kezdeményezett perújítási eljárás során a másodfokú eljárásban a Be. 21.§
(3)bekezdés d/ pontja szerint törvényben kizárt bíró vett részt. A terhelt a továbbiakban a Be. 416.§
(1)bekezdés a/ pontjára hivatkozással sérelmezte, hogy a Szegedi Városi Bíróság 7 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében is bűnösnek mondta ki a tényállás 4/ pontjában írtak alapján. Jogi okfejtése szerint a hamis magánokiratok felhasználásával tévesztette meg a hatóságokat, így ezen magánokirat-hamisítások beleolvadnak az általa elkövetett úgynevezett intellektuális közokirat-hamisítás bűntettébe. Álláspontjának alátámasztásául hivatkozott az 5/2000.BJE. határozatra. Kifogásolja továbbá, hogy az ügyben eljárt bíróságok az 1/, 2/ és 3/ pontban írt tényállások alapján megállapították bűnösségét a magánokirat-hamisításban, mivel a hamis adatok végeredményben nem hatósági nyilvántartásba, hanem banki nyilvántartásba kerültek rögzítésre. Mindezek alapján a terhelt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás keretében a magánokirat-hamisítások vonatkozásában hozzon felmentő ítéletet és ennek folytán enyhébb büntetést állapítson meg vele szemben. A Legfőbb Ügyészség a 2008. december hó 23-án kelt BF.2841/2008. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak ítélve indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn. B.T. a legfőbb ügyész indítványával kapcsolatosan 2009. április hó 6. napján észrevételt nyújtott be, amelyben gyakorlatilag összefoglalta a felülvizsgálati indítványban felsorolt kifogásait és változatlan tartalommal sérelmezte a magánokirat-hamisításban történt bűnösség megállapítását. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A Be. 416.§
(1)bekezdés g/ pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv megállapította, hogy az eljárás lefolytatása vagy a bíróság jogerős határozata megsértette a törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés valamely rendelkezését, feltéve, hogy a nemzetközi emberi jogi szerv joghatóságának a Magyar Köztársaság alávetette magát. Jelen ügyben ilyen határozat meghozatalára nem került sor és a nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv sem állapította meg, hogy az ügyben eljárt Szegedi Városi Bíróság vagy a Csongrád Megyei Bíróság megsértette volna a törvényben kihirdetett nemzetközi szerződést, különös tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezség okmányának 6. cikkelyére. Kétségtelen, hogy az elsőfokú ítélet 7. oldalának 6. bekezdésében a terhelt ártatlanságának bizonyításával kapcsolatos megfogalmazása nem felel meg a Be. 4.§
(1)bekezdésében megfogalmazott alapelveknek, így a terhelt valóban nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására és a Be. 117.§
(4)bekezdésében írt jogok gyakorlásából sem vonható le következtetés a bűnösségére. Mindazonáltal megállapítható, hogy az ügyben első fokon eljáró bíróság nem a vallomás megtagadására, hanem az indokolásban részletesen értékelt személyi és tárgyi, valamint okirati bizonyítékok okszerű terhelt bűnösségére. mérlegeléséből vont le következtetést a A vallomás megtagadásának a jogával, illetve az elsőfokú bíróságnak ezzel kapcsolatos indokolásával szemben felhozott érvek ennek megfelelően nem képezhetik felülvizsgálat tárgyát, mivel a Be. 416.§
(1)bekezdés c/ pontja tételesen felsorolja azokat a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértéseket, amelyek adott esetben felülvizsgálat alapját képezhetik. A felülvizsgálati indítványban hivatkozott perújítási eljárás ugyancsak nem képezheti felülvizsgálat tárgyát, mivel a Be. 416.§
(1)bekezdése szerint felülvizsgálatnak kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye, a perújítási megengedhetősége kérdésében hozott határozat viszont nem minősül ügydöntő határozatnak, így felülvizsgálat alapjául sem szolgálhat. A felülvizsgálati eljárás során a Be. 423.§
(1)bekezdése szerint a bíróság jogerős határozatában megállapított tényállás az irányadó. E tényállás alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak helyes alkalmazásával került sor. Kétségtelen, hogy a tényállásban írtak szerint a terhelt nem 7 rendbeli, hanem 4 rendbeli magánokirat-hamisítást követett el, nevezetesen a tényállás 1/ és 2/ pontjában írt egy-egy és a tényállás 4/ pontjában részletezett két hamis átutalási megbízással. A folyószámlák megnyitásával és a bankkártyák igénylésével szükségszerűen együtt járt a hamis tartalmú magánokiratok felhasználása, ugyanis nélkülük a közokirat-hamisítás sem valósult volna meg. A Btk. 274.§
(1)bekezdés b/ pont III. fordulatában írt közokirat-hamisítás elkövetési magatartása a más nevére szóló valódi közokirat felhasználása, amellyel halmazatban az annak következményeként kiállított, illetve aláírt okiratok meghamisítása, illetve az ügyintézés során történő felhasználása halmazatban magánokirat-hamisítás vétségeként nem állapítható meg. Mindazonáltal ezen körülmények sem képezhetik felülvizsgálat tárgyát, mivel a Be. 416.§
(1)bekezdés b/ pontja szerint felülvizsgálatnak csak akkor lehet helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, vagy a büntető jog más szabályainak megsértése egyben törvénysértő büntetés kiszabásához is vezetett. Az ügyben eljárt bíróságok B.T. terheltet, mint többszörös visszaesőt 4 évi fegyházbüntetésre ítélték. A bíróságok által kiszabott büntetés a magánokirat-hamisítások rendbeliségének megváltoztatása ellenére sem eredményezett törvénysértő büntetést, ugyanis B.T. terhére halmazatban megállapított csalási cselekményekre is figyelemmel a halmazati büntetésként kiszabható szabadságvesztés tartama 2 évtől 12 évig terjedő fegyházbüntetés. A kifejtett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, ezért a megtámadott határozatokat a Be. 426.§-a alapján hatályukban fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban felmerült bűnügyi 429.§
(1)bekezdése szerint az állam viseli. költséget a Be. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3.§-ának
(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416.§
(4)bekezdésének b/ pontja kizárja. Az ismételt felülvizsgálati indítványra vonatkozó figyelmeztetés a Be. 418.§
(3)bekezdésén és a 421.§
(2)és
(3)bekezdésén alapul. Budapest,
- április
- Dr. Kónya István s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró. A kiadmány hiteléül: írnok MV