Bf.23/2008/3 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.23/2008/

1. szám A Magyar Köztársaság nevében! A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, a
2. évi május hó
3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: A különösen nagy értékre elkövetett lopás bűntette miatt vádlott ellen indult büntető ügyben a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
4. évi február hó
5. napján kihirdetett B.302/2006/
6. számú ítéletét megváltoztatja, a börtönbüntetés tartamát 2 (kettő) év 6 (hat) hónapra felemeli. Az állam által viselt bűnügyi költség összege 46.008.- (negyvenhatezer-nyolc) Ft. Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás: A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
7. február
8. napján kihirdetett B.302/2006/
9. számú ítéletében vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb folytatólagosan, különösen nagy értékre elkövetett lopás bűntettében, és ezért 1 év 8 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett a bűnjelek további sorsáról, és kötelezte a vádlottat 399.484.- Ft bűnügyi költség megfizetésére, megállapítva egyúttal, hogy további 48.008.- Ft bűnügyi költség az állam terhén marad. Az ítélet ellen a Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészség fellebbezést terjesztett elő a vádlott terhére, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása érdekében, mivel álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a törvényes előfeltétel hiányában alkalmazta a Btk. 87.§-át. Kifejtette, hogy a megyei bíróság tévesen értékelte az időmúlást a vádlott javára, enyhítő körülményként, mivel az - a kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmény mellett - nem éri el azt a tartamot, ami figyelembe vehető lenne. Nem tartotta továbbá a vádlott javára értékelhetőnek a kár megterülését sem, mivel az eltulajdonított műtárgyak rejtekhelyének megmutatása a nyomozás során a vádlott elemi érdeke volt, hiszen ezáltal vált csak elkerülhetővé, hogy azok értékesítését is a terhére róják. Ugyancsak a vádlott terhére kell figyelembe venni azt, hogy a cselekménye elkövetéséhez a vele szemben mintegy 10 éve fennálló töretlen bizalommal súlyosan visszaélt. Hangsúlyozta továbbá, hogy az elkövetés tárgyának egyes darabjai nemcsak védett kulturális javaknak minősülnek, hanem egyenesen a magyar történelem kiemelkedő és pótolhatatlan forrásainak tekintendők. Az ítélet ellen a vádlott és a védője is fellebbezést jelentett be - indokolás nélkül - a büntetés enyhítése végett. A Győri Fellebbviteli Főügyészség a BF.69/2008/1-I. számú átiratában az ügyész, súlyosításra irányuló fellebbezését fenntartotta, a vádlotti és védői fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy a megyei bíróság a büntetőeljárási szabályok maradéktalan betartásával lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként, hiánytalan, teljeskörűen felderített, az iratokkal összhangban álló tényállást állapított meg. Megalapozottan következtetett ebből a vádlott bűnösségére és helyes a cselekmény minősítése is. A büntetés kiszabása során a súlyosító és enyhítő körülményeket összegyűjtötte, azonban azokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte. Ennek megfelelően indítványozta a súlyosító körülményeket kiegészíteni azzal, hogy az elkövetési érték a különösen nagy érték alsó határát kétszeresen meghaladja. Álláspontja szerint sem indokolt a vádlott javára az enyhítő szakasz alkalmazása, különösen az elkövetési tárgyak jellegére is tekintettel. Az ítélőtábla által tartott nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratában foglaltakat változatlanul fenntartotta. Hangsúlyozta, hogy még az időközben eltelt hosszabb idő ellenére is indokolt a kiszabott büntetés súlyosítása, mivel a vádlott által eltulajdonított tárgyak között felbecsülhetetlen értékű, a nemzet tulajdonát képező, pótolhatatlan oklevelek voltak, illetve a vádlott a magatartásával az irányában fennállt bizalommal gátlástalanul és meggondolatlanul visszaélt. Összességében ezért indokolatlan volt első fokon az enyhítő szakasz alkalmazása. A nyilvános ülésen a védő kiemelte, hogy az enyhítő szakasz alkalmazását több tényező is megalapozza. Hivatkozott arra, hogy a vádlott beismerő vallomása tette lehetővé, hogy a valóban kiemelkedő értékű műkincsek visszakerüljenek a méltó helyükre. Hangsúlyozta, hogy a vádlott rossz és zavarodott lelkiállapotban volt, nem is tudta igazán, hogy milyen értékeket vett magához. Az előzetes letartóztatás megszüntetése óta a vádlott az életét rendezni igyekezett, házasságot kötött, és gyermeke született. V-be költözött a családjával, ahol egy ingatlant vásárolt, amelyhez deviza-alapú hitelt vett fel. Sajnos a vádlott szomszédságában egy pszichiátriai kezelés alatt álló ember lakik, aki folyamatosan zaklatja a családot. Ilyen körülmények között a vádlott számára különösen nagy terhet jelentene, ha a családját a szabadságvesztés idejére magára kellene hagynia. Elsődlegesen ezért kérte a kiszabott büntetés enyhítését, másodlagosan az ítélet helybenhagyását. A vádlott felszólalásában megerősítette, hogy az eltelt időben igyekezett rendezni a magánéletét. Az elkövetés idején éppen a rendezetlen érzelmi élete miatt volt annyira megzavarodva, hogy így utólag visszanézve nem is tudja megmagyarázni, hogy miért tette, amit tett. Hangsúlyozta, hogy nagyon megbánta a tettét és kérte felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását. Az ítélőtábla a büntetés súlyosítása iránt bejelentett ügyészi fellebbezést alaposnak, a vádlott és a védő enyhítés végett bejelentett fellebbezését alaptalannak találta. Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezésre tekintettel az első fokú ítéletet, az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta a Be.
10. §