Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.666/2009/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Abonyi Rita ügyvéd által képviselt Szent György Közbiztonsági Alapítvány (1036 Budapest, Bécsi út 85.) felperesnek - a jogtanácsos által képviselt I. rendű és a dr. Horváth György ügyvéd által képviselt II. rendű alperes ellen óvadék visszafizetése iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság
- január 15-én meghozott 12.P.24.616/2007/
- számú ítélete ellen a felperes
- és
- sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő Í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 (tizenöt) napon belül a II. rendű alperesnek 90.000 (kilencvenezer) Ft perköltséget. A fellebbezési eljárási illeték az államot terheli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. I n d o k o l á s: Keresetében a felperes 44.639.000 Ft és annak
- július
- napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az óvadéki szerződéseket nem a felperes képviseletére jogosult személyek írták alá, ezért a szerződések nem jöttek létre. Másodlagosan a szerződések Ptk.
- §
(2)bekezdése szerinti semmisségére hivatkozott, mert azok az 1997. évi CLVI. törvény 16. §
(2)bekezdés
- a)és
- b)pontjában foglaltakba ütköztek. Keresetét harmadlagosan a Ptk. 361. §
(1)bekezdésére alapította. Az alperesek a kereset elutasítását kérték, annak jogalapját vitatták. Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 150.000 Ft, a II. rendű alperesnek 180.000 Ft perköltséget. Rendelkezése szerint a felperes illetékmentessége folytán le nem rótt 900.000 Ft illetéket az állam viseli. Ítéletének indokolásában elsőként azt rögzítette, hogy a periratokhoz csatolt cégkivonatból megállapíthatóan a szerződéseket kötő bank általános jogutódja a II. rendű alperes, aki elismerte, hogy a perben érvényesített követelésnek - annak alapossága esetén - ő a kötelezettje. Ezért a kereset a II. rendű (helyesen az I. rendű) alperessel szemben megalapozatlan. A Ptk. 270. §
(1)bekezdését, 271/A. §át, 254. §
(1)bekezdését, 205. §
(1)bekezdését, 219. §
(1)bekezdését, 74/C. §
(1)és
(4)bekezdését idézve rámutatott arra, hogy a felperes képviseletében olyan személyek írták alá a szerződéses okiratokat, akik együttesen - illetve egyikük önállóan is - jogosultak voltak a felperes képviseletére, ezért az óvadéki szerződés létrejött. Az 1997. évi CLVI. törvény 16. §
(2)bekezdésének
- a)és
- b)pontját idézve leszögezte: a felperes nem vett fel hitelt, arra sem hivatkozott, hogy az államháztartás alrendszereitől támogatást kapott, és ezt használta fel fedezetül. Az óvadéki szerződés megkötése ezért a törvény idézett rendelkezéseinek egyikébe sem ütközött, és emiatt nem állapítható meg a szerződések semmissége sem. A Ptk. 74/A. §
(1)bekezdése, 74/B. §
(6)bekezdése, 72. §
(3)és
(4)bekezdése értelmében a közhasznú vagy kiemelten közhasznú alapítvány is köthet a gazdálkodása körében - a közhasznú szervezetekre vonatkozó tilalmak és korlátozások figyelembevételével - olyan óvadéki szerződést, amellyel vagyonának egy részét ily módon leköti. A bank ezért a létrejött és érvényes óvadéki szerződés alapján, az abban biztosított jogát gyakorolva elégítette ki a követelését az óvadékból, annak összegével tehát nem jogalap nélkül jutott vagyoni előnyhöz, így azt a Ptk. 361. §
(1)bekezdése alapján jogutódja sem köteles visszatéríteni. A
- május 16-án kelt nyilatkozat korábbi, mint az a
- május 22-én létrejött óvadéki szerződés, ami alapján a bank jogot gyakorolt, ezért a korábbi nyilatkozat nem befolyásolja az óvadéki szerződés létrejöttét vagy érvényességét. A felperes képviseletére jogosult személyek köre a csatolt bírósági végzésekből megállapítható volt, ezért nem találta indokoltnak az ezzel kapcsolatos további bizonyítási indítványok teljesítését. Ugyancsak szükségtelennek ítélte a büntetőeljárás iratainak beszerzésére irányuló bizonyítási indítványokat. A perköltségről a Pp.
- §
(1)bekezdése, míg az illetékről a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(1)bekezdése és
- §-a alapján rendelkezett. Az ítélettel szembeni fellebbezésében a felperes elsődlegesen az ítélet részbeni megváltoztatását és a II. rendű alperessel szembeni kereseti kérelme teljesítését, míg másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a szerződés semmisségének alapjaként hivatkozott és a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 16. §
(2)bekezdés a) pontjának esetköréből tévesen zárta ki a perbeli óvadéknyújtást. Figyelemmel kell lenni ugyanis a jogalkotó szándékára, illetve a szabályozással elérni kívánt célra és arra, hogy mindez összhangban álljon az
- évi XI. törvény 17-
- § rendelkezéseivel. Nyilvánvaló, hogy a jogalkotó célja nem csupán a hitel felvételére vonatkozott, hanem minden olyan hitelfelvételhez kapcsolódó pénzügyi fedezetvállalásra, amely a közhasznú tevékenységet veszélyezteti. A perbeli esetben a felperes egy magánszemély kölcsönéhez nyújtott teljes vagyona erejéig fedezetet, ez pedig nyilvánvalóan veszélyezteti a közhasznú tevékenységet, minthogy egyéb biztosíték nem kapcsolódott az ügylethez. Emellett értékhatártól függetlenül is veszélyezteti a közhasznú tevékenységet egy olyan hitelügyletben való részvétel, ahol az adós magánszemély kötelezettségvállalására semmilyen egyéb garancia nincs. Erre utal az alapítványok gazdálkodási rendjéről szóló 115/
- (VII. 23.) Korm. rendelet
- §
(2)bekezdésében írt követelmény is, és e rendelkezésből az is megállapítható, hogy a jogalkotó nem kívánta csak meghatározott jogügyletekre, nevezetesen csak a hitelfelvételre korlátozni azoknak a tevékenységeknek a körét, amelyet egy alapítvány nem vagy csak céljai, illetve közhasznú tevékenysége veszélyeztetése nélkül gyakorolhat. A II. rendű alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, annak helyes indokaira utalt. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság az
- évi CLVI. törvény
- § rendelkezéseit pontosan idézte, ennek a jogszabálynak a kiterjesztő értelmezése pedig kizárt. A felperesi alapítvány kötelezettségvállalása tehát, amelyet óvadék formájában biztosított, nem ütközik törvényi korlátozás alá. Nem képezheti a jelen peres eljárás tárgyát a felperes és képviselője közötti belső elszámolás, illetve annak vizsgálata, hogy a magánszemély tartozásáért a felperes képviselői miért nyújtottak óvadékot. Az elsőfokú bíróság ítéletének a Pp.
- §
(4)bekezdése szerint fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett az I. rendű alperessel szembeni keresetet elutasító rendelkezése, ezért azt a másodfokú bíróság nem érintette. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezett körben hozott érdemi döntésével és annak jogi indokolásával is maradéktalanul egyetértett, az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokait ezért nem ismétli meg, határozatában azokra a Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján csak visszautal. A másodfokú bíróság kizárólag a fellebbezésben foglaltak miatt emeli ki, hogy a felperes érvelésével szemben az elsőfokú bíróság az 1997. évi CLVI. törvény 16. §
(2)bekezdés
- a)és
- b)pontját is helyesen értelmezve állapította meg, hogy a megkötött ügylet a Ptk. 200. §
(2)bekezdése alapján nem semmis. A törvény 16. §
(2)bekezdésében ugyanis a jogalkotó konkrétan és az egyes ismérvekre kiterjedően meghatározta azt a két fajta ügyletet, amelyet tilosnak minősített, és mert a felperes a II. rendű alperes jogelődjével nem a felperesnek nyújtott hitelről kötött szerződést, és még maga sem állította, hogy a szerződésben az államháztartás alrendszereitől kapott támogatást nyújtotta hitel fedezetéül, alaptalanul hivatkozik arra, hogy a szerződés a közhasznú szervezetekről szóló törvény 16. §-ában írt rendelkezéseket sértette. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését a Pp. 253. §
(2)bekezdését alkalmazva helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem volt eredményes, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése folytán köteles megfizetni a II. rendű alperes jogi képviseletével felmerült és a kifejtett tevékenységgel arányosan megállapított, áfával növelt összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget. A felperes illetékmentessége miatt le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viseléséről a másodfokú bíróság a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a szerint rendelkezett. Budapest, 2009. június 9. Dr. Tölg-Molnár László s.k. a tanács elnöke Dr. Hőbl Katalin s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: . Madarász Anna s.k. bíró