← Magyarország

Bf.69/2009/8 – Szegedi Ítélőtábla

Szegedi Ítélőtábla Bf.I.69/2009/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden,
  2. május
  3. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő VÉGZÉST: A vesztegetés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Békés Megyei Bíróság
  4. január
  5. napján kihirdetett 13.B.305/2008/
  6. számú ítéletét h e l y b e n h a g y j a azzal, hogy a vádlott által elkövetett bűncselekmények megnevezése helyesen: 2 rendbeli vesztegetés bűntette. Az első fokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből a vádlott helyesen: 161.180.(egyszázhatvanegyezer-egyszáznyolcvan) forintot köteles megfizetni, míg a fennmaradó 74.370.- (hetvennégyezer-háromszázhetven) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Megállapítja, hogy a vádlott lakcíme helyesen: (Irányítószám, Település, utca, házszám, emelet, ajtószám). A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlottat 2 rb. hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntette miatt - halmazati büntetésül - 6 hónap börtönbüntetésre, 100.000.- forint pénzmellékbüntetésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Úgy rendelkezett, hogy a vádlott legkorábban a börtönbüntetés 3/4 részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Továbbá, hogy a pénzmellékbüntetést meg nem fizetés esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni és, ha a főbüntetést végre kell hajtani, ennek fokozata a pénzmellékbüntetés helyébe lépő szabadságvesztésre is irányadó. A pénzmellékbüntetésnek szabadságvesztésre átváltoztatása esetén 5.000.- forint összeg helyett egy napi szabadságvesztést kell számítani. A vádlottal szemben 15.280.- forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Kötelezte 235.550.- forint bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést hatályon kívül helyezés érdekében részben megalapozatlanság, részben eljárási szabálysértések miatt, és a fellebbezés írásbeli indokolásában, valamint a fellebbezési nyilvános ülésen a védő - melyhez a vádlott is csatlakozott - másodsorban felmentésért is fellebbezett. Fellebbezése indokolásában a védő a következőkre hivatkozott: - A hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárást célszerű lett volna az elsőfokú bíróság másik tanácsának lefolytatni, mert az ismételt eljárási szabálysértések annak tudhatók be, hogy nem másik bíró volt a tanács elnöke. - Az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett azzal, hogy a három román állampolgár tanúnak az írásban történő vallomástételt engedélyezte, mert a hatályon kívül helyező végzés (a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.183/2008/
  7. számú végzése) akként rendelkezett, hogy a tanúkat ismételten ki kell hallgatni. - Az írásbeli vallomás megtétele előtt az elsőfokú bíróság a három magyar nyelvet nem ismerő tanút nem törvényesen figyelmeztette a Be.
  8. §,
  9. § és
  10. §

(3)bekezdésében foglaltakra, ugyanis a tanúk kioktatását az írásbeli kihallgatásukat engedélyező végzés magyar nyelven tartalmazza, de annak nincs nyoma, hogy román nyelvre a kioktatás is lefordításra került volna. Az eljárt tolmács nem került kirendelésre és a bíróság nem figyelmeztette a hamis tolmácsolás törvényes következményeire. A tanúk bíróságon történt megjelenésekor tárgyalás megtartására a vádlott távolléte miatt nem került sor, ezért a tanúk írásbeli vallomástétel előtti kioktatása az erről készült jegyzőkönyvben szerinte szabálytalanul történt. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság mindhárom tanút elmulasztotta figyelmeztetni a hamis vád és a hatóság félrevezetésének törvényes következményeire. Attól függetlenül, hogy a három tanú magyar nyelvre lefordított vallomását az elsőfokú bíróság felolvasással tette a bizonyítás anyagává, álláspontja szerint a fentiekre tekintettel e vallomások bizonyítékként történő felhasználása törvénysértő volt. - Eljárási szabálysértés történt azáltal is, hogy a tanúként kihallgatott (
  1. sz. név) a nyomozás során tolmácsként szerepelt az ügyben továbbá, hogy a tanú vallomásai közötti ellentétekkel az elsőfokú bíróság nem foglalkozott. Az első fokú ítélet megalapozatlansága a védő szerint arra vezethető vissza, hogy az elsőfokú bíróság a hatályon kívül helyező végzés iránymutatásait és előírásait nem tartotta be, a bizonyítékok körültekintő és gondos mérlegelését elmulasztotta és a bizonyítási indítványait elutasította. Bf.I.69/2009/
  2. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.50/
  3. számú átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását indítványozta abban, hogy a másodfokú bíróság a vádlott cselekményét folytatólagosan, hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettének minősítse, az egyéb rendelkezéseit pedig a vádlott lakcímének helyes megjelölése mellett hagyja helyben. A bűnösségi körülményeket és egyes jogszabályhelyek helytelen felhívását észrevételezte. A bűncselekmény folytatólagosan elkövetettként való minősítésének indítványozását arra alapította, hogy a vádlott rövid időközön belül, ugyanazon személyek vonatkozásában, ugyanazon indokra hivatkozással kért és fogadott el jogtalan előnyt, így az egységes akarat-elhatározásra vonható jogi következtetés, melyre figyelemmel a cselekmény nem alkalomszerűen elkövetett, hanem a Btk.
  4. §
(2)bekezdése szerinti folytatólagosság egységébe tartozik. Az ügyész az írásbeli indítványában és a fellebbezési nyilvános ülésen is foglalkozott a védő által felvetett eljárási szabálysértésekkel. Álláspontja szerint a tanács elnöke függetlenül attól, hogy a korábbi marasztaló határozat meghozatalában részt vett, kizárási ok [Be. 21. §
(3)bekezdés c) pontja és Be. 21. §
(1)bekezdés e) pontja] hiányában a jelen ügyben eljárhatott. A három román állampolgár tanú írásban történt kihallgatására, valamint (
  1. sz. név) tanúkénti kihallgatására törvényesen került sor, az elsőfokú bíróság a hatályon kívül helyező végzésben előírtaknak mindenben eleget tett, a védő bizonyítási indítványait indokoltan utasította el és a tanúk vallomásai közötti ellentmondásokat logikai úton, helyes ténybeli következtetésekkel oldotta fel. Két eljárási szabálysértést észrevételezett csupán, mégpedig, hogy az elsőfokú bíróság a vallomástételt megtagadó vádlottat nem figyelmeztette a Be.
  2. §
(4)bekezdés első mondatára, valamint az írásban kihallgatott román állampolgár tanúkat a hamis vád és a hatóság félrevezetésének következményeire, mely eljárási szabálysértések viszont álláspontja szerint az ügy érdemét nem érintik. Az ügyészi indítvánnyal szemben a védő a fellebbezése indokolásában és a fellebbezési nyilvános ülésen az ügyésznek az eljárási szabálysértések kihatására vonatkozó álláspontját nem osztotta, mert szerinte amennyiben a bíróság a vádlottat nem figyelmezteti a Be. 117. §
(4)bekezdés első mondatára is, a kioktatása nem teljes körű, e nélkül nem lehet kihallgatni. Ugyancsak nem mellőzhető a tanúk figyelmeztetése a hamis vád és a hatóság félrevezetésének következményeire. Mindkét mulasztás szerinte olyan eljárási szabálysértés, mely a Be. 375. §
(1)bekezdése szerinti hatályon kívül helyezési ok. Az ítélőtábla a fellebbezéseket alaptalannak találta, az ügyészi indítványt és észrevételt részben osztotta. Az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. §
(1)bekezdése alapján felülbírálva az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt, a vádlott fellebbezési nyilvános ülésen tett nyilatkozata és az iratok tartalma alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. §
(1)bekezdés a) pontja alapján az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette: A vádlott vagyonát képező társasházi lakás értéke kb. 8.500.000.- forint, a gépkocsi értéke 1.200.000.- forint, a garázs értéke 5-600.000.- forint körüli. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásából a
  1. oldal
  2. bekezdését a tényállásba emeli és mivel nyilvánvaló elírás miatt a jogszabályi felhívás helytelen, azt akként helyesbíti, hogy a vádlott a Btk.
  3. § 1/j. pontja alapján minősül hivatalos személynek. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, az a fenti kiegészítésekkel, illetve helyesbítéssel a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Az ítélőtábla az ügyész és a védő eljárási szabálysértésekre vonatkozó álláspontját nem osztotta az alábbiak miatt: A fellebbezési nyilvános ülésen a védő, a jelen eljárásban eljárt bírósági tanács kizártságát már nem sérelmezte. Ettől függetlenül az ítélőtábla szükségesnek találta a jelen határozatban is utalni arra, hogy mivel az ügyben hatályon kívül helyezésre nem megalapozatlanság, hanem eljárási szabálysértés miatt [Be.
  4. §
(1)bekezdés II/c. pont] került sor, a megismételt eljárásban ugyanannak a bíróságnak ugyanaz a bírósági tanácsa is eljárhatott. Erre egyébként a Szegedi Ítélőtábla a vonatkozó
  1. szeptember
  2. napján meghozott Bf.I.183/2008/
  3. számú határozatában (
  4. oldal utolsó bekezdés) ki is tért. A vádlott és védője által benyújtott, eljárási szabálysértésekre alapított elfogultsági kifogásokra pedig a Békés Megyei Bíróság másik tanácsa az eljáró tanács elnökének kizárását megtagadta (12.Bk.284/2008/
  5. számú és 12.Bk.22/2009/
  6. számú végzések). A fentiekre tekintettel a tanács elnökével, de a tanács két ülnök tagjával szemben sem állt fenn sem abszolút, sem relatív [Be.
  7. §
(3)bekezdés c) pontja és Be. 21. §
(1)bekezdés e) pontja] kizárási ok, a megismételt eljárásban eljárhattak. Az ítélőtábla a hatályon kívül helyező végzésben azt írta elő az elsőfokú bíróságnak, hogy ismételten ki kell hallgatni a vádlottat, a korábban kihallgatott tanúkat és további bizonyítást kell lefolytatni, amennyiben ezek után arra a megalapozott és hiánytalan tényállás megállapításához szükség van. Azt tehát nem írta elő, hogy a román állampolgár tanúkat kizárólag szóban lehet Bf.I.69/2009/8. kihallgatni, illetőleg, hogy ki kell hallgatni a határátkelőhelyen szolgálatot teljesítő román határőröket is, amire a védő bizonyítási indítványa vonatkozott. A Be. 85. §
(5)bekezdése alapján a bíróság engedélyezheti, hogy a tanú a szóbeli kihallgatását követően vagy helyette írásban tegyen vallomást. Az elsőfokú bíróság ennek megfelelően a három román állampolgárnak - (
  1. sz. név)nek, (
  2. sz. név)-nek és (
  3. sz. név)-nek - külön-külön végzésben (16/I-III. számú végzések) engedélyezte, hogy írásban tegyenek tanúvallomást. A végzésben figyelmeztette a tanukat a Be.
  4. -
  5. §-aiban foglaltakra, valamint a Be.
  6. §
(3)bekezdésének megfelelően a hamis tanúzás és a mentő körülmény elhallgatásának következményeire. A jelen volt román tolmács a tanúknak a végzés teljes tartalmát román nyelvre lefordította, akik a figyelmeztetésekre nyilatkoztak is. Mindezek rögzítése a
  1. sorszámú, a
  2. november
  3. napjára kitűzött, de a vádlott távolléte miatt elmaradt tárgyalásról készült jegyzőkönyvben történt. Ez a jegyzőkönyv is közokirat és a védő álláspontjával szemben attól függetlenül, hogy elmaradt eljárási cselekményről készült, hitelesen tanúsítja, hogy kik voltak jelen, illetve a jelen voltak közötti események megtörténtét. Az abban foglaltak szerint pedig a három tanú írásban történt kihallgatása a törvényi előírások szerint történt. A hamis vád és a hatóság félrevezetésének következményére az így kihallgatott tanúkat az elsőfokú bíróság valóban nem figyelmeztette, de ilyen figyelmeztetést a törvény sem ír elő [Be.
  4. § -
  5. §]. E figyelmeztetésekre csak akkor van szükség, ha a tanúk vallomásának megtétele során a tanúk személyéhez kapcsolódóan merül fel esetleg ilyen bűncselekményekre adat, ami a jelen esetben nem volt megállapítható. Az eljárt tolmácsot pedig kirendelni nem kellett, hiszen kirendelése az ügyben az elsőfokú bíróság részéről már korábban megtörtént és ezzel egyidejűleg a törvényes figyelmeztetése is (
  6. szeptember
  7. napján meghozott 13.B.305/2008/
  8. számú végzés). Mivel ugyanazon eljárási szakaszban tolmácsolt, a törvényes figyelmeztetésére ismételten nem volt szükség. A fentiek mellett törvényesen járt el az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a három román állampolgár tanú román nyelven leírt vallomását magyar nyelvre lefordíttatta, majd a vádlott és a védő jelenlétében a
  9. január
  10. napján tartott tárgyaláson (
  11. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
  12. oldala) felolvasással a bizonyítás anyagává tette. Kétségtelen, hogy az írásban történt vallomástétel esetén nincs lehetőség szembesítésre és kérdések feltételére, de ez nyilvánvalóan a törvényhozó előtt is ismert volt, amikor az írásban történt vallomástételt lehetővé tette. Azt viszont a törvény nem tiltja, hogy ha az írásban történt vallomástétel után a bíróság szükségesnek tartja, az illető személyt még szóban is kihallgassa. Ez esetben viszont erre nem volt szükség, az írásban tett tanúvallomások teljes körűek, a közöttük fellelhető ellenmondások logikai úton, ténybeli következtetéssel feloldhatók voltak, aminek az elsőfokú bíróság eleget tett és ítéletének jogi indokolásában erről számot is adott. Az iratokból megállapítható, hogy (
  13. sz. név) "tolmács" szerepe az ügyben az volt, hogy a három román állampolgár tanúnak a
  14. január
  15. napján a Gyulai Határrendészeti Kirendeltségen román nyelven leírt nyilatkozatát magyar nyelven leírta (nyomozati iratok 4-r. sorszámú
  16. számú melléklet). Egyébként az egész eljárás során az ügyben tolmácsként nem járt el, a nyomozás során a három személy tanúkénti kihallgatásánál a tolmács (
  17. sz. név) volt. A Be.
  18. és
  19. §-a nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy tanúként nem hallgatható ki, illetve a tanúvallomást megtagadhatja, aki tolmácsolt az ügyben, hanem a kizárás a Be.
  20. §
(3)bekezdésére figyelemmel a Be. 103. §
(1)bekezdés c) pontja alapján a fordított esetre vonatkozik mégpedig, hogy az ügyben tolmácsként nem járhat el, aki tanúként vesz vagy vett részt. Tehát (
  1. sz. név) tanúkénti kihallgatása után nem járhatott volna el tolmácsként. A nyomozás során egyébként tanúkénti kihallgatására nem is került sor, és egyéb akadálya sem volt annak, hogy a határőrség egy nyilatkozat lefordítására igénybe vette. Tanúként a bírósági eljárásban csak ezt követően hallgatták ki, ezért a fent kifejtettekre figyelemmel tanúvallomásának bizonyítékként történt értékelésére törvényesen került sor. Kétségtelen, hogy az elsőfokú bíróság a vádlottat a kihallgatása előtt a Be.
  2. §
(4)bekezdés első mondatára - mely szerint, ha a terhelt a vallomás tételét megtagadja, figyelmeztetni kell arra, hogy ez az eljárás folytatását nem akadályozza - nem figyelmeztette, de erre nem is volt szükség. A vádlott ugyanis a Be. 117. §
(2)bekezdésében foglaltakra figyelmeztetés után úgy nyilatkozott, hogy a vallomásmegtagadási jogára történt figyelmeztetést megértette, a vallomástételt nem tagadja meg, de a korábban a bíróságon elmondottakat nem kívánja megismételni. Ez az ítélőtábla álláspontja szerint azt jelenti, hogy vallomást tett, mint ahogyan az elsőfokú bíróság is értelmezte, mivel a Be. 117. §
(4)bekezdés második mondatára, vagyis arra, hogy vallomásában mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat figyelmeztette, majd felolvasta a nyilatkozatának megfelelően a korábbi bírósági vallomását (13.B.46/2008/
  1. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 2-
  2. oldalát). Mindezekből következik, hogy az ügyész és a védő álláspontjával szemben nem sértett eljárási szabályt az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottat a Be.
  3. §
(4)bekezdés első mondatára nem figyelmeztette, mert erre figyelmeztetni nem is kellett. Bf.I.69/2009/
  1. A fentieken túlmenően megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a hatályon kívül helyező végzésben előírtakat betartva folytatta le a bizonyítási eljárást. A bizonyítékok számbavételére és értékelésére, valamint ezek alapján a tényállás megállapítására törvényesen került sor. Kellő mélységgel foglalkozott a védő bizonyítási indítványaival és az indítványok elutasításának is indokát adta. Az ekként meghozott első fokú ítélet megalapozott, emiatt hatályon kívül helyezésére nem kerülhet sor. A fentiekből megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezést megalapozó, a bizonyítékok felvételével és értékelésének módjával kapcsolatos eljárási hibákat nem vétett, ezért az első fokú ítélet eljárási szabálysértésekre alapított hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezések sem vezethettek eredményre. A felmentésre irányuló fellebbezések a bizonyítékok mérlegelését támadják. Azt sérelmezik, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott védekezését, mely szerint a bűncselekményeket nem követte el - mert
  2. január
  3. napján a szolgálata során nem is találkozott (
  4. sz. név), (
  5. sz. név) és (
  6. sz. név) román állampolgárokkal,
  7. január
  8. napján pedig az úti okmányaikat ellenőrizte ugyan, de azokat rendben találta - nem fogadta el. Az elsőfokú bíróság kellően megindokolta, hogy a vádlott ezen védekezésével szemben a tényállást miért a három román állampolgár, valamint (
  9. sz. név) tanúk vallomására és a rendelkezésre álló egyéb okirati bizonyítékokra alapította. A releváns tényeket illetően a három román állampolgár tanú vallomásai egybehangzóak voltak. Nevezetesen abban, hogy az utánfutó országból való kiléptetése érdekében a vádlott (
  10. sz. név)-től két esetben pénzt, 40 eurót kért és első esetben részére ezért a 40 euró, második esetben 20 euró átadásra is került. Az elsőfokú bíróság igen részletesen, 7 pontba foglalva foglalkozott egyrészt ezen tanúk, másrészt a tanúk és a vádlott vallomásai közötti ellentmondásokkal, azokat logikai úton és ténybeli következtetéssel feloldotta, amiről ítéletében szintén részletesen számot adott. Megindokolta, hogy (
  11. sz. név) tanú vallomása a három román állampolgár tanú vallomását mennyiben támasztja alá, illetve a vádlott védekezését mennyiben cáfolja. Kimerítően foglalkozott az egyéb bizonyítékokkal és e körben értékelte az Arad Megyei Bíróság határozatában foglaltakat, a felismerésre bemutatás eredményét, az érintett határátkelőhely tevékenységi kimutatását, az utánfutóval kapcsolatban becsatolt bérleti szerződést és a további okiratokat. Helytálló indokát adta annak, hogy az ekként lefolytatott bizonyíték értékelés alapján a vádlott védekezését miért vetette el. A fentiek alapján megállapított tényállás megalapozott. A bizonyítékok értékelése az azokat közvetlenül észlelő elsőfokú bíróság feladata. Megalapozott tényállás esetén a bizonyítékok eltérő értékelésére a másodfokú eljárásban nincs lehetőség, ezért az ezeket támadó, a vádlott felmentését célzó vádlotti és védői fellebbezés eredményre nem vezethetett. Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és cselekményeinek minősítése is törvényes. Ítéletének rendelkező részében azonban a bűncselekmények megnevezése nem felel meg a BKv.
  12. I/a. pontjában foglaltaknak, mely szerint az ügydöntő határozat rendelkező részében a bűncselekményt szövegesen a Btk. Különös része szerinti alcímének megfelelően kell megnevezni. Ezért az ítélőtábla megállapította, hogy a vádlott által elkövetett bűncselekmények megnevezése helyesen 2 rb. vesztegetés bűntette. Nem osztotta az ügyész álláspontját abban, hogy a vádlott cselekményei nem 2 rendbelinek, hanem folytatólagosan elkövetettnek minősülnek. A bírói gyakorlatban ugyanis vesztegetés esetén a rendbeliség az ügyek (a törvényellenes kapcsolatok) számához igazodik (Büntetőjog Kommentár a Gyakorlat számára HVGORAC Kiadó II.
  13. oldal). A jelen esetben a vádlott
  14. január
  15. és
  16. napján azért kért jogtalan előnyt, mert a magyar honosságú utánfutó bérleti szerződései nem voltak közjegyző által hitelesítve. Kétségtelen, hogy a vádlott mindkét esetben a jogtalan előnyt ugyanazon személytől, (
  17. sz. név)-től kérte, ugyanazon utánfutóról volt szó és a bérbeadó személye - (
  18. sz. név) - is azonos volt. Azonban, az első alkalom után az utánfutót (
  19. sz. név) visszavitte a kölcsönzőbe és a második alkalomra
  20. január
  21. napján (nyomozati iratok 4-s. oldal
  22. számú melléklet) bérelte ki ismét, tehát két egymástól elkülönült bérleti jogviszony keletkezett. A két határátlépés között nyolc nap telt el és a vádlott az egyes átlépésekkor felmutatott két különböző időre vonatkozó bérleti szerződéssel kapcsolatban kért a szerződéseken bérlőként szereplő (
  23. sz. név)-től jogtalan előnyt. Tehát, a vádlott és (
  24. sz. név) között két ügy, és a két ügyben külön-külön kért jogtalan előny következtében két törvényellenes kapcsolat jött létre. A vádlott és (
  25. sz. név) nem álltak egymással folyamatosan hivatalos kapcsolatban és az első alkalom után a vádlott nem tudta és nem is tudhatta, hogy (
  26. sz. név)-vel szolgálata során még egyszer fog ugyanolyan szituációban találkozni, illetve eljárni. Ezért az egységes akarat-elhatározásra sem vonható következtetés. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla álláspontja szerint az ügyész indítványával szemben nem folytatólagos, hanem 2 rb. bűncselekmény valósult meg. A bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság alapvetően helyesen vette számba. Az ítélőtábla csupán a súlyosító körülmények köréből mellőzte a Bf.I.69/2009/
  27. gátlástalan elkövetést, mert az ilyen elkövetési mód a bírói gyakorlatban inkább az erőszakos bűncselekmények jellemzője. A hivatalos személy által elkövetett bűncselekmény jogi tárgya a hivatalos személyek szabályszerű, befolyástól mentes működése, és az állami szervezet részrehajlás nélküli működésébe vetett közbizalom. A vádlott cselekményei folytán is ezen érdekek sérültek, ezért az ítélőtábla az első fokú ítélet
  28. oldal
  29. bekezdéséből azt, hogy a vádlott szégyent hozott a Magyar Köztársaságra és tettével a Magyar Köztársaságról káros, hamis kép kialakítását segítette elő, mellőzte. Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a nehezen felderíthető, korrupciós bűncselekmények elkövetőivel szemben a generális prevenció miatt is, végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása indokolt. Ezért a figyelembe vehető bűnösségi körülmények mellett helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottal szemben az enyhítő szakasz alkalmazásával ugyan, de börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetést szabott ki. Indokoltan került sor a pénzmellékbüntetés kiszabására és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása és mértéke is törvényes. Helyesen rendelkezett az elsőfokú bíróság 15.280.- forint erejéig vagyonelkobzásról, azonban a jogi alapjára vonatkozó jogszabályhelyet helytelenül hívta fel, mert az helyesen a Btk. 77/B. §
(1)bekezdés e) pontja és elmulasztotta felhívni a Btk. 77/C. §
(1)bekezdés a) pontját, melyeket az ítélőtábla ezennel helyesbített, illetve pótolt. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezéseket alaptalannak ítélte, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a bűncselekmények helyes megnevezésével a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eljárás során 74.370.- forint bűnügyi költség azért merült fel, mert az eljárást meg kellett ismételni (költségjegyzék 8-11. tételei). A Be. 403. §
(5)bekezdése alapján a vádlott az eljárás megismétlése folytán felmerült bűnügyi költség viselésére nem kötelezhető. Ezért az ítélőtábla megállapította, hogy az első fokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből a vádlott helyesen 161.180.- forintot köteles megfizetni, míg a fennmaradó 74.370.- forint bűnügyi költséget az állam viseli. A vádlott lakcímkártyája alapján megállapította, hogy a vádlott lakcíme helyesen: (Irányítószám, Település, utca, házszám, emelet, ajtószám) Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság tévesen hívta fel az alkalmazott enyhítő szakaszt, mert az helyesen a Btk. 87. §
(1)és
(2)bekezdés d) pontja, feleslegesen hívta fel a Btk. 64. §
(1)bekezdés b) pontját, a pénzmellékbüntetés mértékére elmulasztotta felhívni a Btk. 64. §
(2)bekezdését és feleslegesen hívta fel a Be. 338. §
(2)bekezdését, mely jogszabályhelyeket az ítélőtábla ezennel helyesbítette, illetve pótolta. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részében szükségtelenül rendelkezett a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságáról, mert a követendő bírói gyakorlat szerint kizárólag a feltételes szabadságból való kizártságot kimondó rendelkezést kell az ítélet rendelkező részének tartalmaznia (BH 1991.228.). Szeged,
  1. május
  2. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke Dr. Nikula Valéria s.k. a tanács tagja, előadó Sefta Márta dr. s.k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.69/2009/
  3. számú végzése és a Békés Megyei Bíróság 13.B.305/2008/
  4. számú ítélete a jelen végzés folytán a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
  5. május
  6. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.