Debreceni Ítélőtábla Bf.III.598/2006/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben,
- december 12.,
- január
- és
- február
- napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az emberölés bűntette miatt vádlott ellen indított büntető ügyben a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
- október
- napján kihirdetett 16.B.342/2006/
- számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint: A vádlott börtön-büntetését 8 (nyolc) év 6 (hat) hónapra súlyosítja. A vádlott által a
- szeptember
- napjától őrizetben, szeptember
- napjától a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámítja a szabadságvesztés tartamába. Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A fellebbezési eljárásban 28.696 (huszonnyolcezer-hatszázkilencvenhat) Ft, a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel. A vádlott lakcíme helyesen: ..., ... u. .... Indokolás: Az első fokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védője téves jogi minősítés, felmentés, másodsorban enyhítés végett, míg az ügyész lényegesen hosszabb tartamú börtönbüntetés kiszabása céljából jelentett be fellebbezést. A fellebbviteli főügyészség az átiratában az ügyészi jogorvoslatot annak helyes indokainál fogva - kiegészítéssel - fenntartotta. Álláspontja szerint a vádlott gyanúsítotti kihallgatása előtt a helyszínre érkező rendőröknek tett nyilatkozatai, kijelentései a Be.
- §-ának
(4)bekezdése alapján bizonyítékként nem értékelhetők, mivel előzetesen nem történt meg a figyelmeztetése a Be. 117. §-ának
(2)bekezdésére (a hallgatás jogára). Emellett a tényállást kisrészben megalapozatlannak tartotta és az iratok tartalmára figyelemmel az ittasság pontos mértékével indítványozta annak kiegészítését, továbbá a bűnösségi körülmények feltüntetését az indokolásban. Az ítélőtábla a fellebbezésekre tekintettel a Be. 348. §-ának
(1)bekezdése alapján az első fokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A Be. 361. §-ának
(1)bekezdésére figyelemmel nyilvános ülést tűzött, amelyen felmerült vádlott nyomozati vallomása ismertetésének szükségessége, mert a tárgyalási jegyzőkönyvből nem tűnt ki egyértelműen, hogy annak a lényegi része felolvasásra került-e vagy sem (kizárólag a vallomást tartalmazó nyomozati irat első oldalát jelölte meg az első fokú bíróság a jegyzőkönyvben). Ennek következtében a másodfokú bíróság a Be. 363. §ának
(2)bekezdés b/ pontja alapján tárgyalásra tért át, mivel bizonyítás felvétele vált szükségessé, s a tárgyalás megtartásának a feltételei fennálltak (Be.364-
- §). A másodfokú bíróság a tárgyaláson ismertette a vádlott
- szeptember 24-i gyanúsítotti vallomásának 4-
- oldalát (nyomozati iratok 585-
- lapszám), továbbá a
- március 7-i gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyv 1-
- oldalait (nyomozati iratok 591-
- lapszám), valamint bemutatta a nyomozati iratokhoz csatolt fényképmelléklet
- oldalán található, és a helyszíni szemle során készített 5-
- számú fényképfelvételeket. Vádlott a másodfokú tárgyaláson előadta, hogy véleménye szerint a bűncselekmény helyszínét „manipulálták, átvariálták". Ezen - első fokú eljárásban is felmerült védekezésének ellenőrzése céljából a másodfokú bíróság erre a tényre ismételten tanúként hallgatta ki I.sz. és II.sz. rendőröket, továbbá a helyszíni szemle bizottság vezetőjét, ..., valamint meghallgatta Dr. Takács Péter és Dr. Herczeg László igazságügyi orvosszakértőket is a sérülés pontos keletkezési mechanizmusának egyértelmű megállapítása végett. Részbeni megalapozatlanság volt megállapítható, mivel a vádlott nyilatkozatai nem voltak teljeskörűen a tárgyalás anyagává téve, védekezését az első fokú bíróság minden vonatkozásban nem ellenőrizte le, s a szakértők tárgyalási meghallgatása valamennyi körülményre nem terjedt ki (Be.
- §
(2)bek. a/ pont). A rendőr tanúk cáfolták a vádlottnak azt a védekezését, hogy a bűncselekmény helyszínén változtatásokat eszközöltek volna. E tanúvallomásokat követően már vádlott sem zárta ki azt a lehetőséget, hogy az 5-ös számú fényképfelvételen a földön látható deszkalapot a cselekmény során a sértett sodorta le a zöld színű fémkeretről. Dr. Takács Péter igazságügyi orvosszakértő - megtekintve az 5-
- számú fényképeket - azt adta elő, hogy nagy valószínűséggel a szúrás álló testhelyzetben történt, egyben a vérszennyeződések elhelyezkedésére tekintettel kizárta, hogy a vádlott ült a fotelben, illetve annak karfáján és a sértett rázuhanva szenvedte el a sérülését, azaz ezen a helyen következett volna be a szúrás. Véleményével Dr. Herczeg László igazságügyi orvosszakértő is egyetértett, azonban a szúrtcsatorna pontos lefutása tekintetében az igazságügyi orvosszakértői vélemény írásbeli pontosítása, kiegészítése vált szükségessé, amely megtörtént, s a
- február 22-i tárgyaláson ismertetésre került. Az ítélőtábla a másodfokú tárgyaláson a Be.
- §-ának
(1)bekezdése szerint felvett részbizonyítás eredménye, továbbá a megyei bíróság által elfogadott bizonyítékok és az iratok tartalma alapján az első fokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. §
(1)bekezdésének a/ és b/ pontjaira figyelemmel a következők szerint kiegészíti és pontosítja. A vádlott előéleti adataiból mellőzendő a mentesítések ideje, mivel ezeknek nincs büntetőjogi relevanciája. Az
- pontban feltüntetett elítélés 3 rb., társtettesként elkövetett közokirattal visszaélés vétsége miatt történt. A vádlott véralkohol-koncentrációja a cselekmény időpontjában 3,24-3,49 ezrelék volt. A tényállásból az ítélőtábla mellőzi a
- oldal
- bekezdését az első mondat kivételével, a
- bekezdést, a 9-
- bekezdéseket, továbbá az
- oldal
- bekezdését, mely utóbbit az indokolás részének tekint. A sértett megszúrása tehát nem a fotel környékén, a vádlott fotel karfáján ülő helyzetében, s a sértett megbotlása során történt. Mindezek helyett az ítélőtábla azt rögzíti, hogy vádlott egy 24 cm pengehosszúságú, 4,2 cm pengeszélességű, fekete nyelű késsel közepes-nagy erővel mellbe szúrta a vele szemben álló sértettet a terasz konyhaszekrény előtti részén. A vádlott a szomszédja, III.sz.tanú telefonjáról jelentette be 19:08 órakor a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság ügyeletére, hogy „megszúrta a szomszédját". Vádlott a szomszédjai kérdésére kijelentette, hogy azért nem a mentőket értesíti, mert a sértett már meghalt. Sértett halála erőszakos úton, heveny belső és külső elvérzés miatt következett be. A mellkas bal oldalát elölről érintő, áthatoló sérülés, szúrva-metszett sérülésnek felel meg, melynek kialakulása során az elkövető és a sértett egymáshoz viszonyított testhelyzete megváltozott. A szúrtcsatorna elölről hátrafelé, kissé lefelé és jobbról balra, tehát a test középvonalától kifelé, balra irányult. Az így kiegészített, pontosított tényállás már mindenben megalapozott és a Be.
- §-ának
(2)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban irányadó. A megyei bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat mérlegelési körébe vonta és értékelő tevékenységéről indokolási kötelezettségének lényegében eleget téve számot adott. Az ítélőtábla azonban - egyetértve a fellebbviteli főügyészség átiratában írtakkal - mellőzi az ítélet indokolásából a
- oldal 3-
- bekezdéseit és a
- oldal
- bekezdés első mondatát, s ezáltal a bizonyítékok köréből azon rendőrök vallomását, akik a bűncselekmény helyszínére először érkeztek. Vádlottnak e hivatalos személyek, a nyomozó hatóság tagjai előtt a helyszínen a cselekménnyel kapcsolatban tett nyilatkozatai bizonyítékként nem értékelhetők, mivel előzetesen nem figyelmeztették a Be.
- §-ának
(2)bekezdésében foglaltakra. E figyelmeztetés elmaradása esetén a terhelt vallomása, nyilatkozata bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe a Be. 78. §-ának
(4)bekezdése alapján. Az első fokú bíróság a tényállást nem e bizonyítékokra alapította, így a mellőzés a bizonyítás eredményét, a tényállást nem érinti. Mellőzni kellett továbbá az indokolásból a
- oldal
- bekezdés első mondatát, ugyanis az igazságügyi orvosszakértői vélemény nem azt tartalmazza, hogy a sértett a szúrást követően azonnal cselekvő- és védekezésképtelen állapotba került, hanem azt, hogy percek alatt jutott ilyen állapotba a halál beállta előtt (nyomozati iratok
- lapszám
- bekezdés utolsó mondata) és ezt a szakértő megerősítette a másodfokú tárgyaláson is. Az ítélet indokolásából mellőzendő még a
- oldal
- bekezdés 3-
- mondata, mert nem merült fel bizonyíték arra, hogy a vádlott a kést tudatosan tartotta volna magánál, s a korábban történt eszközhasználatból semmiféle megalapozott következtetés nem vonható le. A másodfokú tárgyaláson meghallgatott igazságügyi orvosszakértők véleményéből következik, hogy a vádlott védekezése nem fogadható el a szúrás keletkezési mechanizmusa vonatkozásában. A helyszínen készült
- és
- számú fényképeken látható vérmaradványok elhelyezkedése alapján, továbbá arra figyelemmel, hogy a fotelen és közvetlen közelében nem láthatók vérmaradványok, a szakértők a biztonsággal határos módon kizárták azt, hogy a szúrásra a nyomozás során végrehajtott bizonyítási kísérleten a vádlott által bemutatott módon került volna sor. Az első fokú bíróság sem fogadta el a vádlott azon védekezését, amely kizárólag a sértett magatartására vezette vissza a sérülés keletkezését. Az e körben kifejtett indokokat a másodfokú eljárásban felvett bizonyítás eredménye megerősítette. A megyei bíróság tehát okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is törvényes. Az elkövetés eszközére, a sértett testtájékra, az erőbehatás mértékére és a szúrás irányítottságára figyelemmel nem osztható az enyhébb minősítésre (halált okozó testi sértés bűntette) irányuló védelmi fellebbezés, de a felmentést célzó sem. Ez utóbbival a bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállást támadta a védelem, amely megalapozott tényállás esetén eredményre nem vezethet. A megyei bíróság helyesen foglalt állást abban is, hogy a vádlott a Btk.
- § II. fordulata szerinti eshetőleges szándékkal - azaz a következményekbe belenyugodva - követte el a terhére rótt bűncselekményt, az emberölés bűntettét. Az e körben kifejtett indokolás azonban helyesbítésre és kiegészítésre szorul. A vádlott nagyméretű konyhakéssel, közepes-nagy erővel okozott halálos sérülést a sértettnek. Korábban vádlott és sértett között baráti, jó viszony volt, ami a bűncselekményt közvetlenül megelőzően sem változott. E kapcsolatból és a jelentéktelen konfliktushelyzetből nem lehet arra következtetni, hogy a vádlott egyenes szándékkal magatartásának következményeit kívánva - cselekedett. A megyei bíróság elmulasztotta rögzíteni a büntetés kiszabásakor figyelembe vett súlyosító és enyhítő körülményeket, egyben megindokolni a kiszabott szabadságvesztés mértékét. A vádlott terhére kell figyelembe venni nyilvánvalóan az élet és testi épség elleni bűncselekmények elszaporodottságát, az ittas állapotban történő elkövetést, a büntetett előéletet, valamint a bűncselekmény eszközének különösen veszélyes voltát. Enyhítő körülmény ugyanakkor az eshetőleges szándék, a sértett provokatív közrehatása és a vádlott megbánó magatartása. A megyei bíróság a törvényi minimum közelében határozta meg a börtön-büntetés mértékét, amelyet az ítélőtábla a súlyosító körülmények nagyobb számára és nyomatékára tekintettel indokolatlanul enyhének tartott, ezért azt a mellékbüntetés érintetlenül hagyása mellett súlyosította. Az így kiszabott fő- és mellékbüntetés szükséges, egyben elegendő is a Btk.
- §-ában írt büntetési célok érvényesülése érdekében. A megyei bíróság - vélhetően leírási hiba következtében - pontatlanul hívta fel a büntetés kiszabásáról szóló jogszabály-helyet, amely a Btk.
- §-a helyett a Btk.
- §-a, illetőleg a Btk.
- §-ának
(1)bekezdés a/ pontja értelmében az elkobzásról és nem a lefoglalásról rendelkezett. A vádlott az eljárás során őrizetben, előzetes letartóztatásban volt, de ennek beszámításáról az első fokú bíróság nem rendelkezett. Az ítélőtábla ezt a Btk. 99. §-ának
(1)bekezdése alapján pótolta és beszámította a kiszabott börtön-büntetésbe az őrizetben, illetve előzetes letartóztatásban töltött időt. Az eddig kifejtettek alapján az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Be. 372. §-ának
(2)bekezdése alapján - a rendelkező részben írtak szerint - megváltoztatta, míg egyéb helyes és törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §-ának
(1)bekezdésére figyelemmel helybenhagyta. A fellebbezési eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére a Be. 381. §-ának
(1)bekezdésére figyelemmel a Be. 338. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat. Végezetül rögzítette vádlott pontos lakcímét. D e b r e c e n ,
- február
- Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Szabó József sk. a tanács tagja Záradék: A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 16.B.342/2006/
- számú ítélete a másodfokú ítéletben írt változtatásokkal jogerős és végrehajtható. D e b r e c e n ,
- február
- . Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke