Kbhar.54/2009/3 – Kúria

(1)bekezdésében meghatározott szolgálatban kötelességszegés vétségében és ezért 180 napi tétel napi tételenként 300 Ft - pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetés esetén történő átváltoztatásáról is. Jogi indokolásának lényege szerint az elsőfokú bíróság a Btk.2.§ának téves értelmezésével mentette fel a vádlottat az ellene emelt vád alól, amiatt, hogy álláspontja szerint az elbíráláskor hatályban lévő új büntetőtörvény alapján - mivel a katona elkövetők (Btk.122.§

(1)bekezdése) törvényi meghatározásában a határőrök már nem szerepelnek - a cselekmény már nem képez bűncselekményt. A Btk.348.§-ának

(1)bekezdésében írt szolgálatban kötelességszegés ugyanis a cselekmény elbírálásakor is bűncselekménynek minősült, a szolgálati bűncselekmény törvényi tényállása, büntethetősége nem változott. A vádlott rendőrként jelenleg ugyanazt a feladatot látja el, amit a cselekmény elkövetésekor határőrként teljesített. A Határőrség megszűnését követően annak feladatát a Rendőrség vette át. A Rendőrségről szóló módosított

1. évi XXXIV. tv. (továbbiakban Rtv.) rendelkezései szerint a Magyar Köztársaság Rendőrségének többek között feladata az államhatár őrzése, a határforgalom ellenőrzése és az államhatár rendjének fenntartása (Rtv.1.§-a). A rendőrség pedig a határőrségnek általános jogutódja. Mindebből következően a határőrizeti és határrendészeti feladatokat ellátó személyek, mint rendőrök a Btk.122.§-a szerint katonának minősülnek és alanyai lehetnek katonai bűncselekmény elkövetésének. A vádlott büntetőjogi felelősségét tehát nem befolyásolja az, hogy a határőrség megszűnését követően, jelenleg már rendőrként teljesít szolgálatot, a terhére rótt bűncselekményt pedig még határőrként valósította meg. A másodfokú bíróság ítélete ellen a védő fellebbezett a vádlottnak az elsőfokú ítélet jogi indokai alapján történő felmentése érdekében. A Katonai Főügyészség a fellebbezést alaptalannak értékelve a másodfokú határozat helybenhagyását indítványozta /BF.IX.5/
2. szám./. A nyilvános ülésen a védő fellebbezését fenntartotta. Kiemelte, hogy a katonai elkövetőknek a Btk.122.§-ának

(1)bekezdésében adott felsorolásában a

1. január 1-jén történt módosítás óta már nem szerepelnek a határőrség tényleges állományú tagjai, figyelemmel a határőrség átszervezésére, egyben megszűnésére. A Btk. katonai bűncselekményekre vonatkozó Különös Részi rendelkezéseinek az Általános Rész előírásával egybevetéséből az következik, hogy
2. január 1-től a törvény a határőrként elkövetett bűncselekményeket már nem rendeli büntetni. Ez értelemszerűen kihat jelen cselekmény megítélésére is. A vádlott csatlakozott védőjéhez, emellett védekezését fenntartva, továbbra is arra hivatkozott, a terhére rótt cselekményt nem követte el. A Katonai Főügyészség képviselője átiratukkal egyezően ítélőtábla határozatának helybenhagyását indítványozta. az A Legfelsőbb Bíróság, mint harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet a Be.
3. §-ának

(1)bekezdésére figyelemmel az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt vonta felülbírálata körébe. Ennek során megállapította, hogy a büntetőeljárási rendelkezéseket mind az első- mind a másodfokú bíróság maradéktalanul megtartotta. Az elsőfokú bíróság hibátlan és hiánytalan, az iratokkal összhangban álló, téves ténybeli következtést nem tartalmazó tényállást állapított meg. Meggyőzően megindokolta azt is, hogy a terhelt védekezését, miszerint a belépő oldalon ugyanezen időben végzett ellenőrzés miatt nem észlelte - és nem is észlelhette - a kilépésre jelentkező járművet, miért nem fogadta el, és a tényállás megállapítását mely bizonyítékokra alapozta. E tényállást a másodfokú bíróság helytállóan értékelte megalapozottnak, a fellebbezési eljárás során irányadónak. A vádlottnak a harmadfokú eljárásban is fenntartott védekezése a bizonyítékok megalapozott mérlegelését támadta, így eredményre nem vezethetett. Fentiekből következően az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által is alapul vett tényállás a Be.388.§-a

(1)bekezdésének megfelelően a harmadfokú eljárásban is irányadó volt. A védői fellebbezés nem alapos. Az irányadó tényállásból okszerűen vont következtetést a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a vádlott bűnösségére és a cselekmény jogi minősítése is megfelel az anyagi jogszabályoknak. Az ítélőtábla által kifejtett jogi indokokkal Legfelsőbb Bíróság a következőket emeli ki. egyetértve a Az, hogy a kérdéses cselekmény a határőrség volt tagjai tekintetében

1. január 1-től már nem lenne bűncselekmény, azért sem foghat helyt, mert a jogszabályok változását az adott esetben nem a határőrség feladatainak teljes körű megszűnése és emiatti esetleges felszámolása, hanem átszervezés - a rendőrség és a határőrség összevonása - indokolta. Erre tekintettel módosította akként a
2. évi LXXXVIII. tv. a Magyar Köztársaság Alkotmánya 40/A.§-ának

(2)bekezdését, miszerint „a rendőrség alapvető feladata a közbiztonság, a közrend, és az államhatár rendjének védelme". Tartalmilag ennek megfelelően módosult az Rtv.1.§-ának

(1)bekezdése is. A 2007.évi XC.tv 29. §-a pedig rögzítette, hogy a határőrség általános jogutódja a rendőrség. Ez egyben a határőrségtől a rendőrséghez átkerülők vonatkozásában a szolgálati viszony folyamatosságát is jelentette. Mindezekből következően a korábban a határőrök által elkövethető katonai bűncselekmények tartalmilag továbbra is büntetendők. Így nem merülhet fel, hogy a cselekmény jelenleg már ne lenne bűncselekménynek tekinthető, s ezért a Btk.2.§-ának alkalmazásával a vádlottat fel kellene menteni. A vádlott szolgálati viszonya, jelenleg is folyamatosan fennáll. Ezért nem következhetett be az általa elkövetett szolgálati vétség a Btk.124.§-ában foglaltak szerinti elévülése sem. Kiegészítőleg utalni kell arra is, hogy a Btk.124.§-ában foglaltakon kívül a cselekmény büntetendősége tekintetében nem lehet semmilyen jelentősége annak, ha a határőrség átszervezése kapcsán valamely határőr szolgálati viszonya megszüntetésre került. Általában sem bír ugyanis a Btk.2.§-a szempontjából jelentőséggel az, ha a katona a bűncselekmény elkövetése után nyugállományba, vagy tartalékállományba kerül. Az enyhítő rendelkezések alkalmazásával kiszabott pénzbüntetés is törvényes, megfelel a Btk.37.§-a szerinti büntetési céloknak. A napi tételek száma kellően kifejezésre juttatja a cselekmény konkrét tárgyi súlyát, egyben a vádlottak korábbi felelősségre vonásait. Az egy napi tétel összege pedig megfelelően igazodik a feltárt jövedelmi és vagyoni viszonyokhoz /Btk.51.§-ának (l) és

(2)bekezdése/. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítéletét a Be.397.§-a alapján helybenhagyta. Végzése a Be.393.§-ának

(2)bekezdésén alapul. Budapest,

1. május
2. Dr. Édes Tamás s.k. a tanács elnöke, Dr. Szabó Péter s.k. előadó bíró, Dr. Horváth Ibolya s.k. bíró A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának 6.Kbf.56/2008/
3. számú ítélete a Legfelsőbb Bíróság Bhar.I.54/2009/
4. számú végzése folytán a mai napon jogerős és végrehajtható. Budapest,
5. május
6. Dr. Édes Tamás s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző MGy