Pf.20541/2008/3 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.541/2008/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Nagyné dr. Márton Veronika ügyvéd (3530 Miskolc, Arany J. u.
2. V/1.) által képviselt felperes neve, címe felperesnek - a Dr. Koruhely Péter ügyvéd (1094 Budapest, Mester u.
3. IV/4.) által képviselt alperes neve, címe alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 10.P.21.831/2006/
4. sorszámú ítélete ellen a felperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét részben megváltoztatja és a felperes által fizetendő elsőfokú perköltség összegét 48 000 (Negyvennyolcezer) forintra, a felperes által fizetendő kereseti illeték összegét 126 000 (Egyszázhuszonhatezer) forintra leszállítja, az alperes által fizetendő kereseti illeték összegét 42 000 (Negyvenkettőezer) forintra felemeli. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 144 000 (Egyszáznegyvennégyezer) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes és az alperes lánya élettársi kapcsolatban éltek, melyből
6. szeptember 29én A. utónevű gyermekük született. Életközösségük
7. szeptember 15-én megszakadt, az utolsó közös lakásból az alperes lánya elköltözött. A felperes és az alperes lánya között gyermekelhelyezés, gyermektartás és vagyonközösség megszüntetése tárgyában eljárások voltak és vannak folyamatban, az élettársak között a családi pótlékra jogosultság tekintetében is vita volt. Az alperes lánya életveszélyes fenyegetés miatt szabálysértési eljárást kezdeményezett a felperessel szemben, melyet a PKKB 3.Sze.18334/
8. szám alatt megszüntetett. Az alperes lánya feljelentést tett a felperes ellen azért, mert előadása szerint a közös tulajdonú ingatlanba nem engedi be. Az ügyészség az eljárást megszüntette, mert nem látta bizonyítottnak azt, hogy a felperes kizárta az alperes lányát a lakásból, ugyanis zárcsere történt. Az alperes
9. június 23-án és
10. szeptember 26-án leveleket intézett a felperes munkáltatójához az gazdálkodó szervezet1-hez. A levelek egyes kitételei a felperes jó hírnevét, illetve becsületét és emberi méltóságát sértették.
11. február 29-én az alperes a felperes gyermekének keresztanyja közbejöttével e-mailt juttatott el a felpereshez. Az alperes mobiltelefonon keresztül sms-eket küldött a felperesnek, melyek közül a felperes a
12. március 23-án elküldött 4 darab sms,
13. március 7-én 19 óra 36 perckor elküldött sms, a
14. március 9-én és a
15. december 12-én elküldött sms-ek tartalma alapján jó hírnevét, becsületét és emberi méltóságát megsértve érezte. A PKKB előtt 3.Sze.18334/
16. szám alatti eljárásban, melynek az alperes nem volt érintettje, ennek ellenére bejelentette a felperes munkahelyének a címét és az ügy előadó bírájához levelet intézett, melynek tartalmát a felperes kifogásolta. A felperes a fentiek miatt jó hírneve, becsülete és emberi méltóságának megsértése miatt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg személyhez fűződő jogának megsértését, az alperest kötelezze a jogsértés abbahagyására, tiltsa el a további jogsértéstől és kötelezze arra, hogy fizessen meg 300 000 forint nem vagyoni kártérítést és annak kamatát. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy véleményt nyilvánított csupán, a levelek tartalmáról a felperes tájékoztatta a munkatársait, az e-mail tartalmában pedig a felperes családjára vonatkozóan tartalmaz értékítéletet. Az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárás lefolytatását követően ítéletében megállapította, hogy az alperes a
17. június
18. napján kelt felperes munkáltatójához, az gazdálkodó szervezet1-hez intézett levél alábbi idézetével megsértette a felperes jó hírnevét: „A lányunk fél tőle és rendszeresen életveszélyes fenyegetésnek van részéről kitéve, továbbá erőszakos, öntörvényű. Neki mellékes a gyermek érdeke. Három feljelentés van ellene és a vagyonmegosztás is folyik." Megállapította, hogy az alperes a
19. szeptember
20. napján kelt felperes munkáltatójához az gazdálkodó szervezet1-hez intézett levélben megsértette a felperes becsületét és emberi méltóságát az alábbi idézetek szerint: „Papa vitte a gyermeket az orvoshoz, összetalálkozott az apával, aki elvette tőle a gyereket, meglökdöste papát a gyerekkel a kezében és azt ordította, ha még egyszer itt találkozunk a ... kerületben, agyonütöm." „Még azt a bútort sem hagyta elhozni, amit a kolleganőm lányától vettem a gyereknek, amikor még meg sem született." Kötelezte az alperest, hogy a jogsértéseket hagyja abba, valamint a további jogsértéstől eltiltotta. Kötelezte a felperest 127 000 forint, az alperest 41 000 forint kereseti illeték államnak járó megfizetésére, valamint a felperest 15 napos határidővel az alperes javára 84 000 forint perköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában a keresetnek helyt adó rész vonatkozásában kifejtette, hogy az ítélet rendelkező részében idézett tartalommal a
21. júniusi levél alkalmas a felperes jó hírnevének a megsértésére. A veszélyes fenyegetés miatt kezdeményezett szabálysértési eljárás a felperessel szemben megszüntetésre került, az alperes nem bizonyította, hogy a felperes erőszakos, öntörvényű lenne és számára mellékes lenne a gyermek érdeke. A felperes erőszakosságát a meghallgatott tanú sem igazolta. A
22. szeptemberi levél kapcsán megállapította, hogy az alperes olyan írásbeli nyilatkozatokat csatolt, amelyek alkalmasak annak bizonyítására, hogy a bútort az alperes vásárolta a lányának, illetve unokájának. Annak bizonyítására azonban nem alkalmasak a nyilatkozatok, hogy a felperes megakadályozta volna az ingóságok elvitelét. A közlések tartalma becsület és emberi méltóság megsértésére alkalmas, nem tartozik a munkáltatóra. E körben vizsgálta azt is, hogy a munkáltatóhoz intézett levelek miatt milyen hátrány érte a felperest. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen azt állapította meg, hogy a felperes munkahelyén a levelek tartalma ismertté vált, rövid ideig szóbeszéd tárgya is volt. A meghallgatott tanúk vallomása szerint a levelek hatására bennük negatív vélemény alakult ki a felperesről, azonban megbízhatóságát nem kérdőjelezte meg senki. Kollegái átmenetileg gúnyolódtak vele, az igazgató személyesen magához hívatta. Egyéb hátrányt a felperes nem igazolt. A
23. február 28-i e-mail tartalmával kapcsolatban megállapította, hogy az a felperesre és a felperes szüleire vonatkozó vélemény-nyilvánítást és bírálatot tartalmaz. Tartalma alapján sem a jó hírnév, sem a becsület, sem az emberi méltóság megsértése nem állapítható meg. Az sms-ek tartalma alapján arra mutatott rá, hogy azok úgyszintén vélemény-nyilvánítást, valamint bírálatot tartalmaznak, nem állapítható meg, hogy milyen üzenetváltás eredményeképpen keletkeztek, mert azok csak az alperes felpereshez intézett üzenetei. A szabálysértési eljárásban tett bejelentéssel kapcsolatban megállapította, hogy az a körülmény, amikor családtag jelenti be az eljárás alá vont idézhető címét, személyi jogsértésre nem ad alapot. A szabálysértési eljárásban az eljáró bíróhoz intézett levél tényállításai - quasi tanúvallomásként értékelendők, így személyi jogsértésre alapot nem adhatnak. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával az alperes kereseti kérelme szerinti marasztalását és perköltség fizetésére kötelezését kérte. Fellebbezése indokaként arra hivatkozott, hogy az alperes mindenhol megpróbálta lejáratni, jó hírnevét, becsületét és emberi méltóságát megsérteni. Az elsőfokú bíróság nem értékelte helyesen a bizonyítási eljárás eredményét. Az alperessel soha semmilyen jogviszonyban nem állt, a lánya volt az élettársa, az egyik szabálysértési feljelentésben feljelentőként az alperes házastársa szerepelt. Az alperesnek vele kapcsolatban semmilyen véleménye nem lehet, jogi végzettséggel az alperes nem rendelkezik, így jogi képviselőként sem járhatna el egyetlen ügyben sem. Nem volt joga arra, hogy a lánya és a közte felmerült vitás ügyeket hamis színben feltüntetve munkahelyével, ismerősökkel ismertesse. Nemcsak a két munkáltatóhoz írt levélben sértette meg az alperes személyhez fűződő jogait, hanem valamennyi kereseti kérelmében megjelölt esetben. Kifogásolta, hogy az elsőfokú ítélet indokolási részéből nem állapítható meg miért került elutasításra kártérítési követelése. A két levél után munkahelyén a kollegák más szemmel néztek rá, hátat fordítottak, a kollegiális kapcsolatuk megszűnt. Hivatkozott arra, hogy az eljárási illeték összege meghatározásánál nem állapítható meg, hogy milyen pertárgyértéket vett alapul a bíróság és ugyancsak nem vezethető le az ítélet indokolásából a perköltség összege sem. Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §