Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.034/2009/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Lukovics Ügyvédi Iroda (...ügyintéző: dr. Lukovics Péter ügyvéd) által képviselt, felperes neve (...) felperesnek - a Vectigalis Általános Vállalkozási Zrt. (...ügyintéző: Péter Mária felszámolóbiztos) és dr. Karcsics Tamás jogtanácsos (....) által képviselt, alperes neve „felszámolás alatt" (....) alperes ellen kártérítés és járulékai megfizetése iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság
- október
- napján kelt, 21.P.22.998/2006/
- számú ítélete ellen a felperes részéről 25., az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a felperes teljes keresetét elutasítja. Köteles a felperes az alperesnek 15 napon belül 500.000 (Ötszázezer) Ft első- és másodfokú perköltséget megfizetni. A felperes teljes személyes illetékmentessége folytán meg nem fizetett 900.000 (Kilencszázezer) Ft kereseti és 900.000 (Kilencszázezer) Ft fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 15 nap alatt fizessen meg 2.092.900 forint tőkét és annak
- május
- napjától számított törvényes mértékű kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Továbbá kötelezte a felperest, hogy ugyanezen idő alatt az alperesnek fizessen meg 300.000 forint perköltséget és az alperest, hogy külön felhívásra az államnak fizessen meg 40.500 forint feljegyzett illetéket. A megállapított tényállás lényege szerint a ...megfilmesítési szerződést kötött ...a Vízipók-csodapók című rajzfilmsorozat forgatókönyveinek a megírására és ezzel megszerezte a filmforgalmazás, valamint a sugárzás jogát. A munkálatokat az ... a ...(Stúdió) rendelte meg, ahol a rajzfilmsorozatot a forgatókönyv alapján munkaviszonyuk keretében ...rendező, valamint néhai ...társrendező és figuratervező készítették el. Utóbbival a munkáltató
- január
- napján a filmen kívüli felhasználási jogot átruházó szerződést kötött, ...azonban nem. A rajzfilmmel kapcsolatos másodlagos kereskedelmi jogokat (merchandising jogok) a ... 1991-ben átruházta a ...Kft-re, ahonnan azok 2004-ben a ...Rt-hez kerültek. Az alperes
- októberében néhai ...hozzájárulásával szerződést kötött a ... Kftvel a rajzfilm hat figurájának 0,2 literes üdítőitalos dobozok csomagolásán és reklámozás során történő felhasználására. A szerződéses kapcsolat
- októberéig állt fenn, az alperes által fizetett jogdíjak felét a ... Kft. néhai..., illetve jogutódjának, ...megfizette. A jogok átszállását követően az alperes nem jutott megegyezésre a jogdíjról a ...Rt-vel, ezért ...kötött külön megállapodást a használatra és közvetlenül felé teljesített díjfizetést
- őszéig. Tényként állapította meg végül, hogy
- augusztus
- napján ...és ...engedményezési szerződést kötöttek a felperessel a rajzfilmsorozat eredeti és jellegzetes alakjainak engedély nélküli, kereskedelmi hasznosításából eredő, elmaradt szerzői jogdíjának és kártérítés iránti követelésének, mint vagyoni jellegű igényeknek ellenérték fejében történő átruházásáról. A felperes, mint engedményes, leszállított keresetében 30.000.000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest, elsődlegesen a szerzői jogról szóló
- évi LXXVI. törvény (Szjt.)
- §
(2)bekezdése alapján kártérítésként, másodlagosan az Szjt. 94. §
(1)bekezdésének e) pontja alapján gazdagodás visszatérítése jogcímén. Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta a felperes legitimációját, az engedményezők szerzői minőségét, és a kereset jogalapját. Az elsőfokú bíróság elsődlegesen a felperes kereshetőségi jogát vizsgálta. Kifejtette, hogy az Szjt. a szerzői vagyoni jogok átruházását szűk körben megengedi. {9. §
(6)bekezdés}. A jelen esetben nem teljes körű átruházás történt, hanem részjogok átruházása. ...öt és ...megilleti a jogosulatlan felhasználás miatti jogdíj és kártérítés, és nem kizárt, hogy ezen pénzben kifejezhető vagyoni részjogosultságról rendelkezzenek, ezért a felperessel kötött szerződés, elnevezésétől függetlenül jogszerű. Okfejtése szerint kiemelt jelentősége van a jogcímnek és ebből kifolyólag az engedményezés, helyesen felhasználási szerződés alapján a felperes perbeli legitimációval rendelkezik. Ezt követően az elsőfokú ítélet az alperesi felhasználás jogosulatlansága körében foglal állást az Szjt. 45. §-ának
(1), 46. §-ának
(1)és
(3), valamint 64. §-ának
(2)bekezdései alapján. Megállapította, hogy a film szerzőinek jelen esetben néhai ..., ...és ...minősül, ők hárman társszerzők, ilyenformán a másodlagos felhasználási jogok együttesen illetik meg őket. Erre tekintettel az alperesnek a forgatókönyvíróval és rendezővel is felhasználási megállapodást kellett volna kötnie és díjat kellett volna fizetnie. Mivel ez elmaradt, az ő vonatkozásukban a felhasználás jogosulatlannak minősül, ezért a szerzők kártérítésre vagy jogalap nélküli gazdagodásra tarthatnak igényt, amely a szerzőtársak engedményezése alapján megilleti a felperest. A bizonyítás kétséges, illetve ellehetetlenült voltára hivatkozva az első fokon eljárt bíróság a Ptk.
- §-ában szabályozott általános kártérítést állapított meg, alapul véve az alperes által a szerződések alapján teljesített díjakat, a Pp.
- §-a alapján értékelve a felhasználás mértékét és módját és a szerzőtársak alkotói közreműködésének arányát. A felperes fellebbezésében elsődlegesen az ítélet megváltoztatásával a keresetének megfelelően 30.000.000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Másodlagosan - a bizonyítás nagy terjedelmű kiegészítése érdekében - az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a jogalapot helyesen ítélte meg, az összegszerűség tekintetében azonban döntése nem megalapozott. A szerzői arányok megosztása helytelen, a figuratervező részére megállapított 65% eltúlzott. Ennek alátámasztására csatolt egy az érintett rajzfilm alkotói által merchandising típusú felhasználásra kötött, eltérő részesedési arányokat tartalmazó 2002-ben született megállapodást. A marasztalási összeget is rendkívül csekély mértékűnek találta, amelynek megállapítása során az elsőfokú bíróság nem járt el megfelelő gondossággal és rossz számítási módszert alkalmazott. Előadta, hogy a követelés összegét becslés útján jelölte meg azzal, hogy az alperesi adatszolgáltatást követően majd pontosítja azt, a jogalap kérdésében közbenső ítéletre számított. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következetésre, hogy a bizonyítás ellehetetlenült, mert az általa tett bizonyítási indítványok (szakértő kirendelése, alperesi termékek gyártásával és forgalmazásával kapcsolatos adatok beszerzése a kereskedelmi partnerektől) teljesítése esetén a jogdíj mértéke pontosan kiszámítható lett volna. Összehasonlításként hivatkozott más rajzfilm figurák ügyében hozott döntésekre. Az ítélettel szemben az alperes is fellebbezéssel megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását. élt kérve annak Három szempontból is vitatta a felperes perbeli legitimációját, mert megítélése szerint saját nevében felperes semmilyen követelést nem jogosult érvényesíteni. Egyrészt hivatkozott a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló
- évi CXII. törvény (Hpt.)
- és
- §-aiban foglaltakra, miszerint pénzügyi szolgáltatást kizárólag pénzügyi intézmény végezhet. Az engedményezési szerződésből az tűnik ki, hogy felperes üzletszerűen érvényesíti a jogosultak által ráruházott követeléseket, ami egyértelműen a Hpt. hatálya alá tartozik. Azzal is érvelt, hogy a csatolt engedményezési szerződés valójában egy bújtatott, a Ptk.
- §-a szerinti megbízási szerződés, amiben feladatok kerülnek meghatározásra a felperes részére a megbízó érdekében. Ez nem felel meg a Ptk.
- §-ában foglalt engedményezési szabályoknak. Rámutatott, hogy a magyar polgári perrendtartás nem ismeri a perbizomány intézményét, ezért felperesnek nincs kereshetőségi joga. Harmadsorban kifejtette, hogy ha bárki jogosult lenne az alkotók érdekében a fellépésre, akkor feleslegesen jöttek volna létre a közös jogvédő szervezetek, jelen esetben a FILMJUS. Az ügy érdemében fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felhasználás megállapodás alapján, jogdíjfizetés ellenében, jogszerűen történt. Hangsúlyozta, hogy az adott esetben a felhasználás kizárólag a figurákra terjedt ki, az semmilyen módon nem hozható összefüggésbe sem a forgatókönyvvel, sem a filmalkotással, a közvetlen kapcsolat tehát csak a figuratervező alkotói tevékenységével állapítható meg. Rámutatott továbbá, hogy a számszaki kifejtés nem következetes, sőt hibás. Fellebbezési ellenkérelmében a felperes a legitimáció kapcsán hivatkozott arra, hogy a PSZÁF megállapította, miszerint tevékenysége nem minősül pénzkölcsön nyújtásának, így nem engedélyköteles. Hangsúlyozta, hogy a felek engedményezési szerződést kívántak kötni, ami ügyleti akaratuk szerint létre is jött. Hivatkozott a Vuk rajzfilm figuráinak ügyében született BH
- 363 számú eseti döntésre, a perbeli rajzfilm készítésekor hatályos
- évi III. törvényhez (régi Szjt.) fűzött kommentárra, a merchandising jogok tekintetében kialakult gyakorlatra és csatolta a csomagoló anyagot gyártó ...Kft-től időközben beszerzett tájékoztató jellegű adatszolgáltatást. Az alperes fellebbezése alapos, a felperes fellebbezése nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság kellően feltárt tényállás alapján helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a felperes engedményesként, saját személyében érvényesítheti a perbevitt jogokat, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását látta indokoltnak. A felperesi egyesület engedményezési szerződésekre alapítva lépett fel saját nevében a perben, kártérítési, illetve gazdagodás visszafizetése iránti igényt érvényesítve az alperessel szemben a két társszerző engedélye alapján a jogdíj fizetés nélkül megvalósult másodlagos (merchandising) jogok jogosulatlan felhasználása miatt. Álláspontja szerint jogszabály nem tiltja vagyoni követelések engedményezés útján történő átruházását. Az alperes az elsőfokú eljárás során és a fellebbezésében is a perbeli legitimáció hiányára hivatkozott, azzal, hogy az engedményezés alapján a felperes nem érvényesítheti a perbeli követelést. Az elsőfokú bíróság a felperes perbeli legitimációját fennállónak találta. Nem volt azonban egyértelmű az ítélet indokolásából, hogy az elsőfokú bíróság az engedményezést megengedhetőnek találta-e vagy felhasználási szerződés létrejöttét látta megállapíthatónak. Indokolása szerint ugyanis a szerzőt megillető vagyoni jogosultságok közül egyes részjogok átruházhatóak, így a vagyoni jogok hasznosítása részjogosítványaként átengedett szerzői jogdíj iránti követelést jogszerűnek találta, ugyanakkor utalt arra is, hogy engedményezés helyett felhasználási megállapodás alapján engedhető meg a felperes perbeli fellépése, majd az érdemi döntés indokainál ismét utalt arra, hogy a jogszerűtlen felhasználás fejében járó jogdíj a szerzők engedményezése alapján a felperest illeti meg. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a felperes kereshetőségi jogával kapcsolatos álláspontjával nem értett egyet, mivel az adott esetben olyan, részben személyhez kötött szerzői jogi követelések érvényesítése iránt lépett fel a felperes, amelynek az engedményezése a Pk. 328.
(2)bekezdése szerint nem megengedett, de a felperes felhasználási szerződéssel sem szerzett önálló perlési jogot. A felperes és ..., illetve ...között létrejött szerződések alakilag és tartalmilag is a Ptk. 328. §-a
(1)bekezdésében foglalt engedményezési szerződésnek felelnek meg, ami szerint a jogosult követelését szerződéssel másra átruházhatja. A szerződés címe, a szerződő felek elnevezése és az okirat tartalma alapján is csak az állapítható meg, hogy a szándékuk arra irányult, hogy a szerzők a felperesre átruházzák a jogtalan felhasználókkal szembeni elmaradt szerzői jogdíj és károkozás iránti követelésüket, mint vagyoni jellegű igényüket. Az engedményezési megállapodás tehát nem tekinthető felhasználási szerződésnek, mert a szerződésben a szerzők nem a művük felhasználását engedélyezték a felperesnek díj fizetése ellenében (Szjt. 42. §
(1)bekezdése) és erre nem is hivatkozott a felperes. A megállapodásukban vagyonjogi követelést kívántak engedményezni a szerzők a felperesre. Kijelentették a szerződésben, hogy szerzői jogaik sérültek a rajzfilm alakok engedély nélküli kereskedelmi hasznosításával és e károkozásra tekintettel az elmaradt szerzői jogdíj és kártérítés iránti, a szerződés szerint „kifejezetten kétes" követelést, mint vagyoni jellegű igényt ruháztak át ellenérték fejében a felperesre. A szerződés szerint ezzel a felperes jogosultjává vált a követelésnek, jogosulttá vált a kártérítési igény érvényesítésére a már megtörtént károkozás vonatkozásában és a jogsértők által megfizetett díjak is a felperest illetik meg. Az engedményezési szerződések tehát nem tekinthetőek felhasználási szerződésnek, ennek folytán a felperesnek nem keletkezett saját jogán perlési képessége az Szjt. 98. §-ában írtak szerint, aminek értelmében a felhasználó jogosult saját nevében a szerző vagyoni jogainak megsértése miatt fellépni. A felek szerződése tehát kártérítési követelés engedményezésére vonatkozott. A Ptk. 328. §
(1)bekezdése szerint a jogosult követelését szerződéssel másra átruházhatja (engedményezés). A
(2)bekezdés értelmében nem lehet engedményezni a jogosult személyéhez kötött, valamint azokat a követeléseket, amelyek engedményezését jogszabály kizárja. A fentiek értelmében érvényes engedményezéssel alanycsere következik be a jogosult személyében, ennélfogva az engedményes, mint új jogosult, megszerzi a követeléssel kapcsolatos mindazokat a jogokat, amelyek az engedményezőt megillették. A vagyonjogi követelések általában engedményezhetőek. Nem engedményezhetőek azonban azok a követelések, amelyeknek az átruházását annak jellege, jogszabály vagy a felek megállapodása kizárja. Az Szjt. 94. §
(1)bekezdése rögzíti, hogy a szerző jogainak megsértése esetén a jogsértővel szemben - az eset körülményeihez képest - milyen objektív jellegű polgári jogi igényeket támaszthat, a
(2)bekezdése szerint pedig a szerzői jog megsértése esetén a szerző a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is követelhet. A szerzői jogsértés miatt a művet megalkotó szerzőn {Szjt. 4. §
(1)bekezdés} kívül az Szjt. 106. §
(1)bekezdése értelmében - miszerint ahol e törvény szerzőt említ, azon megfelelően érteni kell a szerző jogutódját, illetve a szerzői jog más jogosultját is - más személy is felléphet. Amennyiben a jogsértés miatt fellépő felperes nem a szerző - akit az Szjt. 9. §
(1)bekezdése alapján a mű létrejöttétől kezdve megilleti a személyhez fűződő és a vagyoni szerzői jogok összessége -, hanem más személy, akkor a kereshetőségi joga egyrészt attól függ, hogy a perben személyhez fűződő vagy vagyoni jogokról van szó, másrészt attól, hogy átruházható vagyoni jogokról van-e szó. A szerző személyhez fűződő jogairól kimondja az Szjt. 9. §
(2)bekezdése, hogy azt a szerző nem ruházhatja át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk. A szerzői vagyoni jogok a
(3)bekezdés szerint - a
(4)-
(6)bekezdésekben foglaltak kivételével - nem ruházhatók át, másként sem szállhatnak át, és azokról lemondani sem lehet. Az Szjt. főszabálya szerint tehát nincs mód a vagyoni jogok átszállására, csak kivételesen. Ilyen kivétel a személyhez fűződő jogok esetében, hogy egyes esetekben a közös jogkezelő, bizonyos helyzetben az örökös, illetve a 15. § alapján a felhasználói szerződésben feljogosított használó érvényesíthet igényt. A felperes azonban nem közös jogkezelő szervezet, és nincs felhasználói szerződése a szerzőkkel. A vagyoni jogok esetében a 9. §
(6)bekezdésének felhatalmazása alapján a törvény hat kivételes esetben engedi meg az átruházását, ezeken kívül a szerzői művek hasznosítása csak felhasználási szerződéssel történhet. A törvény az együttesen alkotott művek (6. §), a munkaviszonyban alkotott mű (30. §), a szoftver (58. §
(3)bekezdés), az adatbázisra vonatkozó vagyoni jogok (61. §
(2)bekezdés), a reklám céljára megrendelt mű (63. §
(1)bekezdés) és a megfilmesítési szerződéssel létrehozott művek (66. §
(1)bekezdés) esetében teszi lehetővé, hogy kivételesen a szerzőn kívül más jogosult is felléphessen szerzői jogi ügyben, de egyben meg is határozza azoknak a körét, akik kereshetőségi joggal rendelkeznek. Az adott esetben az Szjt. 66. §
(1)bekezdésének alkalmazása merül fel, mivel a per tárgya a megfilmesítési szerződéssel létrehozott műben szereplő jellegzetes rajzfilmfigurák másodlagos kereskedelmi hasznosítása - amelyhez fűződő kizárólagos szerzői jogot az Szjt. 16. §
(3)bekezdése biztosítja - miatti kárigény. A megfilmesítési szerződés alapján az Szjt. 66. §
(1)bekezdése szerint a filmelőállítóra átszállnak a filmre vonatkozó vagyoni jogok, és kifejezett jogátruházásra vonatkozó nyilatkozat esetén a másodlagos kereskedelmi felhasználás, az un. merchandising jogokat is gyakorolhatja az előállító. Mivel a merchandising jogok átruházása nem kizárt, ezért általánosságban elmondható, hogy nem kizárt az sem, hogy e jogok megsértése esetén a szerzőtől vagyoni részjogosítványt szerző harmadik személy fellépjen a jogsértővel szemben. A jelen esetben azonban a felperes kereshetőségi joga az engedményezési szerződések alapján nem volt megállapítható. A perben, amelyben nem szerepeltek peres félként az animációs film alkotói, az nem volt vitás, hogy ..., ...és néhai ...az animációs filmalkotás szerzőtársainak minősülnek és az sem, hogy a rajzfilm jellegzetes alakjai másodlagos kereskedelmi felhasználásra kerültek. Azt azonban vitatta az alperes, és a perben nem álló szerzőtársakra kiható döntést igényelt, hogy a merchandising felhasználás engedélyezési joga és a jogdíj kit, melyik szerzőtársat illeti meg. A kártérítési követelés jogalapjául megjelölt jogsértés kapcsán állást kellett volna foglalni abban, hogy a szerzőtársak közül kinek vagy kiknek az alkotó tevékenysége állt közvetlen kapcsolatban az adott felhasználásból elért bevétellel. A pert megelőzően ugyanis ...és ..., eltérően néhai ..., a filmelőállító Stúdióval, vagy jogutódaival, illetve az alperessel a merchandising jogokról felhasználási szerződést nem kötöttek, díjat érte nem kértek és nem kaptak, holott a peradatok szerint tudtak a felhasználásról, sőt ...volt az, aki a figuráknak az üdítős dobozokra történő áttervezését elvégezte. Ennél fogva nem volt kellően meghatározott, hogy a merchandising jog mely szerzőtársakat illeti meg és az sem, hogy milyen arányban. A másodlagos kereskedelmi felhasználás tekintetében a szerzőtársakat megillető jog fennállása és a díjigény arányának a megállapítása a szerző személyéhez kötött igény, ennél fogva az azzal kapcsolatos követelés harmadik személyre nem engedményezhető. Ezért a szerző, vagy szerzőtárs a saját nevében léphet fel a merchandising joga megsértőjével szembeni kárigénye miatt. A felperes tehát, aki nem előállítója a perbeli filmnek, nem közös jogkezelő, nem felhasználó és nem szerzőtárs, az engedményezés alapján keresetindítási joggal nem rendelkezik. Az alperes fellebbezése ilyen indokok alapján vezetett eredményre. A fentiekben kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta és a felperes teljes keresetét elutasította. A pervesztes felperes a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése és a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §-a alapján köteles megfizetni az alperesnek az első- és másodfokú perköltséget. Az együttes perköltség az alperest képviselő jogtanácsos áfával növelt munkadíját foglalja magában. A felperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket a 6/1986.(VI. 26.) IM rendelet
- §-a alapján az állam viseli. ,
- április
- . Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke . Pullai Ágnes s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: . Fülöp Györgyi s.k. bíró