← Magyarország

Pf.20780/2009/2 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.780/2009/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Magyar István ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek - a dr. Nagy Zoltán ügyvéd által képviselt alperes neve(alperes címe) alperes ellen vállalkozói díj megfizetése iránt indított perében Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiuma
  2. február
  3. napján kelt 13.G.41.740/2006/
  4. sorszámú ítélete ellen a felperes által
  5. és
  6. sorszám alatt, míg az alperes által
  7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő ítélet et: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az alperest terhelő marasztalás összegét 4.974.880 (azaz négymilliókilencszázhetvennégyezer-nyolcszáznyolcvan) forintra, és ebből 1.174.880 (azaz egymillió-százhetvennégyezer-nyolcszáznyolcvan) forint után
  8. július 1-jétől, 3.800.000 (azaz hárommillió-nyolcszázezer) forint után
  9. július 20-ától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal növelt mértékű késedelmi kamatára, valamint 500.000 (azaz ötszázezer) forint elsőfokú részperköltségre leszállítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a bíróság az alperest, hogy fizessen az felperesnek 15 nap alatt 130.000 (azaz százharmincezer) forint fellebbezési eljárási részköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság az alperest 5.614.880.-Ft és kamatai megfizetésére, valamint 568.000.-Ft perköltség viselésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásában megállapította, hogy a felperes és az alperes között építési szerződés jött létre, melynek alapján a felperes, az alperes megrendelésére elvállalta a .... szám alatti társasház tetőfedési és bádogozási munkálatait, a szerződésben irányárként meghatározott 16.250.000.-Ft vállalkozási díj ellenében, azzal, hogy a munkák elszámolása tételes felmérés alapján történik, a szerződés mellékletében szereplő egységáron. Az elsőfokú bíróság az alperes elismerése folytán megállapította, hogy a felperes az alperes részére mindösszesen 15.696.048.-Ft értékű munkát végzett. Ebből az alperes kifizetett
  10. március 21-én 2.629.839.-Ft-ot, és
  11. április 24-én 3.600.000.-Ft-ot. A felperes 5.215.926.-Ft-ról kiállított számlájából azonban csupán 2.615.926.-Ft-ot fizetett ki, az alperes 2.600.000.-Ft-ot visszatartott. Az alperes összes kifizetése 8.845.265.-Ft volt. Az elsőfokú bíróság a felperesnek a visszatartott 2.600.000.-Ft, valamint további 3.800.000.-Ft vállalkozói díjkövetelését megalapozottnak tartotta, mivel az alperes által elismert munkák összege (15.696.048.-Ft) a felperesi díjigényt meghaladta (8.845.265 +2.600.000+3.800.000=15.245.265.-Ft). Nem találta az elsőfokú bíróság az alperes 2.600.000.-Ft-os díjvisszatartását a bankgarancia hiányára hivatkozva jogszerűnek, mivel álláspontja szerint a bankgarancia nyújtásának előfeltétele a végszámla kiegyenlítése volt, amelyre az alperes részéről nem került sor. A felperes 238.000.-Ft-os kárigényét nem fogadta el az elsőfokú bíróság, mivel ezen költség a felperes részéről a teljesítés megfelelősége igazolása érdekében igénybe vett szakértő részére kifizetett költségként merült fel. A szakértő igénybevételére tehát a felperes szerződésszerű teljesítésének igazolása céljából került sor, így ennek költségei viselésére ő köteles. Ugyanakkor a felperes kereseti követelésével szemben az elsőfokú bíróság az alperes által beszámítási kifogásként, a felperes késedelmes teljesítésére hivatkozással előterjesztett kötbérigényt csak kisebb részben, 160.000.-Ft erejéig találta megalapozottnak. Ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a kivitelezési munkákat a szerződésben írt határidőre nem fejezte be. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy a felek a
  12. április 26-án tartott egyeztetésről készült emlékeztető szerint az egyes munkarészek vonatkozásában új teljesítési határidőt tűztek ki. Ezen megállapodás alapján pedig a felperes
  13. május 2-ig kötbérmentesen volt jogosult teljesíteni. A felperes által igénybevett C.J. szakértő szakvéleményét is figyelembe véve az alperes elismerése alapján azt állapította meg, hogy a felperes
  14. május 10-én készült el a munkával. Ennek alapján a felperes terhére 8 nap késedelem róható, amely a szerződésben kikötött mértékkel számolva 160.000.-Ft. Ezen összeget az elsőfokú bíróság a felperes terhére elszámolta. Az alperes további 3.800.000.-Ft-os kárigényt terjesztett elő arra tekintettel, hogy megrendelője a M. Kft. tőle ilyen összegű levonást eszközölt késedelmes teljesítése miatt. Ezen késedelem pedig kizárólag a felperes késedelmes teljesítésével összefüggésben merült fel az alperes terhén. Az elsőfokú bíróság S. G. tanú vallomása alapján nem látta kétséget kizáróan igazoltnak, hogy ezen összeg kizárólag a felperes késedelmes teljesítése miatt került levonásra az alperesi teljesítés ellenértékéből. Ezért ezen kárigényét az alperesnek nem látta megalapozottnak. A felperes hibás teljesítése miatti 25.966.200.-Ft-os javítási költségigény körében pedig az alperes beszámítási kifogása csak kisebb részben volt megalapozott. A perben kirendelt szakértői vélemény alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes javítási költségigénye csupán a tetőfelépítmények pozitív sarkainál a hőmozgást lehetővé tevő felső takarólemezes javítás (196.000.-Ft), a függőeresz csatorna kontraesésének kijavítása (85.500.-Ft), valamint a szegezett rögzítések körbeforrasztott takarólemezes foltozása (30.000.-Ft) tekintetében megalapozott. Ugyanakkor a gazdaságosan nem javítható hibák miatti értékcsökkenést ugyancsak a szakértői véleményt alapul véve - 250.000.-Ft erejéig tartotta alaposnak, ezért az alperes javára szavatossági igényként mindösszesen 561.500.Ft-ot látott elszámolhatónak. Nem fogadta el az elsőfokú bíróság az alperesnek a felperes által alkalmazott alátétfólia nem megfelelő voltára történő hivatkozását. E körben a perben kirendelt szakértő szakvéleményét találta megalapozottnak, mivel a perben eljárt szakértő megállapítása az volt, hogy a beépített alátétfólia hibát nem eredményezett, s az alperes által igénybevett T.B. szakértő is csupán feltételezte az alátétfólia nem megfelelő jellegét. Az alperesnek a felperes által el nem végzett munkák miatti, más vállalkozó részére kifizetett 1.170.000.-Ft-os díjigényét ugyancsak nem találta megalapozottnak az elsőfokú bíróság, mivel a per adatai alapján megállapította, hogy ezen munkák ellenértékét a felperes le sem számlázta. Az 1.625.000.-Ft meghiúsulási kötbérigényből pedig csupán 63.620.-Ft-ra látta megalapozottnak az alperesi igényt. Az elsőfokú bíróság a felek közötti szerződés tartalma alapján megállapította, hogy a felperes a komplett tetőfedési és bádogozási munkák kivitelezésére vállalkozott. Így a felperesi szerződés részét képezték a felperesi ajánlat
  15. pontjában, valamint a pótajánlat
  16. pontjában írt munkák is, amely munkákat a felperes nem végzett el. A szakvélemény alapján pedig megállapítható volt, hogy ezen két tétel vonatkozásában a vállalkozási díj 636.200.Ft. Ezen díjat alapul véve a szerződés 7.
  17. pontja alapján a felperes terhére 63.620.-Ft meghiúsulási kötbér volt megállapítható. Erre tekintettel az alperes beszámítási kifogását mindösszesen 785.120.-Ft-ban fogadta el, és ezen összeget a felperes javára elszámolható vállalkozási díjba beszámolva, a felperes javára 5.614.880.-Ft mutatkozik, s ezen összeg megfizetésére kötelezte az elsőfokú bíróság az alperest. Az ítélet ellen mind a felperes, mint az alperes fellebbezéssel élt. A felperesi fellebbezés alaptalan, míg az alperesi fellebbezés kisebb részben, a késedelmi kötbér körében volt részben alapos. Az elsőfokú bíróság döntő részben helytállóan állapította meg a tényállást, jogi okfejtése és indokolása is - a késedelem időtartamát kivéve - megalapozott volt. Ezért a másodfokú bíróság a fellebbezésekre tekintettel csupán az alábbiakkal egészíti ki, illetve helyesbíti az elsőfokú bíróság megállapításait. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság a felperes keresete alapján, az őt megillető vállalkozói díj mértékét. Ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság sem osztotta az alperes fellebbezésében kifejtett álláspontját. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes maga is 13.008.040.-Ft + ÁFA összeget tartott kiindulási pontnak a vállalkozói díj elszámolása körében (
  18. tjkv.
  19. old. utolsó előtti bekezdés). Ez pedig 15.696.048.-Ft vállalkozói díj elismerését jelenti a felperes javára. A felperes által a már kiállított számlára teljesített, valamint a keresetében érvényesített hátralékos vállalkozói díj összege pedig ennél alacsonyabb: 15.245.265.-Ft. Így az alperes a felperes javára elszámolható vállalkozási díj összegét alappal nem kifogásolhatja. Az, már az egymással szembenálló igények elszámolására tartozó kérdés, hogy az egyébként elismert vállalkozási díjjal szemben az alperes a felperes késedelmes teljesítése miatt jogosult volt-e, s ha igen, mely összegben kötbérigényét a vállalkozói díjba beszámítani, avagy az általa hivatkozottak szerint a felperes hibás teljesítés miatt milyen összegű díj visszatartására volt jogosult. Így tehát helytálló volt az elsőfokú bíróság megállapítása, hogy az alperes 6.400.000.-Ft vállalkozási díjat a felperes részére nem fizetett meg. Helytálló volt az elsőfokú bíróság megállapítása a felperes által érvényesített kártérítési igény körében is. A felperes fellebbezése e körben alaptalan volt. A felperes a
  20. április 26-i emlékeztetőben rögzítettek szerint maga vállalta az I. osztályú teljesítésének szakértői véleménnyel történő igazolását. A szerződés alapján a felperesnek I. osztályú minőségben kellett teljesítenie. Így az általa beszerzett szakértői vélemény csupán ennek igazolására, vagyis a szerződésszerű teljesítés igazolására szolgál, ezért ennek költségét az alperes nem köteles viselni. Ezzel összefüggésben az alperes jogellenes magatartására a felperes nem is hivatkozott, jogellenes magatartás hiányában pedig az alperes kártérítési felelőssége kizárt. A felperes további fellebbezése az alperes által érvényesített, és javára megállapított beszámítási kifogással kapcsolatban nem alapos, míg az alperes fellebbezése a beszámítási kifogás körében részben megalapozott volt az alábbiak szerint: Az alperes több jogcímen is érvényesített beszámítási kifogást a felperesi követeléssel szemben: 1.) az alperes a felperes késedelmes teljesítése miatt részben késedelmi kötbérigényt (1.420.000.-Ft), részben pedig kártérítési igényt (3.800.000.-Ft) érvényesített; 2.) hibás teljesítése miatt javítási költségigényt (25.966.200.-Ft); 3.) el nem végzett munkák mással történő elvégzésének a díját (1.170.000.-Ft); 4.) és az el nem végzett munkák miatt meghiúsulási kötbérigényt terjesztett elő. Ezen igények közül a késedelmi kötbérigény körében volt az alperes fellebbezése részben alapos. Az nem volt vitatott a felek között, hogy a közöttük létrejött, és az elsőfokú bíróság által helyesen minősített építési szerződésben foglaltak szerint a felperesnek
  21. január 15-i kezdő időpontot figyelembe véve
  22. február 28-ig kellett volna az általa elvállalt munkákat befejeznie. Vagyis a felperesnek kerekítve, másfél hónap alatt kellett teljesítenie. Ugyanakkor nem vitás tény, hogy a felperes a szerződés szerinti határidőben a munkát megkezdeni nem tudta, az alperes az ácsmunkák elhúzódása miatt a munkaterületet
  23. február
  24. napján adta át. Ettől az időponttól számítva a másfél hónap alatt - vagyis (figyelembe véve, hogy február 28 napos) - a felperesnek március 23-ig a munkát be kellett volna fejeznie, amely nem történt meg. A perben kirendelt szakértő által megállapított akadályoztatás időtartamát (8 nap) is figyelembe véve, a felperesnek március 31-ig a munkát be kellett volna fejeznie, amely nem vitásan nem történt meg. Ettől kezdve tehát a felperes késedelemben volt. Az elsőfokú bíróság ezzel összefüggésben - a felperes álláspontját elfogadva tévesen állapította meg, hogy a felek
  25. április 26-i egyeztetése alkalmával készült emlékeztető szerint a felek a teljesítési határidőt módosították, és a felperes
  26. május 2-ig volt jogosult kötbérmentesen teljesíteni, és ennek alapján téves volt azon megállapítása is, hogy a felperes terhére 8 nap késedelem róható csupán. Az emlékeztetőben foglaltak szerint, a felek egyes munkarészek tekintetében valóban új határidőt tűztek ki. Az emlékeztető ugyanakkor csak azon alperesi vállalást tartalmazza, hogy amennyiben a felperes az itt írt határidőig teljesít, úgy a vállalkozó által az un. L. munkarészekre benyújtott számlát befogadja és annak ellenértékét kiegyenlíti. Arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy a felperesnek az emlékeztető szerinti határidőre történő teljesítése esetére kötbérigényéről lemond, az emlékeztető nem tartalmaz. A fentebb írtak szerint a teljesítési határidő március 31-én már eltelt. Ezt követően pedig a teljesítési határidő módosítása fogalmilag kizárt. Ezért a feleknek a
  27. április 26-i egyeztető jegyzőkönyvben rögzített megállapodása csak a Ptk.
  28. §

(1)bekezdésében szabályozott, a teljesítés érdekében kitűzött újabb határidőnek tekinthető. Ez azonban nem jelenti, hogy a felperes a kitűzött újabb hátáridőig kötbérmentesen volt jogosult és egyben köteles teljesíteni. Ez az emlékeztetőből nem olvasható ki. Ezzel összefüggésben tévesen értékelte az elsőfokú bíróság a felperesi ügyvezető és az alperesi ügyvezető nyilatkozatát is. Mind a felperes, mind pedig az alperes ügyvezetőjének ezzel kapcsolatos nyilatkozata ugyanis egybehangzóan az volt, hogy amennyiben az emlékeztetőben rögzített határidőre a felperes teljesít, vele szemben az alperes kötbérigényt nem érvényesít. Ugyanakkor a felperesi ügyvezető elismerte azt is, hogy: „ugyanakkor azt is mondták, hogy ha a megállapodásban rögzített határidőt nem tartjuk, akkor a kötbér igényüket fogják érvényesíteni” (
  1. tjkv.
  2. old.). Ugyanilyen tartalmú nyilatkozatot tett az alperesi ügyvezető is: „a mi megrendelőnk kikötése az alperes felé az volt, hogy amennyiben
  3. áprilisáig elkészül a tető, akkor velünk szemben nem érvényesít kötbért. Ezért mi is azt vállaltuk a felperes vonatkozásában, hogy ha május 2-ig teljesít, akkor az alperesnek sincs kötbér igénye a felperes vonatkozásában”. Az ügyvezetők fenti nyilatkozata alapján sem állapítható meg, hogy a felek a szerződés teljesítési határidejét módosították volna, hanem csupán attól feltételezetten, hogy a felperes a kitűzött újabb határidőre teljesít, az alperes vele szemben nem érvényesíti kötbérigényét. Ez a feltétel azonban nem következett be, mivel a felperes az emlékeztetőben rögzített határidőre - mint ahogy az elsőfokú bíróság helytállóan megállapította - nem teljesített, hanem csupán május 10-én tekinthető megtörténtnek részéről a teljesítés. Ha pedig ez így van - a felperes terhére - szemben az elsőfokú bíróság megállapításával 40 nap késedelem írható. Ez napi 20.000.-Ft-os kötbérrel számolva 800.000.-Ft késedelmi kötbérfizetési kötelezettséget jelent. Ezért a másodfokú bíróság az alperesi fellebbezést ennyiben helytállónak találta, és a felperes terhére ezen kötbérfizetési kötelezettséget megállapította. Ezt meghaladóan azonban a másodfokú bíróság sem találta megalapozottnak az alperes beszámítási kifogását. Helytálló volt az elsőfokú bíróság álláspontja az alperes által érvényesített 3.800.000.-Ft-os kártérítési igény, és hibás teljesítés miatti javítási költségigény, valamint a meghiúsulási kötbérigény körében, és az ezzel kapcsolatban kifejtett elsőfokú bíróság indokolását a másodfokú bíróság teljes egészében helytállónak találta, azt megismételni nem kívánja. Az elsőfokú bíróság a perben kirendelt szakértő szakvéleménye alapján állapította meg a felperesi hibás teljesítés kijavításának költségét, illetve a gazdaságosan nem javítható hibák miatti értékcsökkenést. E szakértői véleménnyel szemben, a Pp. 164.§
(1)bekezdése alapján most már az alperest terhelte annak a bizonyítása, hogy a felperes a perben kirendelt szakértő által rögzítetteken túl is hibásan teljesített, illetve annak a bizonyítása, hogy a hibák kijavítása, valamint az értékcsökkenés mértéke a szakértői véleményben rögzítetteket meghaladó mértékű. Az alperes azonban mindezt nem bizonyította. Kellő alappal nem vehető figyelembe az általa hivatkozott, és a munkálatok beruházója által igénybevett T. B. szakvéleménye a felperes hibás teljesítésével összefüggésben. Egyrészt e szakértő véleménye - figyelemmel arra, hogy nem a bíróság kirendelésére adott szakértői véleményt - legfeljebb csak a fél szakmai előadásának tekinthető. Ezen túlmenően a perben kirendelt K. M. igazságügyi szakértő szakvéleménye készítésekor e szakértői véleményben foglaltakra is figyelemmel volt, és ezt figyelembe véve alakította ki szakértői véleményét. Szakvéleménye pedig - a tárgyaláson tett kiegészítésekkel kellően megalapozott volt. Ezért az alperes fellebbezésében - további bizonyíték hiányában - kellő alap nélkül sérelmezte a szakértői vélemény megállapításait, és az ezen alapuló, a felperes terhére elszámolt javítási költséget és értékcsökkenést. Ugyancsak kellő alap nélküli az alperesnek a meghiúsulási kötbér összegével kapcsolatos fellebbezési kifogása is. Az alperes a felperes késedelme miatt késedelmi kötbér igényt is érvényesített, valamint emellett meghiúsulási kötbér igényt. Ez utóbbi igénye összegét a teljes vállalkozási díj alapulvételével határozta meg. A késedelem és a meghiúsulás azonban egymást kizáró fogalmak. A késedelmes teljesítés - mint ahogy nevében is benne van - teljesítést feltételez, így eleve kizárt a teljesítés meghiúsulása. Ez következik a Ptk. 246. §
(3)bekezdéséből is, amikor úgy rendelkezik, hogy: a nemteljesítés esetére kikötött kötbér érvényesítése a teljesítés követelését kizárja, ezzel szemben a jogszabályi rendelkezés második fordulata szerint: a késedelem vagy a hibás teljesítés esetére kikötött kötbér megfizetése nem mentesít a teljesítés alól. Vagyis nemteljesítés esetén érvényesíthető meghiúsulási kötbér, emellett azonban a jogosult teljesítést már nem követelhet. Ezzel szemben a késedelem esetén a jogosult érvényesítheti a késedelem miatti kötbérigényt is, s emellett teljesítést is kérhet. Nem kizárt azonban a késedelmi kötbér, és meghiúsulási kötbér egymás melletti érvényesítése akkor, amikor a kötbérfizetésre kötelezett részéről történt ugyan teljesítés, de teljesítése nem volt teljeskörű, s ez a teljesítése egyben késedelmes is volt. Ez esetben alkalmazható a teljesítés vonatkozásában a késedelem esetére kikötött kötbérigény, s a „nem teljesített rész” vonatkozásában pedig a meghiúsulási kötbérigény, mert a szerződés csupán részben ment teljesedésbe. A perbeli esetben pedig erről van szó. A felperes döntő részében - bár késedelmesen - de teljesítette a szerződést. Így az általa elvégzett munkák vonatkozásában helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság - a másodfokú bíróság által írt helyesbítésekkel - a felperes késedelmét. Ugyanakkor a perben kirendelt szakértő szakvéleménye alapján megállapítható volt az is, hogy bizonyos munkákat - mindösszesen 636.200.-Ft értékben - nem végzett el. Mivel a felek közötti szerződés csupán ebben a részben hiúsult meg, így kötbérfizetési kötelezettsége is csak az el nem végzett munkák vonatkozásában állhat fenn, mint ahogy azt az elsőfokú bíróság helytállóan megállapította. Erre tekintettel a másodfokú bíróság csupán a késedelem körében - a fentebb írtak szerint találta megalapozottnak az alperes fellebbezését. Ennek megfelelően a felperes javára elszámolható vállalkozói díj az alábbiak szerint alakul: Felperes javára vállalkozói díj: 6.400.000.-Ft késedelmi kötbér hibás teljesítés miatti javítási költség és értékcsökkenés meghiúsulási kötbér Összes levonás: Különbözet: 800.000.-Ft 561.500.-Ft 63.620.-Ft 1.425.120.-Ft - 1.425.120.-Ft 4.974.880.-Ft A másodfokú bíróság ezért az alperes marasztalását erre az összegre, és ezzel összefüggésben a terhére megállapított elsőfokú részperköltség összegét 500.000.Ft-ra leszállította. A marasztalási összegből - az elsőfokú bíróság által helyesen alkalmazott megosztás szerint - 1.174.880.-Ft után 2006. július 1-jétől, míg 3.800.000.-Ft után 2006. július 20-tól köteles az alperes késedelmi kamatot fizetni. Mivel a felperes fellebbezése alaptalan volt, az alperes fellebbezése kis mértékben volt megalapozott, ugyanakkor a fellebbezési értéket tekintve az alperes nagyobb részben lett pervesztes, ezért a másodfokú bíróság a fellebbezési eljárási részköltség megfizetésére az alperest kötelezte a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján, amelyből 61.400.-Ft a felperes által lerótt illeték, ezt meghaladó költség ügyvédi munkadíj, amely már az ÁFA-t is tartalmazza. Budapest,
  1. június
  2. . Kovács László sk. a tanács elnöke Ráczné dr. Gohér Angyalka sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Pestovics Ilona sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.