Bf.179/2009/4 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta. A felülbírálat során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott és irányadó a másodfokú eljárásban is. Ezért a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, figyelemmel a Be. 351.§

(1)bekezdésében rögzítettekre. A felülbírálat során a másodfokú bíróság megállapította, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság maradéktalanul eleget tett a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.555/2006/14. számú hatályon kívül helyező végzésében foglaltaknak. Hibátlan eljárást folytatott le, a bizonyítást teljes körűen lefolytatta. Helyesen és szükségszerűen azokban az esetekben, amikor a felmerült bizonyítási eljárás további bizonyítás lefolytatását tette szükségessé, túlterjeszkedett a hatályon kívül helyező végzésben foglaltaknak. Az elsőfokú bíróság hibamentes eljárása alapján a vádlott és védője által előterjesztett érdemi védekezést kimerítően vizsgálva az ellentétes bizonyítékok okszerű értékelésével állapított meg megalapozott tényállást. A megalapozottan megállapított tényállás alapján nem tévedett a vádlott bűnösségét illetően sem. Helyesen minősítette a vádlott cselekményét különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének a Btk. 166.§

(1),

(2)bekezdés d/ pontja szerint. A vádlott mind az alapeljárásban, mind pedig a megismételt eljárásban mindvégig vitatta azt, hogy bántalmazta volna a sértettet. Következetesen fenntartotta az irányú védekezését, miszerint a sértett segítségkiáltását hallva ment be a sértett lakásába oly módon, hogy a bejárati ajtó üvegét a már a sértettet bántalmazó személy korábban betörte, s ezt követően keveredett dulakodásba a sértettet bántalmazó személlyel, s részben ez okozta azt, hogy a helyszínen maradt DNS mintája, illetőleg az ajtó üvege miatti sérülés következtében került sor arra, hogy vérezve vérnyomokat is hagyott. A megismételt eljárás során lefolytatott bizonyítási eljárás a vádlotti védekezést aggálytalanul cáfolta. Az említett körben az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. A kifejtettekkel a másodfokú bíróság is egyetért. A lefolytatott bizonyítási eljárással kapcsolatosan alapvető annak rögzítése - melyet az elsőfokú bíróság is megtett -, hogy a vádlott illetőleg a sértett DNS mintáján vérszennyeződésen kívül harmadik személy DNS mintáját, illetőleg vérszennyeződését nem találták meg a helyszínen. A szakértők többször hangsúlyozták azt, hogy a helyszíni szemle során biztosított DNS minta ún. kevert DNS minta. Nem volt található idegen eredetű nyom, illetőleg DNS vagy vérszennyeződés azokon az eszközökön sem, amelyeket kétséget kizáróan a sértett bántalmazására használtak. Az említettek alapján a vádlott bűnösségének megállapítása aggálymentesen történt. Helyesen minősítette az elsőfokon eljárt bíróság a vádlott cselekményét különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésnek. A sértettet érő támadás intenzitására utal fülének leszakadása, illetőleg az a körülmény, hogy a sértett említett testrészét csupán a hozzátartozók a helyszíni szemle lefolytatását követően a takarítás során találták meg. Az előbbi minősítő körülményt támasztják alá az orvosi adatok, az orvosszakértő nyilatkozata, a sértett sérüléseivel kapcsolatosan helyesen megállapított elsőfokú tényállásrész. A bűnössé nyilvánított vádlott vonatkozásában a cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyára tekintettel nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor sem, amikor a vádlottat fegyházbüntetésre ítélte. Nem tévedett a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mértéke vonatkozásában sem. Az elsőfokú bíróság a vádlott főbüntetésül kiszabott fegyházbüntetésének mértékét 15 évben állapította meg. Az elsőfokú bíróság a határozat 34. oldal 1. bekezdésében helyesen utalt arra, hogy a hatályon kívül helyezés jogcíme a súlyosítási tilalmat feloldja. E körben helyesen jelölte meg a Be. 376.§

(1)bekezdésében, valamint a Be. 405.§

(1),

(2)bekezdés a/ pontjában, illetőleg a

(3)bekezdésében rögzített szabályt. Az említettek mellett azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint a büntetés kiszabása során nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy a vádlott cselekményét

1. július 22-ére virradó éjszaka valósította meg, tehát a cselekmény elkövetésétől annak jogerős elbírálásáig közel 5 esztendő telt el. Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a cselekmény elkövetésekor büntetlen előéletű fiatal felnőtt korú személy volt és az említettek mellett nem hagyhatóak figyelmen kívül a kiterjedt igazságügyi elmeorvosszakértői vizsgálat megállapításai sem. Az előbbiekre tekintettel a másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlottal szemben a büntetési céloknak az elsőfokú bíróság által alkalmazott fegyházbüntetésnél enyhébb fegyházbüntetés is megfelel. Ezért a Btk.
2. és 83.§-ában is rögzítettekre figyelemmel a másodfokú bíróság a fegyházbüntetés tartamát 12 évre enyhítette, mert álláspontja szerint az ekként meghatározott szabadságvesztés szükséges, de egyben elégséges is a büntetési célok érvényre juttatásához. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság határozatának egyéb rendelkezései helyesek és törvényesek, azokat a másodfokú bíróság a Be. 371.§

(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. Az előzetes letartóztatásban töltött időnek a szabadságvesztésbe történő további beszámításával kapcsolatos rendelkezés a Btk. 99.§

(1)bekezdésén alapul. Debrecen,

1. május
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, előadó, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, dr. Háger Tamás sk. a tanács tagja. Záradék: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 4.B.626/2007/96.számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla jelen határozatával jogerős és végrehajtható. Debrecen,
3. május
4. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke