Bhar.60/2008/13 – Győri Ítélőtábla

(1),

(2)bekezdés c./ pont), 1 rb közokirattal visszaélés vétségében (Btk.277.§

(1)bekezdés), 6 rb csalás bűntettében (Btk.318.§

(1),

(2)bekezdés c./ pont,

(4)bekezdés b./ pont), melyből 3 rb cselekmény kísérleti szakban maradt, 1 rb magánokirat-hamisítás vétségében (Btk.276.§), 3 rb egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében (Btk.277/A.§

(1)bekezdés a./ pont), 1 rb lopás vétségében (Btk.316.§

(1),

(2)bekezdés c./ pont). Ezért a vádlottat, mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 3 év 6 hónap börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett egy korábbi elítéléséhez fűződő feltételes szabadság megszüntetéséről, megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, beszámítást alkalmazott, a magánfelek polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította, továbbá határozott a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú ítélet felmentő rendelkezéseket is tartalmaz: vádlottat az ellene emelt 3 rb csalás bűntette (Btk.318.§

(1),

(2)bekezdés c./ pont,

(4)bekezdés b./ pont) vádja alól felmentette a Be.331.§

(1)bekezdése és a Be. 6.§

(3)bekezdés a./ pontja alapján. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból, és az ahhoz fűzött indokolásból kitűnik, hogy a felmentések a IV.3., IV.

1. és IV.
2. tényállási pontokat érintik. A városi bíróság álláspontja szerint egyik esetben sem valósultak meg a csalás törvényi tényállási elemei. A vádlott 10.sz.személyt, 11.sz.személyt, 15.sz.személyt nem ejtette tévedésbe, bár szándéka a jogtalan haszonszerzésre irányult, azonban kárt nem okozott. Cselekménye kísérletként sem értékelhető, mert önkéntes elállása folytán maradt el a bűncselekmény befejezése, hiszen mindhárom esetben a vádlott, miután a tévedésbe ejtés nem sikerült, önként elhagyta a helyszíneket anélkül, hogy a sértettektől az ellenőrzés elmaradása miatt pénzt kért volna. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, a 3 rb csalás bűntette alóli felmentés miatt a bűnösségének kimondása érdekében, továbbá fegyház fokozat megállapításáért fellebbezett. A vádlott és a védő elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Veszprém Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a
3. június
4. napján kelt 1.Bf.408/2008/
5. számú ítéletével a Veszprémi Városi Bíróság 7.B.1783/2007/
6. számú ítéletét megváltoztatta.A vádlottat bűnösnek mondta ki további 3 rb csalás bűntettének kísérletében, megállapította egyrészt, hogy 1 rb lopás bűntette a Btk.316.§

(1),

(2)bekezdés c./ pont,

(6)bekezdés b./ pontja szerint minősül, másrészt, hogy a 9 rb csalás bűntettéből 7 rb kísérlet. A szabadságvesztés büntetést 4 évre súlyosította azzal, hogy a végrehajtási fokozat fegyház. Egyebekben - a bűnügyi költségről szóló rendelkezés korrigálásával - az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Beszámítást alkalmazott és határozott a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről. A másodfokú bíróság a felülbírálat során az I-V. tényállási pontokban írt történeti tényállást túlnyomó részt megalapozottnak találta. A IV/

1. tényállásból mellőzte „a cselekményétől önként elállt" szövegrészt, és pontosította azzal, hogy nem tudta tévedésbe ejteni. Hasonlóképp a IV/
2. tényállásban mellőzte az önkéntes elállásra történő utalást, és pontosított úgy, hogy a vádlott nem tudta tévedésbe ejteni a sértettet. Ezután megállapította, hogy az elsőfokú bíróság mindazon ítéleti tényállási pontokban (I/1., I/1/A., II., III., IV/1., IV/2., IV/5., IV/6., V.), amelyekben a vádlottat marasztalta, törvénysértés nélkül vont le következtetést a vádlott bűnösségére. A III. tényállásban írt cselekmény minősítését változtatta meg akként, hogy a csalási cselekmény kísérleti szakban maradt, illetve a I/1/A. tényállásba foglalt 1 rb lopás bűntettének jogi minősítését egészítette ki, és megállapította, hogy helyesen a Btk.316.§

(1),

(2)bekezdés c./ pont,

(6)bekezdés b./ pont szerint minősül. Azonban tévedett az elsőfokú bíróság - fejtette ki a megyei bíróság - a bűnösség megállapítása körében, amikor az ítéleti tényállás IV/3., IV/4., IV/7. pontjaiban foglalt - lényegében helyesen megállapított tényállásokból kiindulva - felmentette vádlottat az ellene emelt 3 rb csalás bűntettének vádja alól. A bírói gyakorlat és eseti döntések említésével állást foglalt abban, hogy a vádlott mindhárom esetben a közvetlen lelepleződés egyértelmű veszélye miatt hagyta el a helyszínt, a bűncselekmények befejezését külső körülmények gátolták meg. Továbbá abban is tévedett a városi bíróság, hogy a vádlott a megtévesztő magatartást még nem kezdte meg, csak a feltételeket biztosította. Tűzoltóként ellenőrzést színlelve megkísérelte a sértetteket tévedésbe ejteni, ekként a csalás törvényi tényállási elemének a megvalósítását megkezdte. Nem sikerült a tévedésbe ejtés, de a vádlott ennek érdekében mindent megtett. A bűncselekmények elkövetését a tévedésbe ejtő tevékenység elindításával megkezdte, azonban befejezni nem sikerült - hirtelen jelentkező külső körülmények gátolták meg -, így kísérleti szakban maradtak. Ezen indokokra figyelemmel a vádlottat bűnösnek mondta ki további 3 rb, a Btk.318.§

(1),

(2)bekezdés c./ pont,

(4)bekezdés b./ pontban meghatározott csalás bűntettének a Btk.16.§-a szerinti kísérletében. A másodfokú ítélet ellen a vádlott és védője fellebbezést jelentettek be. Harmadfokon a Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.165/2008/1-II. számú átiratában a másodfokú bíróság ítéletét megalapozottnak, a tényállást hiánytalannak nevezte, amely teljes körűen tartalmazza a vádlott terhére rótt valamennyi bűncselekménnyel kapcsolatos tényeket. Törvényes a bűnösségre vont következtetés, a minősítések helyénvalóak, a másodfokú bíróság maradéktalanul eleget tett indokolási kötelezettségének is. A járulékos kérdésekben szintén helytállóan döntött. Ezért a Veszprém Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. A harmadfokú bíróság nyilvános ülésén megjelentek az érintettek. A vádlott és a védő fellebbezését fenntartotta. A védő perbeszédében a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Álláspontja szerint védence abban a három esetben, amelyek tekintetében a bíróságok a büntetőjogi felelősség tekintetében ellentétesen foglaltak állást, önként elállt a bűncselekmény elkövetésétől. A városi bíróság által kiszabott büntetést találta arányosnak, ebben a körben az enyhítő körülményeket hangsúlyozta. A fellebbviteli főügyészség képviselője az átirattal egyezően terjesztette elő nyilatkozatát. Hangsúlyozta, hogy a vádlott mindent megtett a bűncselekmény elkövetése érdekében, külső hatások akadályozták meg, ezért önkéntes elállásról nem lehet beszélni. A másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A vádlott csatlakozott védőjéhez. A Győri Ítélőtábla a fellebbezéseket alaptalannak találta. Az ítélőtábla a Be. 387.§

(2)bekezdésének megfelelően, a vádlott valamennyi bűncselekményére vonatkozóan bírálta felül a másodfokú bíróság ítéletét. Az első- és a másodfokú bírósági eljárás megfelelt a jogszabályi előírásoknak, olyan eljárási szabálysértés nem történt, ami az ügy érdemi felülvizsgálatát akadályozta volna. A másodfokú bíróság a lefolytatott teljes felülbírálat során helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az elsőfokú bíróság a törvényes és megfelelő körben elvégzett bizonyítás eredményeként, a bizonyítékok helyes értékelésével megalapozott tényállást állapított meg. A másodfokú bíróság ezért a felülbírálatnál irányadó tényállásra tekintettel volt olyan helyzetben, hogy lényegében azonos tényállás mellett a megfelelő jogi következtetést levonja. A megalapozott tényállás megfelel a bizonyítékok tartalmának, az egyes tények és adatok helyes értékelésével került megállapításra. A városi és megyei bíróság az indokolási kötelezettségét teljesítette. A tényállás megalapozottságát illetőn kétség nem merült fel. Ez vonatkozik azokra a tényállási részekre is, amelyek tekintetében a városi bíróság felmentő, a megyei bíróság pedig marasztaló rendelkezést hozott. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényálláshoz érdemben nem nyúlt a másodfokú bíróság azokban az esetekben sem, ahol a bűnösség kérdésében ellentétesen döntött. Tulajdonképpen a jogi indokolás értékelése szerinti, és ahhoz tartozó gondolatmenetből egy-egy utalást illesztett a történeti részhez. Ekként azok jogi következtetéseknek minősíthetők. Ugyanis az említett cselekményeknél A.Hotel, V.Panzió, P.Csárda - az elfogadott tényállásból téves anyagi jogi következtetést vont le az elsőfokú bíróság. Ez abból fakadhatott, hogy károkozás nem következett be, tehát adott esetekben nem érte hátrány a sértetteket, mert ők nem hittek a vádlottnak, nem tudta őket félrevezetni, megtéveszteni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem történt bűncselekmény. Ezek az esetek is beleillenek a vádlott által elkövetett cselekmények sorába, ahol a csalásban, illetve a kapcsolódó lopási, okirati cselekményekben felelőssége megállapítást nyert. A vádlott tűzoltónak adta ki magát, tűzvédelmi ellenőrzéseket helyezett kilátásba, ruházata, gépjárműve erősítette ezt a látszatot. Az említett esetekben a vádlott visszavonult, és nem folytatta tovább a megkezdett, megtévesztő magatartását, mert a kiszemelt áldozatok úgy léptek fel vele szemben, amely egyértelművé tette számára, hogy nagy a lebukás kockázata. Amikor valótlant állítva tűzoltóként lépett fel, és vizsgálatot helyezett kilátásba, jogtalan, megtévesztő magatartást tanúsított. A célzat is ismert, a jogtalan haszonszerzési, illetve károkozási szándék egyértelmű a körülményekből. A vádlott által kifejtett megtévesztő magatartással a csalás bűntettének kísérlete tehát megvalósult, függetlenül a sértetti oldaltól. Mivel az elkövetési magatartás félbeszakadt, a károkozás elmaradt, ezért befejezetlen kísérletről van szó. Ezt nem ismerte fel a városi bíróság, a tévedést a megyei bíróság korrigálta, és az anyagi jogi szabályoknak megfelelő döntést hozott. Indokolása részletes és kimerítő, jogi értékelését az ítélőtábla mindenben osztotta. Azzal a kérdéssel is kellő alapossággal foglalkozott, hogy az önkéntes elállásra vonatkozó vádlotti védekezés miért nem foghatott helyt. A cselekményt nem folytatta tovább a vádlott, ami teljesen egyértelműen azzal függött össze, hogy egy közvetlen lelepleződés egyértelmű veszélye rémlett fel előtte, vált kézenfekvővé azáltal, hogy ez a fajta tevékenység sokáig nem gyakorolható, mert ismertté válik az érintettek körében, hogy csaló jár a környéken. Fentiekre figyelemmel az irányadó tényállásban rögzített adatokból a másodfokú bíróság helytálló megállapításokra jutott, a vádlott bűnösségére okszerűen következtetett, törvényesen minősítette valamennyi cselekményét. Vonatkozik ez az elsőfokú ítéletet megváltoztató részre ugyanúgy, mint az elsőfokú ítéletet helybenhagyó rendelkezésekre. A büntetéskiszabási körülmények maradéktalanul feltárásra kerültek. A megyei bíróság által kiszabott joghátrány törvényes keretek között van, és tekintettel a cselekmények halmazatára, amelyek együttesen jelentős tárgyi súlyt tesznek ki, arányos és nem eltúlzott a 4 év fegyházbüntetés, enyhítésre nem kerülhet sor a harmadfokú eljárásban. A másodfokú ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért a Győri Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Veszprém Megyei Bíróság törvénynek megfelelő ítéletét a Be. 397.§ alapján helybenhagyta. A harmadfokú eljárásban a kirendelt védő díjával kapcsolatban felmerült bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be. 381.§

(1)bekezdésén, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása a Btk. 99.§

(1),

(2)bekezdésén nyugszik. G y ő r ,

1. május
2. napján Dr.Nagy Zoltán sk. a tanács elnöke .Csák Csilla sk. .Miklós Mária sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: Ezzel a végzéssel a Veszprém Megyei Bíróság
3. június
4. napján kelt 1.Bf.408/2008/
5. számú ítélete
6. május
7. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. G y ő r ,
8. május
9. napján . Nagy Zoltán sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: