Pfv.21159/2008/11 – Kúria

Pfv.I.21.159/2008/

1. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Bokros Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Bokros Gábor pártfogó ügyvéd) által képviselt felperesnek a Pál Gyuláné dr. ügyvéd által képviselt alperes ellen közös tulajdon megszüntetése iránt a Lenti Városi Bíróság előtt 3.P.20.110/
2. szám alatt folytatott és másodfokon a Zala Megyei Bíróság 2.Pf.22.027/2007/
3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. A felperes pártfogó ügyvédjének díját 7.200 forintban állapítja meg, amely az áfa összegét is magában foglalja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 20.000 (Húszezer) forint felülvizsgálati költséget. A pártfogó ügyvéd megállapított illetéket az állam viseli. díját és a felülvizsgálati Indokolás: A felek házastársak voltak. Az életközösséget az alperes kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott, az L-i házasingatlanban folytatták, amelyen az életközösség fennállása alatt jelentős értékemelő beruházásokat végeztek. A házastársi életközösség megszakadását követő házasság felbontása iránti perben az ahhoz kapcsolódóan érvényesített tulajdoni igények és egyéb járulékos elbírálása során a bíróság a volt közös lakás használatát a házastársak között megosztotta, a felperes által a lakásingatlanon végzett közös beruházásokra, illetve a felperes különvagyona felhasználására alapított tulajdoni igény részben megalapozott voltát megállapította. A mérlegelés eredményeként hozott döntése szerint a felperes a belterületi házasingatlan 7/20 eszmei hányadát szerezte meg és ehhez képest rendelkezett a bejegyzett tulajdoni állapot módosításáról oly módon, hogy a felperes szerzett jogára figyelemmel az alperes illetősége 13/20 részre csökkent. A felek közös tulajdonában állt két zártkerti ingatlan is, ezeket a házasság felbontásának idején kizárólagosan az alperes használta. A felperes evonatkozásban használati igényt nem jelzett, rendezést, illetve részbeni birtokba bocsátást ezekre a területekre nem kért. A bíróság evonatkozásban akkor rendelkezést nem hozott. A felperes a jelen perben lakóingatlan tekintetében annak megállapítását kérte, hogy a különvagyoni ráfordításai eredményeként az ingatlan tulajdonjogát teljes egészében megszerezte, míg a zártkerti ingatlanok közös tulajdonát a tulajdoni hányadának az azt használó alperes tulajdonába adásával megszüntetni kérte. A zártkertek alperes általi kizárólagos használatára figyelemmel a
4. január
5. napján megtartott tárgyaláson használati díj iránti igényt is érvényesített. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének részben helyt adva a zártkerti ingatlanok felperest illető ½ - ½ tulajdoni hányadát az alperes tulajdonába adta 240.000 forint megváltási ár megfizetése ellenében. A belterületi lakóházas ingatlan tekintetében megállapította, hogy a felperes valamennyi közös, illetve különvagyoni ráfordítása a korábbi perben elszámolásra került és ennek eredményeként állapította meg a bíróság a felperes közös- és különvagyoni szerzésre alapított tulajdoni arányát 7/20 eszmei hányadban. Az így fennálló tulajdoni hányadok mellett a közös tulajdon megszüntetését azért mellőzte, mert természetbeni megosztásra nem volt lehetőség az árverési értékesítés ellen mindkét fél tiltakozott, a másik fél illetőségének megváltásához teljesítőképességgel egyik tulajdonostárs sem rendelkezett. A lakásingatlanra fennálló közös tulajdon megszüntetésének hiányában azt az ingatlanban bentlakó alperesre - mint többségi tulajdonosra - eső közös költség ráfordítást, amelyet az alperes helyett a felperes egyenlített ki és amelyet a felperes beszámítási igényként terjesztett elő a lakóingatlan közös tulajdonának megszüntetése esetére a kereset e részben történő elutasítása okán mellőzte. A zártkerti ingatlanok többlethasználatára figyelemmel az alperes fizetési kötelezettségét azért nem állapította meg, mert az igény előterjesztéséig a ráutaló magatartással kialakított szívességi használatot a felperes által megvontnak nem tekintette, így a használati díj visszamenőleges megállapítását - jogalap hiányában utasította el. A másodfokú bíróság kizárólag a fellebbezéssel érintett keretben bírálva felül az elsőfokú bíróság ítéletét, azt helybenhagyta. Indokai alapján helyesnek fogadta el az elsőfokú bíróságnak a belterületi lakóingatlan tulajdoni hányadainak módosításával kapcsolatos elutasító rendelkezését, mint ahogyan azt is, hogy a bíróság a fennálló közös tulajdon megszüntetésére ebben a körben nem látott jogszabályi lehetőséget és ezért elutasító döntést hozott. A zártkerti ingatlanok felperest illető hányadának az alperes tulajdonába adásával megszüntetett közös tulajdona tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét - erre irányuló fellebbezés hiányában nem érintette. Az ezzel kapcsolatos, a fellebbezésben 18 évre visszamenőleg elszámolni kívánt többlethasználati díj iránti követelés elutasítását azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy a felperes az addig ráutaló magatartással az alperes számára biztosított ingyenes használatot a
6. január 15-i tárgyaláson előterjesztett többlethasználati díj iránti igényével tette visszterhessé, az ettől az időponttól a zártkerti ingatlanok közös tulajdonának jogerős megszüntetéséig eltelt időre felszámítható használati díj olyan minimális mértékű, ami az erre irányuló kötelező rendelkezés meghozatalának mellőzését indokolja. A felperes beszámítási igényével kapcsolatban osztotta az elsőfokú bíróság kifejtett ténybeli és jogi álláspontját. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelynek a pártfogó ügyvéd által fenntartott joghatályos indítványa a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a használati díj iránti igényének, valamint a beszámítási követelésének helyt adására irányult. Ennek érdekében - álláspontja szerint - a teljes megosztandó közös vagyon egységes értékelésére van szükség, függetlenül a korábbi fellebbezés korlátaitól. Az alperes ellenkérelme fenntartására irányult. a jogerős A felülvizsgálati kérelem nem alapos. ítélet hatályában való A felülvizsgálati kérelem annak tényleges tartalma szerint a bíróság által megállapított tényállás helyességét támadta és emiatt tartotta az elfogadott jogi döntést alaptalannak. A Pp.
7. §-ának