A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.IX.30.161/2009/4.szám A Magyar Köztársaság Nevében ! A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Mogyorósi Péter ügyvéd által képviselt felperesnek, dr. Madácsi Gábor ügyvéd által képviselt alperes ellen támogatási díj visszafizetése iránt a Fővárosi Bíróság előtt - megismételt eljárásban - 20.G.40.157/
- szám alatt indult és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.972/2008/
- számú ítéletével befejezett perében az említett jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- június
- napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Ítélőtábla 6.Pf.20.972/2008/
- számú ítéletét fenntartja. a Fővárosi hatályában Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 480.000 (Négyszáznyolcvanezer) forint felülvizsgálati perköltséget. A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az Állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s : Az alperes
- májusában benyújtott pályázata alapján a Közmunkatanács támogatást ítélt meg az alperes részére, mely határozat végrehajtása során a Munkaügyi Minisztérium Közmunkatanács Hivatala mint támogató és az alperes mint megvalósító
- június 30-án támogatási szerződést kötöttek egymással. A szerződésben a támogató vállalta, hogy
- július hónaptól kezdődően a pályázat megvalósulása érdekében összesen 40,199.000 Ft összegű vissza nem térítendő támogatást biztosít a közmunkaprogram során alkalmazandó munkanélküliek munkabérére és annak járulékaira, munka alkalmassági vizsgálat költségére, munkaruha és egyéni védőeszközök költségeire, munkásszállítás költségeire és kis értékű tárgyi eszközök beszerzési költségeire. Az alperes főkötelezettsége a pályázatban megjelölt átlag 170 fő regisztrált munkanélküli
- június 8-a és december 8-a közötti, a pályázati programban megjelöltek szerinti foglalkoztatása, továbbá a vissza nem térítendő céltámogatásnak a pályázatban megfogalmazott feladatok finanszírozására való felhasználása volt. A felperes jogelődje (a továbbiakban: felperes) részéről összesen 34,954.553 Ft összegű támogatás átutalására került sor. A felperes a támogatási szerződést
- február 9-én azonnali hatállyal felmondta, és - arra figyelemmel, hogy a kifizetett összegből mindössze 3,058.115 Ft felhasználása volt jogszerű - az alperest 31,896.438 Ft visszafizetésére hívta fel. Az azonnali hatályú felmondást a támogatási szerződés
- és
- pontjának megsértésére alapította. Ezzel kapcsolatban azt adta elő, hogy az alperes a támogatási szerződés teljesítését valótlan tartalmú, illetve hamisított okiratokkal, bizonylatokkal igazolta, és a vállalt közmunkaprogramtól eltérő munkaterületen is foglalkoztatott közmunkásokat. Az alperes a 31,896.438 Ft-ot nem fizette meg, ezért a felperes keresetet terjesztett elő, melyben 31,896.438 Ft és ennek
- február 9-től járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Ptk. 298.§, 317.§
(1)bekezdés, 318.§
(2)bekezdés, valamint 361.§
(1)bekezdés alapján. Az alperes nem vitatta az azonnali hatályú felmondás jogszerűségét, de arra hivatkozással, hogy a program tartalmi részét végrehajtotta, tehát a támogatás a valós célját elérte, a szabálytalansággal érintett összegeket pedig a felperes már megvonta az elszámolás során az alperestől, a kereset elutasítását kérte. Viszontkeresetében 4,199.324 Ft és ennek
- február 9étől járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni a felperest arra alapítottan, hogy bár az alperes 39,153.877 Ft felhasználását igazolta, a felperes csak 34,954.553 Ft-ot utalt át részére, tehát a két összeg különbözete az alperest megilleti. Az elsőfokú bíróság 12.G.75.180/2000/
- számú ítéletét a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a Gf.I.30.143/2001/
- számú végzésével, majd az elsőfokú bíróság ezt követően meghozott 12.G.75.180/2000/
- számú ítéletét a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.988/2005/
- számú végzésével helyezte hatályon kívül és utasította az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára. Az ilyen előzmények után indult megismételt eljárás során hozta meg az elsőfokú bíróság
- sorszámú ítéletét, mellyel a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest 4,199.324 Ft, valamint ennek
- október 1-jétől járó késedelmi kamatai megfizetésére az alperes javára. Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy az alperes a Munkaügyi Központ által regisztrált munkanélküliek alkalmazásával és a szerződésben meghatározott átlaglétszám betartása mellett teljesítette a programnak megfelelő munkálatokat. Mindezt megerősíti T. J. tanúvallomása is, aki képviselője volt az ellenőrzések során felperes megbízása alapján eljárt M. Kft-nek. A munkabér kifizetése kapcsán ugyan merültek fel anomáliák, de az aláírási problémáktól függetlenül a közmunkaprogram szerinti munkabérek kifizetése a programban foglalkoztatottak részére megtörtént. Ugyanakkor az alperes által sem vitatottan a támogatási szerződés azonnali hatályú felmondására alapot adott az, hogy egyrészt a foglalkoztatott munkanélküliek közül 15 főt az alperes a pályázatban írtaktól eltérően egy ideig egy helyi kft-ben szederválogatásban foglalkoztatott, másrészt az, hogy 720.000 Ft értékű munkaruhát nem adott ki a foglalkoztatottaknak, hanem raktáron tárolt. A 39/A/
- alatt csatolt ellenőrzési lapból azonban egyértelmű, hogy a felmondási okként megjelölt tételek vonatkozásában az ellenőrzést végző M. Kft. véglegesen levonásba helyezte az alperes által elszámolt költségeket. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság az alperes viszontkeresetét a tőkeösszeg vonatkozásában megalapozottnak találta és a felperest kötelezte az M. Kft. ellenőrzése során elfogadott 39,153.877 Ft és a felperes által ténylegesen átutalt 34,954.553 Ft - a közmunkaprogram teljesítésével arányos különbözetének megfizetésére. Álláspontja szerint alaptalanul állapította meg az M. Kft. által
- május 8-án elkészített zárójelentés, hogy csak mindössze 3,058.115 Ft fogadható el az alperes által elszámolt összegekből, és ezért az alperes 31,896.438 Ft visszafizetésére köteles. Ez a levezetés nem felel meg a támogatási szerződés
- pontjában írtaknak. A bizonyítási eljárás eredményével sem ez a zárójelentés, hanem a 39/A/
- alatti ellenőrzési adatlap adatai állnak összhangban. Ezért az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és kötelezte a felperest a viszontkeresettel érvényesített összeg és annak az igényérvényesítés időpontjától járó kamatai megfizetésére az alperes javára. A felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján hagyta helyben. A fellebbezésben írtakra tekintettel kiemelte, hogy nem tévedett az elsőfokú bíróság amikor a jogvitát a Ptk. 319.§
(2)bekezdése, illetve a támogatási szerződés ettől nem eltérő, a Legfelsőbb Bíróság Gf.I.30.143/2001/
- számú végzésével már értelmezett
- pontjában írtak alapján bírálta el. A bizonyítási eljárás alapján aggálytalanul megállapítható, hogy - 15 fő eltérő foglalkoztatását, valamint a munkaruha kiadásának részbeni elmulasztását kivéve - az alperes teljesítette a támogatási szerződésben vállalt főkötelezettségét. A szerződésben kikötött mellékszolgáltatási kötelezettség bejelentési, elszámolási, illetve bizonylat benyújtási kötelezettség - hiányos teljesítése pedig nem szolgáltat alapot a Ptk. 319.§
(2)bekezdése alapján sem a megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás még nem teljesített ellenértékének a visszatartására, sem a már megfizetett pénzbeli ellenérték visszafizetésére. Az eltérő foglalkoztatás, és a munkaruha kiadásának részbeni elmaradása szerződésszegésnek minősült, amelyre tekintettel indokolt volt a támogatás ezzel kapcsolatos részének visszatartása. Ez meg is történt. Mivel azonban a Ptk. 319.§
(2)bekezdése, továbbá a támogatási szerződés
- pontja értelmében a támogatási összegnek a szerződés szerint elvégzett tevékenység költségeivel kell arányosnak lennie, az elsőfokú bíróság jogszerűen mellőzte ezt meghaladóan a felperes mentesítését a támogatás kifizetése alól, illetve jogszerűen mellőzte az alperes visszafizetésre kötelezését is. Mindezzel pedig a fellebbezésben hivatkozott 217/
- (XII. 30.) Korm. rendelet (Ámr.) 88.§
(1)bekezdése, illetve
(2)bekezdésének b/ pontja sem áll ellentétben, sőt az
(1)bekezdés a támogatási szerződés
- pontjában írtakkal egyezik meg. A felperes felülvizsgálati kérelmében az első- és másodfokú ítéletek hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő, a keresetének helyt adó új határozat meghozatalát, továbbá az alperes viszontkeresetének elutasítását kérte. Felülvizsgálati kérelmét a következőkkel indokolta: A támogatási szerződés
- pontja rendelkezett a szerződésszegés szankcióiról és e rendelkezés betartása mind a felekre nézve, mind a bíróság számára kötelező. Az eljárt bíróságok a Ptk. 200.§
(1)bekezdésében foglalt polgári jogi alapelvet megsértve jártak el, mert döntésük meghozatalakor figyelmen kívül hagyták a támogatási szerződés szabályait. A támogatási szerződés 23. pontjának második bekezdése szerint a támogatás a támogató által elfogadott teljesítések vonatkozásában illeti meg. Jelen esetben viszont a támogatás az alperest azért nem illette meg, mert az alperes a közmunkaprogram teljes időtartama alatt folyamatosan szerződésszegő módon járt el, ugyanis a pályázatban írtaktól eltérő módon foglalkoztatott munkanélkülieket, és részben valótlan tartalmú okiratokkal, bizonylatokkal igazolta kiadásait. A felperes azért nem fogadta el az alperes részteljesítéseit, mert azok sem szerződésszerűen zajlottak. Az alperes által megvalósított közmunkaprogram során benyújtott elszámolás dokumentumainak jelentős része - ahogy azt a kirendelt igazságügyi írásszakértő szakvéleményében megállapította hamisított, valótlan tartalmú volt, ezek felhasználásával az alperes megtévesztette a felperest és a megbízásából közreműködő M. Kft-t is. Az eljárt bíróságok a hamis adatokon alapuló elszámolásokat is az alperes javára értékelték. Mindezekre tekintettel a felperes jogszerűen követeli az alperestől a teljes támogatási összeg visszafizetését, az alperes pedig nem igényelheti a viszontkeresetében megjelölt összeg megfizetését a felperestől. Figyelmen kívül hagyták az eljárt bíróságok az Ámr. 88.§
(2)bekezdésének b/ pontjában és 88.§
(6)bekezdésében írtakat, mely rendelkezések szerint amennyiben a támogatott az elfogadott céltól eltérő feladatot valósít meg, a már folyósított támogatást járulékaival együtt vissza lehet követelni. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában való fenntartását kérte. a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő. Alaptalanul hivatkozik a felülvizsgálati kérelem arra, hogy az eljárt bíróságok a Ptk. 200.§
(1)bekezdésében írt szerződéses szabadság alapelvét megsértve, a támogatási szerződés 23. pontjában rögzítettek figyelmen kívül hagyásával hozták meg döntéseiket. A Ptk. 200.§
(1)bekezdésében rögzített főszabály értelmében a szerződéses alanyok szabadon dönthetnek arról, hogy kötnek-e, ha igen kivel, és milyen típusú, milyen tartalmú szerződést. A szerződéses szabadság azonban nem minden esetben érvényesülhet. A szerződésekre vonatkozó alapvető szabályokat a Ptk. tartalmazza és a Ptk. szabályaitól nem térhetnek el a felek akkor, ha az eltérést jogszabály tiltja. A perbeli esetben speciális jogszabály, a Közmunkatanácsról és a közmunkaprogramok támogatási rendjéről szóló 117/
- (VII. 8.) Korm. rendelet is részben korlátozta a felek szerződéses szabadságát, mert meghatározta például azt, hogy kik köthetnek egymással támogatási szerződést, és hogy a támogatás mire terjedhet ki. A perbeli támogatási szerződés
- pontjának második bekezdése szólt az azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményéről. Kimondta, hogy azonnali hatályú felmondás esetén "a megvalósító köteles a teljes támogatási összeget, vagy részteljesítés esetén a támogató által elfogadott teljesítések arányában annak fennmaradó részét" kamatokkal együtt visszautalni a támogató számlájára. A felperes elismerte, hogy az alperes részéről került sor részteljesítésre. Ebből pedig az következik, hogy a felperes - a fentebb idézett rendelkezés második fordulatának megfelelően - nem jogosult a teljes támogatás visszakövetelésére, a támogatásnak csak azt a részét követelheti vissza, melyhez teljesítés nem kapcsolódott. Az alperes tehát megtarthatja a teljesítésével arányos támogatási összeget, a felperes pedig követelheti az ezen felüli ("fennmaradó") összeg visszafizetését. A másodfokú bíróság helyesen értelmezte a támogatási szerződés
- pontjának második bekezdésében írtakat és helytállóan állapította meg azt is, hogy a szerződésnek ez a rendelkezése összhangban áll a Ptk. 319.§-ának
(2)bekezdésében írtakkal. A Ptk. 319.§
(2)bekezdése ugyanis a szerződés
- pontjában írtaknak megfelelően mondja ki, hogy a felmondás a szerződést a jövőre nézve szünteti meg, a már teljesített szolgáltatásokért ellenszolgáltatás jár, az ellenszolgáltatással nem fedezett szolgáltatás pedig visszakövetelhető. A felülvizsgálati kérelem állításával szemben tehát az eljárt bíróságok döntésük meghozatalánál nem hagyták figyelmen kívül a támogatási szerződés
- pontja második bekezdésének - a Ptk. 319.§
(2)bekezdésével egyébként összhangban álló - rendelkezéseit, ellenkezőleg a jogerős ítélet meghozatalára e szerződéses rendelkezés alkalmazása mellett került sor, a Ptk. 200.§
(1)bekezdésének megsértésére való hivatkozás alaptalan. Az
- decemberében készült, 39/A/
- alatt csatolt ellenőrzési adatlap szerint az alperes által elszámolt összesen 40,749.686 Ftból az ellenőrzés után 39,153.877 Ft összegű teljesítés elfogadására került sor. Utóbb azonban a felperes revideálta álláspontját, az alperes teljesítését már csak 3,058.115 Ft erejéig találta elfogadhatónak, és erre tekintettel az alperes részére átutalt 34,954.553 Ft-ból 31,896.438 Ft-ot visszaigényelt. Ez egyben azt is jelenti, hogy a felperes maga is elismerte az alperes valamilyen mértékű részteljesítését, továbbá azt is, hogy a részteljesítésre figyelemmel az alperest nem terheli a teljes támogatás visszafizetésének a kötelezettsége, hogy az arányosításnak helye van. Alaptalanul hivatkozik a felülvizsgálati kérelem arra, hogy az alperes folyamatos szerződésszegést követett el és erre tekintettel a teljes támogatási összeget vissza kell fizetnie. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy ugyan történt az alperes részéről az azonnali hatályú felmondást is megalapozó szerződésszegés - melyekre tekintettel az alperest megvonásokban részesítették -, illetve történtek a havi elszámolás során adminisztrációs szabálytalanságok, de ugyanezen tények nem alapozzák meg azt, hogy a bíróság az alperest a már kifizetett 31,896.438 Ft visszafizetésére kötelezze, és mentesítse a felperest 4,199.324 Ft megfizetése - mint az alperes által már teljesített szolgáltatás ellenértékének megfizetése - alól. Az azonnali hatályú felmondás folytán elszámolásnak van helye, és mivel bizonyítást nyert, hogy az alperes részéről 39,153.877 Ft erejéig a teljesítés megtörtént, a felperes pedig csak 34,954.553 Ft-ot utalt át az alperes részére, a két összeg különbözetének megfizetésére a felperes köteles. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Ámr.
- január 1-jén, tehát már a perbeli közmunkaprogram befejezése után lépett hatályba. Az Ámr. 88.§
(1)bekezdésének második mondata arról rendelkeztek, hogy ha a kedvezményezett neki felróható okból nem teljesíti a szerződésben vállalt kötelezettségeit, az igénybe vett támogatás egészét vagy arányos részét vissza kell fizetnie kamatokkal növelt összegben. A felülvizsgálati kérelem ugyan ezt a rendelkezést tévesen tekintette irányadónak a jogvita elbírálásánál, de megjegyzendő, hogy az Ámr. 88.§-ának
(1)bekezdése is az arányosság követelményének érvényesítését írja elő az elszámolás során, és nem bünteti a szerződést szegő kedvezményezettet a támogatás teljes összegének visszafizetésével. Az Ámr. 88.§
(2)bekezdése pedig más kérdést tárgyal, arról szól, hogy bizonyos esetekben a kedvezményedzett meghatározott időre, tehát a jövőre nézve, kizárható a támogatási rendszerből. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275.§ bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint döntött.
(3)A felperes eredménytelen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, ezért köteles megfizetni az alperes ügyvédi munkadíj formájában felmerült felülvizsgálati perköltségét, melynek összegét ÁFA-val növelten, de mérsékelt mértékben állapította meg a Legfelsőbb Bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§
(5)és
(6)bekezdése alapján. A személyes illetékmentességet élvező felperes által le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam terhén marad. Budapest,
- június
- Salamonné Dr. Solymosi Ibolya s. k. a tanács elnöke, Dr. Lőrincz Györgyné előadó-bíró, Gyöngyösiné Dr. Gyügyei Klára s. k. bíró A kiadmány hiteléül: ( Hajdu Mihályné bírósági írnok )