Pfv.III.21.652/2008/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróság a dr.Somogyi Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a dr.Gábor László ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróságnál 19.P.III.20.769/
- szám alatt folyamatban volt és másodfokon a Fővárosi Bíróság 56.Pf.635.286/2007/
- számú ítéletével befejezett perében, amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a dr.Horváth Jenő ügyvéd által képviselt Biztosító beavatkozott, a jogerős ítélet ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő k ö z b e n s ő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 19.P.III.20.769/2007/
- számú ítéletét megváltoztatja és megállapítja az alperes kártérítő felelősségét Cs.Z.
- november 24-től kezdődő kórházi kezelése során,
- december 18-án bekövetkezett halálával kapcsolatban a felperesnek okozott károkért. Az iratokat az elsőfokú bíróságnak küldi meg. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 20.000 (Húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg a felülvizsgálati illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes férjét, Cs.Z-t
- november 24-én 15 órakor vette fel az alperes jogelődje, a Kórház Sebészeti Osztálya a délelőtt kezdődött, jobb hasfélre lokalizálódó fájdalom, hányinger, hasmenés miatt. Az alperes orvosai a beteg előzményi kórképére is figyelemmel - 1996 februárjában jobboldali hashártya mögötti tályog miatt két napig megfigyelés alatt állott - hasnyálmirigy-gyulladást diagnosztizáltak, és tályogot kerestek, de az elvégzett ultrahangvizsgálat tályogot, illetőleg kóros folyadékgyülemet nem ábrázolt. Tályogot a másnap történt hasi CT vizsgálat sem bizonyított, ezért továbbra is hasnyálmirigy-gyulladás miatti megfigyelést tartottak szükségesnek. A november 28-án és 30-án történt ultrahangvizsgálat sem igazolt tályogot, vagy arra utaló eltérést. Másnap, december 1-jén azonban jobboldali rekesz alatti tályog klinikai tünetei miatt azonnali műtét történt, amelynek során tályogot találtak, azt kiürítették, és hat liter vörhenyes, zavaros, bűzös tályogtartalmat ürítettek, és a rekesz alól, valamint a máj felszínéről hatalmas fibrin darabokat távolítottak el. A szeptikus állapot miatt intenzív osztályra helyezték át, ahol célzott antibiotikus kezelés, naponta tamponcsere és mosás történt. A szeptikus állapot nem javult, a beteg keringése összeomlott, és december 18-án, 49 éves korában meghalt. A felperes keresetében házastársa halála miatt bekövetkezett vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítésére kérte az alperes kötelezését. Arra hivatkozott, hogy az alperes orvosai a beteg kezelése során megsértették az egészségügyről szóló, akkor hatályban volt
- évi II. törvény (Eütv.)
- §-ában foglaltakat, ezért az alperes a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdésére figyelemmel a 339. §-ának
(1)bekezdése alapján kártérítésre köteles. Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását kérték. Az elsőfokú bíróság a
- február 21-én hozott 19.P.II.23.097/1998/
- számú keresetet elutasító ítéletét a másodfokú bíróság a
- január 24-én jogerőre emelkedett 56.Pf.633.236/2006/
- számú végzésével a Pp.
- §-a szerinti eljárási szabály megsértése miatt hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot az eljárás megismétlésére utasította. A megismételt eljárásban hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ismét elutasította a keresetet. A rendelkezésre álló bizonyítékok közöttük kiemelten a tanúvallomások és az orvosszakértői vélemények - mérlegelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes férjének halálához vezető folyamatban az alperes felróható magatartást nem tanúsított. Az általa fel nem ismert, és ezért nem megfelelően kezelt féregnyúlvány-gyulladás halálhoz vezető oka tényként nem állapítható meg, csupán a lehetséges okok egyikeként vehető figyelembe a toxikus állapothoz és a beteg halálához vezető okok körében. Ebből azonban az alperes kártérítési felelőssége, helytállási kötelezettsége egyértelműen, kétséget kizáróan nem következik, ezért a marasztalására nincs lehetőség. A másodfokú bíróság bíróság ítéletét. indokai alapján helybenhagyta az elsőfokú A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és elsődlegesen a hatályon kívül helyezése mellett közbenső ítélettel kérte az alperes kártérítő felelősségének megállapítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet által megállapított tényállás téves, a bizonyítékok okszerűtlen értékelésén alapul, sérti a Pp.
- §-ának
(1)bekezdésében foglaltakat. A bizonyítékokból ugyanis megállapítható, hogy a beteget féregnyúlvány-gyulladás gyanújával vették fel, de heveny hasnyálmirigy-gyulladással kezelték, és elmulasztották a féregnyúlvány eltávolítását, az tovább mérgezte a beteg szervezetét, majd átfúródott és hasi gennyesedést okozva vérmérgezéssel és sokszervi elégtelenség kialakulásával a beteg halálához vezetett. Álláspontja szerint az alperes orvosai megsértették az Eütv.
- §a szerinti kötelezettségüket, ezért az alperes kártérítésre köteles. Ha pedig a kártérítési felelőssége a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem ítélhető meg, a bizonyítás kiegészítése érdekében új eljárás elrendelését kérte. Az alperes és a beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. Az alperes kártérítő felelősségének elbírálásához szükséges bizonyítást a bíróságok lefolytatták, de a tényállást nem a bizonyítékok Pp. 206. §-ának
(1)bekezdése szerinti értékelésével állapították meg, ezért az irányadó anyagi jogi felelősségi szabályok [Ptk. 339. §
(1)bekezdés, Eütv.
- §] téves alkalmazásával jutottak arra a következtetésre, hogy az alperes a kártérítési felelősség alól kimentette magát. A perben annak volt jelentősége, hogy az alperes orvosai akkor, amikor a felperes férjét jobboldali alhasi fájdalmakkal, hányással járó heveny gyulladásos tünetek miatt felvették a sebészeti osztályra, és a felvételt intéző orvos a kórlapon „appenditis acuta indirekt tünetei positívak" megjelölést tett, a klinikai, majd a laboratóriumi eredmények birtokában milyen további adatokhoz juthatott volna, ha a panaszokat nem csupán a kórelőzménybe illesztették volna be, például annak okán, hogy a korábbi tályogos folyamat reaktiválódott (dr.S. tanúvallomása), hanem a tályogkeresés helyett egyéb lehetőségre, például féregnyúlványgyulladásra is gondolnak. Ez annál is indokoltabb lett volna, amikor a többszöri hasi ultrahang és a CT vizsgálat is a tályog fennállását eleve kizárta. Az alperes orvosai azonban a féregnyúlvány-gyulladásra a felvételi státusz ellenére nem gondoltak, a beteget csak hasnyálmirigy-gyulladás diagnózissal, fájdalomcsillapítással, bélmozgatással és a belek keringésének javításaként csigolyaközi katéterezéssel kezelték. A hét napon át tartó kezelés azonban eredménytelen volt, a beteg állapota nemhogy javult volna, hanem folyamatosan rosszabbodott, hőemelkedése, majd láza lett, végül a gennyes folyamat előrehaladtát a december 1-jén elvégzett röntgenvizsgálat kimutatta, amely azonnali operációt igényelt. Az alperes orvosai tehát mulasztottak, amikor a beteg vizsgálata során észlelt klinikai és laboratóriumi eredmények birtokában további vizsgálatokat nem végeztek, és a műtét során is csak egy területre koncentráltak, a féregnyúlvány vizsgálata a műtét során sem történt meg [Eütv.
- §
(1)és
(2)bekezdés]. A műtét utáni kezelés is „tályogspecifikus" volt (dr.D. tanúvallomása), de a lehetséges okok kutatása elmaradt és a hasüreget nem sikerült sterillé tenni. Ennek oka lehetett - egyebek mellett a féregnyúlványból eredő folyamatos bakteriális utánpótlás a belektől a hasüregbe. Nem kétséges, hogy a beteg halálát szepszis okozta, amelynek forrása a hashártya mögötti tályog volt, de hogy ez milyen okból alakult ki, azt a kórboncolás alapján sem lehetett megállapítani. Az okok között több kórfolyamat lehetséges, egyebek mellett a heveny féregnyúlvány-gyulladás és emiatt a vakbél falának átfúródása is (dr.B. szakértő véleménye). Ha pedig a féregnyúlvány-gyulladás, mint a beteg halálához vezető szepszis oka akár lehetőségként is felmerül - amelyet valamennyi szakértői vélemény megerősít -, akkor az alperes nem mentheti ki magát a kártérítési felelősség alól. A beteg felvételekor ez a diagnózis felmerült, de azzal az alperes orvosai nem foglalkoztak, a műtét során sem tisztázták a tályog eredetét, így saját magukat zárták el annak bizonyításától, hogy a beteg gyógykezelése során az Eütv. 43. §-ának
(2)bekezdése szerinti módon, az orvostól elvárható gondossággal és körültekintéssel jártak el. A szakértői véleményeket és az orvos tanúk vallomását az egyéb perbeli bizonyítékokkal együtt jogi szempontból kellett értékelni, amely azzal az eredménnyel járt, hogy az alperes a kártérítési felelősség alól nem tudta kimenteni magát. A kártérítési felelőssége a Ptk. 348. §-ának
(1)bekezdésére figyelemmel a 339. §-ának
(1)bekezdése alapján fennáll. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazott 253. §-ának
(4)bekezdése szerint a Pp. 213. §-ának
(3)bekezdése alapján hozott közbenső ítélettel megállapította az alperes kártérítő felelősségét a felperes házastársának gyógykezelése során bekövetkezett halála folytán a felperesnek okozott károkért. Egyben a Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazott Pp. 253. §-ának
(4)bekezdése alapján rendelkezett az iratoknak az elsőfokú bírósághoz való megküldéséről. Az alperest a Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére. A felperesnek a beavatkozással többletköltsége nem merült fel, ezért a Legfelsőbb Bíróság a beavatkozót felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére nem kötelezte [Pp. 83. §
(1)bekezdés]. A felülvizsgálati illetéket a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-ának
(1)bekezdésére figyelemmel a
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- március
- Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Besenyeiné dr. Varga Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Udvary Katalin s.k. bíró