Bhar.196/2009/5 – Debreceni Ítélőtábla

(2)bekezdés a),

1. c)pont (I.r. vádlott) és
2. d)pont

(4)bekezdés b/1. pont/ és 3-3 rb társtettesként elkövetett lopás vétségében /316.§

(2)bekezdés I. fordulat a), c) pont (I.r. vádlott), Btk. 316.§

(2)bekezdés a),

1. c)pont (I.r. vádlott)
2. d)pont/ állapította meg. I.r. vádlottat, mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 2 évi fegyházra és 3 év közügyektől eltiltásra, míg II.r. vádlottat halmazati büntetésül 1 évi börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett továbbá a járulékos kérdésekről. Az ítélet ellen mindkét vádlott és védőik enyhítés érdekében fellebbeztek. Az ügyész az ítéletet a vádlottak tekintetében tudomásul vette. A Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség I.r. vádlott esetében a történeti tényállás, illetve a jogi indokolás kiegészítését indítványozta, továbbá a közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés mellőzését. A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottak cselekményét 2 rb. társtettesként elkövetett lopás bűntettének /316.§

(2)bekezdés d) pont

(4)bekezdés b/1. pont/ és 1 rb. társtettesként elkövetett lopás vétségének /316.§

(2)bekezdés d) pont/ minősítette és I.r. vádlott büntetését 1 év 6 hónapi börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra, míg II.r. vádlott börtönbüntetését 8 hónapi börtönre és 1 évi közügyektől eltiltásra enyhítette. I.r. vádlottal szemben a közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását mellőzte. A vádlottakat 2 rb társtettesként elkövetett lopás vétsége /316.§

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pont/ miatt emelt vád alól felmentette és 2 rb tulajdon elleni szabálysértés miatt 30.000 30.000 Ft pénzbírsággal sújtotta. Rendelkezett a pénzbírság meg nem fizetése esetén alkalmazható szankciókról. Végül az ítélet ellen jogorvoslati lehetőséget biztosított. I.r. vádlott és védője az ítéletet tudomásul vették, nem élt jogorvoslattal egyik vádlott esetében sem az ügyész, valamint a II.r. vádlott védője sem. A másodfokú bíróság ítélete I.r. vádlottal szemben 2009. március 2. napján jogerőre emelkedett. A másodfokú bíróság nyilvános ülésén jelen nem lévő II.r. vádlott az ítélet ellen annak kézhezvételét követően indokolás nélkül fellebbezést jelentett be. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.118/2009/1-I. sz. átiratában kifejtette, hogy a másodfokú bíróság a Be. 367/A.§-ra alapítottan tévesen oktatta ki a jogorvoslati jogosultságáról a vádlottat és a büntetőeljárási törvénnyel ellentétben járt el, amikor nem határozott nyomban a törvényben kizárt fellebbezés elutasításáról. Álláspontját az alábbiakban fejtette ki: A törvényben kizárt a fellebbezés, ha olyan fellebbezési okra hivatkozik, amely miatt a Be. 386.§

(1)bekezdése alapján a határozat nem támadható. Nem joghatályos tehát, ha a másodfokú ügydöntő határozat egyéb rendelkezései vagy indokolása ellen avagy eljárási szabálysértés vagy megalapozatlanság megállapítására irányul. A lopás bűntettével kapcsolatos terhelti bűnösség megállapítását a másodfokú bíróság érdemi határozata nem érintette, a büntetés mértéke miatt pedig a vádlottat a jogorvoslati jogosultság a büntetőeljárási törvény helyes értelmezése szerint nem illette meg. A megyei bíróság téves jogértelmezéséből fakadt a mulasztás, amely a Be. 369.§

(2)bekezdés alkalmazásának hiányát eredményezte. Az ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a felülbírálattal érintett II.r. vádlott vonatkozásában elsőként azt vizsgálta, hogy a Be. 386.§

(1)bekezdésének rendelkezései a harmadfokú eljárást lehetővé teszik-e. A Be. 386.§

(1)bekezdés b) pontja szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályinak megsértésével az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette. A fellebbezésre jogosultak körét a Be. 367/A.§

(1)bekezdése tartalmazza, így a másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen az

1. a)és
2. d)pontoknak megfelelően fellebbezésre jogosult a harmadfokú bírósághoz a vádlott, valamint a védő, a vádlott hozzájárulása nélkül is. Az 1/2007. BK. vélemény B/II/1.
3. a)és
4. b)pontjaiban megfogalmazott, a hivatkozott büntetőeljárási jogszabályhelyek értelmezésével kapcsolatosan a büntető kollégiumi vélemény egyértelmű avonatkozásban, hogy az első- illetve másodfokon született, a vádlott büntetőjogi felelősségét érintően ellentétes döntések automatikusan megnyitják a harmadfokú eljárás lehetőségét. A Be. 367/A.§

(1)és

(2)bekezdéséből nem vonható arra következtetés, hogy felmentő rendelkezés esetén a másodfokú bíróság ítélete ellen akár a vádlott, akár a védő fellebbezése kizárt lenne. (Debreceni Ítélőtábla Bkf.I.581/2008/3.) Mindezek alapján, mivel az ítélőtábla álláspontja szerint a Be. 386.§

(1)bekezdés b) pontja alapján a másodfokú határozat ellen a törvény biztosítja a fellebbezés jogát, ezért a Be. 387.§

(2)bekezdéseiben írtaknak megfelelően a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást érdemben felülbírálta a Be. 393.§

(2)bekezdése szerinti nyilvános ülésen. A nyilvános ülésen a vádlott és a harmadfokú eljárásban meghatalmazott védője az enyhítésre irányuló fellebbezést fenntartotta. A fellebbviteli főügyészség nyilvános ülésen jelen lévő képviselője az átiratában foglaltakat fenntartotta, az ítélőtábla eltérő álláspontja esetén a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt a fellebbezéssel érintett vádlott esetében. A harmadfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az első- és másodfokon eljárt bíróságok a perrendi szabályok maradéktalan betartásával jártak el. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kis mértékben pontosította, mely tényállás megalapozott, a harmadfokú eljárásban a Be. 388.§

(1)bekezdésére tekintettel irányadó. Okszerű a fellebbezéssel érintett vádlott bűnösségére levont következtetés. Teljes körűen osztotta a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróságnak a bűnszövetségben elkövetés és az üzletszerűség minősítő körülményeknek megállapíthatósága körében kifejtett részletes, színvonalas érvelését. A másodfokú bíróság által helyesbített minősítés törvényes és nem tévedett a másodfokú bíróság akkor sem, amikor a tulajdon elleni szabálysértést megállapította és szankcionálta. E körben az ítélőtábla felhívja a Be. 337.§

(1)bekezdését. Az ítélőtábla a fellebbezéssel érintett vádlott és védőjének a büntetés további enyhítését célzó jogorvoslatát nem találta alaposnak. E vádlott büntetését a másodfokú bíróság lényegesen enyhítette az enyhébb minősülésre tekintettel. További enyhítő körülményt az ítélőtábla nem talált, a másodfokú bíróság által alkalmazott fő- és mellékbüntetés neme és mértéke törvényes, annak további mérséklésére nincs lehetőség. A másodfokú bíróság indokolásának 6. oldal 6. bekezdése pontosítandó annyiban, hogy a másodfokú bíróság ítélete ellen a Be. 386.§

(1)bekezdés b/ pontja alapján van helye fellebbezésnek, végül szükséges feltüntetni a Be. 367/A.§

(1)bekezdés a), b), c) pontját is. Fentiek alapján a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 397.§-ra utalással helybenhagyta. A harmadfokú eljárásban a kirendelt védő díját a Be. 339.§

(1)bekezdése alapján az állam viseli, tekintettel arra, hogy a kirendelt védő a nyilvános ülésen megjelent, azonban a fellebbezéssel érintett vádlott védőt hatalmazott meg. Debrecen,

1. május
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, dr. Gömöri Olivér sk. a tanács tagja. Záradék: A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2.Bf.621/2008/
3. számú ítélete II.r. vádlott vonatkozásában a harmadfokú bíróság jelen határozatával
4. május
5. napján jogerős és végrehajtható. Debrecen,
6. május
7. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke