Pf.20181/2009/10 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf. II. 20.181/2009/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla az előbb személyesen eljáró, majd Dr. ... ügyvéd (... által képviselt felperes neve címe lakos felperesnek, a Dr. Lázár Zoltán ügyvéd (Szolnok, Szigligeti u. 3.) által képviselt I. rendű alperes neve I. rendű, II.rendű alperes neve II. rendű és III. rendű alperes neve III. rendű mindhárman címük lakosok, valamint a Dr. jogtanácsos által képviselt IV.rendű alperes neve (címe IV. rendű alperes ellen ajándék visszakövetelése iránt indított perében a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság
2. P. 20.169/2007/
3. számú ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt előterjesztett és
5. sorszám alatt megindokolt fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I-II-III. rendű alperesek, mint egyetemleges jogosultak részére 100.000 (Egyszázezer) forint fellebbezési eljárási költséget. A felperes pártfogó ügyvédje díjának viselésére az állam köteles. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes és a III. rendű alperes
6. július 19-én kötöttek házasságot, az I. és a II. rendű alperesek a gyerekeik. A házastársak utolsó közös lakása az ½ - ½ arányban tulajdonukban álló M. szám alatti ingatlan volt. Az ingatlan felperes tulajdonában lévő ½ hányadára a földhivatal
7. július 13-án kelt bejegyző határozatával jelzálogjogot és végrehajtási jogot jegyzett be 529.650 Ft tőke és járulékai erejéig a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár javára.
8. augusztus 27-én a házastársak teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltan megállapodtak abban, hogy a III. rendű alperes a házastársa egészségbiztosítási pénztár felé fennálló tartozását átvállalja, azt kiegyenlíti, ennek fejében az egyébként keresőképtelen, jövedelemmel nem rendelkező felperes lemond a jelzálogjoggal terhelt, M. szám alatti ingatlan ½ tulajdoni részéről a házastársa javára. A megállapodásnak megfelelően a III. rendű alperes különvagyonából kiegyenlítette az egészségbiztosítási pénztár felé fennálló tartozást, melyre tekintettel a földhivatal
9. június 14-én kelt határozatával törölte a jogosult javára bejegyzett jelzálogjogot, illetve végrehajtási jogot. Ugyanezen a napon,
10. június 14-én ajándékozási szerződés jött létre a felperes és a III. rendű alperes, mint ajándékozók, illetve az I. és II. rendű alperes, mint megajándékozottak között. A szerződés szerint a szülők a M. szám alatti ingatlanban lévő ½ - ½ tulajdoni hányadukat az akkor még kiskorú gyermekeik részére ajándékozták. A szerződés
11. pontjában kijelentették, hogy „az ingatlan birtokba adásáról külön nem kívánnak rendelkezni, ugyanis azt az ajándékozás után az ajándékozók halálig közösen fogják használni. Az ingatlan rezsi költségeit továbbra is az ajándékozók viselik."
12. június 15-én kelt határozattal a földhivatal az ajándékozók tulajdonjogát törölte, és a megajándékozottak egymás között egyenlő arányú tulajdonjogát az ingatlanra bejegyezte. A szerződés megkötését követően a szerződő felek az ingatlant közösen használták, ám rövid idő múlva a III. rendű alperes úgy ítélte meg, hogy a felperes italozó életmódja, életvitele miatt a házastársi kapcsolatot vele fenntartani nem lehet, ezért
13. július 7-én keresetet terjesztett elő a házasság felbontása iránt. Az eljárás során
14. szeptemberben a III. rendű alperes felszólította házastársát, hogy életvitele miatt hagyja el a M. szám alatti ingatlant, s onnan költözzön ki. A felperes a szülei Z. alatti ingatlanába költözött.
15. február 3-án a házastársak a házasság felbontása iránti per tárgyalásán egyezséget kötöttek, melyben egyebek mellett megállapodtak abban, hogy az utolsó közös lakásuk, a M. szám alatti ingatlan emeleten lévő baloldali szobáját felperes neve kizárólagosan használhatja, s emellett a házastársa, illetve gyermekei kizárólagos használatába nem kerülő további helyiségek közös használatára is jogosult. A Szolnoki Városi Bíróság e napon a felek házasságát felbontotta.
16. tavaszán a III. rendű alperes az ingatlanon zárcserét hajtott végre, ezt követően a felperes lakáshasználata a M. szám alatti ingatlanban véglegesen megszűnt, s ettől kezdve életvitelszerűen szülei ingatlanában lakik.
17. őszén a felperes jogi képviselője útján két levélben is felszólította volt házastársát, hogy tegye lehetővé, hogy a M. szám alatti ingatlanba visszaköltözzön, s élhessen lakáshasználati jogával. A III. rendű alperes válaszleveleiben a felperes kérését elutasította, ám felajánlotta, hogy amennyiben a felperes talál magának egy egyszobás garzont, annak bérleti díját hajlandók megfizetni, de a család nyugalma érdekében a volt közös lakásba a felperes életvitele miatt nem költözhet be.
18. június 18-án a felperes a ... Város Polgármesteri Hivatala Szabálysértési Osztályához fordult azzal, hogy biztosítsák, hogy a korábbi, bíróság által jóváhagyott egyezségben foglaltaknak megfelelően a M. szám alatti ingatlanban a neki jutó helyiségeket birtokba vehesse. Az eljárás során
19. július 7-én tartott meghallgatáson a hatóság a felek megnyilatkoztatását követően tájékoztatta a felperest arról, hogy birtokvédelmi ügyében bírósághoz kell fordulnia, igényét a Polgári Törvénykönyv értelmében ott érvényesítheti. A felperes e lehetőséggel nem élt, bírósághoz nem fordult. A felperes
20. május 1-től
21. november 30-ig rokkantsági nyugdíjat kapott, majd
22. december 1-ig ellátásban nem részesült, ezen időponttól kezdődően 67 %-os munkaképesség csökkenésére tekintettel újra rokkantsági nyugdíjat kapott.
23. január 22-én elvégzett vizsgálat eredményeként munkaképesség-csökkenésének mértékét 50 %ban, majd később 40 %-ban állapították meg, amely miatt rokkantsági nyugdíj ellátása megszűnt.
24. május 25-től kezdve határozatlan idejű munkaszerződéssel kisegítő helyettesítő kézbesítőként dolgozott, melyből eredően havonta 9-10.000 Ft-tal egészítette ki nyugdíját. E munkaviszonyát
25. január 2-án a munkáltató azonnali hatállyal a felperes ismételt, a munkafegyelmet súlyosan megsértő magatartásai miatt felmondta. A felperes jelenleg ellátást nem kap, újabb munkaviszonyt nem létesített.
26. június 24-én kelt szerződéssel a III. rendű alperes haszonélvezeti jogot szerzett a M. szám alatti ingatlanra. A perbeli ingatlanon az I. rendű alperes építkezést folytat, melyhez a IV. rendű alperestől kölcsönt vett fel, s ennek biztosítására a IV. rendű alperes javára jelzálogjog van bejegyezve. A felperes
27. november 28-án terjesztett elő keresetet az alperesekkel szemben ajándék visszakövetelése iránt, kérve, hogy a bíróság kötelezze az I-II-III. rendű alperest az általa a gyermekei részére juttatott ajándék visszaadására, míg a IV. rendű alperest ennek tűrésére kérte kötelezni. Módosított keresetében elsődlegesen az ajándékozáskor fennállott feltevése meghiúsulására hivatkozott, állítva, hogy az ajándékozásra - ahogyan az az ajándékozási szerződés
28. pontjában rögzítve is lett - azzal a feltevéssel került sor, hogy a megajándékozottak élete végéig biztosítják az ingatlan használatának jogát. Másodsorban létfenntartása veszélyeztetése címén kérte vissza az ajándékot, azzal, hogy ő szülei házában szívességi lakáshasználóként lakik, s lakhatása végleges jelleggel csak az ajándék visszakövetelése útján biztosítható. Az I-II-III. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték. Azzal védekeztek, hogy a felperes ajándék visszakövetelése iránti igénye elenyészett, követelése elévült. Állították, hogy a felperes alkoholbetegsége és életvitele miatt saját hibájából került abba a helyzetbe, hogy lakáshasználata a perbeli ingatlanban nem biztosítható. A másodlagos kereseti jogcím kapcsán utaltak arra, hogy a felperes egészségi állapota már lehetővé tenné, hogy munkaviszonyt létesítsen, e lehetőséggel önhibájából nem élt, s ugyancsak az ő hibájából mondta fel korábbi munkaviszonyát a munkáltatója. A IV. rendű alperes a kereset elutasítását kérte, majd akként nyilatkozott, hogy amennyiben annak a bíróságnak mégis helyt ad, azt azzal a feltétellel tegye meg, hogy a javára bejegyzett jelzálogjogot a tulajdonosváltozás nem érinti. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy az I-IIIII. rendű alperesek részére 300.000 Ft perköltséget fizessen meg. Kimondta, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének díját az állam viseli. A határozat indokolásában kifejtette, hogy - elfogadva a III. rendű alperes védekezését az ajándékozás célja az volt, hogy a korábbi jelzálogjoggal, illetve végrehajtási joggal biztosított tartozás kiegyenlítését követően egy esetleges újabb adósság keletkezésekor az utolsó közös lakás tulajdonjoga ne legyen veszélyeztetve, arra a végrehajtó árverést ne folytathasson le. Az ajándékozási szerződés
29. pontjával kapcsolatban kiemelte, hogy a felperes csak állította, de nem bizonyította, hogy részéről az ajándékozásra azzal a feltevéssel került sor, hogy lakhatása az elajándékozott ingatlanban haláláig biztosított lesz. A 2003-ban történt írásbeli felszólítás, illetve a következő évben kezdeményezett eljárás eredménytelenségére tekintettel megállapította, hogy a felperes
30. évi perindításig elfogadta azt az állapotot, hogy az ajándékozási szerződésben biztosított lakáshasználati jogával nem tud élni, s nem tudott magyarázatot adni arra, hogy igénye érvényesítésével miért várt 6 évig. Hangsúlyozta, hogy e késlekedésre figyelemmel ez irányú igénye az idő múlásával elenyészett. A másodlagos visszakövetelési jogcím kapcsán kiemelte, hogy annak ellenére, hogy a felperes jelenleg önálló jövedelemmel nem rendelkezik, lakhatása, létfenntartása a szülei lakásában biztosított. Jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperes önhibájából vesztette el állását, s annak ellenére, hogy egészségi állapota lehetővé tenné, nem létesít új munkaviszonyt. Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte az ítélet megváltoztatását, s az alperesek kereset szerinti marasztalását. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy ajándék visszakövetelése iránti igénye elenyészett, mert az írásbeli felszólítások, majd az eredménytelen birtokvédelmi eljárás után testi, szellemi állapota, illetve anyagi helyzete miatt nem tudott bírósághoz fordulni. Kiemelte, hogy a szerződés megkötése előtt ugyanolyan állapotban volt, s ugyanolyan életvitelt folytatott, mint annak megkötése után, ám a házastársa vele szemben „turpis" magatartást tanúsított, amikor a szerződéskötés után rövid idővel bontópert kezdeményezett vele szemben, majd az annak során megkötött egyezséget követően nem sokkal az ingatlan zárait lecserélte. Álláspontja szerint a lakhatási jog, a lakás a létfenntartás körébe eső kérdés, s ha valaki ezzel nem rendelkezik, az önmagában lehetőséget teremt az ajándék visszakövetelésére. Az I-II-III. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg, abból megfelelő következtetéseket levonva érdemben helyes döntést hozott, döntésének indokolásával is túlnyomó részt egyetért az ítélőtábla, azt csak az alábbiakkal kívánja kiegészíteni: A felperes és a III. rendű alperes között a házasság felbontása iránt folyamatban volt perben kötött egyezség lakáshasználattal kapcsolatos részének - tekintettel arra, hogy az egyezséget a felek az ajándékozási szerződés létrejöttét követően több mint fél évvel kötötték, - a kereseti kérelem elbírálása szempontjából nincsen jelentősége. Különbséget kell tenni az ajándékozási szerződés indoka és az ajándékozót vezérlő feltevés között. A perbeli esetben az ajándékozás indoka az volt, hogy az adósságokat felhalmozó felperessel szemben hitelezői igényük érvényesítése során jelzáloggal, végrehajtási joggal az ajándékozók közös tulajdonában lévő ingatlant megterhelni ne tudják, s egy esetleges sikeres végrehajtási árverés eredményeként a család ne veszítse el az ingatlan tulajdonjogát. E tekintetben a tulajdonosok - a felperes és a III. rendű alperes - szándéka egybeesett. Ez a motívum azonban nem az ajándékozás feltétele, hanem indoka volt. Nem kétséges, hogy az ajándékozási szerződés megkötésekor a felperesnek feltevése is volt, melyet a szerződés
31. pontjában rögzítettek. Nem vitás az sem, hogy e feltevése mára véglegesen meghiúsult. Az ajándékozáshoz fűzött feltevés azonban csak akkor tekinthető érvényesnek, ha arról a megajándékozott tudomással bír, és eldöntheti, hogy e feltétel mellett is elfogadja az ajándékot. Az I-II. rendű alperes az ajándékozás időpontjában teljes cselekvőképességgel nem rendelkezett, így a feltétel elfogadása vagy elutasítása kérdésében érvényes nyilatkozatot nem tehettek. A feltevés elfogadása nem érvényességi kelléke az ajándékozási szerződésnek, így az eseti gondnok törvényes képviselőként tett elfogadó nyilatkozata erre nem terjedt ki. A feltevés elfogadása tekintetében olyan függő helyzet állt elő, amelyet a kiskorúak cselekvőképességük elérése után dönthettek el a Ptk. 12/A §-ának