Pf.20369/2008/5 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.I.20.369/2008/5.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Győri Ítélőtábla a dr. Zámbó Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Simotics Barnabás ügyvéd által képviselt I.r. és a dr. Szalóki Jenő ügyvéd által képviselt II.r. alperesek ellen személyhez fűződő jogok megsértése iránti perében a Zala Megyei Bíróság

1. június
2. napján meghozott 5.P.20.217/2008/
3. számú ítélete ellen a felperes részéről
4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi r é s z í t é l e t e t: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a II.r. alperessel szembeni kereset tekintetében helybenhagyja, az I.r. alperessel szembeni kereset tekintetében hatályon kívül helyezi. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a II.r. alperesnek 15 napon belül 10.000,(Tízezer) forint perköltséget. Köteles a felperes megfizetni az állam javára, az illetékügyben eljáró hatóság felhívására 30.000,- (Harmincezer) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Az I.r. alperessel szemben előterjesztett kereset vonatkozásában a fellebbezési eljárás költségét az I.r. alperes és a felperes részére 10.000,- - 10.000,- (TízezerTízezer) forintban állapítja meg. A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A megyei bíróság az ítéletében a felperes keresetét elutasítva kötelezte a felperest az állam javára 30.000,- forint feljegyzett kereseti illeték, az I.r. alperes részére 12.000,forint, a II.r. alperes részére 24.000,- forint perköltség 15 napon belüli megfizetésére. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy először az elévülési kifogás tárgyában kellett döntenie. E körben kiemelte, hogy a felperes a keresetlevelét
5. szeptember 6.napján nyújtotta be, ezért a
6. szeptember 6-át megelőzően elhangzott kijelentések vonatkozásában igényt nem érvényesíthet, mert azok elévültek. Miután az I.r. alperes kijelentései a keresetlevél benyújtását megelőzően 5 éven túl hangzottak el a perben, a bíróság az I.r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elévülés miatt - azt érdemben nem vizsgálva - elutasította. A II.r. alperessel szemben előterjesztett keresetet érdemben vizsgálva megállapította, hogy a perbeli alperesek egyike sem állította, hogy jogtalanul jutott a felperes az 500.000,- forintos összeghez, hanem azt hogy édesanyja hozzájárulásával vette ki a pénzt. A ... Bank igazolása szerint személyi igazolványra sem volt szükség, csak a nevet kellett bemondani. Ezért alaptalan a felperes azon állítása, hogy a perben őt bűncselekménnyel vádolták volna. Ha az értékpapírt kiváltja is, a perben az nyilvánvaló volt, hogy ehhez felhatalmazással rendelkezett. Az értékpapír kivételének ténye és összegszerűségének feltárására azonban 2006ban egy banki nyilvántartás nyilvánvalóan nem segítség, ezért releváns bizonyítási eszköz lett volna a tanúvallomás. Egy rokon banki tisztviselő emlékezhetett volna olyan dolgokra, amelyeket a pénztári bizonylat már nem őriz. Amennyiben a felek a titoktartás alóli felmentést megadják részére - csak a felperes nem adta meg - nem lett volna akadálya a tanúkénti meghallgatásának. Emiatt a II.r. alperes a bizonyítási indítványa előterjesztésekor a szakma szabályai szerint megbízója érdekében járt el, így személyiségi jogsértést nem követett el. A javasolt bizonyítási indítványa felperesnek sem az emberi méltóságát, sem a jó hírnevét nem sértette. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatása, keresetének történő helyt adás iránt. Fellebbezésében megismételte az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatait, ismételten előtárta a perbeli történeti tényállást. Az elévüléssel kapcsolatban kiemelte, hogy az alperesek jogsértő magatartása
7. január 14-én a Keszthelyi Városi Bíróság előtt tartott tárgyaláson is megismétlődött, így az elévülés ettől az időponttól számítódik, melyből következően igénye nem évült el. Az I-II.r. alperesek fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult. Előadták, hogy az alperesek perbeli cselekményei nem arra irányultak, hogy a felperest a bíróság előtt kedvezőtlen színben feltüntetve jogszerűtlen magatartás elkövetésével vádolják, így a felperes személyiségi jogait nem sértették meg. Sem a felperesről, sem édesapjukról nem állítottak valótlant, emberi méltóságukat sértő tényeket. A felperes fellebbezése részben, az alábbiak szerint alapos. A II.r. alperessel szemben előterjesztett igény körében az ítélőtábla álláspontja szerint a megyei bíróság a szükséges és egyben elégséges körben a bizonyítási eljárást lefolytatta, az ott beszerzett bizonyítékokat a Pp.206.§-ának megfelelően helyesen, okszerűen, összességükben értékelve helyes tényállást állapított meg, az abból levont jogi következtetésével és a döntés indokolásával is teljes körűen egyetért. A Ptk.75.§./1/ és 78.§./1/ bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezés alkalmazása körében kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a hatósági és a peres eljárások jellegéből adódóan sajátosan érvényesülnek a jó hírnév védelmének jogszabályi feltételei, mivel az eljárások lefolytatására és a felek eljárásbeli magatartására, cselekményeire vonatkozó eljárási szabályok határozzák meg azokat a kereteket amelyeken belül az eljárások a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megfelelően jogszabályszerűen folyhatnak. Ebből következően a bírósági tárgyaláson vagy periratba tett nyilatkozat, következtetés csak akkor minősülhet becsületet, jó hírnevet sértőnek, ha indokolatlanul bántó, megalázó, túllép a tisztességes és jóhiszemű eljárás alapján elvárható keretben. (BDT.
8. 134.) A peradatok által alátámasztottan helyesen állapította meg a megyei bíróság azt, hogy a II.r. alperes - mint az I.r. alperes jogi képviselője - ebbéli minőségében az I.r. alperes érdekeit képviselve, annak megfelelően, jogainak nem visszaélésszerű gyakorlásával tette meg nyilatkozatait, sem szándékos valótlan tényállítást, sem öncélúan sértő állítást a felperesre, annak édesapjára nem tett. Ezért az ítélőtábla a II.r. alperes vonatkozásában a megyei bíróság ítéletét a Pp.254.§.