Kfv.I.35.225/2008/7.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Boros Béla ügyvéd által képviselt I. r. és (ugyanottani lakos) II. r. felperesnek a dr. Koppányi Tibor jogtanácsos által képviselt Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránt a HajdúBihar Megyei Bíróságon 7.K.30.532/
- számon indított és ugyanezen bíróság
- március 11-én kelt 7.K.30.532/2007/
- számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperesek részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Hajdú-Bihar Megyei 7.K.30.532/2007/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi az I.r. felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget, továbbá az államnak külön felhívásra 347.700 (háromszáznegyvenhétezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Kötelezi a II.r. felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget, továbbá az államnak - külön felhívásra - 330.200 (háromszázharmincezer-kettőszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az első fokú adóhatóság a felpereseknél 2001-2005 évek vonatkozásában személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le. Ennek eredményeként külön határozatával az I.r. felperes terhére 6.621.735 Ft adókülönbözetet, a II.r. felperes terhére 6.235.716 Ft adókülönbözetet állapított meg. Ehhez kapcsolódóan adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére is kötelezte a felpereseket. Az adóhatóság elfogadta a felperesek családi kölcsöneire való hivatkozását, ugyanakkor nem fogadta el a felperesek ukrán üzleti partnerétől
- április 14-én folyósított összesen 25 millió Ft-ot kitevő kölcsönt, mivel a felperesek hitelt érdemlően bizonyítani, ellenőrizhető adatokkal alátámasztani nem tudták a gazdasági esemény megtörténtét. A felperesek fellebbezését az alperes 1941231663 számú és 1941231641 számú határozataival elutasította, és az első fokú határozatokat helybenhagyta. Hivatkozott az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény (továbbiakban Art.)
- és
- §-aira azzal, hogy az adózó a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal nem tudta igazolni. A bizonyítékok mérlegelése alapján megállapította, hogy a kölcsönt nyújtó nem rendelkezett fedezettel, nem adhatta kölcsön a kérdéses összeget. Az alperes határozatai ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet azzal, hogy a hivatkozott kölcsönszerződés tartalma, a kölcsön nyújtása hitelt érdemlően bizonyításra került, az adóhatóság a bizonyítékokat nem kellő súllyal és okszerűtlenül mérlegelte. A kölcsönt adó rendelkezett a vitatott pénzösszeggel. Az első fokú bíróság jogerős ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperesek a kölcsönszerződésre vonatkozó teljes bizonyító erejű magánokirat felmutatásával az Art.
- §
(3)bekezdésében rájuk rótt bizonyítási kötelezettségüknek nem tettek eleget, és a Pp. szabálya szerint a bizonyítási teher nem fordult meg. Az alperes több okból is megkérdőjelezte a magánokirat tartalmi hitelességét, így a perben továbbra is a felperesekre hárult a bizonyítási teher. A felperesek bizonyítási indítványait az első fokú bíróság - mint szükségtelent - elutasította azért, mert már az adóigazgatási eljárás során is megtörtént a tanúk meghallgatása, részben az ukrán adóhatóság a bevallási kötelezettség hiányában az ukrán magánszemély jövedelmére nyilatkozatot nem adott. A Pp. 339/B. §-ára hivatkozással megállapította, hogy az adóhatóság okszerű mérlegelés eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy az ukrán magánszemély tekintetében a felperesek nem tudták igazolni, hogy e személy rendelkezett megfelelő forrással a nagy összeget kitevő kölcsönhöz. Az alapos kétséget éppen az ukrán magánszemély, továbbá házastársának és édesanyjának nyilatkozatai támasztották alá a forrásokat illetően. A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és keresetüknek történő helyt adást azzal, hogy teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolták a kölcsön megtörténtét. A magánokirat tartalmát az alperesen kívül senki nem vonta kétségbe. Amennyiben a magánokirat valódiságát a bíróság kétségbe vonja, a bizonyítást szükségessé kellett volna tennie. Az alperes a indítványozta. jogerős ítélet hatályában való fenntartását A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az Art. 109. §
(1)bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. A
(3)bekezdés alapján a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. E szabályozás értelmében az adóhatóságnak kell bizonyítania a becslési eljárás alkalmazásának szükségességét, ezt követően az adózónak kell bizonyítania a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. A Legfelsőbb Bíróság az ún. vagyonosodási eljárásokban már több eseti döntést hozott, melyben elvi éllel mutatott rá arra, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlő adatokkal igazolni. (KGD 2006/114., EBH 206/1462.) Az első fokú bíróság a közigazgatási eljárás és a peres eljárás iratai alapján azt állapította meg, hogy a felperesek nem tudták hitelt érdemlően igazolni a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. A felperesek felülvizsgálati kérelmében a tényállás megállapítását és a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelését vitatta. A Pp. 275. §
(1)bekezdése értelmében, a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A Legfelsőbb Bíróság egységes ítélkezési gyakorlata értelmében, a felülvizsgálati eljárásban - az eljárás rendkívüli perorvoslati jellegére figyelemmel - a tényállás módosítására, a bizonyítékok újraértékelésére vagy felülmérlegelésére általában nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha a jogerős határozatot hozó bíróság tényállást nem állapított meg, vagy a megállapított tényállás iratellenes megállapításokat tartalmaz, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte. A Legfelsőbb Bíróság ennek alapján vizsgálta a jogerős ítéletet és megállapította, hogy a felperesek által felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet a fenti hibáktól mentesen, minden felperesi hivatkozás tekintetében részletesen megállapította a tényállást, a bizonyítékokat a Pp. 206. §
(1)bekezdése szerint értékelte és a Pp. 221. §
(1)bekezdésére figyelemmel azt megfelelő részletességgel indokolta. A bizonyítékok mérlegelésénél a Legfelsőbb Bíróság nem tapasztalt olyan kirívóan okszerűtlen mérlegelést, amely lehetőséget biztosítana a bizonyítékok újraértékelésének vagy felülmérlegelésének. A hivatkozott ukrán kölcsönnel kapcsolatos körülményeket vizsgálta az első fokú bíróság, és a bizonyítékok mérlegelése alapján okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek e körben az adóalaptól való eltérést, hitelt érdemlő adatokkal nem tudták igazolni. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes felpereseket a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján személyenként kötelezte a pernyertes alperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes felperesek az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján személyenként kötelesek az államnak megfizetni. Budapest,
- május
- Dr. Madarász Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Hajnal Péter sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró