A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.IX.30.063/2009/6.szám A Magyar Köztársaság nevében! A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Polgárné dr. Mohácsy Zsuzsanna ügyvéd által képviselt I.r. dr. Dékány Anita ügyvéd által képviselt II. r. felpereseknek, dr. Fabriczki Katalin ügyvéd által képviselt alperes ellen tulajdonjog megállapítása és megbízási díj megfizetése iránt a Fővárosi Bíróságnál 3.P/P.V.22.071/
- szám alatt indult és a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.634/2008/
- számú ítéletével befejezett perében, az említett számú másodfokú határozat ellen a II. r. felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Ítélőtábla 3.Pf.20.634/2008/
- számú ítéletét fenntartja. a Fővárosi hatályában Kötelezi a II. r. felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 332.710 (Háromszázharminckettőezer-hétszáztíz) forint felülvizsgálati perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint az alperes
- szeptemberében a V Pénzügyi Rt-vel kötött lízingszerződésekkel Citroen típusú gépjárműveket lízingelt 30 havi futamidőre. A lízingdíj fizetési kötelezettség biztosítására - más biztosítékok mellett - az alperes tagjai készfizető kezességet vállaltak. A lízingbe vett gépkocsikat bérbeadás útján hasznosították, majd azok tulajdonjogát a futamidő lejártának végén a maradványérték megfizetése mellett az alperes szerezte meg, majd azokat értékesítette. A felperesek állítása szerint szóban megállapodtak az alperessel abban, hogy közösen 50-50 %-os költségviselés, valamint a haszon 50-50 %-ban történő megosztása mellett részt vesznek a gépkocsiflotta felállításában. Megállapodtak továbbá abban, hogy a keletkező hasznot ingatlan vásárlásra fordítják, amelyeknek tulajdonjogát az alperes ½, - a felperesek pedig ¼ - ¼ részben szerzik meg; hogy az alperestől őket különböző tevékenységek után jutalék illeti meg. A projekt indításához 2 millió forintot adtak át az felperesnek, azt követően pedig a II. r. alperes negyedévenként 200.000 Ft-ot, összesen 2,400.000 Ft-ot adott át. Az alperes a lízingszerződés futamidejének eljárta után a flotta értékesítéséből 45,600.000 Ft-ot realizált. Jutalék címén őket fejenként összesen 15,829.575 Ft illette meg, melyből az alperes az I. r. felperesnek semmit, a II. r. felperesnek 3,950.000 Ft-ot fizetett meg, továbbá, hogy a gépjárműflotta értékesítéséből származó összegből az alperes 3 ingatlant vásárolt, amely ingatlanok ¼ ¼ tulajdoni illetősége a felpereseket illeti meg. Mindezek alapján az I. r. felperes az alperessel szemben előterjesztett elsődleges keresetében annak megállapítását kérte, hogy megszerezte a fenti három ingatlan ¼ - ¼ tulajdoni hányadát, és a vételárrész beszámítása mellett a Ptk. 478.§-ának
(1)bekezdése alapján 10,754.575 Ft és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A II. r. felperes az alperessel szemben előterjesztett elsődleges keresetében kérte annak megállapítását, hogy megszerezte a fenti ingatlanok ¼ - ¼ tulajdoni hányadát, illetve a vételárrész és a jutalék beszámítása mellett 6,804.575 Ft és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az I. r. felperes másodlagos keresetében 15,879.575 Ft és járulékai, a II. r. felperes pedig 11,929.575 Ft és járulékai megfizetése iránt terjesztett elő igényt azzal, hogy a II. r. felperes a kereseti követelését utóbb 112.114 Ft-tal leszállította, mert a követelése ezen részét engedményezte. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a felperesek által állított tartalommal velük megállapodást kötött. Állította, hogy az üzletből az I. r. felperes haszna abból származott, hogy a gépjárművek biztosítását az I. r. felperes cége intézte, a II. r. felperes pedig a gépjármű forgalmazójától kapott jutalékot, egyéb térítésekre igényt nem tarthattak. Vitatta, hogy a felperesek 4,400.000 Ft-ot fizettek a közös vállalkozásba. Az elsőfokon eljárt Fővárosi Bíróság a 3.P/P.V.22.071/2006/
- számú ítéletében a keresetet elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla a felperesek fellebbezése folytán hozott 3.Pf.20.634/2008/
- számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Elfogadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és osztotta annak jogi következtetéseit is. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint is a felpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy az alperessel közös üzleti tevékenység folytatásában állapodtak meg, és annak bizonyítása is, hogy e megállapodásnak mi volt a pontos tartalma, hogy a költségeket milyen arányban viselték, és az üzleti tevékenység hasznát milyen módon osztották meg. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, a Pp.
- §-ának megsértése nélkül állapította meg, hogy a felpereseknek a fentieket nem sikerült bizonyítani. Az elsőfokú eljárás során kihallgatott tanúk vallomását az elsőfokú bíróság együttesen is értékelte és ez alapján sem látta bizonyítottnak a felperesek által állított tartalommal a megállapodás létrejöttét, továbbá azt sem, hogy a felperesek 4,400.000 Ft-ot az alperes rendelkezésére bocsátottak a közös üzlettel összefüggésben. A másodfokú bíróság azt is értékelte, hogy a Budaörsi Városi Bíróság előtt 5.P.22.275/
- szám alatt a peres felek között per volt folyamatban, a felpereseknek az ottani nyilatkozataik a jelen perben tett nyilatkozataitól eltérnek. Figyelemmel volt továbbá arra is, hogy a kihallgatott tanúk közül, akik a felek közötti megállapodásról nyilatkozatot tettek csupán valamelyik féltől hallottak a megállapodásról, de közvetlen tudomásuk arról nem volt. Sz T tanú pedig olyan nyilatkozatot tett, hogy tudott a felek üzletéről, hogy M Cs és I S üzlete volt a megállapodás. P Gy I tanút az elsőfokú eljárásban az utolsó tárgyalásra a felperesek kihallgatás végett előállították. Az elsőfokú bíróság a tanú kihallgatását arra figyelemmel mellőzte, hogy a felperesek a bizonyítási indítványuk előterjesztésével késlekedtek. A tanú közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatot tett, amelyet a felperesek a másodfokú eljárásban becsatoltak. A másodfokú bíróság megállapítása szerint nevezett ugyan a felperesek nyilatkozatával mindenben megegyező előadást tett, vallomását viszont kétségessé teszi az a tény, hogy maguk a felperesek is a különböző eljárások során különböző előadást tettek. Ha a tanú minden körülményre kiterjedő vallomást tudott tenni, a felpereseknek az elsők között kellett volna kérniük kihallgatását. Ezzel szemben a perben egészen az utolsó tárgyalásig a tanú neve fel sem merült olyanként, mint aki a megállapodásról is tudomással bír. A másodfokú bíróság megítélése szerint figyelemmel kellett lenni arra is, hogy P Gy I tanú és az I. r. felperes által vezetett gazdasági társaság a - P Kft. között
- - augusztus 17-én egy olyan megállapodás jött létre, amelyből nem állapítható meg, hogy a tanú pontosan milyen tevékenység ellenértéként egy Suzuki gépkocsira vált jogosulttá. A tanú tehát ilyen körülmények között elfogulatlannak nem tekinthető. A jogerős ítélet ellen a II. r. felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Pp. 141.§-ának
(6)bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy P Gy I, az ügy eldöntése szempontjából kulcsfontosságú tanúnak a kihallgatását az elsőfokú bíróság mellőzte, holott a mellőzésnek nem voltak meg a jogszabályban írt feltételei. Az I. r. felperes a tanút tárgyaláson kihallgatás végett előállította. A Pp.
- január
- napján hatályos 167.§-a értelmében, ha a fél a tényállításait tanúkkal kívánja bizonyítani, meg kell jelölnie a bizonyítani kívánt tényeket és be kell jelentenie a tanú nevét, foglalkozását és pontos címét, vagy pedig a tanút a tárgyalásra elő kell állítania. Annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a bizonyítási kötelezettségének nem tudott eleget tenni, a
- január 3-ára előállított P Gy I tanú kihallgatását mellőzte, holott a tanú a perbeli időben az alperesi cégnek társtulajdonosa volt, így a perben felmerült kérdésekre nyilatkozni tudott volna. Az elsőfokú bíróság ezen túlmenően szükségtelennek tartotta a gépjármű adásvételi szerződések beszerzését is. Hivatkozott továbbá arra, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelését nem a Pp. 206.§-ában foglaltak szerint végezte el erre az ítéletében a másodfokú bíróság is utalt -, ezért a másodfokú bíróságnak a Pp. 252.§-ának
(2)bekezdése értelmében a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül hatályon kívül kellett volna helyeznie az elsőfokú bíróság ítéletét és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítania. A bizonyítás kiegészítése, illetőleg a tárgyalás megismétlése elkerülhetetlen lett volna s mivel a másodfokú bíróság nem a Pp.
- §-ának megfelelő határozatot hozott, ezért kérte a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. -.-.-.A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A másodfokú bíróság nem foglalt állást atekintetben, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül alkalmazta-e a Pp.
- §
(6)bekezdésében írtakat, amikor az előállított tanú kihallgatását mellőzte. Abban a kérdésben azonban helyesen döntött, - értékelve a tanú közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatát - hogy a kihallgatás elmaradása miatt a tárgyalás megismétlésére, illetve kiegészítésére nem volt szükség, ezért nem sértett eljárási jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor az első fokú ítélet hatályon kívül helyezése helyett érdemi döntést hozott. A Pp-nek a jelen per megindulásakor hatályos 141. §
(2)bekezdése értelmében bizonyítékokat felhozni, illetve nyilatkozatot megtenni olyan időben kell, amely a per állása szerint a gondos és az eljárást elősegítő pervitelnek megfelel. A felperesnek tehát a bizonyítékai egy részét már a keresetlevelében elő kell adnia, majd pedig az első tárgyaláson az alperes nyilatkozatához képest kell a további bizonyítási indítványát megtennie. A felperesek a fenti kötelezettségüket elmulasztották, hiszen a két éve folyó perben nem indítványozták P Gy I tanúkénti meghallgatását a hat tárgyalás egyikén sem, annak ellenére, hogy az illető személye, az ügyben való részvétele mindig is ismert volt számukra. Sőt a
- november 5-én tartott tárgyaláson kifejezetten úgy nyilatkoztak, hogy a megállapodás létrejötte körében további tanúbizonyítási indítványuk nincsen. A gondos pervitel kötelezettségének elmulasztását nyilvánvalóan nem menti arra való hivatkozásuk, hogy nem tudták, P Gy I egyáltalán hajlandó-e a perben tanúskodni. Tekintettel azonban arra, hogy a felperesek a tanút a tárgyalásra előállították, a tanú kihallgatása a per befejezését előreláthatóan nem késleltette volna. A másodfokú bíróság nyilván erre tekintettel értékelte a szabad bizonyítás körében P Gy I közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatát és a többi bizonyítékkal való összevetése eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott. A felülvizsgálati bíróság a másodfokú bíróság mérlegelésében iratellenességet nyilvánvaló okszerűtlenséget nem talált. Ha a tanú a tárgyaláson mindazt elmondta volna, amit az I. r. felperes által benyújtott fellebbezéshez csatolt közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozata tartalmazott, akkor sem lett volna alkalmas az alperes másik tulajdonosának - I S-nak - vallomásával szemben annak bizonyítására, hogy a peres felek között a megállapodás a felperesek által állított tartalommal jött létre. Különös tekintettel a felpereseknek a különböző eljárásokban - a másodfokú bíróság által helyesen idézett - egymásnak ellentmondó nyilatkozataikra. A per adatai szerint az alperesnek a perbeli időben három tulajdonosa volt, nevezetesen I S, aki az ügyvezetői tisztséget is betöltötte, továbbá B J és P Gy I. I S a
- január 4-ei tárgyaláson a bíróság tanúként hallgatta ki. Nevezett vallotta, hogy a gépkocsi lízing, valamint a bérlettel való hasznosítás tárgyában a felperesek és az alperes között nem jött létre szerződés, erre vonatkozóan még csak tárgyalások sem folytak. A felperesek nyeresége a lízingszerződések megkötése után járó, valamint a biztosítási szerződésből eredő jutalékból tevődött volna össze. Előadta, hogy a felperesek dr.Cs F ügyvéddel több szerződéstervezetet készíttettek az együttműködésről, abban azonban nem a felperesek, hanem az I. r. felperes cége a Gazdasági tanácsadó Bt. vett volna részt, mivel azonban a tulajdonostársaival úgy határoztak, hogy közös ügyletben részt nem vesznek azok közül egyiket sem írták alá. A II. r. felperes a meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy az ilyen ügylet létrehozását maga sem tartotta kívánatosnak. A további bizonyítékok, így a kihallgatott tanúk vallomása sem támasztotta alá, hogy P Gy I a különböző egyeztetéseken, illetőleg megbeszéléseken - a jelenléte okán konkrét értesüléseket szerzett a felek jogviszonyáról. A II. r. felperes előadása szerint (
- sorszámú jegyzőkönyv)
- nyarán egy étteremben tartott megbeszélésen P Gy I és B J is jelen voltak. B Zs tanú, az étterem vezetője a
- sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt tanúvallomásában megerősítette, hogy e megbeszélésen P Gy I is részt vett, állítása szerint azonban itt csak beszélgetések folytak, tehát megállapodás nem született. A felek és dr. Cs F ügyvéd között folyó tárgyalásokon P Gy I nem vett részt, ezt I S és dr. Cs F ügyvéd is megerősítette, N A, G Z, Sz T Z és G J tanúk a vallomásukban P Gy I meg sem említették, K T tanú pedig csak annyit tudott, hogy az alperesnek volt még két tagja I S kívül, de neveket nem említett. K K az I. r. felperes korábbi házastársa a
- sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt vallomásában akként nyilatkozott, hogy "nálunk" több esetben előfordult, hogy egyeztettek és jelen volt P Gy I, valamint B J is. A "nálunk" kifejezést a tanú nem részletezte. Ha ez azt jelentette, hogy az I. r. felperes lakásán történtek egyeztetések, úgy azt egyéb bizonyítékok nem támasztották alá. Ha viszont a S Kft-nél - ahol a tanú gazdasági igazgatóként működött - történt az egyeztetés, úgy az nem bizonyította a perbeli megállapodásról való tanácskozást, tekintve, hogy e céggel bonyolította az alperes a gépkocsik bérletére vonatkozó ügyleteket. Dr. K A tanú vallotta, hogy az alperes székhelyén történt egyeztetés, ahol a peres felek valamint az alperes tulajdonosai is jelen voltak. Arról, hogy mi volt a megbeszélésnek, illetőleg az egyeztetésnek a tárgya dr. K A tanú nem adott elő semmi. Arról nyilatkozott, hogy P Gy I révén kerültek kapcsolatba a V Rt-vel továbbá, hogy P Gy I "az őt megillető jutalék" vonatkozásában írásbeli megállapodást kötött az I. r. felperes cégével. A fentiekből kitűnik, hogy olyan megbeszélésen ahol P Gy I bizonyítottan jelen volt nem volt érdemi megállapodás a felek között. Azt pedig, hogy a további jelenlétek esetében milyen tartalmú tárgyalások folytak, mi volt a megbeszélés tárgya következésképpen, hogy P Gy I mint jelenlévő személy mikor, milyen konkrét információk birtokába jutott a tanúk bizonyítani nem tudták. Az írásbeli vallomását gyengíti az alperes által 18/A/
- sorszám alatt az iratokhoz csatolt az I. r. felperes cége és P Gy I között
- augusztus 17-én létrejött megállapodás, amely szerint a Kft. mint átadó vállalta, hogy P Gy I-nak mint a kft. munkájában aktív közreműködést vállaló átvevőnek (meg nem határozott tevékenység ellenértékeként)
- május 31-én átad egy Suzuki Swift gépkocsit üzleti jutalék gyanánt. A tanú tehát elfogulatlannak a fentiek miatt a perben nem tekinthető, vallomását egyéb körülmények nem erősítették meg, ezért a kihallgatásának mellőzése az ügy érdemi elbírálására kihatással nem volt. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.634/2008/
- számú ítéletét a Pp.
- §-ának
(3)bekezdése szerint hatályában fenntartotta. A II. r. felperes felülvizsgálati kérelme sikertelen volt, ezért a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése szerint köteles az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban okozott költségét megtéríteni. Az alperes felülvizsgálati perköltsége a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdésének a/ pontja és
(5)bekezdés szerint felszámítható ügyvédi munkadíjat foglalja magában A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest, 2009.május 19. Salamonné Dr. Solymosi Ibolya s.k. a tanács elnöke, Gyöngyösiné Dr. Gyügyei Klára s.k. előadó bíró, Dr. Lőrincz Györgyné s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok (PBné)