Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.328/2008/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a Domokos Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Domokos Katalin ügyvéd) által képviselt felperesnek a Dr. Igali Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Igali Márta ügyvéd) által képviselt I. r., valamint a dr. Posta Attila ügyvéd által képviselt II. r. alperes ellen vételár és járulékai megfizetése iránt indított perében a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
- június
- napján kelt. G.20.885/2006/
- sorszám alatti ítéletével szemben a felperes által 28.,
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletének megfellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. r. alperesnek 6.000,- (Hatezer) Ft másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy a felperes 17.000,- (Tizenhétezer) Ft fellebbezési illetéket az illetékügyben eljáró hatóságtól visszaigényelhet. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás:
- augusztus
- napján az I. r. alperes akkori üzletvezetője, "A" telefonon rendelt meg a felperestől 2 db diaflex korongot, valamint 10 liter kézmosó pasztát. A megrendelést a felperes regisztrálta, a megrendelt árut másnap,
- augusztus
- napján ausztriai raktárából kiadta szállítmányozójának a II. r. alperesnek. A II. r. alperes vállalta a megrendelt áru továbbítását az I. r. alperes székhelyére (I.rendű alperes címe szám alatti) és a fuvarról
- augusztus
- napján kiállította a ... sorszámú szállítólevelet. A fuvarozást a II. r. alperessel kötött szerződés alapján "B" fuvarozó látta el. A II. r. alperes által kiállított szállítólevelet átvevőként ismeretlen személy írta alá. A felperes által a megrendelt áruról
- augusztus
- napján kiállított, 117.106,- Ft megfizetésére szóló számla ellenértékét az I. r. alperes nem fizette meg. A felperes a megismételt eljárás során fenntartott keresetében - elsődlegesen - az I. r. alperest kérte kötelezni 117.106,- Ft vételár, valamint annak a
- szeptember
- napjától járó késedelmi kamata és perköltség megfizetésére; míg másodlagosan, eshetőlegesen - arra az esetre, amennyiben az I. r. alperessel szembeni kereseti kérelme nem teljesíthető - II. r. alperest kérte kötelezni ugyanilyen összegű szállítmányozás során bekövetkezett kár megtérítésére a Ptk. 520.§
(1)bekezdése, valamint az
- évi
- tvr-rel kihirdetett, a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló egyezmény (CMR)
- cikke alapján. Az I. r. alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta, azzal védekezve, hogy a kétségtelenül - megrendelt árut nem kapta meg, a II. r. alperes által kiállított szállítólevelet nem az üzletvezetője írta alá. A II. r. alperes ellenkérelme szintén a kereset elutasítására irányult, előadva, hogy az áru elveszéséből eredő kárért nem a II. r. alperes, hanem az igénybe vett fuvarozója felel. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a II. r. alperest kötelezte 485,- Ft tőke, valamint annak a
- szeptember
- napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata megfizetésére, míg ezen túl a keresetet elutasította. Kötelezte egyben a felperest az alperesek perköltségének megfizetésére. Az elsőfokú bíróság határozata indokolásában megállapította, hogy az I. r. alperes megrendelése alapján a Ptk. 379.§
(1)bekezdésében szabályozott szállítási szerződés jött létre a felperessel. A felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettség (Pp. 164.§
(1)bekezdés) ellenére nem tudta bizonyítani, hogy a II. r. alperes által kiállított szállítólevelet átvevőként az I. r. alperes korabeli vezető tisztségviselője írta volna alá, mivel erre nézve - felhívás ellenére - szakértői bizonyítás iránti indítványt nem terjesztett elő. Megállapította azt is, hogy a peradatok szerint felperesnél maradt eredeti szállítólevelet a felperes nem nyújtotta be a bizonyítási eljárás során. A megrendelt áru átvétele bizonyítatlansága folytán az I. r. alperessel szembeni keresetet az elsőfokú bíróság alaptalannak találta. A II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet vizsgálva úgy értékelte, hogy a felperes által feladott küldemény elvesztése, az árukár a II. r. alperes szállítmányozó szállítmányozási tevékenysége körében (Ptk. 520.§
(1)bekezdés) merült fel, melyért a fuvarozó módjára, a CMR rendelkezései szerint felel. Az elsőfokú bíróság értékelte, hogy a felperesen kívül a II. r. alperes sem terjesztett elő írásszakértői bizonyítás iránti indítványt annak igazolására, hogy a feladott küldeményt az I. r. alperes vette át. Tekintve, hogy bizonyítatlan maradt az áru megrendelő részére átadása, ezért a II. r. alperes a CMR
- cikke
- pontja alapján felel az áru elvesztéséért. Ugyanakkor rámutatott, hogy a CMR
- cikke az áru elvesztéséért fennálló kártérítési kötelezettséget
- pontjában limitálja, mely szerint a kártérítés nem lehet több, mint a hiányzó bruttó súly minden kilogrammja után 8,33 elszámolási egység. A felperes pedig a bíróság felhívására a kiszállított áru bruttó súlyát nem jelölte meg, az pedig az iratokból nem határozható meg. A szállítmányozó CMR
- cikke
- pontjában meghatározott szándékossága, illetve súlyos gondatlansága nem állapítható meg, így a kártérítési felelősséget korlátozó rendelkezések nem mellőzhetőek. Ezért a felperes csupán a
- cikkely
- pontjában meghatározott szállítási költség 485,- Ft-jára tarthat igényt. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést az elsőfokú bíróság ítélete részbeni megváltoztatása és a II. r. alperes keresete szerinti marasztalása iránt. Fellebbezésében rámutatott, hogy a II. r. alperes szállítmányozó a CMR
- cikke szerint közreműködőjéért, a fuvarozóért felel. A fuvarozó pedig az áru kiszolgáltatása során súlyos gondatlansággal járt el, amikor az átvevő személyazonosságát nem ellenőrizte. A bizonyítási eljárás során fény derült arra is, hogy a korábbi esetekben is a megrendelő vezető tisztségviselőjének leánya vette át az árut. Így a CMR
- cikkének kártérítési felelősség korlátozására vonatkozó szabályai nem alkalmazhatóak a II. r. alperes a
- cikk szabályai alapján teljes kártérítésre köteles. A fellebbezése kiegészítésében utalt a másodfokú bíróság korábbi hatályon kívül helyező végzésében foglalt azon kitételre, hogy a perbeli, eredeti szállítólevelet a felperes alkalmazottja "C" a II. r. alperestől visszaszolgáltatási kötelezettséggel kapta, ezért az változatlanul a II. r. alperesnél lehet. Így a felperest nem terhelheti felelősség a szállítólevél eredeti példányának becsatolása elmaradásában. Rámutatott arra is, hogy az elsőfokú ítélet tévesen állapítja meg, hogy ne lenne meghatározható a szállított áru bruttó súlya, mivel az a másolati szállítólevélen is egyértelműen 48 kg-ban szerepel. A II. r. alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben marasztalását indítványozta. Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Pp. 253.§
(3)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között felülbírálva megállapította, hogy a felperesi fellebbezés - az alábbiak szerint - nem alapos. Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból helytálló jogkövetkeztetéssel tartotta nagyobbrészt alaptalannak a II. r. alperessel szembeni keresetet, azonban az ítélőtábla ítélete jogi indokaival részben nem értett egyet. Tévedett ugyanis az elsőfokú bíróság annak megítélésénél, hogy az árukár a perbeli esetben a II. r. alperes szállítmányozói tevékenysége körében merült fel, így ezért tévesen alkalmazta kárfelelősségére a CMR rendelkezéseit. A Ptk. 520.§
(1)bekezdése szerint a szállítmányozó szállítmányozási tevékenysége körében a küldeményben bekövetkezett kárért fuvarozó módjára, más károkért az általános szabályok szerint felel. Az 520.§
(2)bekezdése alapján a fuvarozás körében bekövetkezett kárért a szállítmányozó csak akkor felel, éspedig fuvarozó módjára, ha maga fuvarozta a küldeményt, vagy a küldeményt mások küldeményeivel együtt, ugyanazzal a szállítóeszközzel, el nem különítve (gyűjtőforgalomban) továbbíttatta, és a kár ennek során keletkezett. Azt helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes és a II. r. alperes között szállítmányozási szerződés jött létre, a jogviszony minősítését illetően a felek között a fellebbezési eljárásban vita nem volt. Ugyanakkor a nem vitás peradatokkal ellentétes az a megállapítása, amely szerint az áru elveszéséből eredő kár a II. r. alperes szállítmányozási tevékenysége körében merült fel, amelyért a Ptk. 520.§
(1)bekezdése rendelkezése alapján felelne. A Ptk. 520.§-a elkülöníti az árukárért való felelősséget aszerint, hogy az a szállítmányozó szállítmányozási tevékenysége, avagy a fuvarozás során következett be. A szállítmányozó a szállítmányozási tevékenysége körében a megbízótól, feladótól átvett áru kezelését, mérését, raktározását, fuvarozónak történő átadását látja el. Tekintve, hogy ennek során a rendelkezése alatt áll a továbbítani vállalt áru, kárfelelőssége szigorúbb, a fuvarozóéval azonos. Nem indokolt viszont ilyen felelősség-telepítés akkor, amikor a fuvarozás történik. Így a szállítmányozás ezen szakaszában a szállítmányozói felelősség feltételekhez kötött. A perbeli esetben viszont a felperes kára - kétségen kívül - nem a II. r. alperes szállítmányozási tevékenysége során következett be, hanem az áru a fuvarozás során veszett el. A konkrét esetben a szállítmányozó II. r. alperes nem maga fuvarozott, arra fuvarozót vett igénybe. Bár feltehető, hogy a 48 kg súlyú árut gyűjtőforgalomban továbbíttatta; de arra nem merült fel peradat, hogy az árukár ennek következményeként következett be. Ezen feltételek hiányában pedig a szállítmányozó II. r. alperes kárfelelősségének megállapítása alaptalan. Az ítélőtábla a Pp. 253.§
(3)bekezdése a megyei bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit - az indokolás fenti módosítása mellett - helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperes a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján köteles a pernyertes II. r. alperes részére a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 1.§
(1)bekezdése, 3.§
(2)bekezdés b) pontja,
(5)bekezdése és
(6)bekezdése alapján megállapított 6.000,- forint másodfokú jogi képviseleti díjból álló perköltsége megfizetésére. Az ítélőtábla észlelte, hogy a felperes a fellebbezésén 24.000,- Ft illetéket rótt le. Az ítélőtábla előtti fellebbezési eljárásban az illeték alapja 117.106,- Ft. Ezt figyelembe véve a felperesnek az Itv. 46.§
(1)bekezdése alapján csak 7.000,- Ft fellebbezési eljárási illetéket kellett volna lerónia, így a többletet az Itv. 80.§
(1)bekezdés i) pontja alapján visszaigényelheti. Győr,
- május
- napján Dr. Zámbó Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: . Ferenczy Tamás sk. előadó bíró Dr. Maurer Ádám sk. bíró