SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Bf.II.176/2009/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Szegeden,
- szeptember
- napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő ÍTÉLETET: Az emberölés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Békés Megyei Bíróság
- március
- napján kihirdetett 12.B.320/2008/
- számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a az alábbiak szerint: A vádlott főbüntetését 7 (Hét) évre s ú l y o s í t j a . Elrendeli a vádlott kényszergyógyítását. Egyebekben az elsőfokú ítéletet h e l y b e n h a g y j a . A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült 6.760 (Hatezerhétszázhatvan) forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak, a Békés Megyei Bírósági Gazdasági Hivatal felhívása szerint. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét emberölés bűntettében állapította meg. Ezért 6 év börtönre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról. A bűnjelként lefoglalt elkövetési eszköz (1 db késpenge, 1 db műanyag késnyél-darab, 1 db műanyag törött késnyél) lefoglalását megszüntette és megsemmisítését rendelte el. Kötelezte a vádlottat az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést, a vádlott terhére, a kiszabott büntetés súlyosítása érdekében. A Békés Megyei Főügyészség a fellebbezés indokolásában az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kiszabott fő- és mellékbüntetés súlyosítását, a vádlott kényszergyógyításának elrendelését és a bűnjel elkobzását indítványozta. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség az ügyész által bejelentett fellebbezést fenntartotta, azt a következőkkel egészítette ki: álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan, mert az elsőfokú bíróság a tárgyaláson a halál oka és körülményei tekintetében csupán az egyik szakértőt hallgatta meg és utóbb sem szerezte be e kérdés vonatkozásában a másik igazságügyi orvosszakértő nyilatkozatát. Ezért az ügyész bizonyítás felvételét, ennek érdekében tárgyalás tartását indítványozta a másik szakértő nyilatkozatának beszerzése végett. A másodfokú bíróság osztotta az ügyész álláspontját, ezért a Be.
- §
(1)bekezdése alapján bizonyítást rendelt el. (
- sz. szakértő neve) igazságügyi orvosszakértő tárgyaláson tett nyilatkozatát megküldte (
- sz. szakértő neve) igazságügyi orvosszakértő részére, aki akként nyilatkozott, hogy egyetért szakértő-társa által előadottakkal (Bf.
- sorszám). A fellebbezési nyilvános tárgyaláson a vádlott úgy nyilatkozott, hogy a bűnjelként lefoglalt kés a szülei tulajdonában volt. A felvett bizonyítás eredményeként az ügyész a vádlott terhére bejelentett fellebbezést a bűnjelekre vonatkozó részében nem, egyebekben viszont azonos tartalommal fenntartotta. Bár a vádlott védője az elsőfokú ítélet ellen nem jelentett be fellebbezést, az ügyész fellebbezésére tett észrevételében vitatta a bűncselekmény minősítését. Arra utalt, hogy az esetlegesen halált okozó testi sértés, erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének minősülhet, de a sértetti közrehatásra figyelemmel felvetette a jogos védelem lehetőségét is. A kényszergyógyítás elrendelését a vádlott által eddig előzetes letartóztatásban töltött időre figyelemmel nem tartotta indokoltnak. A vádlott - egyetértve védőjével - kijelentette, hogy a bűncselekmény elkövetését megbánta. Az ítélőtábla az ügyész fellebbezését túlnyomórészt alaposnak ítélte. A másodfokú bíróság a Be.
- §
(1)bekezdése szerint eljárva a fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Bf.II.176/2009/
- Ennek során észlelte, hogy eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a halál oka és körülményei tekintetében orvosszakértői véleményt előterjesztő két orvosszakértő közül a tárgyaláson csak (
- sz. szakértő neve) igazságügyi orvosszakértőt hallgatta meg. (
- sz. szakértő neve) igazságügyi orvosszakértő a tárgyalásról előzetesen alapos okkal kimentette magát. Az elsőfokú bíróság azonban utóbb sem idézte meg a távolmaradt szakértőt, illetve (
- sz. szakértő neve) igazságügyi orvosszakértő tárgyaláson tett nyilatkozatának megküldésével nem hívta fel a szakértőt arra, hogy a szakértő-társa által elmondottakra tegyen észrevételt. A Be.
- §
(2)bekezdése szerint a halál oka és körülményei vizsgálatánál két szakértőt kell alkalmazni. Ez a rendelkezés a szakértők tárgyaláson történő meghallgatására is vonatkozik. Erre az eljárási szabálysértésre visszavezethetően az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan volt, mert az elsőfokú bíróság a tényállást nem derítette fel [Be. 351. §
(2)bekezdés a) pontja]. Ez az eljárási szabálysértés azonban a korábbiakban már írtak szerint a másodfokú eljárásban kiküszöbölhető volt. Az elsőfokú bíróság ítélete a Be. 351. §
(2)bekezdés
- b)és
- c)pontja alapján is részben megalapozatlan volt, mert az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg, illetve a megállapított tényállás ellentétes volt az iratok tartalmával. Ez a megalapozatlanság is kiküszöbölhető volt a másodfokú eljárásban. A Be. 352. §
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel az iratok tartalma alapján a másodfokú bíróság a következőkkel egészítette ki, illetőleg helyesbítette az elsőfokú ítélet tényállását: A vádlott alkoholfüggő, kényszergyógyítása szükséges. A sértett (évszám)-ben született. Az elkövetés eszközeként lefoglalt konyhakés pengehosszúsága 10,5 cm. Ez a kés a vádlott szülei tulajdonában volt a bűncselekmény elkövetésekor. Egyebekben az elsőfokú ítélet tényállása hiánytalan, azt az előbb írt kiegészítésekkel, illetőleg helyesbítésekkel a másodfokú bíróság irányadónak tekintette. A másodfokú bíróság nem értett egyet a védőnek a bűncselekmény minősítését vitató észrevételeivel. Az elsőfokú bíróság a vádlott és a sértett közötti korábbi viszonyra (tettlegesség nélküli szóváltások), a vádlott ellentmondó vallomásaira, majd a helyszíni szemlén tett vallomására és az orvosszakértői véleményre figyelemmel helyes okfejtéssel vetette el, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetben cselekedett. Ugyancsak az orvosszakértői vélemény, továbbá a vádlott vallomásai, a helyszíni szemle jegyzőkönyve a bizonyíték arra, hogy a vádlott az élet kioltására irányuló egyenes szándékkal szúrta meg nevelőapját. Ezt minden kétséget kizáró módon alátámasztják a bűncselekmény tárgyi oldalán jelentkező tényezők is, mint a sérülés helye, a szúrás olyan nagyfokú intenzitása, hogy attól a kés eltörött és a kés nemcsak a nyaki verőereket metszette át, hanem a garatot is megnyitva a gerincoszlop csontozatát is érte. Ezért a vádlott cselekménye semmiképp nem minősülhet halált okozó testi sértés bűntettének és méltányolható ok hiányában az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette sem állapítható meg. A bűncselekmény minősítését nem befolyásolja, hogy utóbb annak elkövetését a vádlott megbánta. Az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállásból tehát helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, és bűncselekményét a törvénynek megfelelően minősítette. A büntetés kiszabásánál irányadó körülmények helyesbítésre szorultak. Az ítélőtábla mellőzte enyhítő körülményként értékelni, hogy a vádlott „gyakorlatilag büntetlen előéletű". Az irányadó tényállás szerint a vádlott 1993-ban lopás bűntette miatt volt elítélve. Ezért büntetőjogilag büntetlennek nem tekinthető. Az ítélőtábla a vádlott e korábbi büntetését súlyosító körülményként értékelte, az azóta eltelt 15 évre figyelemmel azonban csupán csekély súllyal vette figyelembe. További súlyosító körülményként értékelte azonban a vádlott terhére az élet elleni bűncselekmények elszaporodottságát. A tényállás kiegészítésével vált megalapozottá a sértett idős korának súlyosító körülménykénti értékelése. Az így kiegészített és helyesbített bűnösségi körülményekre figyelemmel az ítélőtábla álláspontja az, hogy a törvényi minimumot egy évvel meghaladó főbüntetés tartama enyhe, az nem szolgálja kellően a büntetési célok elérését. Ezért az ítélőtábla a vádlott főbüntetését az eset összes körülményeire tekintettel (a vádlott ténybeli beismerő vallomása, az a körülmény, hogy egyszer szúrta meg a sértettet) 7 évre súlyosította. Ez áll arányban az ítéletben elbírált bűncselekmény tárgyi súlyával, és a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességgel. Bf.II.176/2009/5. Az ügyészi fellebbezés a mellékbüntetés súlyosítására is irányult. E vonatkozásban az ítélőtábla a fellebbezést alaptalannak tartotta. E körben azonban az elsőfokú ítélet indokolása helyesbítésre szorul: az irányadó bírói gyakorlat szerint a mellékbüntetés tartamát nem a főbüntetéshez igazodó tartamban, hanem a vádlott által elkövetett bűncselekmény jellegére, súlyára, a vádlott személyére tekintettel állapítja meg. Az elsőfokú bíróság által kiszabott 6 év közügyektől eltiltás szükséges és egyben elegendő tartamú mellékbüntetés. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor nem rendelte el a vádlott kényszergyógyítását. Ezt azzal indokolta, hogy álláspontja szerint a bűncselekmény elkövetése nincs összefüggésben a vádlott alkoholista életmódjával. Ezzel szemben az elsőfokú eljárás során felvett bizonyítás, a tárgyaláson kihallgatott tanúk egyértelműen azt támasztották alá, hogy a vádlott alkoholista életmódot folytatott és emiatt voltak rendszeresek a veszekedések közte és nevelőapja között. Ilyen állapotban előfordult, hogy a vádlott agresszíven lépett fel. Most elbírált bűncselekményét is ittas állapotban követte el, amelyet épp ittassága miatt kialakult veszekedés előzött meg. Alkoholfüggőségét a tényállás kiegészítéséből megállapíthatóan az orvosszakértői vélemény is igazolja. Töretlen a bírói gyakorlat, hogy az alkoholista életmóddal összefüggésben elkövetett bűncselekmények esetén nem mellőzhető a kényszergyógyítás elrendelése, ha ennek a törvényi feltételei fennállnak (BH 1989.98 és BH 1998.315.). Ennek elrendelését nem befolyásolja az a körülmény sem, hogy a vádlott huzamosabb ideje előzetes letartóztatásban van. Ezért a másodfokú bíróság a Btk. 75. §-a alapján elrendelte a vádlott kényszergyógyítását. A tényállás kiegészítésével vált megalapozottá az elsőfokú bíróság rendelkezése a bűnjelek tekintetében. A kifejtettekből következik, hogy a másodfokú bíróság az ügyész fellebbezését részben alaposnak ítélte, ezért az elsőfokú ítéletet a Be. 372. §
(2)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe a Btk. 99. §
(1)és
(2)bekezdése alapján számította be. A vádlottat a Be. 381. §
(1)bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 338. §
(1)bekezdésére is - kötelezte a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére. Az ítélet ellen a Be. 386. §
(1)bekezdése alapján fellebbezésnek nincs helye. S z e g e d ,
- szeptember
- Gyurisné dr.Komlóssy Éva sk..Cserháti Ágota sk..Katona Tibor sk. a tanács elnöke a tanács tagja,előadó a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.176/2009/
- számú ítélete és a Békés Megyei Bíróság 12.B.320/2008/
- számú ítéletének a jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. S z e g e d ,
- szeptember
- Gyurisné dr.Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke