Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.27.468/2008/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Móna István Ügyvédi Iroda ……………….. által képviselt ……………………. felperesnek a …………………… jogtanácsos által képviselt Központi Igazságügyi Hivatal …………………….. alperes ellen kárpótlási ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság
- évi május hó
- napján kelt 9.K.35.021/2007/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott napon tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A felperest képviselő Dr. Móna István ……………………. pártfogó ügyvéd díját az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét az alperes
- augusztus 16-án kelt 5630470-
- számú határozata ellen elutasította. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes határozata nem sértett jogszabályt azáltal, hogy a felperes
- július 4-én az édesapja néhai ………………….. életvesztése miatt benyújtott kárpótlási igényét elutasította, ugyanis a nem vitatott tényállás szerint a sérelmet szenvedett Korosztin táborba szovjet fogságban katonaként halt hősi halált
- január 31-én. Mivel nem deportálás, illetve kényszermunka ideje alatt halt el, illetve a halálát nem a magyar hatóság, vagy a hatósági személy politikai indíttatású önkénye okozta, nem tartozik a kárpótlásról szóló
- évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Kpt.) 2.§-ának
(1)bekezdés
- c)és
- d)pontjai, illetve 3.§-ának
(1)bekezdés c) pontjában kárpótlásra jogosító esetek közé, ezért került elutasításra a felperes igénye. Az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében a felperes előadta, hogy a Magyar Állam parancsára és törvényes rendelkezései alapján az édesapja a keleti frontra került, ahol fogságba esett és a fogoly táborban halt meg. Ezért őt kényszermunkára hurcoltnak kell tekinteni, és ezen tény alapján a keresete törvényes és jogos, az elsőfokú bíróság megalapozatlanul utasította el a keresetét. A felperes keresetét a kirendelt pártfogó ügyvédje fenntartotta. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A felperes fellebbezése nem alapos. A másodfokú bíróság a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét, annak megállapításaival egyetértett. Az elsőfokú bíróság a feltárt tények alapján helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes néhai édesapja után nem jogosult személyi kárpótlásra. A törvényhozónak a személyi kárpótlásról szóló törvényekben megtestesülő akarata nem célozta valamennyi, 1939. március 11. és 1989. október 23. között elszenvedett sérelem orvoslását. A törvények pontosan meghatározzák azoknak a személyeknek a körét, akiknek, illetve akik hozzátartozóinak kárpótlás nyújtható a jogszabályban megjelölt sérelmekért. A jogszabály három esetben engedi meg a kárpótlás iránti kérelem benyújtását a 2.§
(1)bekezdésének
- c)és
- d)pontjai, illetve a 3.§
(1)bekezdésének
- c)pontja alapján. Ezek az esetek a következők: 1. a sérelmet szenvedett kétségkívül a magyar hatóság, vagy hatósági személy politikai indíttatású önkénye miatt vesztette életét, 2. a sérelmet szenvedett a deportálás (2/A.§) vagy a kényszermunka (2/B.§) ideje alatt halt meg. Deportálás a II. világháború alatt faji, vallási vagy politikai okból külföldre történt deportálás, kényszermunka a szovjet szervek által történt kényszermunkára hurcolás, a szovjet bíróság politikai indítékú ítélete vagy más szovjet hatóság intézkedése alapján végrehajtott szabadságelvonás. A szovjet hadifogságba esett katonát 1945. augusztus 1-jétől kell kényszermunkára hurcoltnak tekinteni. A 3. eset a II. világháború alatt (1941. június 27-től 1945. május 9-
- ig)faji, vallási, vagy politikai okból teljesített munkaszolgálat. Felperes az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényben meghatározott határidők ismételt megnyitásáról és a kárpótlás lezárásáról szóló 2006. évi XLVII. törvény ( a továbbiakban: T.) alapján nyújtotta be a kárpótlási igényét édesapja néhai ……………………… életvesztése miatt. A kérelem benyújtásával egyidejűleg a rokoni kapcsolat igazolására okiratokat csatolt. A sérelem elszenvedésének bizonyítására benyújtotta a néhai sérelmet szenvedett halotti bizonyítványát, valamint a ……………….. Református Egyházközség által kiállított igazolást. A mellékelt iratok alapján megállapítható, hogy az igénylő által előadott életvesztés esete nem tartozik a T. meghatározott kárpótlásra jogosító jogcímek hatálya alá. A fellebbezésben előadottak kapcsán az iratokhoz csatolt halotti bizonyítvány ……………….. Református Egyházközösség által kiállított igazolás, valamint a kérelmező által a keresetben előadottak szerint a sérelmet szenvedett a második világháború idején katonaként fogságba esett, és Korosztyinban 1945. január 31-én életét vesztette. A Kpt. 2/B.§-ának
(2)bekezdése értelmében a szovjet hadifogságba esett katonát
- augusztus 1-től kell tekinteni kényszermunkára hurcoltnak. A rendelkezésre álló iratokból az állapítható meg, hogy néhai …………………. nem
- augusztus 1-jét követően hunyt el a szovjet hadifogságba, hanem azt megelőzően, ezért a sérelem nem tartozik a jogszabályi rendelkezés hatálya alá. A T. nem biztosít lehetőséget a második világháború alatt katonaként háborús események során elhunytak, illetve az
- augusztus 1-jét megelőzően szovjet hadifogságban elhunyt katonák hozzátartozói részére a személyi kárpótlás megállapítására. Az a tény, hogy a sérelmet szenvedettet a korabeli hatályos jogszabályi rendelkezések alapján katonai szolgálatra hívták be, hadifogságba esése pedig nem a jogszabályban meghatározott idő után történt, a fenti feltételeknek nem felel meg, ezért nem állapítható meg a Kpt. 2.§
(1)bekezdés c) pontjára alapított kárpótlás. Ennél fogva a jogszabályi feltételek hiányában a Fővárosi Ítélőtábla sem ítélhette meg az elsőfokú bíróságtól eltérő módon a felperes kárpótlási igényét, méltányosság gyakorlására pedig jogszabályi felhatalmazás hiányában nincs módja. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - a fenti indokbeli kiegészítéssel - a Pp. 253. §
(2)bekezdése értelmében helybenhagyta. A másodfokú eljárásban a fellebbezést előterjesztő felperes számára kötelező volt a jogi képviselet. A Fővárosi Igazságügyi Hivatal Jogi Segítségnyújtó Szolgálata a személyes költségmentességben részesített felperes részére pártfogó ügyvédi képviselet igénybevételét engedélyezte, így a pártfogó ügyvéd díjának összegét a Fővárosi Ítélőtábla nem határozta meg, csupán viseléséről döntött (Pp.87.§
(1)
(2)bek.). Az alperes másodfokú eljárásban perköltséget nem kért, míg az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §
(1)bekezdésének k) pontja alapján illetékmentes, ezért ezekben a kérdésekben a Fővárosi Ítélőtáblának rendelkezne nem kellett. Budapest,
- évi június hó
- napján Dr. Rothermel Erika s.k. a tanács elnöke, Dr. Losonczy Erzsébet s.k. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva s.k. bíró A kiadmány hitelül: